Tisztaság..

A mai képek a fogvatartotti kreativitás egy gyönyörű példáját képezik. Egy zárkaellenőrzés során, az egyik olyan zárkából került elő az ecsetnyél, szivacs és gumilap felhasználásával összeállított tárgy, ahol egyébként az átlagosnál problémásabb magaviseletű, nagyobb odafigyelést igénylő elítéltek vannak elhelyezve. A tisztaságra, a zárka rendjére és általános megítélésére ezzel együtt úgy látszik, hogy odafigyelnek a fogvatartottak, hiszen a zárkában nem gyúrós flakonok, nem a biztonságra is veszélyes egyéb tiltott tárgy került elő, hanem a képeken bemutatásra kerülő ablakmosó eszköz. Hogy a kép a külvilágra akkor is tiszta legyen, ha a zárkaközösség tagjainak a múltja - és esetenként a jelene - nem annyira az..   

Nézőpont kérdése

Az eset, amit most röviden megosztok az érdeklődőkkel, még a múlt héten történt. 

Meghallgatást tartottam, melyre várakozott egy olyan elítélt is, aki jelenleg fegyház fokozatú ítéletét tölti, de egy folyamatban lévő ügy kapcsán első fokon életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést kapott. Fektetett nyolcast, ahogy a börtönszlengben mondani szokás.. A fogvatartott nemrég került az intézetünkbe vissza, ezzel együtt elmondható, hogy régi ismerősünk, ugyanis korábban, más büntetés kapcsán már nyert elhelyezést a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. Emlékezetünkben nem úgy él, mint a legjobb magaviseletű, normakövető elítéltek egyike, sokkal inkább a csibészséggel, tiltott tárgyak birtoklásával, gyógyszerezéssel, fegyelmi cselekményekkel hívta fel magára a figyelmet. Ezzel szemben jelenleg különösebb probléma nélkül tölti büntetését, várja a másodfokú tárgyalást, és abban bízik, hogy ott enyhítik a kiszabott ítéletet, és legalább számosítják azt. Ha nem így lesz, akkor az várhatóan nehezen lesz feldolgozható számára, de jelenlegi állapota tényleg kielégítő. A személyi állomány tagjainak megadja a tiszteletet, társaival nem keresi a kapcsolatot, így konfliktushelyzetbe nem kerül velük, fegyelmi cselekményektől távol tartja magát. Mindezt természetesen elhelyezése is elősegíti, mivel az előéletét és jelenlegi helyzetét egyaránt mérlegelve egy kétszemélyes zárka van a számára kijelölve, nagyobb létszámú fogvatartotti közösségtől viszonylag elkülönített körletrészen. Ezt a helyzetet elfogadja, sőt maga is kérte, ezzel együtt volt olyan időszak, amikor az aktuális zárkájában szükségessé váló karbantartási munkák miatt ideiglenesen egy nagyobb létszámú, nyolcszemélyes zárkában volt elhelyezve.

A meghallgatásra várakozva nevezett tanúja volt annak, amikor egy elítélt társa biztonsági elkülönítés végrehajtása céljából került az erre kijelölt körletrészre kísérésre. Az érintett fogvatartott megtagadta az elhelyezésére vonatkozó utasítás végrehajtását, azaz a számára kijelölt zárkában való tartózkodást. A döntése háttere konkrétan nem ismert, nevezett konfliktusokra hivatkozik, de felmerült az is, hogy tiltott üzletelést folytatott más fogvatartottakkal, és az adósságai törlesztését kívánja megúszni..

A várakozó hosszú ítéletes elítélt ezen teljesen felháborodott, és kihasználva a röpke lehetőséget, pár szót intézett az elkülönítésbe kerülő társa felé. Utólag, a meghallgatása során ezt nekem is elmondta. Ahogy arról beszámolt, azt mondta a társának, hogy szerinte nagy hülyeséget csinál azzal, hogy az elhelyezését megtagadja. Nagy valószínűséggel a végén magánelzárás fenyítést fog kapni, majd előbb vagy utóbb, de úgyis felkerül valamelyik körletszintre. Ráadásul ő maga sokszor örülne annak, ha emberek között lehetne, nem pedig egy kétszemélyes zárkában, ahol csak egy zárkatársa van. Ami valahol jó dolog, illetve tisztában van azzal, hogy esetében ez mindent figyelembe véve célszerű is, de ettől függetlenül, ha választhatna és nem idegeskedne a rá váró tárgyalás miatt, akkor szívesebben lenne nagy zárkában. Elmondta továbbá a társának, hogy személyes tapasztalatai alapján ez nem egy rossz ház, a személyzet tagjai humánusak, rengeteg lehetőség van a szabadidő eltöltésére, ezért szerinte jobban tenné, ha átgondolná a dolgait, és örülne, hogy itt lehet..

