„Élete a szolgálat. Szolgálni az embert, szolgálni a betegeket. A
teremtőtől kapott hittel, krisztusi szeretet jegyében gyógyítani.”
Dr. Papp Lajos Széchenyi–díjas szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott tanára, a PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika korábbi igazgatója a fenti gondolatok tükrében tartott előadást a Balassagyarmati Fegyház és Börtön műemlék kápolnájában. Előadásaiban a több évtizedes kutatói és klinikai tapasztalatait, tudását kívánja ötvözni a holisztikus gondolkodással és az évezredes népi bölcsességekkel. Gyógyítani szívvel-lélekkel, szívet, lelket, testet! Ezúttal a jelenlévő fogvatartotti közösség lelki gyógyítását tűzte ki célul a fenti gondolkodásmódok jegyében.
Professzor úr a közel egy órás előadásában elmondta, hogy miközben végigjárjuk sorsunkat, gondoljuk át korábbi tetteinket, miben hibáztunk és mit tettünk helyesen. Mondta ezt azért, mert tetteink, cselekedeteink alapján ítélnek meg minket, majd kihangsúlyozta, hogy nincs olyan bűn, melyre nincs megbocsájtás. Fontosnak tartotta megkülönböztetni a döntés szabadságát és a személyi szabadságot, hiszen szabadon dönthetünk, hogy melyik utat választjuk, de ha rossz útra térünk, elveszítjük személyi szabadságunkat. A húsvéti ünnepkörrel összefüggően utalt arra, hogy amennyiben úgy érzi a hallgatóság bármely tagja, hogy indokolatlanul van börtönben, gondoljon Jézusra, aki jó volt és bűntelen mégis keresztre feszítették. Majd hozzátette: álmainkat senki nem veheti el! Intelmében fontosnak tartotta az empátia jelenlétét, hogy segíteni tudjunk embertársainkon. Érzi a fogvatartottak baját, de csak kis mértékben tud ezen segíteni. Éppen ezért tanácsként azt fogalmazta meg számukra, hogy vegyék észre azt a szépet, amiket környezetükben tapasztalhatnak. Értékelni kell, meg kell látni, különösen itt Balassagyarmaton, hiszen a körletrész „raboknak” épült, nekik szépült meg a kápolna is.
Kérte, hogy legyünk büszkék magyarságunkra. Merítsünk példát hős vezéreink életéből: leginkább munkában, áldozatban és szerénységben. Éljünk szellemi és alkotói szabadságban! Kérte továbbá a jelenlévőket, hogy ne haragudjanak azokra, akik szabadok, hiszen Jézus példáján - akit nagypénteken keresztre feszítettek, de harmadnapra feltámadott-, mindenki föltámad, egyszer eljön a szabadulás napja.
Az előadás befejeztével egy ősi magyar címert ábrázoló fogvatartotti alkotást vezetett át az alkotótól, aki ezzel köszönte meg társai nevében a professzor úr szavait. A hátralévő időben válaszolt a fogvatartottak kérdéseire, majd záró gondolatként megfogalmazta, hogy teljesítsük tisztességgel küldetésünket, ha ez Magyarországon van, akkor ott, ha a börtönben, akkor pedig ott. Dr. Budai István ezredes Úr zárszóként megköszönte a professzor úr lélekemelő előadását, hogy gondolatait a balassagyarmati fogvatartottak körében is megosztotta.
Dr. Papp Lajos Széchenyi–díjas szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott tanára, a PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika korábbi igazgatója a fenti gondolatok tükrében tartott előadást a Balassagyarmati Fegyház és Börtön műemlék kápolnájában. Előadásaiban a több évtizedes kutatói és klinikai tapasztalatait, tudását kívánja ötvözni a holisztikus gondolkodással és az évezredes népi bölcsességekkel. Gyógyítani szívvel-lélekkel, szívet, lelket, testet! Ezúttal a jelenlévő fogvatartotti közösség lelki gyógyítását tűzte ki célul a fenti gondolkodásmódok jegyében.
Professzor úr a közel egy órás előadásában elmondta, hogy miközben végigjárjuk sorsunkat, gondoljuk át korábbi tetteinket, miben hibáztunk és mit tettünk helyesen. Mondta ezt azért, mert tetteink, cselekedeteink alapján ítélnek meg minket, majd kihangsúlyozta, hogy nincs olyan bűn, melyre nincs megbocsájtás. Fontosnak tartotta megkülönböztetni a döntés szabadságát és a személyi szabadságot, hiszen szabadon dönthetünk, hogy melyik utat választjuk, de ha rossz útra térünk, elveszítjük személyi szabadságunkat. A húsvéti ünnepkörrel összefüggően utalt arra, hogy amennyiben úgy érzi a hallgatóság bármely tagja, hogy indokolatlanul van börtönben, gondoljon Jézusra, aki jó volt és bűntelen mégis keresztre feszítették. Majd hozzátette: álmainkat senki nem veheti el! Intelmében fontosnak tartotta az empátia jelenlétét, hogy segíteni tudjunk embertársainkon. Érzi a fogvatartottak baját, de csak kis mértékben tud ezen segíteni. Éppen ezért tanácsként azt fogalmazta meg számukra, hogy vegyék észre azt a szépet, amiket környezetükben tapasztalhatnak. Értékelni kell, meg kell látni, különösen itt Balassagyarmaton, hiszen a körletrész „raboknak” épült, nekik szépült meg a kápolna is.
Kérte, hogy legyünk büszkék magyarságunkra. Merítsünk példát hős vezéreink életéből: leginkább munkában, áldozatban és szerénységben. Éljünk szellemi és alkotói szabadságban! Kérte továbbá a jelenlévőket, hogy ne haragudjanak azokra, akik szabadok, hiszen Jézus példáján - akit nagypénteken keresztre feszítettek, de harmadnapra feltámadott-, mindenki föltámad, egyszer eljön a szabadulás napja.
Az előadás befejeztével egy ősi magyar címert ábrázoló fogvatartotti alkotást vezetett át az alkotótól, aki ezzel köszönte meg társai nevében a professzor úr szavait. A hátralévő időben válaszolt a fogvatartottak kérdéseire, majd záró gondolatként megfogalmazta, hogy teljesítsük tisztességgel küldetésünket, ha ez Magyarországon van, akkor ott, ha a börtönben, akkor pedig ott. Dr. Budai István ezredes Úr zárszóként megköszönte a professzor úr lélekemelő előadását, hogy gondolatait a balassagyarmati fogvatartottak körében is megosztotta.
/Képek és szöveg: Lelovics Zoltán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése