2012. november 13., kedd

Összeverték az autótolvajt, elvitték a lopott kocsit - Börtöninterjú két elítélt autótolvajjal





A 35 éves Bakos Gergely többek között jármű önkényes eltulajdonítása miatt tölti 4 év 3 hónapos börtönbüntetését a Pálhalmai Büntetés-végrehajtási Intézetben. Névvel, fotóval vállalta az interjút. Másik beszélgetőtársunk anonimitást kért, őt csak hátulról fotózhattuk, 79-es fogvatartottként szerepel az interjúban. Egyetlen autó ellopása miatt életbe lépett egy korábbi felfüggesztett büntetése.
 

Mindketten autót loptak már 19 éves korukban, egyikük azóta többet is. Hogyan kezdődött?

Bakos Gergely: A jobb élet ígérete indította el az egészet. 19 éves voltam, jártam a diszkókat, csajozás, meg minden. Azért be voltam rezelve rendesen, amikor az elsőt elloptam, egy régi Fiatot a panel tövéből. Ki volt nézve az autó, megvolt a szerszám és a megrendelő.

79-es fogvatartott: Mindig az idősebbek hatására kerül bele az ember. Plusz a szüleim nem voltak abban az anyagi helyzetben, hogy egy fiatal igényeit kielégíthessék, de erről a dologról most már mást gondolok. Igény alatt azt értem, hogy a barátaimmal el tudjak menni szórakozni, meghívhassam a barátnőmet akármire. Pénz könnyen, gyorsan, sok kell, hogy úgy mondjam.


Ki mutatta meg, hogyan kell ellopni egy kocsit?

79-es: Ez igazából nem úgy működik, hogy most megmutatják az embernek, miként kell lopni. Ismertem az autó minden porcikáját, tudtam hogyan működik a zárszerkezet. Nem kifejezetten arra tanultam be ezt, hogy autót lopjak, csak tudtam, hogy a kormányzárat miként kell hatástalanítani. Az autó a hobbim, megtanultam.

B. G.: Volt olyan ismerősöm, aki ezzel foglalkozott, ő segített. Meg hát autószerelő a szakmám.


Mennyi idő alatt tanulta meg?

B. G.: Nem sok idő, ha van hozzá érzéke az embernek, ha ügyes a keze. Az ügyesebbek 1-2 perc alatt megtanulják, a bénábbak viszont nem, de azok el is mennek. Érzék kell hozzá, meg tisztában kell lenni az autó mechanikus dolgaival. Ha megtanulod, akkor már olyan, mintha a saját kulcsával nyitnád.


Állítólag a kulcsnélküli, modern autókat sem feltétlenül nehezebb ellopni, mint a zárszerkezetes régi kocsikat. Hogyan lehet elvinni egy ilyen autót?

79-es: Pont ez a lényeg, hogy nem kell hozzá kulcs. Amikor a tulaj elhagyja a parkolóban álló autóját, akkor lenyomja a távirányítót, ami egy jelet küld a kocsihoz. Egy számkombinációt, amit pár tíz méterre az autótól be lehet fogni, ha van hozzá megfelelő készülék. Ezt itthon is meg lehet venni a feketepiacon, de van olyan, amit boltban is árulnak. Szerintem a legújabb lézeres jeladóval felszerelt kocsikat a legkönnyebb elvinni. Én nem tudom, hogyan kell, csak amit az akkori baráti körömből hallottam. Hála istennek már nem vagyok benne.

B. G.: Egy másik módszer szerint a megfelelő programmal ellátott laptopodat kábellel rákötöd a kocsinak arra a csatlakozási pontjára, amelyre a márkaszervizben is rácsatlakoznak, amikor lekérik a kocsi hibáit. Ez persze inkább garázsban működik, hogy ne lássák. Egyébként a régi zárszerkezetes kocsikat is nagyon egyszerű elvinni, villámgyors az egész egy levékonyított körömreszelővel. Az ugyanolyan, mintha a saját kulcsa lenne, hiszen az öregebb autókban már annyira el vannak kopva a zárszerkezetek belülről. Réz a kis lamella benne, fújok rá egy kis olajat, és kész. Van, amelyiket mindenféle rongálás nélkül el lehet vinni, szinte csak be kell dugni a szerszámot.


Honnan szerezte be ezeket az eszközöket?

B. G.: Ismerős vagy internet. Az internetről bármit be lehet szerezni, bármit, csak tudni kell, hogy hol keresd.


Ha egyszerű autótulajdonosként segítséget kérnék maguktól, hogy az én autómat soha ne lehessen ellopni, akkor milyen tanácsot adnának?

B. G.: Hát, mit mondjak? Meg lehet oldani, de nagyon egyszerű dologgal. Egy rejtett kapcsoló kell bele, amit csak a sofőr ismer. Fontos, hogy csak olyan műhellyel szereltesse be, amelyikben száz százalékig megbízik. Megbízható ismerőssel, vagy rokonnal. Egy sima, elrejtett mechanikus kapcsoló kell, az a legbiztonságosabb.

