Hit, remény, szeretet... - az üzenetek folytatódnak...

"Jézus él, higgyetek és reménykedjetek..."

Jézus arca...

"Békével alszom és kelek..."

Felülről (Istentől való) bölcsesség, ésszerű. Írja Jakab 3:7

"Értünk adta drága szent vérét..."

Az utolsó feliratot annyiban mindenképpen pontosítani kell, mert Jakab apostol levelének 3:17 része Károli Gáspár fordításában úgy hangzik, hogy "a felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató." Ezzel együtt tény, hogy a szöveget idézni próbáló fogvatartott valószínűleg már olvasta a Bibliát, és ismeri az alábbi imát is: "Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!" Habár egy magánelzárásra szolgáló zárka, mint hajlék, egy igen érdekes társítás...

 

Dr. Papp Lajos szívsebész professzor előadása a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

„Élete a szolgálat. Szolgálni az embert, szolgálni a betegeket. A teremtőtől kapott hittel, krisztusi szeretet jegyében gyógyítani.”

Dr. Papp Lajos Széchenyi–díjas szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott tanára, a PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika korábbi igazgatója a fenti gondolatok tükrében tartott előadást a Balassagyarmati Fegyház és Börtön műemlék kápolnájában. Előadásaiban a több évtizedes kutatói és klinikai tapasztalatait, tudását kívánja ötvözni a holisztikus gondolkodással és az évezredes népi bölcsességekkel. Gyógyítani szívvel-lélekkel, szívet, lelket, testet! Ezúttal a jelenlévő fogvatartotti közösség lelki gyógyítását tűzte ki célul a fenti gondolkodásmódok jegyében.

 
Professzor úr a közel egy órás előadásában elmondta, hogy miközben végigjárjuk sorsunkat, gondoljuk át korábbi tetteinket, miben hibáztunk és mit tettünk helyesen. Mondta ezt azért, mert tetteink, cselekedeteink alapján ítélnek meg minket, majd kihangsúlyozta, hogy nincs olyan bűn, melyre nincs megbocsájtás. Fontosnak tartotta megkülönböztetni a döntés szabadságát és a személyi szabadságot, hiszen szabadon dönthetünk, hogy melyik utat választjuk, de ha rossz útra térünk, elveszítjük személyi szabadságunkat. A húsvéti ünnepkörrel összefüggően utalt arra, hogy amennyiben úgy érzi a hallgatóság bármely tagja, hogy indokolatlanul van börtönben, gondoljon Jézusra, aki jó volt és bűntelen mégis keresztre feszítették. Majd hozzátette: álmainkat senki nem veheti el! Intelmében fontosnak tartotta az empátia jelenlétét, hogy segíteni tudjunk embertársainkon. Érzi a fogvatartottak baját, de csak kis mértékben tud ezen segíteni. Éppen ezért tanácsként azt fogalmazta meg számukra, hogy vegyék észre azt a szépet, amiket környezetükben tapasztalhatnak. Értékelni kell, meg kell látni, különösen itt Balassagyarmaton, hiszen a körletrész „raboknak” épült, nekik szépült meg a kápolna is.

Kérte, hogy legyünk büszkék magyarságunkra. Merítsünk példát hős vezéreink életéből: leginkább munkában, áldozatban és szerénységben. Éljünk szellemi és alkotói szabadságban! Kérte továbbá a jelenlévőket, hogy ne haragudjanak azokra, akik szabadok, hiszen Jézus példáján - akit nagypénteken keresztre feszítettek, de harmadnapra feltámadott-, mindenki föltámad, egyszer eljön a szabadulás napja.


 

Az előadás befejeztével egy ősi magyar címert ábrázoló fogvatartotti alkotást vezetett át az alkotótól, aki ezzel köszönte meg társai nevében a professzor úr szavait. A hátralévő időben válaszolt a fogvatartottak kérdéseire, majd záró gondolatként megfogalmazta, hogy teljesítsük tisztességgel küldetésünket, ha ez Magyarországon van, akkor ott, ha a börtönben, akkor pedig ott. Dr. Budai István ezredes Úr zárszóként megköszönte a professzor úr lélekemelő előadását, hogy gondolatait a balassagyarmati fogvatartottak körében is megosztotta.