Jó zárka, rossz zárka? Kis zárka, nagy zárka? Együttműködés, beletörődés, elfogadás, megtagadás? Mindez valóban nézőpont kérdése lehet a börtönben.. De vajon mi kell ahhoz, hogy ezt a nézőpontot oly módon tudjuk irányítani, hogy az összhangban legyen a büntetés céljával, az intézet biztonságával és a fogvatartott, mint egyén érdekeivel és igényeivel? A megfejetéseket "Nézőpont" jeligére várom..  

        

   

               

Ilyen a boksz...

Zárkán belüli tiltott testedzéshez rendszeresített, engedély nélkül birtokban tartott sporteszköz, az Ipoly Cipőgyár Kft valamelyik üzemrészéből felcsempészett bőrdarabból kialakítva... A tenyérre húzva kell megtartani, és kész a tökéletes ütőpárna, amit jellemzően egy gyengébb fizikumú fogvatartott szokott megtartani az adott zárkaközösség alfa hímjének.

Szakmai műhely

A mai napon a Balassagyarmati Fegyház és Börtön személyi állományának tagjai részére a néhány évvel ezelőtt megkezdett ún. szakmai műhely-foglalkozások egy újabb darabja került megtartásra. A program lényege, hogy aktualitás szerint olyan büntetés-végrehajtási szakembereket hívunk meg az intézetünkbe egy általában kötetlen beszélgetéssel záródó előadás megtartására, melynek köszönhetően munkatársaink elméleti felkészültségét és gyakorlati feladat-végrehajtását is növelni tudjuk. 

Mai meghívott vendégünk Fiáth Titanilla, a Budapesti Fegyház és Börtön pszichológusa volt, aki a „Magunkból indulunk ki mindig, így viszont mindenki rasszista egy kicsit, nem? avagy Az etnicitás problematikája a börtönben" című írása alapján fogalmazta meg azzal összefüggő véleményét, gondolatait, hogy milyen etnikai eredetű problémák és konfliktusok fordulhatnak elő a büntetés-végrehajtási intézetekben, illetve ezzel összefüggésben milyen megoldási technikák alkalmazása lehet célravezető.

  

Az új-zélandi és amerikai példákkal felvezetett előadás rengeteg kézzelfogható, a megértést segítő gyakorlati példán keresztül mutatta be azokat a konfliktus-forrásokat, amelyek egy-egy fogvatartotti kényszerközösségben a roma és nem roma elítéltek körében kialakulhatnak. A legfontosabb kérdés a problémával összefüggésben nem is annyira az, hogy hogyan viselkednek, illetve milyenek a romák a börtönben, hanem az, hogy melyek azok a szituációk, amik a roma identitást erősítik. 

A megjelenő konfliktusok olyan fogalompárok mentén és összeütközésében alakulhatnak ki, mint például a "tisztaság vs. igénytelenség", a "pazarlás vs. beosztás", az "önzetlenség vs. spúrság", illetve a "rafináltság vs. jószívűség". Nehezíti továbbá a problémák megoldását, hogy esetenként olyan helyzetet is etnikai alapokon közelítenek meg a fogvatartottak, melyekben etnikai dimenzió nem is jelenik meg. Ezzel azonban nagyon könnyű az adott problémát még tovább generálni. A konfliktus-helyzetek egyébként nem csak a roma és nem roma fogvatartottak között alakulhatnak ki, hanem az egyes roma csoportok (oláh cigányok, beások, romungrók) is generálhatnak egymás közötti feszültségeket, határokat húzva egymás közé, például a saját elitjüket összehasonlítva a másik csoport alsóbb rétegeivel.