79-es: Azt általában közvetlenül a gyújtáskapcsoló közelébe szokták "elrejteni", azt egy pillanat alatt megtalálom, és csókolom.


Segít valamit a gravírozás, váltó-, vagy kormányzár, esetleg a matrica az oldalüvegen, hogy ilyen-olyan riasztó van a kocsiban?

79-es:
Ez a tolvaj szempontjából ér valamit, hiszen legalább tudja, hogy melyik szisztémával áll szemben. Aki ért hozzá, annak a váltózár és a kormányzár pár másodperc. Például én is itt bent a börtönben szembesültem azzal, hogy melyik lakat jó, és melyik nem. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy sima lakatot két másodperc alatt ki lehet nyitni.  A lényeg, hogy a feltűnőbb autókat nem lopják. Ami átlagosan néz ki, az veszélyben lehet, viszont ami körbe van szpojlerezve, vagy egyedi a fényezése, azokat nem keresik, mert feltűnőek.

B. G.: A gravírozott autót biztosan alkatrésznek lopják el, megfogják, összetörik az üveget, és kidobják a szemétbe, hogy ne legyen nyom. Ennek sok értelmét nem látom. Az előfordulhat tömegmodelleknél, hogy a riasztós kocsi helyett másiknak áll neki a tolvaj, hiszen van választék. A ritkább autóknál ez sem számít, hiszen arra rákészülnek, és elviszik riasztóstul.


Megkérdeztem a 7,5 éves börtönbüntetését töltő orgazdától is, hogy a tolvaj szempontjából mi az ideális helyszín az autólopáshoz. Nyílt parkoló, utca, mélygarázs?

B. G.: Nem is a hely, inkább az időpont a fontos. Délelőtt vagy az ebédidő a legjobb. A lényeg, hogy napközben legyen, amikor világos van, hiszen nem sokan gondolják, hogy ha fényes nappal odalépek egy sokmilliós autóhoz, akkor azért állok mellette, mert el akarom lopni. Este vagy éjszaka már kevesebb autó van az utakon mozgásban, jobban észre lehet venni a lopott autót menet közben, a rendőrség is jobban figyel. Hétköznap délelőtt, vagy ebédidő, az a legjobb.


Olykor felbukkan a rendőrségi hírekben, hogy külföldön tevékenykedő, magyar autótolvaj-bandák buktak le. Miért éri meg máshol lopni?

79-es:
Itthon könnyebb lebukni, mert szigorúbb a rendszer. Külföldön nincs olyan, mint itthon, hogy gondol egyet a rendőr, és leinti a közlekedő autót, mert ő közúti ellenőrzést tart. Külföldön nincs ilyen, ott csak akkor állít meg a rendőr, ha szabálytalanságot követtél el.

B. G.: Kint kisebb a rizikó. Igazoltatás miatt nem állítanak meg, csak akkor, ha bejelentés érkezik az adott autóra, vagy valamiért gyanús. Nálunk már akkor megállítanak, ha biciklivel megyek.


Magukhoz befutott a rendelés, aztán ellopták a kocsit, és megkapták érte a pénzt. Miről szól pontosan a megrendelés?

79-es: Ez többoldalú dolog. Van, amikor maga a tolvaj néz ki egy autót, hogy hát, ebből pénzt lehetne csinálni, és akkor rámegy, ellopja. Aztán megkérdezi a körben, hogy kinek kell ilyen. Meg van a másik oldal, amelyik azt mondja, hogy nekem kéne ilyen és ilyen autó, és kifejezetten azt lopatja el. A megrendelések jelentős részénél alkatrésznek lopják a tömegautókat, például Suzukikat. Ezekből sok fut, nagy az alkatrészigény. Nincs személyes tapasztalatom, de meglátásom szerint a bontók 90 százaléka ilyen alkatrészekkel van tele. Ezzel szemben tehetetlen a rendőrség, mert egyedül az alvázszámot kell belőlük kihegeszteni. Az összes többi alkotóelemen nincs jelölés, a motoralkatrészektől a felnikig.

B. G.: Volt egy társaság, amelyiknek a tagjai ezzel foglalkoztak. Amikor nekik valamiért nem fért bele, akkor felhívtak, hogy érdekel-e. Persze, érdekel. Mennyi pénz van benne? És már mentem.


Másfél évtizede kezdte, közben rengeteget fejlődött a biztonságtechnika. Hogyan fejlesztette a tudását?

B. G.: Mindig lehet tanulni. Valami új mindig van, ahogy fejlődnek az autók, a zárak, és az elektronikák. Nemhogy lépést kell tartani ezekkel, hanem előttük kell járnunk.


Ha autólopásról beszélünk, akkor mindenki személyautóra gondol. Mennyire jellemző, hogy teherautókat, esetleg munkagépeket lopnak?