 

/Képek és szöveg: Lelovics Zoltán/

Húsvéti püspöki szentmise Balassagyarmaton

Immáron hagyományosan, évente egy alkalommal Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök látogatás tesz a Balassagyarmati Fegyház és Börtön fogvatartottai között. Ezúttal 2014. április 12-én, szombaton járt intézetünkben, melynek során a húsvéti ünnepkör keretében virágvasárnapot megelőző ünnepi főpapi szentmisét mutatott be. Tette ezt vendégek, érdeklődő dolgozók, valamint a fogvatartotti közösség részvétele mellett. Homíliájában utalt arra, hogy Jézus Krisztus megváltó kereszthalála és feltámadása meghozta minden ember számára a bűntől való szabadulás és egy élhetőbb emberi élet esélyét.

Az Intézet börtönlelkésze, Varga László kihangsúlyozta, hogy a húsvéti feltámadás fénye bevilágít a legsötétebb zárkák mélyére, reményt adva az ott lévő fogvatartottaknak az újrakezdés lehetőségére: „A szenteknek is van múltja, de a bűnösöknek is van jövője.”

A szentmise végeztével a fogvatartotti közösség két képviselője mondott köszönetet a Püspök atya lélekemelő szavaiért, majd fogvatartotti ajándékként egy festményt adtak át, melyet örömmel vett át a Püspök atya.

A szentmisén részt vett Dr. Stella Leontin balassagyarmati kanonok-plébános atya, továbbá jelen volt dr. Budai István bv. ezredes intézetparancsnok mellett Jámbor László, Apátújfalu polgármestere, valamint Lencsés Zsolt templomfestő művész úr. 

Köszönjük a Püspök atya áldozatos szolgálatát, Isten áldja, Isten éltesse! 

Visszatérve Balogh Béla előadására...

Ahogy az érdeklődők korábbi beharangozómban, illetve azóta a Balassagyarmati Fegyház és Börtön honlapján arról olvashattak, 2013. szeptember 19-én 14.30 órakor Balogh Béla író, hídépítő mérnök tartott előadást a büntetés-végrehajtási intézetben, „Még egy elrontottnak tűnő élet is helyrehozható” címmel. 

 

A vetítéssel egybekötött előadás kezdetén elmondta, hogy az emberek minden korban képesek voltak rombolni saját és embertársaik életét, továbbá saját környezetüket. Következmények nélkül ezt azonban nem lehet, mert a föld próbálja saját egyensúlyát visszaállítani, ez pedig gyakran súlyos katasztrófákban nyilvánul meg. Amit tanulunk az iskolában, az szerinte nem teljesen a valóságot tartalmazza, hiszen ami nem illeszkedik egy-egy alapvetésbe, azt nem ismertetik velünk, nem hangsúlyozzák, pedig alapjaiban rengetik meg az egyes álláspontokat. Megdöbbentő példáin keresztül érzékeltette, hogy sok mindenben messze fejlett technikákat alkalmazhattak őseink, számos területen fejlettebb életkörülményeket teremthettek meg, mint amit a tankönyvekben találunk leírva.

 

Nézetei szerint életünk minden változása szoros összefüggésben van azzal, ahogyan gondolkodunk, érzünk és cselekszünk. Így például a durva beszéd, az átkozódás és panaszkodás megrövidítik életünket. Ezzel kapcsolatban érdekes statisztika hangzott el, mely szerint a magyarországi magyarok 8 évvel alacsonyabb átlagéletkorral rendelkeznek, mint az átlag európai, és a magyarországi roma közösség pedig ehhez képest is 10-12 évvel alacsonyabb átlagéletkorral rendelkezik.

 

Kísérletek bizonyítják, hogy az emberi gondolatok energiája lényegesen magasabb, mint az napjainkban elterjedt. A kozmikus sugárzáshoz hasonlítható, ami gyors rezgések segítségével képes áthatolni a mesterséges akadályokon, így a kísérletben szereplő ólomszobán, majd eljut a több száz kilométerre lévő célszemélyhez.

 

A mérnöki szemmel is gondolkodó előadó elmondta, hogy magasabb rezgésszintű világok léteznek, melyek között leginkább álmunkban vagyunk képesek „utazni”.

 

Rámutatott arra az összefüggésre, hogy az élet legnagyobb akadálya az, ha nem tudunk megbocsájtani, mert ebben az esetben konfliktus alakul ki bennünk, ami előbb-utóbb kívül is megmutatkozik, ez pedig betegséget okoz.

 

Hogy miért kell megbocsájtani?