A mindennapi gyakorlatban a romák és nem romák között megfigyelhetők bizonyos elfogadási/befogadási stratégiák is a börtönben, melyek az alábbiak közül kerülhetnek ki: "földiség", kitalált "földiség", rokonság/kitalált rokonság, okosság, igényesség, mesterségbeli tudás, elismert bűnözői háttér vagy sporteredmények, stb. 

A kialakuló problémák kezelésében, megelőzésében egyebek mellett az alábbi dolgok lehetnek pozitív hatással:

• a szegregáció kerülése,
• a cigány, mint indulatos, agresszív bűnöző képének és a "cigány vér" mítoszának a leépítése,
• a roma identitás, mint pozitív erőforrás hangsúlyozása érdekében kulturális csoportok kialakítása, ennek során ügyelve arra, hogy azok ne homogén összetételűek legyenek,
• a roma személyzet fontossága, és a velük kapcsolatban jelentkező problémák kezelése.

Az előadást követően egy valóban kötetlen szakmai beszélgetés vette kezdetét, amelynek során számos hasznos információ hangzott el, amit a mindennapokban ki-ki alkalmazhat a munkája során.

      

Füves Könyv Átutazóknak 17.

A tisztaságról

"Fontos, hogy ne hagyd el magad és legyél ápolt! Fizikailag és szellemileg egyaránt jobban érzed magad, ha tiszta és illatos vagy és a ruházatod is frissen mosott. Kis és zárt közösségben vagy, alkalmazkodnod kell, a társaidat nem kényszerítheted rá, hogy a lustaságod miatt – „fáradt vagyok, most kihagyom a fürdést!” – kénytelenek legyenek elviselni a testszagodat. Ez persze vica-verza érvényes rád, tehát ha ilyet tapasztalsz a környezetedben, nyugodtan figyelmeztesd az illetőt a személyes higiénia fontosságára!"

Ha jobban belegondolunk, akkor a fogvatartotti jó tanács bármely (kényszer)közösségben, bárki számára teljes mértékben megfontolandó, elfogadható ajánlást tartalmaz. Az ápoltság, a tisztaság, a saját magunk és szűkebb környezetünk iránti igényesség megkönnyítheti az együttélést másokkal, segítheti a magunk elfogadtatását. Börtönviszonyok között nemcsak a zárkatársakkal, hanem a személyi állomány tagjaival is...   

Spejz.... - avagy kiétkezés

A mai napon a fogvatartotti gondolatok legfrissebb termékét adom közre, konkrétan a kiétkezésről szóló írás formájában, kivételesen komment nélkül: 

