Fogva Tartó Gondolatok

Fogva Tartó Gondolatok

Fliegauf Gergely projektje © 2012.

Nem más tollával szeretnék ékeskedni, sőt. De ezúttal úgy magamra, mind a blogom hűséges bv-s olvasóira nézve kötelező érvényűnek tartom, hogy segítséget nyújtsunk a hazai börtönblog-élet úttörőjének, a mai magyar büntetés-végrehajtási szakma emblematikusnak számító alakjának, az általam is nagyra becsült  szakembernek, Fliegauf Gergelynek.

Gergő ezúttal ismét nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen a fogvatartottakkal kapcsolatos írásai, munkái és könyve után most a büntetés-végrehajtási testület személyi állományával foglalkozó tudományos kutatást kíván megalapozni a most induló projekttel.

Azt hiszem, és úgy gondolom, hogy erre is mutatkozik igény, reményeim szerint az állomány tagjai részéről is. Mert eddigi pályafutásom során már annyiszor hallottam a kollégáktól, hogy mindig, mindenki csak a fogvatartottakkal, az ő jogaikkal, börtönön belüli életükkel, szabadulás utáni beilleszkedésükkel foglalkozik. Az állománnyal meg senki. Hát tessék: itt egy projekt, ami ránk fókuszál, így adott a lehetőség, hogy ki-ki közreműködjön benne, hallassa a hangját, ossza meg a gondolatait és érzéseit, tegyen azért, hogy a projekt sikeres legyen. Ezért hát szépen kérem minden olyan közvetlen munkatársamat és más intézetben dolgozó kollégámat, aki olvassa a blogomat, hogy aktivizálja magát, kapcsolódjon be a kezdeményezésbe, segítse a munkát. Mert sajnos a mindennapokban azt is tapasztalom, hogy amikor kritizálni, háttérben meghúzódva morgolódni kell, akkor többen vállalnak ebben részt, mint amikor valami pluszt kellene tenni...   

  

De miről is lenne szó? Azt hiszem, annál autentikusabb forrást, mint Fliegauf Gergely témával kapcsolatosan néhány nappal ezelőtt indított blogját (http://fogvatartogondolatok.blogspot.com/) keresve sem találnék:

    

      

"Kezdetben volt börtönblog, aztán jött a Fogva tartott gondolatok című könyv (amit már nem lehet kapni), aztán jött a börtönblog 2, majd a börtönblog 3. Ezek az írások (rajzok és falfirkák) a fogvatartottakról szóltak, és sokakban felmerült az ötlet, hogy most már a börtön őreiről is kellene írni valamit... Hát íme.

A „Fogva tartott gondolatok” című könyv arról szólt, hogy a rabok a börtönben milyen ártalmakat szenvednek el. Amikor a könyv anyagát oktattam, sokakban felmerült a kérés, hogy

• vajon a börtönőröket nem éri ártalom az áldozatos munkájuk során?
• milyen ártalmak érik a börtönőröket?
• milyen hétköznapi gondokkal küzdenek a börtönőrök?
• hogyan lesz valaki börtönőr? azaz: azonosíthatók olyan faktorok, amik az embereket abba az irányba terelik, hogy börtönőrök legyenek?

Amikor a börtönpszichológia című tantárgyat oktattam, akkor is sok kérdés merült fel:

• mit érez egy börtönőr, amikor rázárja valakire az a zárkaajtót?
• mit érez egy börtönőr, amikor olyan rabot kell kiszolgálnia, akit a társadalom nagy része megvet?
• milyen volt az első nap börtönőrként?
• hogyan lesz a börtönőrből főnök?
• milyen speciális, testi jellegű  börtönbetegségek vannak (testi és lelki)?
• mit jelent a börtönőrök életében a börtön stressz?
• mi jelent a börtönőrök számára az engedelmesség?
• hogyan engedelmeskednek a börtönőrök?
• hogyan manipulálják a rabok a börtönőröket?
• hogyan engedelmeskednek a rabok a börtönőröknek?

Amikor a börtönőrök megbecsültségéről beszélgettünk, szintén sok kérdés merült fel:

• mire elég a börtönőri fizetés?
• miből él a börtönőr családja?
• hogyan alapít egy börtönőr családot?
• mit érez a börtönőr, amikor megvetik?
• mit jelent egy börtönőr számára a szolgálat?
• mit jelent egy börtönőr számára a hivatás?

Úgy gondolom, hogy érdemes ezeket a kérdéseket megvizsgálni, és számos hasonló kérdést is érdemes megvizsgálni. Azt mondtuk többször, hogy a börtönök leírják a társadalmat, de ne feledjük, hogy egy társadalomban/börtönben általában fele annyi őr van, mint rab, azaz a börtönök egyharmad részben a börtönőrök világán keresztül reprezentálják a társadalmat.

Mit szeretnék csinálni? 

Ez egy tudományos kutatás kísérleti előkészítése.

Elsősorban egy-két oldalas fogalmazásokat várok a calabashhead@gmail.com e-mail címre.

Arra kérem a kollégákat (e szó helyett nem tudok jobbat kitalálni, nem nagyon tetszik, de valahogy ki akarom fejezni, hogy én is börtönőr vagyok), hogy a következő címmel küldjenek nekem írásokat:

Az első napon a börtönben

Az általam elképzelt ideális börtön

Egy nap, amikor nem gondoltam a börtönre

Legszebb börtönbeli élményem

Legrosszabb börtönbeli élményem

Hogyan képzelem el a jövőmet

A fenti fogalmazás címek csak munkacímek. (Más címmel is lehet írni fogalmazást, csak csengjen össze a projekt céljával.) Ha összegyűlik 100 fogalmazás, elemzést fogok készíteni, amit publikálni fogok. (Esetleg minden 100 fogalmazás után elemzést fogok készíteni) Az ideális szám 500 fogalmazás lenne.

Etikai kérdések

Ez egy tudományos kutatás, mi meg börtönőrök vagyunk, a következőket be kell tartanunk a korrektség nevében:

• nem írunk le szolgálati titkot
• nem írunk le a biztonságot veszélyeztető tényeket
• nem írunk le neveket
• nem sértünk személyiségi jogokat

Amit én garantálok: minden beérkezett levelet anonimként kezelek (ez manapság nem olyan nehéz, pillanatok alatt létre lehet hozni egy névtelenséget garantáló e-mail címet)" 

Ennyit a projektről, de ezzel korántsem elégszek meg: kérek mindenkit, hogy ragadjon tollat, üljön le a gépe elé, gondolkodjon egy kicsit, és írja ki magából az őt foglalkoztató, fogva tartó gondolatokat!  

Rivotril a börtönben... - egy fogvatartott története

A mai történet egy interjú alapján készült. Az interjú pedig egy fogvatartottal készült. A téma talán kényes. Nagyon is az. Fliegauf Gergely Börtönblogjában az érdeklődők már sokat olvashattak a Rivotrilról, annak hatásairól. Most egy fogvatartott szemszögéből próbálom bemutatni a témát. Vágatlanul, komment nélkül. Tessék...       

"1983. decemberében születtem, a nagyszüleim neveltek. Az anyám születésemkor elhagyott, apám a börtönben volt. Már csak a nagyanyám él, a nagyapám 1998-ban meghalt, apám a temetésére is a börtönből lett kiengedve, kíséret nélkül. Én nem nagyon tanultam, 13 éves koromtól élettársi kapcsolatban éltem, mert ki akartam szakadni abból a környezetből…

Az első betörésemet még úgy 8-9 éves koromban csináltam, a nagyok hordtak magukkal, mert mindenhova befértem. A környező falvakba vittek, általában én mentem be először, ami pénzt találtam, azt elraktam, a többit elosztottuk. Muszáj volt, de apránként a nagyszüleimet is támogattam.

Először 1998-ban kerültem börtönbe, akkor a Balassagyarmati Fegyház és Börtönbe kerültem előzetesbe, majd átkerültem Aszódra, végül Tökölre. Kijártam a ranglétrát. Király voltam, uraltam a környezetemet. Én voltam az alfahím. Aszódon a zárt csoportban voltam, senki nem mondott ellent, de a nevelők is szerettek. Mindig is domináns természetem volt, jól el tudtam adni magam.

Aszódon 2 évet töltöttem, Tökölön 1 év 2 hónapot, ezeket lopásért. Később Balassagyarmaton kezdtem 4 év 9 hónapot egyebek mellett kitartottságért és kerítésért, de innen elkerültem Vácra, majd a Venyigébe. 2010. április 27-én szabadultam, majd napra pontosan négy hónap elteltével már ismét bekerültem, sok rendbeli rablás és hivatalos személy elleni erőszak miatt, amit berivózva követtem el, volt bennem vagy 80 szem Rivotril.