 

Jézus tanításának példáján ok-okozati összefüggésben látja a választ:

„Azt cselekedjétek másokkal, amit szeretnétek, hogy mások cselekedjenek veletek, mert ez a törvény.”

 

Meg kell bocsájtani, mert a konfliktus általam is keletkezett, esetlegesen én akartam!

 

Valójában az ember egy magasabb rezgésű lény, aki a mennyből érkezett a földre.

 

Hangsúlyozta, hogy az ember energiaközpontjainak, csakráinak teljes működésével alkot kerek egészet, ehhez azonban szükség van a szeretetre is a fizikai szükségleteinken felül.

 

Ha durvaságot adunk embertársainknak, azt kapjuk vissza, ha kedvességet sugárzunk, akkor mi is azzal szembesülünk. Ez utóbbi esetben létezik egy kiegyensúlyozott érzelmi és idegállapot, ellenkező esetben pedig létezik egy feldúlt érzelmi állapot. Ennek oka lehet stressz, félelem, harag és hasonló negatív érzelmek. Ilyenkor felháborodunk, józan gondolkodásunk veszélybe kerül, az. ún. „asztrális korom felkeveredik.

 

Újabb kérdés elé állított minket: mi az oka, hogy az ember szeretetben és bőségben szeretne élni, de nem sikerül.

 

A válasz egyszerű. A tudat alatti gondolkodás sokszor erősebb, mert amit az ember sokszor lát, hall vagy ismétel, abból tudat alatt futó „program„ lesz. Ez gyakran a többek között szüleinktől hallott megállapításokat, jelzőket tükrözi, és évek múltán válhatnak a fent említett programmá. Ilyen programozott tevékenység például a dohányzás.

 

„Igyekszem úgy tenni, hogy másoknak is jó legyen”. Következtetésképpen a szeretetteljes gondolkodás, a tudatos gondolatok és tudatalatti programok jó életet és sikeres ötleteket biztosítanak számunkra.

 

Végkövetkeztetésként elmondta a fogvatartottakra vonatkoztatva, hogy a pozitív értékek közvetítésével a szeretet impulzusaival jót hozhat az élet, van lehetőség szépen élni. Mindannyian végigjárjuk a gyakran nehéz utat, de a megfontolás következtében egyszer könnyebb lesz, reményt adva a fogvatartottak számára is a szabadulás utáni életéhez.

 

A TÁMOP 3.2.4. A-11/1-2012-0075 azonosító számú pályázat keretében megtartott író-olvasó találkozón 10 fő vendég és dolgozó, valamint közel 30 fő fogvatartott vett részt. Intézeti előadását követően az előadó városunk nagyközönsége előtt is megosztotta gondolatait. 

153 - avagy a Népmese Napja

Testvérintézetünk, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet kezdeményezéséhez tudomásom szerint egyedül csatlakozva, a mai napon a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájában is megemlékezést tartottunk a Népmese Napja alkalmából.  A programon közel ötven elítélt vett részt, a Mesekör és a Fórum színház tagjai között megjelentek a rendezvényen a TÁMOP 561 projekt keretében személyiségfejlesztő és kompetenciafejlesztő tréningbe bevont fogvatartottak, valamint előzetesen letartóztatottak is, akik vállalták, hogy mesélnek társaik előtt. A személyzet tagjai közül jelen volt az oktatásszervező és az ügyeletes nevelő, valamint a technikus kolléga is, akinek köszönhetően a zárt láncú televízió-hálózat lehetőségeit kihasználva valamennyi zárkában élő közvetítést kaptak az intézetben elhelyezett fogvatartottak a mesemondásból. És szintén részt vett a programon a tréninget tartó szupervizor-tréner páros, Vizsolyi Ákos és Drienyovszki János, a Tranzit F&S munkatársai.

De mindenekelőtt nézzük csak, hogy is szólt a felhívás szövege:  

 

"Százötvenhárom...

153 évvel ezelőtt, 1859. szeptember 30-án született Benedek Elek író, mesemondó, mesegyűjtő. Az ő születésnapján, szeptember 30-án ünnepeljük a meséket, a népmeséket. Benedek Elek meseőrző tevékenysége felmérhetetlen kincseket hagyott ránk. Kötetei közkinccsé tették a népmeséket, megőrzendő, nemzedékről nemzedékre átadandó értékké.

De miért is ünnepelünk mi népmeséket?

