A "házik" üzenete...

A "házi" kifejezés a rácsok mögött nem a hétköznapi életben oly közkedvelt házi pálinkára utal, hanem azokra a fogva tartottakra, akik az elhelyezési körleten közreműködnek a takarítási munkálatokban, nemcsak javítva a tisztasági és higiéniai helyzetet, hanem segítve ezzel a felügyelet munkáját is. 

A fenti képen olvasható szöveget egy bv. intézetben láttam meg, a közös használatú mellékhelyiségben kifüggesztve. Az ottani házi takarítók ily módon üzentek azon társaiknak, akiknek gondot okozott a körlet rendjének megtartása... 

Füves Könyv Átutazóknak 17.

A tisztaságról

"Fontos, hogy ne hagyd el magad és legyél ápolt! Fizikailag és szellemileg egyaránt jobban érzed magad, ha tiszta és illatos vagy és a ruházatod is frissen mosott. Kis és zárt közösségben vagy, alkalmazkodnod kell, a társaidat nem kényszerítheted rá, hogy a lustaságod miatt – „fáradt vagyok, most kihagyom a fürdést!” – kénytelenek legyenek elviselni a testszagodat. Ez persze vica-verza érvényes rád, tehát ha ilyet tapasztalsz a környezetedben, nyugodtan figyelmeztesd az illetőt a személyes higiénia fontosságára!"

Ha jobban belegondolunk, akkor a fogvatartotti jó tanács bármely (kényszer)közösségben, bárki számára teljes mértékben megfontolandó, elfogadható ajánlást tartalmaz. Az ápoltság, a tisztaság, a saját magunk és szűkebb környezetünk iránti igényesség megkönnyítheti az együttélést másokkal, segítheti a magunk elfogadtatását. Börtönviszonyok között nemcsak a zárkatársakkal, hanem a személyi állomány tagjaival is...   

Egészségügyről, fogvatartotti szemmel...

Egészségügyi tévhitek, tévedések

"Talán nehéz elhinni, de a börtön némely ember számára nagyobb komfortfokozatot nyújt, mint normál környezetük. Itt nem elsősorban azokra a hajléktalanokra gondolok, akik kosztért és kvártélyért néhány hónapra rácsok mögé záratják magukat. Sajnos a mai Magyarországon még mindig vannak olyan emberek, akiknek teljesen ismeretlen az angol WC misztikuma, a zuhanyzó, a napi szájhigiénia, a dezodor és a WC-kefe pontos funkciója. Talán ezért fordulhat elő, hogy a borotvakrémet használja fogmosásra (az is mentolos...) és a közös zuhanyzóban végzi el a legszükségesebbeket. Továbbá van olyan is, akiknek a WC oldalán lévő zsinór használatát kellett tudatosítani, majd emberünk csodálva figyelte a fajanszban bekövetkező vízzuhatagot, és annak csodálatos hatását. A kagyló mellett található kefe pedig bizony nem dísz csupán, vagy netalántán a csajka tisztítására szolgál (határozottan nem!!), annál inkább a nemkívánatos "maradvány" vonalkódok eltüntetésére. A fogápolás kapcsán is felmerül némi hiányosság, de engem leginkább az lepett meg, hogy a reklámoknak milyen eternális ereje van. Itt főleg a fogfehérítéssel kapcsolatos hirdetésekre gondolok, amely extrém vágyakat kelt a makulátlan mosolyra vágyó elítéltekben. Némelyikük párhuzamot von a vízkő és a fogkő között, mint a sárgaság oka között, de véletlenül sem a napi 5-6 kávé és a 20-30 szál sodort cigaretta az... Majd az előbb említett analógia logikáján a sósav oldja a vízkövet, ereje jó lehet a fogkőre is. Ez is felelős lehet a hiányos fogazatokért, amikkel börtönök szerte találkozni szokás. Bár, ha jobban belegondolok, elsősorban a fogkefe és a fogkrém hiánya lehet a fő indok. Előfordul az is, hogy a legjobb szándék vezérli az adott rabot és csak elítélt társa személyes higiéniáján kíván minőségi javulást elérni. Így fordulhatott elő, hogy egy ilyen élénk szagú talppal rendelkező zárkatárs részére jóhiszemű „lakótársa” lábfürdőt készített. Gőzölgő illatfelhője csak úgy hívogatta a pálpusztai sajtot megszégyenítő tappancsokat. Emberünk el is merítette azokat benne. Majd néhány perc múltával fura érzés lett úrrá rajta. Érezte, hogy lábfeje ameddig elmerül a vízben ég és miután kivette látta, hogy rákvörös. Megkonzultálva a lábfürdővíz tartalmát derült fény a titkos összetevőre a hypóra. „Hiszen az a takarítás során is kivesz minden szagot”, hangzott az indoklás. A másik mániája az elítélteknek a folyamatos szőrtelenítés, mintha minden nap randira készülnének. Mintha rengeteg nőnemű személy látná őket ádámkosztümben a falak mögött. Nem azt mondom, hogy az ember fia hanyagolja el magát és hatalmas hónaljkutyákkal és kifejlett intim szőrzettel mászkáljon, de azért a teljes szőrtelenítés is túlzás. Ennek kapcsán kerülhetett némi félreértésbe egyik elítélt társunk, aki némi heccelődés után komolyan vette azt, hogy fegyelmi lap jár azért, ha az esetleges testüreg ellenőrzés során az alsó fertály nem sima, mint a babapopsi. Kis időre eltűnt a mellékhelyiségben és néhány perc elteltével diadalittasan bújt elő annak rejtekéből. Azt hiszem elég kellemetlen lehetett mikor nőni kezdett. Talán nem kell minden tanácsot megfogadni és inkább magunk készítsük el lábfürdőnket, de a fehér fogak titka sem a sósav, ami lehet ínysorvadást okozhat."

 A Szombathelyi Országos Bv. Intézet orvosi váróhelyisége

(Forrás: http://nol.hu/belfold/egyaltalaban_vannak_itt_rabok_)

Hm...az első bűntényes fogvatartott ezúttal is a tőle megszokott olvasmányos módon, ám mégis kendőzetlen őszinteséggel vezet be bennünket a zárkaajtók mögötti világ történéseibe, melyekre nekünk, egyszerű bv-s alkalmazottaknak sokszor nincs is rálátásunk. Elképesztő egyébként, hogy az általa elmondott dolgok közül néhányról már hallhattunk, tehát tényszerűen megállapíthatjuk, hogy a büntetés-végrehajtási intézetbe kerülő fogvatartottak között valóban vannak olyanok, akik itt tanulják meg egyebek mellett a wc rendeltetésszerű használatát. Annak idején, kezdő nevelőként magam is találkoztam olyan problémával, amikor az egyik zárkamegbízott azzal keresett meg, hogy helyezzem el a zárkatársát, mert nehezen tolerálja a közösség, hogy az érintett fogvatartott úgy használja a wc-t, hogy rááll a peremére, majd dolgát végezve lemászik róla, úgy gondolva, hogy már nincs is teendője... Ha másért nem, akkor ezért is nagy létjogosultsága van a különféle egészségnevelési előadásoknak, illetve felvilágosító foglalkozásoknak. Arról pedig nem is beszélek, hogy sok olyan elítélt van, aki csak a büntetése töltése alatt foglalkozik komolyabban az egészségével, mert a civil élete során jellemzően nem sűrűn látogatta a háziorvosát...

Füves Könyv Átutazóknak 13.

A fürdésről

"Minden lehetőséget ragadj meg arra, hogy megfürödj, és soha ne legyél rá lusta. Ha jó illatod van, akkor ápoltnak érzed magad, tartásod lesz, és így könnyebben kibírod a bezártságot. Mindez talán apróságnak tűnhet, mert a szabad életben ez megszokott dolog – optimális esetben – de a börtönben minden egyes civil tevékenység megtartása hangsúlyos." 

A mai fogvatartotti gondolat igazságtartalma természetesen ezúttal is teljesen valósnak tekinthető. Az ápoltság, a tisztaság a börtönben is kiemelten fontos tényezőnek számít. A napi gyakorlatban számos olyan konfliktussal találkozhatnak a személyi állomány tagjai, melynek legfőbb forrása az, hogy egy adott zárkaközösség valamely tagja nem fordít kellő figyelmet arra, hogy önmagát, illetve közvetlen környezetét rendben, tisztán tartsa. Pedig az egyéni ápoltság, a személyes higiénia a fogvatartottaktól mindenkor elvárható dolog, amit a személyzet tagjai általában meg is követelnek. A napi rendszerességű borotválkozás, a ruházat rendben tartása, a szükségessé váló apróbb javítások (mint például gombfelvarrás) elvégzése, a körülményekhez képest igényes megjelenés összességében alapkövetelménynek számít a börtönben. Abban az esetben, ha ezek kapcsán rendellenesség merül fel, az egyrészt fegyelmi cselekménynek is minősíthető, másrészt pedig a fogvatartottak részéről is nemtetszést válthat ki. Egy nagyobb létszámú zárkában - de akár egy kétszemélyes kényszerközösségben is - a testszag, a nem megfelelő ápoltság erős visszatetszést válthat ki a társakból, ami olyan konfliktushelyzetet generálhat, melynek a vége súlyosabb esetben akár tettlegesség, verekedés, bántalmazás is lehet. A kulturált megjelenés, az ápoltság egyébként nemcsak az elítéltek, hanem a személyi állomány tagjai részére is követelmény. Mert amennyiben a személyzet tagja nem borotválkozott meg, cipője koszos, sáros, egyenruhája gyűrött, mosatlan, akkor valahol furán néz ki, ha ilyen külsőségek mellett a fogvatartottakon számon kéri az ezzel kapcsolatos kisebb-nagyobb hiányosságokat... És ezek után még valami: a mai napra választott fotóval egy tévhitet szeretnék eloszlatni, miszerint a börtönben nem szerencsés dolog leejteni a szappant. Nos... valójában manapság a legtöbb fogvatartott tusfürdőt használ, nem szappant. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy a szappan leejtésével összefüggésben sűrűn emlegetett és feltételezett erőszakos cselekmény azért véleményem szerint nem annyira jellemző, legalábbis én eddig nem sok erre utaló konkrét jelzéssel találkoztam. Nem mondom, hogy nem hallottam olyanról, hogy fürdési idő alatt egy-egy más beállítottságú fogvatartott időnként közeledik másokhoz, de az korántsem olyan általánosnak tekinthető jelenség, mint amilyennek a börtönviccek, illetve a filmek egy része talán azt sejteti... Szóval, minden fogvatartottnak azt ajánlom, hogy bátran használja ki a fürdési lehetőséget, mert az ezzel szerzett tisztaság jót tesz a testnek és jót tesz a léleknek. Nem utolsó sorban javít az egyén megítélésén is...