Internetezés a rácsokon túl...

(Forrás: http://www.sg.hu/cikkek/95440/internetezes_a_racsokon_tulrol)

"Az egyik német rab turisztikai területen dolgozott és egész Európát beutazta, ismerőseivel a Facebookon keresztül tartott kapcsolatot. Mindig beírta, hogy "Prágában voltam" vagy "Visszatértem a nyaralásból". Két évvel ezelőtt azonban börtönbe kellett vonulnia és azóta az élettársa tájékoztatja az ismerőseit. Mindez persze látszatdolog, hiszen sokan csodálkoznak, hogy miként lehet az, hogy soha nem ő írja a bejegyzéseket és nem reagál a rokonok, barátok szavaira sem. Számos német büntetés-végrehajtási intézetben vannak ugyan számítógépes termek, és ezáltal az elítéltek megtanulhatják kezelni a PC-t, azonban internetezési lehetőség nincs. Nyolc intézetben ugyanakkor lehetővé teszik a továbbtanuló foglyoknak a Hageni Távegyetem szervereihez való kapcsolódást.

A vélemények természetesen megoszlanak arról, hogy járjon-e vagy sem a rácsok mögé került embereknek korlátozott internet hozzáférés. A könnyítés mellett érvelt Florian Knauer jogász, míg Danny Eichelbaum, a brandenburgi CDU-frakció jogi szakértője nem változtatna a jelenlegi gyakorlaton. Szerinte a börtön maradjon börtön, s ne váljon luxusellátást nyújtó intézménnyé. Walter Hammerschick kriminológus viszont úgy vélte, hogy a rabok számára meg kellene könnyíteni a társadalomba való visszailleszkedést és ebben a számítógépek használatának, az internetezésnek és az e-maileknek nagyon komoly szerep juthat, hiszen ezek részét képezik napjaink kultúrájának. Aki nem ért ezekhez a rendszerekhez, az nehezebben illeszkedhet majd vissza, és újból fizetheti majd a társadalom a teljes ellátását. Aki közösségi portálokra látogathat, az nem marad barátok nélkül, nem szakadnak meg teljesen a kapcsolatai, de említhető a lakáskeresés megkönnyítése is.

Dieter Wurm 10 évvel ezelőtt került rácsok mögé. Akkor még nem ismerte a világhálót, a Skype teljesen új volt, és a Facebook is csupán egy évvel később jelent meg. 2009 óta van e-mail fiókja, három társával együtt ő szerkeszti a tegeli büntetés-végrehajtási intézet újságját. Vállalniuk kellett, hogy az e-mail címet nem használják más célokra és az őrök bármikor ellenőrizhetik a leveleiket. Természetesen fennáll a visszaélés lehetősége és erre több esetben volt is példa. Akad olyan, akinek sikerül okos- vagy mobiltelefont becsempésznie, így minden ellenőrzést elkerülhet.

Norvégia, laptop Anders Breivik zárkájában...

Norvégiában teljesen más gyakorlatot követnek: 2010 óta minden helyi börtön korlátozott internetelérést nyújt a raboknak. Amikor valamelyikük begépel egy címet, akkor a rendszer automatikusan ellenőrzi azt, mielőtt betöltené az adott oldalt. Az oktatási és hírportálok szabadon elérhetők, az erőszakos tartalmakat megjelenítő és pornóoldalakhoz viszont egyetlen elítélt sem férhet hozzá. A rendszert folyamatosan frissítik, de mindez nagyon költséges. Florian Knauer ennek ellenére úgy gondolja, hogy a modellt Németországban is átvehetnék. "Nem az a kérdés, hogy az internet bekerül-e a börtönbe, hanem az, hogy mikor és hogyan. Ebben még a büntetés-végrehajtásban dolgozók is egyetértenek velem" - tette hozzá a szakember. Tény viszont, hogy a rácsok mögé mindig némi késéssel kerülnek be a különböző készülékek, például a cellákban a televíziók is csak évekkel azután terjedtek el, hogy a lakásokban már általánosak voltak.

 

Néhány magyar börtönben is elérhető heti egy órára az internet, ami elegendő a levelek letöltésére. Kecskeméten már 2004-ben Cisco tanfolyamot tartottak."

Azt hiszem, a külföldi példák alapján hazánkban is előbb-utóbb át kell gondolni azt, hogy milyen keretek között legyen biztosítva a fogvatartottak részére az internet-használat. Bár konkrét információval nem rendelkezem, de úgy vélem, hogy a számítógépek használata már szinte az összes büntetés-végrehajtási intézetben jelen van, legalábbis azokban mindenképpen, amely intézetekben oktatásban vehetnek részt az elítéltek, hiszen napjainkban az általános iskolában is része a tantervnek az informatikai ismeretek bővítése. Sokan nagy valószínűséggel ismét azon a véleményen vannak/lesznek, hogy ugyan minek a fogvatartottaknak olyan luxus dolgot elérhetővé tenni a rácsok mögött, mint például a számítógép, vagy az internet. Ezzel együtt nem szabad elfeledkezni arról, hogy a szabadulás utáni visszailleszkedés és a munkaerő-piaci elhelyezkedés szempontjából manapság elengedhetetlen és nélkülözhetetlen az, hogy valaki legalább felhasználói szintű informatikai ismeretekkel rendelkezzen, illetve képes legyen az internet használatára. Azt nem mondom, hogy korlátozások nélkül támogatnám azt, hogy az érdeklődő elítéltek internetezzenek, sőt a különféle közösségi oldalak használatát és az elektronikus levelezés engedélyezését biztonsági szempontból is kockázatosnak lehet értékelni, viszont azt gondolom, hogy a norvég gyakorlatban jelen lévő korlátozott internetelérés egy olyan eszköz lehet a re-integrációs folyamatokban, ami támogatást élvezhet. Ehhez persze megfelelő géppark és informatikusi háttér kell, annak érdekében, hogy valóban csak ellenőrzött tartalmakhoz férjenek hozzá az elítéltek. Az e-ügyintézés megismerése, a napi aktuális hírekhez való hozzáférés, a majdani szabadulás után állandó lakhelyül szolgáló település honlapjának megismerése például feltétlenül pozitív lehet. És azt is meg lehetne vizsgálni, hogy a Skype alkalmazása mennyire lehet biztonságosan alkalmazható kapcsolattartási eszköz. Mert ellenőrzött keretek között oly módon lehetne vele kibővíteni a hozzátartozókkal való személyes kapcsolatfelvételi lehetőségeket, hogy egyúttal csökkenthetnénk a látogatók fogadása céljából benyújtott ideiglenes átszállítási kérelmek számát. Elgondolkodtató, megfontolandó...