Egy norvég luxusbörtön..

(Forrás: http://kulugyer.blog.hu/2013/02/26/a_norveg_luxusborton#comments,  http://www.guardian.co.uk/society/2013/feb/25/norwegian-prison-inmates-treated-like-people)

Még az elmúlt héten olvastam több helyen arról a skandináv büntetés-végrehajtási intézetről, melyet nemes egyszerűséggel "csak" a "norvég luxusbörtön" névvel illetnek.

A Bastoy névre hallgató intézet körülményei a hírek és a The Guardian portálján megjelent Erwin James-írás sorai között közzétett egyik kép szerint talán sokkal inkább egy kellemes nyaralásra, mintsem börtönre hasonlítanak. Nincs szigor, ám mégis a legkevesebb a visszaeső lakói közt.

Norvégia csaknem 4000 szabadságvesztés büntetését töltő elítéltje szinte tényleg csak a szabadságát veszíti el, amikor leültetik, arrafelé ugyanis általában még a szigorított büntetés-végrehajtási intézetek is emberi lakhatást biztosítanak - a tömeggyilkos Andreas Breivik is egy ilyen helyen tölti büntetését -, a maximálisan 21 éves tartamú szabadságvesztést így normális körülmények között tölthetik le az elítéltek. Nem mellékes, hogy emellett hasznosan is, ugyanis a norvég börtönprogramok munkát és oktatást is biztosítanak, igen magas színvonalon és nagy hatékonysággal. A speciálisnak tekinthető nevelésnek a statisztikai mutatók szerint meg is van az eredménye, hiszen Norvégia kiemelkedik Európa többi országa közül a visszaesések alacsony számarányát tekintve. Az elítéltek kevesebb mint 30 százaléka válik ismételten bűnelkövetővé.

A Bastoy börtön különlegessége nem feltétlenül az, hogy a kérdéses büntetés-végrehajtási intézet egy szigeten fekszik, 46 mérfölddel délkeletre a norvég fővárostól, minek okán a legegyszerűbben talán komppal lehet megközelíteni a helyet. A Guardian tudósítója által megtapasztaltak szerint sokkal inkább abban rejlik a hely szokatlansága, ahogy az élet halad a szigeten. De mik is azok a nem éppen szokványos dolgok, amikre felkaphatjuk a fejünket? Talán az, hogy a kompról leszálló újságírót üdvözlő Petter nevű fiatalemberről néhány udvarias mondat után kiderül, hogy egy kábítószer-csempészet miatt 14 éves szabadságvesztés büntetésre ítélt fogvatartott? Talán az, hogy a szigeten valóban minden elítélt dolgozik, olyan az egész, mint egy önellátó kis falu? Talán az, hogy a fogvatartottak szabadidejükben horgászhatnak vagy úszhatnak? Ki tudja.. A hazai tapasztalatokat, illetve a magyar büntetés-végrehajtási intézeteket (különösen a PPP-konstrukcióban elkészült börtönökre gondoljunk..) bemutató tudósítások után olvasható kommenteket figyelembe véve sokan vélekednek úgy, hogy amennyiben a normalizáció elvének megfelelően viszonylag emberi körülmények között élnek a rácsok mögött a fogvatartottak, akkor az már maga a túlzás, maga a luxus. A norvég intézetet is sokan a „luxusbörtön” szóval illették. Egészen biztos vagyok abban, hogy úgy Norvégiában, mint hazánkban egyaránt vannak olyan emberek, akik a börtönben talán jobb körülmények között élnek, mint a civil életükben. Ezzel együtt, úgy vélem, hogy az elveszített szabadságot nem pótolja a rácsok mögötti jobb élet.

Sokszor hallani olyan hangokat, hogy a fogvatartottakat kemény munkának kellene alávetni, mellette minimális ellátást biztosítani, hogy a büntetés súlyát érezzék, és ne kívánkozzon senki börtönbe. Azt viszont az ilyen véleményeket alkotók elfelejtik, hogy kizárólag elrettentéssel nem lehet elérni azt, hogy a visszaesés, a bűnismétlés csökkenjen. A magam részéről azért tartom kiemelten fontosnak az elítéltekkel való egyénre szabott, differenciált, célirányos foglalkozást. Mert ahhoz, hogy a büntetés letöltését követően sikeres legyen a visszailleszkedés, lényeges az, hogy a fogvatartottak olyan új készségekre tegyenek szert, ami ebben segítséget nyújthat a számukra. Ennek pedig eszköze lehet az oktatás, a szakképzés, a különféle képesség- és kompetenciafejlesztő programok felkínálása. Az persze más kérdés, hogy a lehetőségekhez való hozzájutás, hozzáférés tekintetében természetesen különbséget kell tenni a fogvatartottak között, mert vannak olyanok, akik esetében már nem sok változást lehet elérni, nem feltétlenül a büntetés-végrehajtás hibájából. De foglalkozni ezekkel az elítéltekkel is kell. Nagyon röviden megfogalmazva azt szoktam mondani, hogy az egyik lényeges felelősségünk az, hogy a büntetés végrehajtása során oly módon foglalkozzunk az elítéltekkel, hogy közülük a lehetőségekhez mérten senki ne szabaduljon rosszabb állapotban, mint amilyen állapotban a befogadását követően végrehajtott különféle pszichológiai, egészségügyi és pedagógiai felmérések eredményei alapján volt. 