"Már sokszor említettem korábbi írásaimban a „spejz”, „spejzolás” fogalmakat. Így, akik olvasták tudhatják, hogy ez a börtön területén található boltban történő vásárlást jelzi. Azonban úgy gondoltam, hogy ez a téma önmagában is megér néhány sort. Előtte némi magyarázat a rendszert illetően, a jobb megértést elősegítendő. Minden fogvatartott rendelkezik egy fényképes, vonalkódos kártyával, amit telefonálásra és vásárlásra használhat. Mintegy hitelkártyaként funkcionál. A börtönön belül mindenki rendelkezik egy egyéni számlával, ahová szerettei, barátai küldhetnek pénzt, illetve a fizetést, amit a bent végzett munka után kap, is ezen a számlán helyezik el. A vásárlás rendszere is természetesen eltérő intézményenként, úgy ahogy a bolt kialakítása és kínálata is. Van olyan intézmény ahol naponta többször, hetente egyszer, kéthetente egyszer, vagy havonta egyszer van vásárlásra lehetőség. Tehát nem egészen olyan, mint kint, ha kell valami leugrunk a sarki kisboltba vagy az éjjel-nappaliba. A boltba csoportosan, kísérettel mennek a fogvatartottak. De minden spejz közül kiemelkedik az ún. nagyspejz. Ez az a vásárlási lehetőség, ami közvetlenül a fizetések „kártyára helyezése” után van. Ezt mindenki úgy várja bent, mint a karácsonyt. Megkockáztatom, ha csúszna, vagy netalántán elmaradna, az akár lázadáshoz is vezethetne. A nagyspejz előtti héten már szinte tapintható a feszültség. Hiány van mindenből. Alig van valakinek kávéja és már a csikk maradékokat is elszívták többször a dohányosok. Persze a WC papír és a tea filter is hiánycikk. Ilyenkor virágzik az uzsorázás, vagyis az „egy – a – kettőzés”. Mint agyvelőre éhes zombik úgy járják a zárkákat kávé és dohány után kutatva a „függők” „Tesó spejzkor visszaveszem, vagy sose szabaduljak.” Hát a legtöbben nem veszik vissza, talán ezért is visszatérő vendégek a rácsok mögött. Aztán eljön a spejz napja, amikor is a hangulat a tetőfokára hág. Vannak akik azt mondják olyan, mint segélyosztáskor. Mivel én ezt személyesen nem ismerem, inkább egy lagzihoz tudnám hasonlítani. Ordítva szólnak zárkában Lagzi Lajcsi, Dögös Robi, Nótár Mary örök érvényű slágerei, néhol fűszerezve egy-két Jimmy klasszikussal. Dübörög a mennyezet a táncoló talpak alatt. A dohányzó zárkákban mindenki láncdohányossá avanzsál és a látótávolság 0 cm-re csökken. A kávét nem poharakba, hanem 2 l-es Jumbo dohányos vödrökben készítik. Mindenki kólát, sütit és csokit eszik és egekbe szökik a vércukorszint. Persze mint minden csoda ez is csupán 3 napig tart, amíg fel nem élik azt a keveset, amit vásároltak. A legtöbb elítéltnek ezután ismét beköszönt a pangás időszaka és következik az elmaradhatatlan tarhálás. Persze van akinek annyi tartozása van, hogy szinte semmije nem marad mire mindent megad. Így a havi dínom-dánomban sem tud részt vállalni. A legtöbb első bűntényesnek az elején beadják, hogy a zárkán közös háztartásban van mindenki. Így amit vesz, be kell dobni a közösbe, amolyan, ami az enyém az a tied, ami a tied az az enyém. A bátrabb „régi motorosok” még listát is diktálnak. „Tesó ebben a hónapban te vásárolsz, majd ha asszony felteszi a pénzt én fogok.” „Úgy is együtt isszuk meg.” Persze nem baj, hogy nem kávézol és a szörpöt sem iszod. Én azt mondom törekedni kell az önállóságra. Mert a lista egyre csak bővülni fog és azt veszed észre, hogy te vásárolsz az egész zárkának. Ezzel persze nem leszel népszerű, de lehet kompenzálni. Venni kell könnyen osztható édességet vagy rágcsálnivalót és azzal lekenyerezni a többieket. Persze nem minden zárkában van ilyen. Van ahol egyértelmű, hogy mindenki önellátó. Az ilyen zárka és az ilyen zárkatársak „kincset” érnek, úgyhogy tartsuk becsben őket. Jut eszembe az ismeretlenektől érkező „Tesó, vegyél már nekem egy kis csokit/borítékot.” jellegű merőben karitatív kéréseket is érdemes hárítani, mert a kérés könnyen követeléssé válhat idővel és nehéz lesz elhajtani szponzoráltunkat."

Füves Könyv Átutazóknak 3.

A SÉTÁRÓL:

"A friss levegő kell, jobb az ember közérzete utána. Színe lesz az arcnak. Le kell győzni a természetes viszolygást és félelmet a még több vadidegen emberrel szemben és igenis le kell menni a sétaudvarra. Téged is jobban fognak tisztelni, mert ez azt is jelenti, hogy nem félsz – ami egyébként fölösleges is, mert nem eshet bajod. Különben pedig olyan emberekkel is meg tudsz ismerkedni, akik más körletekben vannak, és emiatt sosem találkoznátok. De jól el lehet beszélgetni mindenféle semmiségről. Egy-két séta után már úgy fogtok kezet, mintha hosszú évek óta ismernétek egymást. És ez időlegesen csillapítja a honvágyad."

Akkor... gondolkodom egy kicsit az elítélt sorai kapcsán, "hangosan"...

A jogszabályi rendelkezésekben foglalt napi egy óra tartamú szabad levegőn tartózkodás - vagy a fogva tartottak körében közismertebb nevén "séta" - mindenképpen fontos része a büntetés-végrehajtási intézetek napi életének. 

A személyi állomány tagjai szempontjából nézve adott esetben nem kevés biztonsági kockázatot rejthet magában a napirendben meghatározott tevékenység, hiszen a végrehajtására kialakított és rendszeresített területen (általában sport- és sétaudvarnak nevezik) ilyen időszakban viszonylag magas létszámban vannak jelen a fogvatartottak, ami figyelembe véve az arányaiban tekintve alacsony számban jelen lévő biztosító felügyelőket, magában hordozza azt, hogy több tiltott tevékenység is megtörténjen. 


A legegyszerűbbre gondolva meg kell említeni például a tiltott üzletelést, ami lehet például műszaki cikkek (pl. hajnyírógép, rádió) vagy ruházati termékek (pl. sportcipő, póló) egymás közötti kereskedelme, vagy a börtönvalutának számító élvezeti cikkek (pl. cigaretta, kávé) általában nagy haszonnal kecsegtető cseréje (az ún. "egy a kettőzés"), de ezzel együtt a bódító hatású szerek és készítmények (mint például a különféle gyógyszerek, jellemzően Rivotril, Xanax, vagy a biztonsági szempontból szintén kiemelt kockázattal járó kábítószerek) is gazdát cserélhetnek, természetesen ellenszolgáltatás fejében, ami lehet a fent említett börtönvaluta, de akár illegális úton az intézet területére bejutott "civil" pénz is. 


Szintén előfordulhat, hogy a szabad levegőn tartózkodás során adják át egymásnak a fogvatartottak a tiltott tárgyak egy másik kiemelt veszélyt magában rejtő fajtáját - a mobiltelefont. Korában hallani lehetett arról, hogy akár engedéllyel is birtokban tartható lesz a mobiltelefon, ami önmagában nem is lenne baj, természetesen abban az esetben, ha a fogvatartottak ezt kizárólag a családi kapcsolataik ápolására használnák. De tekintettel arra, hogy a mobiltelefon használata során a belehallgatás, azaz a beszélgetések tartalmi szempontból történő ellenőrzése akadályokba ütközik, nem lehet kizárni annak az esélyét, hogy a fogvatartottak akár egy újabb bűncselekmény elkövetését szervezik meg, külső kapcsolataikat felhasználva információkat cserélnek a személyi állomány tagjairól, amiben benne van az is, hogy például "felkerestetik" a velük szemben túlzottan szigorú felügyelőt, de más, biztonsági szempontból veszélyes tevékenységet is folytathatnak... 

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a különféle fogvatartotti érdekcsoportok közötti konfliktusok kapcsán akár verekedés vagy súlyosabb összecsapás is kialakulhat - gondoljunk csak vissza a 2006. októberében a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben kirobbant tömegverekedésre, ami akkor kiemelt médianyilvánosságot kapott. 

Természetesen az előbbiekben említett negatív dolgok nem mindennaposak, ezért is számíthatnak nagyobb érdeklődésre a külvilág részéről, de lévén szó fogvatartottakról, a hasonló cselekmények megvalósításának a lehetőségét sosem szabad kizárni. Ezzel együtt azért hangsúlyoznám, hogy hazánkban véleményem szerint egyelőre nem kell olyan szinten kiépített börtönbandákra, gangekre gondolni, mint amilyenekkel az amerikai akciófilmekben - és persze az ottani rideg valóságban - találkozhatunk. Nálunk nincsenek jelen a Mexican Mafia vagy éppen a The Aryan Brotherhood-jellegű fogvatartotti csoportok, az etnikai indíttatású és összetételű csoportoknál sokkal inkább jellemzőbbek a földrajzi származási helynek megfelelően kialakult csoportok, mint például a BAZ megye területéről származó elítéltekből álló Borsodiak, a Nógrád megyéből származó Palócok, vagy éppen a Hevesiek, és persze még lehetne tovább sorolni. 


A külföldi származású fogvatartottak aránya és száma összességében nem annyira számít jelentősnek, hogy komolyabb bandázásba kezdhetnének. A fent említett Árja Testvériséggel valahol rokon elveket valló elítéltek aránya pedig szintén alacsony, és nálunk az ilyen skinhead-eszméket valló elítéltek helyzete általában nem egyszerű a börtönben. Gondoljunk csak bele abba a szituációba, amikor egy többségében roma fogvatartottak között elhelyezett fogvatartott a hóna alá csapja a törölközőt, fürödni indul, miközben a teste tele van tetoválva horogkereszttel és félre nem érthető feliratokkal. Eddigi pályafutásom során talán két-három ilyen elítélttel találkoztam személyesen, emlékeim szerint volt köztük olyan, akinek nem volt egyszerű az élete a börtönben.


Az előbbiek értelmében tehát a szabad levegőn tartózkodásnak van egy olyan oldala, ami a személyzet tagjait arra ösztönzi, hogy fokozott elővigyázatossággal, kiemelt figyelemmel kísérjék annak végrehajtását, a biztonsági előírások maradéktalan szem előtt tartásával. Mint írtam, jellemzően nem kerül sor semmiféle, a szokványostól eltérő megnyilvánulásra a séták alatt, ezzel együtt a biztosító felügyelők, illetve azok a testületi tagok, akik ellenőrzési kötelezettségeiknek és feladataiknak eleget téve vetnek pár pillantást a napirendi pont      végrehajtására, számos plusz információt szerezhetnek a fogvatartottak közötti kapcsolatokról - ki kivel vált szót, kinek van a legnagyobb holdudvara az elítéltek között, ki van a leginkább kiközösítve a társai által, és még sorolhatnám. A nyitott szem tehát sosem árt, sőt olyan hasznos információkkal láthatja el a személyi állomány tagjait, ami  a későbbiekben segítheti a munkájukat.


A fogvatartottak oldaláról megközelítve a dolgot, szintén fontos esemény a napi egy órás séta, és itt első sorban nem a tiltott tevékenységek folytatásában érintett elítéltekre szeretnék fókuszálni. Mivel az ember alapvetően társas lénynek számít, a fogvatartottaknak is szükségük van arra, hogy ne csak a legszűkebb társaságra - esetükben zárkaközösség tagjaira - terjedjen ki a börtönön belüli kapcsolatrendszerük, hanem találkozzanak, kommunikáljanak másokkal is. Olyan fogvatartott társakkal, akikkel az elkülönítési szabályok betartása miatt egyébként nem feltétlenül kerülnének közvetlen kapcsolatba. Viszont az új ismeretségek, az új kapcsolatok valóban segíthetnek átvészelni a börtönéveket. Hasznos információkkal láthatják el egymást a fogvatartottak, amelyek segíthetik a beilleszkedést, az írott és íratlan szabályok megismerését, illetve a szó jó értelmében vett érvényesülés megteremtésének lehetőségét. A héten egy fegyelmi ügy kapcsán megtartott  tárgyalást követően beszélgettem egy első bűntényes fogvatartottal, aki viszonylag rövid ideje, nem erőszakos jellegű bűncselekmény elkövetése miatt került befogadásra intézetünkbe. A fegyelmi lap azért lett esetében kiállítva, mert a közelmúltban megváltozott dohányzással összefüggő szabályokat megsértve nem a számára kijelölt zárkában gyújtott rá. Mint mondta, ideges volt a számára idegen élethelyzet, az új, szokatlan környezet miatt, ezért a benne felgyülemlett feszültséget próbálta meg így levezetni. Megkérdeztem tőle, hogy számára mi a legrosszabb a börtönben, mire tömören azt válaszolta, hogy "az emberek". És ezzel nem is igazán lehet vitába szállni. Egyrészt azért, mert ő valóban így gondolja, így éli meg jelenlegi helyzetét, másrészt ahogy ezt már többször megfogalmaztam,  magam is azon a véleményen vagyok, hogy a börtönben nem önmagában a bezártság a legrosszabb, hanem az, hogy kikkel van összezárva az egyén. Mert a rossz összetételű kényszer-zárka-közösségek jelentős mértékben megnehezíthetik a büntetés letöltését. 