A kábítószerekkel 2003-ban kerültem kapcsolatba, amikor Tökölről szabadultam. Akkor egy évig szintetikus drogokat fogyasztottam, eleinte kíváncsiságból, de megtetszett, mert jó volt az érzés. Főleg a régi speedet szerettem, ami nagyon kemény volt… Napi rendszerességgel fogyasztottam. A pénzt a lányoktól szereztem, akik dolgoztak nekem, akiket futtattam. Tizennégy ilyen lány volt, napi 400-700,000 forint jött össze tőlük, a forgalomtól függően… Ebből most már csak egy lakást tudok felmutatni, a többi kábítószerre és rulettre ment el…

Egyébként két gyermekem van, egy tizennégy éves és egy hétéves kislány. A nagyobb az első élettársamtól, akit a mai napig nagyon szeretek, mindenkiben csak őt keresem. Hiába van meg mindenem, olyan nélküle az élet, mint egy nagy színes léggömb, ami szép ugyan, de belül üres… A kisebbik lány az új élettársamtól van, akivel úgymond bosszúból jöttem össze annak idején, amikor az elsőtől különváltunk, de besikerült a gyerek, így együtt maradtunk. Most ő neveli a kislányt, de sajnos nem dolgozik, segélyből és családi pótlékból élnek, meg a szülei segítik őket. Képes lennék embert is ölni azért, hogy megadjak nekik mindent, de a Rivotril miatt visszakerültem a börtönbe…

Először 2005-ben próbáltam ki a Rivotrilt, Balassagyarmaton. Talán a Háziműhelyben dolgozó elítéltektől jutottunk hozzá, még előzetesben, úgy 20 szemet vettünk. Fogdán ébredtem, mert összerugdostuk a legnagyobb darab zárkatársamat, amiért magánelzárás fenyítést is kaptam. Megtetszett, hogy ennyire kiesnek a napok… Rövidebbnek tűnik így a bezártság… Úgy, hogy az ember azt sem tudja, merre van arccal… Végül is nagyon könnyű hozzá jutni, csak legyen hozzá áru vagy éles pénz. A mostani áron 1 szem rivó 1 csomag dohányba kerül, de csak Balassagyarmaton, mert ide nehezen jut be csomagban… Itt már 100-200 szem is nagy értéknek számít, míg máshol ez a mennyiség elenyésző… Vácon például akár 5000 szem is bejut csomagban, vagy beszélőn… Kotonba téve akár 500 szem is simán benyelhető, fenn meg meleg sós vízzel kihányható…

Emlékszem, hogy annak idején, 2006-2007 körül, amikor jogerős lettem, akkor Balassagyarmaton, a III. emeleten helyeztek el. A többi börtönben ezt a szintet csak úgy emlegették, hogy „Jurassic park”. Ott havonta két hétig is be voltam rivózva. Sok volt a barát, de sok volt az ellenség is. Mondjuk, a börtönben az embernek nincs barátja, ezért inkább korrekt üzleti partnereket mondanék, akik áruért rivót adnak. Az ellenség meg az, aki berivóztatja az embert, aztán feldobja a felügyeletnek…

Vácon már ennél is durvábban ment a dolog, ott egy tizenkét személyes zárkában voltam, ahová minden bement. Speed, fű, csajkából ettük a rivót. Szúrtuk is, mert fecskendő a vazelin miatt van benn. Tudja, vannak olyanok, akik a vazelint a bicepszükbe szúrják, mások a nemi szervükbe. Ott nekem is van. Forró, amikor bemegy, de sokkal tovább van merevedés, sokkal jobban bírja az ember a szexet, 3-4 centiméterrel vastagabb a nemi szerve. De tízből nyolc ember rábaszik. Mert a vazelin egy idő után betokosodhat, és akkor kilökődik. Én a szerencsés kettőbe tartozom…

A Rivotril szúrva azonnal kiüt… Amikor már szúrja be az ember, már akkor a torkában érzi az ízét, abban a pillanatban, amikor a tű bemegy, és nyomja befelé…

A fogyasztás változó volt, napi 30-40 szem elég volt naponta, csak legyen. Ha nincs, akkor elvonás van. Agresszív, ingerlékeny, kedvtelen az ember. Ez addig van, amíg nem jön a következő. Pszichés elvonás van erősen, kattog rajta az ember, hogy szerezzen, mert rivósan hihetetlenül jó üzleteket lehet kötni. És a 120 kilós emberek sem kötnek belém. A Rivotril belőlem a rosszat hozza ki. A hatása mennyiség- és hangulatfüggő. Kint volt, hogy egy napja tiszta voltam, megittam 1-2 sört, ami visszanyomott, mert annyi rivó volt a szervezetemben…

Beszerezni könnyű volt kint is, mert van egy ápoló kapcsolatom. Pszichiátrián szokták felírni, plusz heroinistánál elvonáskor használják, Rivotril plusz Pipolphen koktélt kevernek…    

Dühít, hogy a hivatalos személy elleni erőszakos ügyemben az elmeorvos szakértő nem hiszi el, hogy létezik az, hogy nem emlékszik az ember arra, mi történt…

A legtöbb, amit egyszerre bevettem, 120 szem volt…

Kint azért kellett, mert hiányzott, és nem találtam a helyem. Voltak olyan emberek, akik 2005-ben senkik voltak, de 2010-ben, mikor szabadultam, már ötös BMW-vel jártak, kinőtték magukat. Én meg sehol sem voltam. Keményen kristályoztam és speedeztem, 3-4 napig nem aludtam, csak pénzt csináltam, pörögtem. És akkor80-100 szem rivót felcsaptam az orromba vagy lenyeltem, és tudtam aludni, pihenni. Azt lehet mondani, hogy a Rivotril tompította a drog hatását.