Visszatérve a bejegyzés témáját képező norvég intézetre, a Bastoy valóban egy sziget, ahol az ott elhelyezett elítéltek dolgoznak, de a szabadidejükben horgászhatnak, vagy a tengerben fürödhetnek. Elzártan élnek, de emberi módon - ahogy jellemezte helyzetét a korábban már említett Petter nevű drogcsempész férfi a Guardian riporterének. Az elítéltek kis faházakban élnek, így a külső szemlélő számára a sziget valóban olyan benyomást kelt, mint egy nyári cserkésztábor. A szobák egyéniek, csak a konyhán és a fürdőszobán osztoznak a fogvatartottak. Az intézetbe azok költözhetnek, akiknek öt évnél több van hátra büntetésükből és áthelyezési kérvényük engedélyezésre kerül. Mindenféle bűnelkövető jelen van a szigeten, erőszaktevők és gyilkosok is, ám mindenki élheti látszólag szabad életét, amíg nem vét a szabályok ellen. És nagyon lényeges dolog, hogy a fogvatartottak úgymond önellátóak, maguknak termelik meg az élelmiszert, kerékpárt javítanak, lovakat nevelnek, vagy épp a mosodában dolgoznak, de rá vannak kényszerülve, hogy az ellátásuk biztosítása érdekében mindenki részt vállaljon a feladatokból. A speciális körülményeknek és a számunkra szokatlanul kialakított rendszernek köszönhetően a statisztikai mutatók szerint az innen szabadult személyek kevesebb, mint 16 százaléka sérti meg újra a törvényt.

Meggyőződésem, hogy hazánkban ebben a formában, a norvég szigeten kialakított gyakorlat teljes átvételével nem működne a dolog, viszont azt nagyon fontosnak tartom, amit egy ott fogva tartott férfi mondott, aki korábban közel nyolc évig egy magas biztonsági fokozatú intézetben töltötte a büntetését: "Itt bizalmat és felelősséget kapunk, és felnőttként kezelnek bennünket."

És ez az, ami talán a leginkább különleges. Nem annyira a körülmények, hanem inkább a szemlélet az, ami különlegessé teszi a norvég börtönt. Az, hogy az ottani elítéltek egy esélyt kapnak arra, hogy hozzáállásukkal, együttműködésükkel, magatartásukkal bizonyítsák, hogy kiérdemlik azt a bizalmat, amit kaptak, kapnak. És számukra a büntetést szinte csak a szabadság elvesztése jelenti, mert a körülményeik jobbak, mint egy átlagos börtönben lennének. Magyarország legrégebbi büntetés-végrehajtási intézetének falai mögül jelentem, hogy Balassagyarmaton a körülmények soha nem fogják lehetővé tenni azt, hogy a fogvatartottak luxusban éljenek, de mindez nem is képezi céljainkat. A humánus, emberséges bánásmód, a differenciált, egyénre szabott foglalkozás, az egységes, közérthető módon megfogalmazott, jogszabályokkal összhangban lévő követelménytámasztás, és az esély megadása viszont itt is elérhető. Ez a norvég minta palóc módra...           
    

Internetezés a rácsokon túl...

(Forrás: http://www.sg.hu/cikkek/95440/internetezes_a_racsokon_tulrol)

"Az egyik német rab turisztikai területen dolgozott és egész Európát beutazta, ismerőseivel a Facebookon keresztül tartott kapcsolatot. Mindig beírta, hogy "Prágában voltam" vagy "Visszatértem a nyaralásból". Két évvel ezelőtt azonban börtönbe kellett vonulnia és azóta az élettársa tájékoztatja az ismerőseit. Mindez persze látszatdolog, hiszen sokan csodálkoznak, hogy miként lehet az, hogy soha nem ő írja a bejegyzéseket és nem reagál a rokonok, barátok szavaira sem. Számos német büntetés-végrehajtási intézetben vannak ugyan számítógépes termek, és ezáltal az elítéltek megtanulhatják kezelni a PC-t, azonban internetezési lehetőség nincs. Nyolc intézetben ugyanakkor lehetővé teszik a továbbtanuló foglyoknak a Hageni Távegyetem szervereihez való kapcsolódást.

A vélemények természetesen megoszlanak arról, hogy járjon-e vagy sem a rácsok mögé került embereknek korlátozott internet hozzáférés. A könnyítés mellett érvelt Florian Knauer jogász, míg Danny Eichelbaum, a brandenburgi CDU-frakció jogi szakértője nem változtatna a jelenlegi gyakorlaton. Szerinte a börtön maradjon börtön, s ne váljon luxusellátást nyújtó intézménnyé. Walter Hammerschick kriminológus viszont úgy vélte, hogy a rabok számára meg kellene könnyíteni a társadalomba való visszailleszkedést és ebben a számítógépek használatának, az internetezésnek és az e-maileknek nagyon komoly szerep juthat, hiszen ezek részét képezik napjaink kultúrájának. Aki nem ért ezekhez a rendszerekhez, az nehezebben illeszkedhet majd vissza, és újból fizetheti majd a társadalom a teljes ellátását. Aki közösségi portálokra látogathat, az nem marad barátok nélkül, nem szakadnak meg teljesen a kapcsolatai, de említhető a lakáskeresés megkönnyítése is.

