A most következő vers egy olyan elítélt alkotása, aki a múlt héten részt vett a Feldmár András által tartott előadáson. Az első bűntényes fogvatartott, élve a lehetőséggel, hozzászólt a pszichoterapeuta gondolataihoz, és önmagát parlagfűhöz hasonlította. A magam részéről engem annyira megfogott a hasonlat, illetve az, ahogy az érintett a saját helyzetét megközelítette, hogy az oktatásszervező nevelő kolléganő segítségével megkértem arra, hogy fejtse ki a témát kicsit bővebben. Azt nem is reméltem, hogy egy verset kapok, de így történt. Különösebb kommentet nem is fűznék hozz, de olvasásra azért erősen ajánlom!
Most parlagfűnek érzem magam!
Hiszen a parlagfű a pusztában nő ki,
És mindenki ki akarja irtani.
Csak a többi parlagfű óvja,
Mint rabot a családja.
Kietlen pusztában, ahol nincs semmi élet,
Elég, ha a földben a mag levegőt kap és feléled.
Gyorsan terjeszkedik,
S ő általa más növény is nyílik!
Mert tápanyagot ad a földnek,
Termővé teszi a kopár környéket.
De magassá nem sokáig nyúlik,
Hiszen saját magától visszahúzódik.
Mint a király, ki csatában a háttérben marad.
De mi ezt a növényt rossznak látjuk, és ki akarjuk
irtani.
De senki nem tud a dolgok mögé látni,
Ugyanis a pollenje okoz allergiát.
De mindezt a környezetben lévő gazok okozzák.
Védőburok van a pollenen,
S ő nem akarja, hogy ez leégjen.
Viszont, ha a parlagfüvet egyszer beviszed a mszervezetedbe,
Nem okoz allergiát többé sohasem.
Így vagyok én is, mert ha megismersz,
Hidd el, sok értékre is lelsz.
S ne irts ki, mint egy gyomnövényt,
Hisz megszenvedek én a bűneimért.
Ne kitépni, vagy lekaszálni akarj a többi ember közül,
Hanem ismerj meg, és jó emberre lelsz, hamar ki is derül.
Vétettem igaz sok-sok hibát,
De engem is ért külső hatás.
Nekem is volt védőburkom, hogy ne árthassak neked,
De voltak dolgok, amiért leégtek ezek.
Most csak meg vagyok, s nem akarok már parlagfű lenni,
Szeretnék inkább fa lenni,
Ágaimmal felhőket súrolni!
Lombjaim közt madarakat óvni.
Éltető nektárt, gyümölcsöt teremni,
Fáradt vándornak nap elől menedéket adni,
S ha éhes, eledelemmel táplálni.
De még csak mag vagyok,
S ha nem óvnak, elszáradok.
Rossz földbe kerülhetek,
Tüskék közt elveszhetek.
Sok gonddal kell még megküzdjek,
Még csemetévé cseperedek.
Mindezt én jól tudom,
Hisz fa az egész családom.
Édesapám és édesanyám,
Bölcsessége száll át énreám.
Mert az ő gyümölcsük vagyok,
Ezért az Úrnak hálát adok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése