Füves Könyv Átutazóknak 17.

A tisztaságról

"Fontos, hogy ne hagyd el magad és legyél ápolt! Fizikailag és szellemileg egyaránt jobban érzed magad, ha tiszta és illatos vagy és a ruházatod is frissen mosott. Kis és zárt közösségben vagy, alkalmazkodnod kell, a társaidat nem kényszerítheted rá, hogy a lustaságod miatt – „fáradt vagyok, most kihagyom a fürdést!” – kénytelenek legyenek elviselni a testszagodat. Ez persze vica-verza érvényes rád, tehát ha ilyet tapasztalsz a környezetedben, nyugodtan figyelmeztesd az illetőt a személyes higiénia fontosságára!"

Ha jobban belegondolunk, akkor a fogvatartotti jó tanács bármely (kényszer)közösségben, bárki számára teljes mértékben megfontolandó, elfogadható ajánlást tartalmaz. Az ápoltság, a tisztaság, a saját magunk és szűkebb környezetünk iránti igényesség megkönnyítheti az együttélést másokkal, segítheti a magunk elfogadtatását. Börtönviszonyok között nemcsak a zárkatársakkal, hanem a személyi állomány tagjaival is...   

Füves Könyv Átutazóknak 16.

A vérszívásról

A „szakkifejezés” azt takarja, hogy egy kiszemelt valakit pusztán szavakkal igyekszik kikészíteni egy társa, vagy rosszabb esetben társai. Ez sokkal durvább szituáció, mint gondolná a kívülálló, hiszen egy érzékenyebb embert a börtön önmagában is megviseli. Ezt kihasználva a „vérszívók” mindenféle módon fogást keresnek az áldozaton – ez abban az esetben a leginkább elviselhetetlen, ha mindez zárkán belül történik – és akár a nap 24 órájában zaklatják őt. Mivel mindenkinek van gyenge pontja, így sajnos könnyen lehetnek sikeresek! Az egész kizárólag a behódolásról szól. Mivel a tettlegességet súlyosan szankcionálják a börtönben, ezért a „vérszívók” nem mernek ehhez folyamodni, nehogy további éveket szerezzenek bűnvádi ügyekből. Viszont a delikvenstől erősebbnek érzik magukat és ezt láttatni is akarják. Ha győznek, akkor a célpont kikészül, magába fordul és tűri, hogy megalázzák. Amennyiben ilyen helyzetbe kerülsz, soha ne mutasd ki mit érzel vagy mennyire bánt, amit mondanak éppen; sőt lehetőség szerint nevesd ki őket. Ezzel nem tudnak mit kezdeni és egy idő után leszállnak rólad. Nincs más út!

Azt azért még tudom ajánlani, hogy ilyen helyzetben forduljanak a személyi állomány tagjához (felügyelőhöz, nevelőhöz, lelkészhez, pszichológushoz stb) és kérjenek segítséget. Ez a tévhitekkel ellentétben nem tartozik bele az ún. wamzerség fogalomkörébe...  

Füves Könyv Átutazóknak 4.

A BARÁTSÁGRÓL

"Felejtsd el. Semmiképpen ne akarj itt barátokat szerezni.  A csalódás lenne a legkevesebb. Amit éreznél. Haverok és ismerősök persze kellenek, de nagyon fontos, hogy nekik is mit mondasz el. Legyen szó akár a kinti, akár a benti életedről. Amikor eljön az a fázis a raboskodásod alatt, hogy meg kell osztanod érzéseidet és gondolataidat, netán a véleményedet valakivel, akkor inkább írd le, mintsem kiadd magadat. Minden kimondott szónak fokozott súlya van. Bezártságban gyakran téma, akár unaloműzésképpen is, hogy ez és ez, ezt és ezt mondta. Ez az információ már lehet, hogy egyből elferdítve jut tovább. De mondjuk az ötödik ember már fix, hogy mást hall vissza, mint amit te valóban mondtál. Ebből gondod lehet.

Vannak olyan emberek, akiknek a „barátságát” meg lehet vásárolni. Felesleges. Bajod nem eshet, a felügyelet vigyáz rád, nincs szükséged ilyen „barátokra” sem.

Ellenben a civil barátaidra, akik annak ellenére, hogy börtönbe kerültél kitartanak melletted, leveleznek veled, nos rájuk mindig szánj időt! Annyira sosem lehetsz fáradt, hogy ne írj választ a levelükre vagy ne telefonálj."

 

Ennyi... A fogvatartott ezúttal is rendkívül jól megfogalmazta a tapasztalatait, véleményét. Magam is úgy gondolom, hogy a barátságok alaphelyzetben nem a börtönben köttetnek. Itt lehet szó haverságról, érdekek által vezérelt kapcsolatokról, de az igaz, őszinte barátok nem a fogvatartott társak közül kerülnek ki. Az csak a filmekben fordulhat elő, mint például abban a remekműben, melynek címe: "A remény rabjai".

Egy idézet következzen ebből a filmből:  

"... néha azért szomorú vagyok, hogy Andy elment; de tudom, hogy van madár, mely nem bírja a kalitkát, túl ékes a tolla, és amikor elrepül, örülsz, hiszen bűn volt bezárva tartani... mégis, minden szürke és unalmas marad utána. Azt hiszem...egyszerűen, hiányzik a barátom."

 

Füves Könyv Átutazóknak

A mai bejegyzés talán sokak számára meglepő nyitással indul, egy irodalmi kitekintéssel, melynek tárgya a következő:

Füves Könyv

Számos könyvbarát tartja úgy, hogy az 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal kitüntetett, élete során sokat megélt és megtapasztalt író, költő, Márai Sándor jó tanácsait olvasni külön élvezet, habár ez nem mindig volt így, hiszen műveinek kiadása csak a fent említett évben indult meg. Mostanság azonban bármelyik könyvesboltba betéved az ember, gyorsan azzal találja magát szembe, hogy az író könyveinek külön polcokat rendeznek be.

A "Füves Könyvet" Márai Sándor még 1943-ban írta, és ajánlotta Senecának, Epiktétosznak, Marcus Aureliusnak, férfinak és nőnek egyaránt. Ez az írása a régi füves könyvekhez hasonló, "melyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten". Minden olvasó találhat benne magának való, számára szimpatikus bölcsességet, de a 202 történetet tartalmazó kötet természetesen ajándéknak is remek választás lehet bármely könyvbarát számára.

Az “Arról, hogy mi a célja ennek a könyvnek” című fejezetben a szerző azt írja, hogy “… S aki jobban tudja, mondja jobban!”

A büntetés-végrehajtás is egy olyan szeglete a társadalomnak, amiről általában sokan, rendszerint sokféle véleményt alkotnak. De mindig felmerül bennem a kérdés, hogy egyáltalán kinek hiteles a véleménye? Vajon el lehet –e fogadni egy olyan ember álláspontját, aki soha nem volt még a rácsok mögött, se a “jó”, se a “rossz” oldalon. A börtönök világa még mindig egyfajta tabutéma, alapesetben egy átlagember nem sok információval rendelkezik a benti életről, a benti világról. A blogomnak valahol az a célja, hogy lehetőség szerint minél kevésbé elfogult képet próbáljak meg nyújtani a börtön működéséről, rendszeréről, de ezt a törekvésemet sokan máris azzal cáfolják, hogy “na, persze, a smasszer csak a saját szemével láttatja a börtönt, biztosan elferdíti a dolgokat…” Pedig tényleg nem ez a célom, szeretnék a körülmények és a befolyásoló tényezők figyelembe vételével valóban őszintén, közérthetően és hitelesen beszámolni a büntetés-végrehajtási tevékenységről. És annak érdekében, hogy a másik oldal is teret kapjon, egy újabb fogvatartott közreműködését is igénybe veszem, aki Márai által ihletve szeretne közreműködni abban, hogy a hozzá hasonlóan szabadságvesztés büntetést töltők könnyebben el tudjanak igazodni a börtön világában…       

“Füves Könyv Átutazóknak”

FEJLÉC / ELŐSZÓ

“Márai Sándor megírta füveskönyvét, hogy tapasztalatai által segítse az olvasóját a szebb és teljesebb élethez. Én, mint egyszerű, börtönlakó halandó, a rácsok mögötti tapasztalataimat igyekszem megosztani, így az én füveskönyvem annak szól, aki börtönbe kerül, de célja, hogy minél előbb ki is jusson.

Egyszerű válaszok ezek, egyszerű kérdésekre, hogy mikor mit kell tenni és mi is a helyes. A „börtönszakmát” én is tanulom, és úgy igyekszem tanítani, hogy ez legyen az egyetlen olyan tudás, amit olvasóimmal együtt mielőbb elfelejthetünk.”

A SZÓKINCSRŐL:

“Megcsappan. Egy alkalommal próbáltam kifejteni a véleményemet, de képtelen voltam, mert a megfelelő szavak egyszerűen nem jöttek a számra, pedig még csak 3 hónapja voltam bezárva. Olvasni kell minél többet, levelezni minél sűrűbben és sokat beszélgetni. Meg fogod találni azt, aki szimpatikus neked, hasonló az érdeklődési körötök, netán a hátteretek is. Vele próbálj meg beszélgetni, de úgy, hogy kerülöd a vulgáris kifejezéseket! Egyedi élmény lesz!”