Dieter Wurm 10 évvel ezelőtt került rácsok mögé. Akkor még nem ismerte a világhálót, a Skype teljesen új volt, és a Facebook is csupán egy évvel később jelent meg. 2009 óta van e-mail fiókja, három társával együtt ő szerkeszti a tegeli büntetés-végrehajtási intézet újságját. Vállalniuk kellett, hogy az e-mail címet nem használják más célokra és az őrök bármikor ellenőrizhetik a leveleiket. Természetesen fennáll a visszaélés lehetősége és erre több esetben volt is példa. Akad olyan, akinek sikerül okos- vagy mobiltelefont becsempésznie, így minden ellenőrzést elkerülhet.

Norvégia, laptop Anders Breivik zárkájában...

Norvégiában teljesen más gyakorlatot követnek: 2010 óta minden helyi börtön korlátozott internetelérést nyújt a raboknak. Amikor valamelyikük begépel egy címet, akkor a rendszer automatikusan ellenőrzi azt, mielőtt betöltené az adott oldalt. Az oktatási és hírportálok szabadon elérhetők, az erőszakos tartalmakat megjelenítő és pornóoldalakhoz viszont egyetlen elítélt sem férhet hozzá. A rendszert folyamatosan frissítik, de mindez nagyon költséges. Florian Knauer ennek ellenére úgy gondolja, hogy a modellt Németországban is átvehetnék. "Nem az a kérdés, hogy az internet bekerül-e a börtönbe, hanem az, hogy mikor és hogyan. Ebben még a büntetés-végrehajtásban dolgozók is egyetértenek velem" - tette hozzá a szakember. Tény viszont, hogy a rácsok mögé mindig némi késéssel kerülnek be a különböző készülékek, például a cellákban a televíziók is csak évekkel azután terjedtek el, hogy a lakásokban már általánosak voltak.

 

Néhány magyar börtönben is elérhető heti egy órára az internet, ami elegendő a levelek letöltésére. Kecskeméten már 2004-ben Cisco tanfolyamot tartottak."

Azt hiszem, a külföldi példák alapján hazánkban is előbb-utóbb át kell gondolni azt, hogy milyen keretek között legyen biztosítva a fogvatartottak részére az internet-használat. Bár konkrét információval nem rendelkezem, de úgy vélem, hogy a számítógépek használata már szinte az összes büntetés-végrehajtási intézetben jelen van, legalábbis azokban mindenképpen, amely intézetekben oktatásban vehetnek részt az elítéltek, hiszen napjainkban az általános iskolában is része a tantervnek az informatikai ismeretek bővítése. Sokan nagy valószínűséggel ismét azon a véleményen vannak/lesznek, hogy ugyan minek a fogvatartottaknak olyan luxus dolgot elérhetővé tenni a rácsok mögött, mint például a számítógép, vagy az internet. Ezzel együtt nem szabad elfeledkezni arról, hogy a szabadulás utáni visszailleszkedés és a munkaerő-piaci elhelyezkedés szempontjából manapság elengedhetetlen és nélkülözhetetlen az, hogy valaki legalább felhasználói szintű informatikai ismeretekkel rendelkezzen, illetve képes legyen az internet használatára. Azt nem mondom, hogy korlátozások nélkül támogatnám azt, hogy az érdeklődő elítéltek internetezzenek, sőt a különféle közösségi oldalak használatát és az elektronikus levelezés engedélyezését biztonsági szempontból is kockázatosnak lehet értékelni, viszont azt gondolom, hogy a norvég gyakorlatban jelen lévő korlátozott internetelérés egy olyan eszköz lehet a re-integrációs folyamatokban, ami támogatást élvezhet. Ehhez persze megfelelő géppark és informatikusi háttér kell, annak érdekében, hogy valóban csak ellenőrzött tartalmakhoz férjenek hozzá az elítéltek. Az e-ügyintézés megismerése, a napi aktuális hírekhez való hozzáférés, a majdani szabadulás után állandó lakhelyül szolgáló település honlapjának megismerése például feltétlenül pozitív lehet. És azt is meg lehetne vizsgálni, hogy a Skype alkalmazása mennyire lehet biztonságosan alkalmazható kapcsolattartási eszköz. Mert ellenőrzött keretek között oly módon lehetne vele kibővíteni a hozzátartozókkal való személyes kapcsolatfelvételi lehetőségeket, hogy egyúttal csökkenthetnénk a látogatók fogadása céljából benyújtott ideiglenes átszállítási kérelmek számát. Elgondolkodtató, megfontolandó...