Mert a mese, a népmese kristálytiszta eszencia. Mindannak a tudásnak az őrzője, amit az emberiség történetének során összegyűjtött, megtapasztalt, megtudott önmagáról, a világról. Erkölcsi értékrendet hordoz, azt tanítja, hogy érdemes küzdeni, hogy van újrakezdés, hogy a dolgok rendbe hozhatók. Boldizsár Ildikó szavaival élve: a mese a lélek őssejtje. Odamegy, ahol a lélekben baj van, s kezdi el rendbe tenni azt. Az ősi, tiszta népmese nem gyermekmű faj, hanem egyetemes: sok olyan történet, ami mindenkié, gyermeké és felnőtté, szabadé és rabé, egészségesé és betegé.

Százötvenhárom...

Jézus feltámadása után, amikor harmadszorra jelent meg a tanítványoknak a Tibériás tavánál, ismét csodát tett. Az egész éjjel hiábavalóan halászó, rendre üres hálót kimerítő embereknek csak ennyit mondott: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok." - s úgy is lett. Az addig üres háló tele lett nagy hallal, a Szentírás úgy mondja, hogy szám szerint százötvenhárommal.

Jézus példabeszédekkel, történetekkel tanít bennünket. 

Az Evangélium történetekkel tanít bennünket. 

Mert így vagyunk megteremtve. Történeteket mesélő és történeteket hallgató embernek, aki ezekből a történetekből tanul, ismer meg múltat, jelent, jövőt; rendet és értéket; igazságot, embert és Istent.

Meséljünk hát százötvenhárom percen át egymásnak és magunknak. 

Vessük ki közös bárkánkból hálónkat az idő mély vizébe, emeljünk ki belőle 153 percet, s reménykedjünk a csodában. A csodában, hogy ez a mesékkel, mesemondással, mesehallgatással eltöltött 153 perc mindannyiunk közös szellemi, testi tápláléka lesz, s ott gyógyít, ott segít, ahol nagyon fáj."

 

A program kezdetén oktatásszervező kolléganőm olvasta fel a Biblia előbb is hivatkozott részét, majd következtek a fogvatartottak. Volt, aki felolvasta az általa választott mesét, de akadt olyan résztvevő is, aki fejből mondta el a saját történetét. Az előadások talán hagytak maguk után némi kívánnivalót, ezzel együtt ki kell emelni, hogy az önként jelentkező fogvatartottak közül sokan talán a saját gyereküknek sem olvastak fel egy mesét sem, amikor erre lehetőségük lett volna, míg mások talán életükben először szólaltak meg ekkora közönség előtt.

A program megítélésem szerint elérte a célját, a fogvatartottak méltó módon állítottak emléket Benedek Elek munkásságának. A felolvasott mesék között egyébként természetesen több olyan volt, ami maga Benedek Elek vetett papírra, de a maratoni mesedélután repertoárjában megtalálható volt egyebek mellett néhány székely népmese is. Azt, hogy Egerben hogyan zajlott le a program, nem tudom, de talán akad olyan hevesi kolléga, aki megosztja velünk az ottani történések rövid összefoglalóját. Nekem mára nem marad más hátra, mint megköszönni valamennyi közreműködő kollégám munkáját, illetve a fogvatartottak aktív részvételét.

Jézus

Komment nélkül

Húsvét közeli rendezvények...

A mai napon a közelgő húsvéti ünnepekkel összefüggő kulturális és egyházi programok kerültek megtartásra a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájában.  

 

A rendezvényen, a helyszínen részt vevő mintegy 70 fogvatartott és több külsős vendég, valamint a személyi állomány jelen lévő tagjai számára először Erdélyi György Petőfi-díjas színész, előadóművész tartott előadást „Mi késztette Jézust, hogy megszólaljon 30 éves korában” címmel.  A fellépése során olyan verses és prózai irodalmi alkotásokat adott elő (egyebek mellett Juhász Gyula, Márai Sándor, Sík Sándor, Római György és Szép Ernő tollából), melyek Jézus életéről, tetteiről és haláláról szólnak. Az alábbiakban következzen az egyik ilyen mű:

Sík Sándor: A keresztúton

Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.

Véres rózsák verték ki a testét.
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.

Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.

Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.

Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűzmária szembe.

A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.

Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verejtékes orcát,

Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből testedzett.

Kis Betlehem boldog éjjelében
Ő ringatta ámuló ölében,

Ő mosott rá, főzött és dagasztott,
Ágya szélén, de hányszor virrasztott!

