2014. február 3., hétfő

Vers... - őszinteségről, álarcokról...


A most következő vers egy olyan fogvatartott alkotása, aki úgymond kék-zöld a visszaeséstől, élete nagy részét a rácsok mögött töltötte. A legtöbb letöltő házat ismeri, magatartása nem tekinthető sem együttműködőnek, sem normakövetőnek, a szabályok megtartására csak rövid ideig képes. A versben megfogalmazott gondolataiban azonban azt hiszem, van igazság...



Minden reggel


Minden reggel álarcot kell vennie annak az embernek,
Ki nem ismeri még magát annyira,
Hogy mindenkinek saját önmagát adja.
S ezzel azt hiszi, hogy vívmánytalan harcát ki tudja kerülni,
Ami az emberek számára képtelenség,
Hisz minden ember számára a legnagyobb ellenség
Saját magával megharcolt csatája,
Annak érdekében, hogy letisztultan tudjon nézni valaki másra,
Azaz az egész világra.
Remélem, sok ember gondolkozik el,
Hogy az álarcokat végre felejtsük el.
És legyünk őszinték mindenkivel,
Hisz minden hamisságért
Egyszer mindenkinek felelni kell. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése