Videoklip ősbemutató

Boldog Új Évet Kíván

a Balassagyarmati Fegyház és Börtön fogvatartottaiból alakult

Mesekör

az "Igazmondó Laci története" című mese alapján készült videoklippel.

Mesekör utáni gondolatok...

Péntek este számoltam be az "Igazmondó Laci története" című előadásról, melyet a Feldmár Intézet és a Balassagyarmati Fegyház és Börtön összefogásában, a fogvatartotti Mesekör tagjai adtak elő, a börtön kápolnájában, családi körben. Szülők, feleségek, testvérek és gyermekek foglaltak helyet a nézők között, a hangulattól, a rájuk törő érzelmektől és a várakozástól többnyire párás szemekkel. Volt köztük olyan, aki nagy valószínűséggel most először járt a büntetés-végrehajtási intézet falai között, és volt olyan is, aki talán utoljára. A sztori talán másabb volt, mint az előző két mese, hiszen a "Király vagy halál" és a "Hófehérke" című korábban bemutatott történetek a mostaninál talán több, a klasszikus mesék történeteihez kapcsolódó elemet tartalmaztak. Tegnapelőtt viszont volt itt minden más, erőszak, fegyveres rablás, tárgyalás. Olyan volt az egész, mintha a Híradó elé ültünk volna le. De ezzel együtt természetesen számos mesei elem jelen volt újra, gondoljunk csak a három testvérre, a hétfejű sárkányra, a kisbíró "közhírré tétetik..." kezdetű hirdetéseire. A legfontosabb azonban az volt, hogy a közönség értett mindent, mert a fogvatartottak - akik ezúttal is maguk írták a szöveget - annyira közérthető módon fogalmazták meg gondolataikat, vívódásaikat, hogy azt még a gyerekek is értették. Eredetileg a börtönélet lett volna a darab témája, de az annyira mélyen érintette a szereplő elítélteket, annyira "wamzerség" lett volna az ő szemükben bemutatni a rácsok mögötti világot, hogy a gátlásaikat ebben a témában nem tudták feloldani, így néhány héttel a bemutató előtt újra kellett írni az egész előadást. Azt kell, hogy mondjam, megérte. A darab egyes részei szerintem bárhol, bármely színpadon megállták volna a helyüket, a hétfejű sárkány ötletes megelevenítése, egyes fogvatartottak életteli, hiteles játéka, a humoros és eredeti megnyilvánulások, a számos jól eltalált improvizáció szinte elfeledtették a nézőkkel, hogy hol is vagyunk. Az előadás alatt hangos kacagás töltötte be a Szent Mihály Kápolnát, majd amikor befejeződött a darab, és a fogvatartottak és a hozzátartozók lehetőséget kaptak arra, hogy beszélgessenek egymással, akkor egy darabig többen csak némán, sírva ölelték egymást, fogták egymás kezét. Az ünnepi hangulat valahol a szívekbe költözött, felülírta a sikeres szereplés miatti érzelmeket. Ez egy másfajta öröm, egy másfajta boldogság volt az elítéltek,  és a családtagjaik számára egyaránt. Jó lenne tudni, hogy ezekből a pillanatokból mindannyian képesek voltak meríteni, feltöltődni, és a jövőben ebből építkezni is képesek lesznek. A magam részéről erősen bízom benne, hogy a szereplők többsége képes lesz arra, hogy a későbbiekben vissza tudja idézni ezeket a perceket, elő tudja venni elméjéből a mese üzenetét: "De minden mesének van tanulsága, ebben a mesében például láthattátok azt, hogy a szomorúságból, mindig van út a boldogság felé. Ez ad reményt nekünk, fogvatartottaknak is arra, hogy egyszer mi is a szeretteink között tölthetjük majd a karácsonyt, és nem a börtön falai között. Hát erre gondolj, ha szomorú vagy, és ne légy szomorú..." Igen, a család, aki várja haza a fogvatartottat, rendkívül fontos, hihetetlenül nagy hatással lehet a visszailleszkedésre, és valóban boldogságot hozhat a szabaduló részére, az addigi szomorúság után. 

Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy a fogvatartottak mégiscsak elkövettek egy bűncselekményt, ami miatt börtönbüntetésre ítélték őket, de a dolgokat a helyükön kell kezelni, és talán vannak olyanok, akik átlátják rossz döntéseik következményeit, akik belátják, hogy rosszat tettek, de bennük van a megjavulás lehetősége, képesek változtatni korábbi magatartásukon, gondolkodásmódjukon. A mesekör ehhez nagy segítséget nyújthat, azt hiszem. Köszönjük tehát a Feldmár Intézet valamennyi munkatársának azt a segítséget, azt a nagyszerű munkát, amivel kiegészítik a bv. intézet szakmai tevékenységét. Boldog Karácsonyt kívánok Nektek, kedves András, Dorka és Mária!

És még egy gondolat a végére: az előadást követően a fogvatartottak egy ajándékot adtak át szeretteik részére, a "Hófehérke" című előadás felvételét tartalmazó dvd formájában. Tegnap, amikor bent jártam az intézetben, összefutottam az egyik szereplővel, aki azelőtt néhány perccel beszélt telefonon a családjával. A fogvatartott elmondta, hogy gyermeke az eltelt rövid idő ellenére már többször is megnézte a lemezt, és csak amiatt van egy kis hiányérzete, hogy nem Igazmondó Laci történetét vihette haza... Én tudom, hogy ami késik, az nem múlik, de ennél sokkal fontosabb lenne az, ha az egyszer majd szabaduló édesapa, édesapák maguk mesélnének a gyermekeiknek, estéről estére, és minél több olyan volt fogvatartott legyen, aki számára mindennél fontosabb lesz a család, és emiatt oly mértékben átértékeli korábbi életét, hogy soha többé nem kerül börtönbe...       

Karácsonyi mesekör, avagy Igazmondó Laci története

Nem sokkal ezelőtt ért véget a Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Feldmár Intézet közös gyermekének aposztrofálható Mesekör ünnepi előadásának, melyet a fogvatartottak ezúttal is közelgő karácsonyi ünnepkör hangulatához méltó helyen, az intézet Szent Mihály Kápolnájának falai között, hozzátartozók és más meghívott vendégek előtt adtak elő. 

A mai napra megírt történet egy rendhagyó mese volt, melyben keveredett a valóság és a mesevilág. "Az Igazmondó Laci története" címen színre vitt előadás nem kevés önéletrajzi ihletéssel átszőtt, ám mégis a mesék felépítéséhez sok mindenben közelítő darab volt, a jól ismert hármas számmal, hétfejű sárkánnyal, gonoszsággal tarkítva, ám végül - ahogy az a mesékben már csak lenni szokott - a többé-kevésbé jó karakterek élete jó irányba fordult.

A szori egy OTP fiókban kezdődött, ahol megismerhettük a nyugdíjhoz közel álló Pista bácsit, a félig vak, félig süket pénztárost, valamint a magát nemes egyszerűséggel csak Chuck Norris utódjának tartó biztonsági őrt, az enyhén szólva is szerény értelmi képességekkel megáldott Gyurikát. Egy szép napon három testvér érkezett a pénzintézethez, akik olyan szegények voltak, mint a templom egere. A szüleiktől nem örököltek sok mindent, csak három dolgot: a legidősebb fiú okosságot, a középső fiú bátorságot, míg a legkisebb testvér mindösszesen annyit, hogy neki igazat kell mondania. Ahogy azt általában mondani szokás, az alkalom szüli a tolvajt, a tolvaj meg az alkalmat. A legények éhesek voltak, ezért a legnagyobbik, aki az észkombájn volt, ráérzett arra, hogy lehetne valamit kezdeni, nevezetesen kirabolhatnák a helyet. A legkisebb fiú tett egy bátortalan kísérletet arra, hogy menjenek el inkább dolgozni, de gyorsan leszavazták őt, és belefogtak az akcióba. A bankrablás, ahogy a való világban is rendszerint az megtörténik, sikertelen volt. A helyszínre érező kommandósok az idősebb testvéreket őrizetbe vették, egyiküket meg is lőtték, egyedül a legkisebb fiúnak sikerült kereket oldania a rablás során zsákmányolt 30 millió forinttal. A pénzzel édesanyja sírjához futott, azt elásta, de mindeközben szörnyen elfáradt, és elaludt. Álmában az anyja megszólította őt: "Lacikám, kisfiam, most rosszra fordult a sorsod, de Te mindig jó gyerek voltál. Mondjál igazat ezentúl is mindig, akármi is legyen, és meglátod, nem marad el a jutalmad. Most itt, a síromon találod az élő-haló füvet, ami az én testemből nőtt, akit ezzel meglegyintesz, ha él, meghal azon nyomban, ha meg halott, feltámad a haló poraiból. Tépd le, tedd a kebledbe, és nagyon vigyázz rá, mert még szükséged lehet rá. De ne felejtsd el, amire tanítottalak, mindig legyél őszinte, igazmondó, mert az élő-haló fűnek csak igaz ember kezében van hatalma!"

A következő jelentben már a tárgyalóteremben jártunk, ahol Laci két testvére a vádlottak padján ült, a nagyon nagyon sztárügyvéd által képviseltetve védelmüket. A tanúk kihallgatása során megjelenik a Sárkánygyarmati Törvényszék tárgyalótermében Igazmondó Laci is, ami nagy aggodalommal tölti el a testvéreit. Gyurika, a biztonsági őr kihallgatása során előadja, hogy "én ott álltam, szilárdan, hősként...", ami egy kissé költői túlzás volt, de az őt megszemélyesítő fogvatartott annyira erős és hatásos játékkal személyesítette meg a karaktert, hogy a nézőtéren minden megnyilvánulását kacagás kísérte. A tárgyalás során aztán Igazmondó Laci minden tanú vallomásához hozzáfűzött valamit - az igazságot feltárva ezzel, ezért rövid úton a vádlottak között találta magát. Az ítélet megszületett, a három testvér életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre lett ítélve... A rablók összeomlottak, a bíró berekesztette a tárgyalást, az ügyvéd megvonta a vállát, az ügyész pedig diadalittas arccal nézett körbe a teremben. A zenekar pedig belecsapott a húrokba, és felcsendült egy jól ismert, rácsok mögött nagy klasszikusnak számító dal átirata:

Refrén:

A börtön ablakába soha nem süt be a nap,
Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én...

Rap:

Elmentünk bankot rabolni hárman, 

A kezemben meg fegyver, amiben forgótár van. 

Szóltam a spanoknak, hogy csináljunk egy balhét, 

Amiből majd szakíthatunk igen nagy szajrét.

A bankrablásban, tudod, elég nagy pénz van,

De okosan kell csinálni, és lelépni, ha tré van.

Mert ha rosszul jövünk ki ebből a dologból,

A rendőrök majd kivonnak a forgalomból.

Ének:

Élj tovább, és soha többet ne várj rám,

Hiszen az életemnek vége már

Rap:

El is terveztük és összejöttünk, 

Beültünk a kocsiba és hamar odaértünk.

Kérdezem a tesómtól, hogy nincs -e valami baja,

Mert itt résen kell lenni, itt nem lehet para,

Én már nem megyek haza...

Figyelj, testvérem, a kezemben a fegyverrel odaléptem,

A biztonsági őrnek mondtam, hasalj le te is,

Mert ha nem azt teszed, amit mondok,

Meghalsz te is.

     

 A zenei betétet követően a kisbíró kidobolta, hogy a birodalmat rettegésben tartó hétfejű sárkány elrabolta Izabella királykisasszonyt, és aki kiszabadítja őt a gonosz karmai közül, az amnesztiát kap. A börtönben lévő testvérek elhatározták, hogy belevágnak a kalandba. "Amnesztiát vagy amnéziát?"- kérdezték először egymástól, de a szabadság iránti vágyuk végül győzedelmeskedett, és vállalták a küldetést. Mert ahogy mondták, vagy meghalnak a börtönben, vagy a sárkány öli meg őket. De mivel nem akartak tovább a börtönben élni, elhatározták, hogy kinyírják a sárkányt...  

Először a legidősebb testvér, az ész próbálkozhatott. A hétfejű sárkány három kérdést tett fel neki a küzdelem során. Az első így szólt: "A Hófehérke és a hét törpe című mesében hány törpe szerepel?" A fiú interaktív ívet adva az előadásnak, a nézőtéren ülő gyerekek segítségét kérte, majd helyesen válaszolt a kérdésre (habár egy kisfiú megtévesztette, amikor is azt kiabálta be a feltett kérdésre, hogy "Három!"...) A második kérdés az volt, hogy "Meddig ér az égig érő paszuly?" A válasz erre is helyes volt. Végül érkezett a harmadik kérdés: "Az Igazmondó Laci története című mesében a sárkány megeszi -e a legidősebb fiút?" "Megesztek?" - kérdezte a fiú, de a választ már nem hallhatta, mert a sárkány bekebelezte őt...

  

"Elmegyek és kiütöm a sárkányt!"-szólalt meg a középső fiú, és a Rocky-filmek mindenki által jól ismert betétdalának felcsendülő ritmusára elindult, hogy megküzdjön a sárkánnyal. Az erő azonban nem számított, rövid küzdelem után őt is bekapta a hétfejű...

Igazmondó Laci eközben izgult, mert néhány nap eltelt, és a testvérei nem jelentkeztek. Útra indult ő is, hogy megküzdjön a gonosztevővel. Amikor meglátta őt a sárkány, kezében az élő-haló fűvel, jól kinevette a fiút. "Mivel akarsz megütni minket?"-kérdezte a hét fej egyszerre. "Ezzel a fűvel."- felelte a fiú. "Imádjuk a füvet!"-hangzott a válasz, diszkréten becsempészve a szövegkörnyezetbe, hogy a fogvatartottak körében magas azon személyek száma, akik életük során kipróbálták a kábítószert... Laci végül használta a varázsfüvet, legyőzte a sárkányt, és életre keltette a testvéreit is. "Na, itt van újra az a műmájer öcséd!"- állapította meg Izabella királykisasszony. A testvérek pedig elmondták, hogy a sárkány gyomrában nem voltak egyedül, hisz ott voltak még a szolgák, meg Zalatnay, meg a Stohl is, amiből azért egyértelművé vált, hogy a börtönbüntetés azért nem szakítja meg a külvilággal való kapcsolatokat, a mindennapok történései a fogvatartottak felé is eljutnak, foglalkoztatják őket...

A testvérek végül mindenkit megmentettek, ezért az új tárgyaláson felülvizsgálat tárgyát képezte az ítéletük, és a bíró kihirdette az új ítéletet: a Bűnbánó testvérek, mivel megölték a sárkányt, megszabadították a veszélytől Sárkánygyarmatot, és megmentették a Királylány és még sok más ember életét, ezért amnesztiában részesülnek. Továbbá övék a hétfejű sárkány birodalma és teljes vagyona. Pista bácsi kincstárnok lett a királyi udvarban, Gyurika pedig a fő személyi testőr szerepét kapta meg.

És az elrabolt, majd elásott pénz is előkerült, azt Bűnbánó Laci a bíró kérdésére előadta, majd azt mondta, hogy azt szétosztja a szegények között, hogy mindenkinek boldog karácsonya legyen...