B. G.: Szerintem most jobban mennek a kisteherautók. Gyorsabban elhasználódnak, elromlanak, ezért kell hozzájuk az alkatrész. A vége felé már én is olyan megrendeléseket kaptam, hogy egy nap alatt 2-3 kisteherautót kellett elvinni. Szóltak, kell, bementem akárhová, vidék, kisváros, nagyváros. Ezeknél nem volt kinézve a konkrét autó, de konkrét típust mondtak. Aztán az ember elmegy egy építkezésre, ahol ilyen kisteherautóból biztosan talál 5-6 darabot.


Könnyebb vagy nehezebb építkezésről autót lopni?

B. G.: Ezeket olykor még könnyebb is elvinni. Munkásautók, sokat vannak nyitogatva, ezért kopottabb a záruk.


Ilyen autókat vállalkozók lopatnak saját részre, vagy orgazdák, akik aztán eladják a leendő használónak?

B. G.: Az én esetemben orgazda volt, megrendelésre kellett lopni. Szólt, hogy milyen márkájú kell, és mennyi darab. Kérdezte, hogy mennyi idő alatt van meg, elmondtam, meg azt is, hogy mennyibe kerül. Megcsináltam neki, ő meg továbbadta annak, akinek kellett.


Mennyit kapott egy-egy autóért?

B. G.: A tolvaj olyan 20-30 százalékát kapja meg a kocsi piaci árának, tehát egy tízmilliós kocsinál maximum 2-3 milliót. Hogy a többiek mennyit kerestek ezen, az engem nem érdekelt, nem folytam bele. Nekem az a lényeg, hogy az én pénzem legyen meg, amiért megdolgoztam.

79-es: Szerintem az autó értékétől függ, olyan 30 százaléktól a 60-ig is kaphat egy-egy kocsiért a tolvaj. Minél értékesebb a kocsi, annál nagyobb százalékot kap.


Aki autókat lop, az maga is lopott kocsival jár?

B. G.: Használtam lopottat is, meg olyat is, amit kereskedésből vettem, és a nevemre volt írva. Olyan is volt, hogy a lopott kocsimhoz vettem egy roncsot, a kettőből összegyúrtam egyet, hogy a papírok, számok stimmeljenek, és úgy jártam vele.


Említette, hogy az első kocsi ellopásánál nagyon izgult. Megvolt ez az izgalom a huszonötödiknél is?

B. G.: Volt, volt, de csak addig, amíg a kocsi be nem indult. Eleinte végig stresszben voltam, amíg a célban le nem adtam a kocsit. Később már megnyugodtam azután, hogy a kocsi beindult. Akkor már elkocsikáztam vele a városban, elugrottam a piacra is vele bevásárolni.


Hogyan buktak le?

79-es: Engem feldobtak. Én soha nem buktam volna le.


Tudja ki tette?

79-es: Igen. A bűntársam, aki akkor még a barátom volt. Ő pont azért nem került ilyen helyzetbe, mint én, mert feldobott. Most nem akarom mondani, de nem lennék az ő helyében.

B. G.: Van pár hátulütője, ha megbízhatatlan ember is része a rendszernek. Én például jártam úgy, hogy amikor leszállítottam a megrendelőnek a lopott kocsit, akkor kiszállt az autójából két nagydarab pali, össze-vissza vertek, és elvitték fizetés nélkül az autót. Egyedül voltam ebben az üzletben, nekem nem volt hátterem.


Maga hogy bukott le?

B. G.: Engem tetten értek. A tulaj észrevette az ablakból, hogy viszem a kocsit, csak nem mert odajönni, inkább hívta a rendőröket. Két utcával arrébb körbeálltak.


A rabtársuk azt mondta, hogy mindenki fogadkozik itt bent, aztán nagyrészt mégis visszaesnek. Mi kell ahhoz, hogy megkapaszkodjanak kint, a szabadulás után?

79-es: Akinek van szeme hozzá, az már itt látja, hogy ki az, aki itt fogja leélni az életét, és ki az, aki kifelé gondolkodik. Ez látható minden emberen. Szerintem a 80 százalék úgy számol, hogy itt éli le az életét. Az egyik azt mondja, hogy ő leült már itt 15 évet, úgyse fog megváltozni, csak ehhez ért. A lopáshoz, meg a csaláshoz. De van azért olyan is, aki azt mondja, a leült 15 évből az utolsó ötben olyan változáson ment át, hogy sikerült átértékelnie ezt az egészet. Ő kint másként akar állni az élethez.

B. G.: Attól függ a kinti élet, hogy az ember milyen életszínvonalat képzel el magának. Aki egyből vissza akar kerülni arra a színvonalra, mielőtt bebukott, az úgyse fog sikerülni, visszakerül előbb-utóbb. Az is kérdés, hogy az ember dolgozott-e előtte? Szeret-e dolgozni? Bírja-e a munkát? Aki sose dolgozott, vagy nem bírja a munkát, az nem fog munkát vállalni a kiszabadulása után. Én dolgoztam autószerelőként is, meg az építőiparban is.


Csakhogy ezzel sokkal gyorsabban, sokkal több pénzt keresett.

B. G.: Hát, igen. Egy darab autólopással egyévi fizetést is zsebbe lehetett rakni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése