Varga Líviusz látogatása a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

(Fotó: Lelovics Zoltán)

2014. április 29-én ismét egy illusztris vendég látogatott el intézetünkbe: Varga Líviusz, a Quimby zenekar alapító tagja, aki a fogvatartottak és a személyi állomány érdeklődő tagjai számára tartott egy felejthetetlen előadást. Következzen István Károlyné kolléganőm visszaemlékezése:

 „Miről is tud beszélgetni egy menő zenész a fogvatartottakkal?” – merülhet fel a kérdés többekben.

Hmm… Ennek az esetleges kérdésnek az eldöntésében segíthet rögtön az a gondolat, amivel Líviusz a beszélgetést kezdte:

„Egy történetet mondok el, 20 év történetét, amely a könnyelműségről, az alázatról, a szorgalomról szól: a Quimby zenekar történetét.” – és beszélt és beszélt egy „bolond álomról”, melyet már 6 éves kora óta dédelget: hogy a rock and roll lesz az, ami a mindennapjaihoz szükséges anyagi hátteret biztosítja, hogy a rock and roll lesz az, amivel az egész életében foglalkozhat.

Kergette ezt a „bolond álmot”, amikor a szülei – szeretetből, féltésből – le akarták beszélni, amikor az apósa megkérdezte, hogy mikor lesz már rendes állása, amikor azt látta, hogy a vele egykorúaknak már mindenkinek van rendes állása, autója, szép háza…, amikor a könnyelműség és az emberi gyengeség miatt újra és újra padlóra kerültek…, amikor hülyébbnél hülyébb állásokat vállaltak, hogy el tudják tartani magukat, és kergethessék tovább ezt a „bolond álmot”.

Aztán kb. 10 évvel ezelőtt rájöttek valamire. Rájöttek arra, hogy mindösszesen három fegyverük maradt: a hit, a kitartás, és az alázat. Hit a bolond álomban, és hozzá a kitartó és alázatos munka. Egy barátjuk is volt ehhez: az újrakezdés. Így lett a zenekarból az az ismert zenekar, ami ma a Quimby.

Ez volt a mintegy hetven perces beszélgetésnek a zanzásított változata. DE! Azok a gondolatok, amiken hol elérzékenyültünk, hol meg nevettünk olyan gondolatok voltak Líviusztól, amit – én legalább is biztosan! – sosem fogunk elfelejteni!

Köszönjük, hogy itt voltál, és éld az álmodat!

És köszönjük a Bella István Gimnázium, Általános és Szakképző Iskola igazgatójának és munkatársainak, hogy beszélgetés megszervezésében és létrejöttében segítséget nyújtottak.