Ekkor aztán színre lépett a mesélő, aki befejezte a történetet, elmesélve, hogy "Igazmondó Laci és a Királylány összeházasodtak, a testvérek is ott maradtak, és mind boldogan éltek, míg meg nem haltak. De minden mesének van tanulsága, ebben a mesében például láthattátok azt, hogy a szomorúságból, mindig van út a boldogság felé. Ez ad reményt nekünk, fogvatartottaknak is arra, hogy egyszer mi is a szeretteink között tölthetjük majd a karácsonyt, és nem a börtön falai között. Hát erre gondolj, ha szomorú vagy, és ne légy szomorú!"

És felcsendült az újabb dal, ami talán már a sláger kategóriába is tartozik:

       

Vers:

Mikor úgy érzem, szinte fázom,

Szívem kihűlt, valaki elhagyott.

Bevallhatom, akkor néha játszom,

Bár tudom könnyem megfagyott.

Refrén:

Ne légy szomorú, Ne légy szomorú.

Kár lenne könnyedért,

Ne légy szomorú,

Ne légy szomorú.

Rap:

Amit mondok neked a rapben, arra nagyon figyelj oda,

Mert az élet egyszer-kétszer, tudod, nagyon mostoha!

Egy életed van, és azt nem élheted újra,

Ha elszúrod a karriered majd vár téged egy urna!

Tudom, kicsit durva, és most nem beszélek mellé,

De ha koporsóba temetnek el, ahhoz is kell lé.

Próbálj meg az utadon mindig egyenesen menni,

Mert ha letérsz róla, egyszer, lehet, nem segít majd senki!

Akit barátodnak hiszel, az nem lesz barát többé,

És hidd el nekem testvérem, hogy átváltoznak köddé!

Vers:

Mikor rájössz, hogy most már vége,

Gondolkodj el mit jelentesz nekem.

Lehet, hogy jót, lehet, hogy szinte semmit.

Korai még, meg nem ítélhetem...

Refrén: 

 Ne légy szomorú, Ne légy szomorú.

Kár lenne könnyedért,

Ne légy szomorú,

Ne légy szomorú.

Rap:

Köddé vált minden, amiben hittem,

Börtönbe zártam a szívem,

S azt hittem a lelkemből még maradt egy kis darab,

De azt is ellopták, így maradt az anyag.

Amit beszúrok, pedig nem is kéne,

Az ördög a lelkem már régóta kérte.

Pedig nem adnám neki, és az Istent kérném,

Hogy segítsen nekem az életem végén.

Vers:

Ne hidd, soha se hidd, hogy baj van,

Kezedben van, tiéd az életem.

Álmaidat építsd fel újra szépen,

Jobb is lehet, mint ahogy képzeled.

Refrén: 

 Ne légy szomorú, Ne légy szomorú,

Kár lenne könnyedért,

Ne légy szomorú,

Ne légy szomorú.

    

Hát itt a vége, fuss el véle, ahogy a mesék befejezése mondja. A mai napon azonban senki nem szaladt el, mert az előadás végén a fogvatartottak és hozzátartozóik fél órán keresztül beszélgethettek egymással. Meghitten, érzelmektől átitatva, öröm volt nézni azt, ahogy a felnőttek és gyerekek nézték egymást, beszéltek egymáshoz, vagy csak fogták egymás kezét, egy kicsit megfeledkezve arról, hogy hol is vagyunk. Azt hiszem, ez egy olyan pillanat volt, ami egyértelművé tette, hogy a mesekörnek van létjogosultsága a börtönben. Köszönjük a Feldmár Intézet munkatársainak azt a sok, áldozatos munkát, amit a fogvatartottakkal való foglalkozásokba fektettek, reméljük, hogy az eredményeit is meg fogjuk látni... Boldog karácsonyt mindenkinek, aki a mai nap megvalósításában közreműködött!