Ruhácskáit szőtte, fonta, foldta,
Haj pedig már akkor is de tudta...!

Ó hogy nézte távolodó képét,
Mikor elment, három éve, végképp!

Nézi most is, rogyadozó testtel,
Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.

Nézi, nézi, fátyolodó szemmel.
Megy a Jézus, utána a tenger.

Véres úton, végestelen hosszan:
Tenger ember, férfi, gyerek, asszony.

Véres tajték veri ki a mesgyét.
Valamennyi viszi a keresztjét.

Nem hiányzik senki sem a sorból:
Legelöl a tizenkét apostol,

Utánuk a számolatlan ezrek,
Ködbevesző végtelen keresztek.

Ott piheg a sok mái szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is! 

Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!

Az irodalmi előadást követően, 10 órai kezdettel, immáron sokadik éve, hagyományos jelleggel, a közelgő húsvéti ünnepekhez kapcsolódó püspöki szentmise került celebrálásra, dr. Beer Miklós váci megyés püspök atya által. A mise megtartásában közreműködött továbbá dr. Stella Leontin kanonok-plébános, Baji János SDB-szalézi plébános atya és dr. Bartal Gábor akolikus. A szentmisét Varga László börtönlelkész nyitotta meg, kiemelve, hogy Virágvasárnap és Húsvét közeledtével, egy héttel nagypéntek előtt, milyen nagy tisztelettel köszöntjük körünkben a püspök atyát.

 

Köszöntőjében dr. Beer Miklós kiemelte, hogy a jelenlegi társadalmi helyzetben minden ember elsősorban a saját életével, a saját sorsával és problémáival foglalkozik, de fontos, hogy mindezt reménységgel telve tegye. Hittel, imádsággal teli könyörgésében bűnbocsánatot és feloldozást kért az arra rászorulóknak. Mint mondta, fontos, hogy újra átéljük, amit Jézus barátai és ellenségei átéltek. Azt, hogy Jézus itt van közöttünk, illetve az utolsó vacsora rendelkezése szerint az ostya és a bor is ide van készítve. Ahogy a püspök atya elmondta a fogvatartottaknak, Isten minden emberi szeretetet felülmúlóan szeret bennünket, osztozik a sorsunkban, így a fogvatartottakéban is. Testvérként átöleli őket is, fontos számára, hogy mi lesz velük, szereti őket.

A mise következő részében szó esett a Golgota hegyén felállított három keresztről, melyek egyikén Jézus volt, a másik kettőn pedig a két elítélt. És a haldokló Jézus az egyik latornak megígérte, hogy vele lesz majd az ő országában. Vállalta a kínhalált, a megaláztatást, az igazságtalanságot, illetve hagyta azt, hogy elítéljék. Mindent vállalt az emberekért, azért, hogy minden nyomorúságból, bánatból ki tudja emelni őket. Fontos, hogy az emberek egy reménysugarat kapjanak, ami a börtönben lévőkre hatványozottan igaz. Esetükben a remény kettős: az hitet és erőt adhat az újrakezdéshez és a szabaduláshoz egyaránt. A püspök atya, ahogy ő fogalmazott, egy szép gondolatot idézett: „emberi gyöngeségből vétkeztünk, és oldozd fel vétkeink kötelékét”, mely gondolat is a reménységet fejezi ki.

 

Húsvét alkalmából felidézzük Jézus halálát, szenvedését, feltámadását, ilyenkor a bűnbánás és a megtérés összetartozó fogalmak. Imádságában a püspök atya erőt kért a fogvatartottak és valamennyi jelenlévő számára, és kiemelte, hogy milyen fontosnak tartja azt, hogy az emberek egymásban rögzítsék a Húsvét békéjét és nyugalmát. A mise végén pedig szívből kívánta a Húsvét békéjét, örömét és a szabadulás áldását valamennyi fogvatartott számára – mert a technikának köszönhetően a szentmisét nem csak a helyszínen lévők kísérhették figyelemmel, hanem a zárt láncú televízió-hálózat által adott lehetőségeket kihasználva valamennyi zárkában élőben nézhették azt a fogvatartottak.

Végezetül a fogvatartottak képviselői átadták az elítélt közösség ajándékát, amely nem más, mint a püspök atya címerét ábrázoló fafaragás volt, egy az elkészítése óta már szabadult elítélt munkája.