A szabad levegőn tartózkodások során pedig a fogvatartottaknak lehetőségük nyílik arra, hogy ne csak az állandóan látott arcokkal, azaz a zárkatársakkal lépjenek kapcsolatba, hanem megismerhetnek másokat, akár olyan elítélteket is, akikkel közösen elviselhetőbbnek tűnik számukra a bezártság. És a séták alkalmával lehetőség nyílik a testmozgásra, testedzésre is, ami szintén fontos dolog, mert a fizikai kondíció fenntartása szintén lényeges. Ezzel összefüggésben persze azzal nem értek egyet, hogy a fogvatartottak kigyúrják magukat a börtönben (jellemzően megfigyelhető a széles hát és a hatalmas bicepszek, ezek mellé viszont többnyire pipaszár láb és domborodó pocak párosul), mert szabadulás után többségük amúgy is rövid időn belül "összeesik", illetve ezzel a megjelenéssel csak tovább erősítik a társadalomban róluk kialakult képet és az előítéleteket. De a mozgás, a torna, a gimnasztika véleményem szerint a fogvatartottak számára is fontos.                      
                 
Irigylem azokat az intézeteket, amelyekben a szabadtéri sportolás lehetőségei szélesebb palettán mozognak, mint nálunk, mert valóban lényegesnek tartanám, hogy minél több energiát veszítsenek a fogvatartottak a sportolási lehetőségek igénybe vételével. Az így jelentkező fizikai fáradtság következtében talán még kevesebb erejük, energiájuk lenne arra, hogy normasértő magatartást tanúsítsanak. Azt hiszem tavaly vagy egy évvel azelőtt volt szerencsém személyesen találkozni Mocsai Lajossal, a nemzetközileg is igen elismert, talán legsikeresebb hazai kézilabda edzővel (az MKB Veszprém KC Európa-szerte ismert csapata mellett a férfi kézilabda válogatott élén is ő áll), aki azt mondta, hogy a fogvatartottak körében ki kellene próbálni egy csapatjátékot, ami adott esetben pozitív hatással lenne rájuk, a személyiségük fejlődésére. És senkit ne tévesszen meg az általa gyakorolt sportág, Mocsai Lajos nem a kézilabdára gondolt, hanem a kosárlabdára. Ami szintén egy csapatsport, aminek jellemzője az, hogy folyamatosan magas szinten tartott koncentráló képességet, gyors reakciókészséget igényel, megköveteli az egymásra való odafigyelést, de kifejezetten tiltja a testi kontaktust. Ajánlom minden olyan büntetés-végrehajtási intézet figyelmébe az előbbieket, ahol adott a lehetőség, hogy szervezzenek kísérleti jelleggel kosárlabda-bajnokságot a fogvatartottaknak, és figyeljék meg, hogy látnak -e valami változást a jelentkezők esetében. Egy röpke vizsgálatot talán megérne...       

               

Füves Könyv Átutazóknak 2.

A TÜRELEMRŐL:

"Ez itt az egyik legnagyobb kincs és erény. Ha rendelkezel vele, akkor sok problémától megkíméled magad! Nemcsak az a nehéz, hogy be vagy zárva, hanem hogy más és más féle emberekkel vagy kénytelen együtt lenni. El kell viselni, ha csámcsog, ha énekel, ha WC-zik, stb. . . Ha ezt türelemmel teszed, de nem megalázkodva, akkor a becsületed nem csorbul, és idegileg sem teszed tönkre magad."

A Márai Sándor által megírt "Füves Könyv" olvasása során felbuzdult első bűntényes fogvatartott következő gondolata. Nem akarom ismételni önmagam, véleményem szerint az elítélt is hasonlóan látja a dolgokat, mint én: a börtönben nem feltétlenül a bezártság a legrosszabb dolog, hanem az, hogy mindezt kikkel közösen kell elviselni... Hiszen a lelke mélyén valahol minden fogvatartott elismeri és tisztában van vele, hogy nem véletlenül került börtönbe, nem véletlenül ítélte őt el az ügyében eljáró bíróság. Ebből kifolyólag elfogadják azt, hogy életük egy részét egy büntetés-végrehajtási intézetben, a számukra kijelölt zárkában kénytelenek eltölteni. A bezártság azonban nem minden, mindezt meg kell osztani másokkal, a hozzájuk hasonló elítéltekkel, akik közül néhányan velük egy zárkában, velük közösen vannak elhelyezve. A zárkákon belül a személyzet által kialakított kényszerközösségek összetétele viszont nem mindegy, az nagy hatással lehet az egyénekre, azok általános magatartására, normakövetésére, együttműködésére. Ebből a szempontból tehát nagy a személyi állomány érintett tagjainak felelőssége abban, hogy az elkülönítési szempontok figyelembe vételével hogyan alakítják ki a zárkaközösségeket.