Azzal nem foglalkoztam, hogy az élettársam mit szól hozzá. Mert nálam van egy szabály, hogy az asszony dolga a gyermeknevelés, a mosás, főzés, takarítás. Azon túl semmi köze hozzá, hogy mit csinálok. Én csak teszem le a pénzt. Ha beleszól, akkor „csúszik”, szétütöm. Nem szeretem az élettársamat, de maximálisan tisztelem. A gyerek miatt, és tisztességesen kivárta, amíg kijövök. És most is vár. De nem szeretem. A régi élettársamat még mindig tudnám szeretni, de vele már sohasem jöhetek össze…

Most kb. 10 évet várok rablásért, a hivatalos személy elleni erőszak miatt még 2 évet. Összbüntetésben is sok lesz, 37-40 éves leszek, amikor szabadulok. Utána be akarom fejezni. De nem biztos, hogy le akarom ülni ezt az ítéletet. Megszakítok minden kapcsolatot, beszerzek 1000 szemet, aztán pukkra vágom magam. Most úgy gondolom, hogy az az 1 év 2 hó is sok, amióta most benn vagyok… Az ezer szem gyógyszermérgezéshez talán elég lenne…

Balassagyarmaton egyébként a 120 szemmel szerintem csúcstartónak számítok, Vácon viszont vannak húzósabb palik… De a Rivotril rossz. Olyan dolgokat hoz ki az emberből, hogy megbántja azokat, akiket szeret. Amit tisztán valaki magában tart, azt a Rivotril kihozza. Például ha valaki azt mondja nekem, hogy „baszd szájba a kurva anyádat”, akkor tisztán csak felidegesítem magam rajta, de ha később berivózok, akkor azonnal beugrik, hogy mit mondtak, és szétvágom az illetőt… Rosszra vezet… Fogda, fegyelmi, bűnvádi… És ha kint is fogyasztja valaki, akkor én vagyok rá az élő példa, hogy visszakerül a börtönbe…

Vácon olyan a környezet, hogy ha fenn akarom tartani a korábban kivívott elismerést, akkor muszáj szedni. Ha nem vagyok berivózva, akkor megfontoltabb vagyok, másképp viselkedek. Ezért a magam számára is nehéz, ha tiszta vagyok… Ismernek, tisztelnek az emberek, százas palinak tartanak, és én nem lóghatok ki a sorból… Élek-halok a Rivotrilért…

Amikor legutóbb bebuktam, akkor először megint egy tizenkét személyes zárkába kerültem. Amikor behelyeztek, akkor mondtam, hogy kell minden alsó és minden felső ágy. Felállítottam mindenkit, elvertek, fogdára kerültem, még az első napon. Azóta Légiósnak hívnak. Én irányítani akarok, de engem ne befolyásoljon senki sem.

Ha belegondolok, akkor az apám útját viszem, aki szintén benn van megint. Az is verte anyámat, aki ezért lépett le, kimenekült a kapcsolatból. Az apám viszont az ital hatására tette ezt… Anyámat egyébként olyan hétéves koromban ismertem meg, gyerek elhelyezési ügyben. Nem haragszom rá, de nem tekintek rá úgy, mint az anyámra. Inkább a spanom, volt, hogy üzleteltem is vele. Van egy húgom is tőle, akit imádok…

Arra a kérdésre, hogy ha visszapörgethetném az időt, és valamit megváltoztathatnék, arra azt válaszolom, hogy van egy bátyám. Ő hívott betörni, amikor még az első élettársammal voltam együtt. 

Az élettársam mondta, hogy ne menjek. De a testvérem olyanokkal kötött üzletet, akikkel nem kellett volna. Megcsináltam két betörést a bátyám adósságai miatt… Ha ezt nem tettem volna, akkor megmarad a családom… És a saját súlycsoportomban nagyon profi voltam. Kinyitottam, bezártam mindent, értek a zárfésűhöz, mehettem volna külföldre is. De itt maradtam, futtattam a lányokat, és ez lett…

A Rivotril nagy üzlet. Kint közgyógyellátásra 780 forintért lehet 100 szemet szerezni. Bent 100 szemnek olyan ötvenhatezer forint az értéke Balassagyarmaton, míg Vácon, ahol több van, ott nyolcezer forintot ér… De mégis azt mondom, hogy aki új, az soha ne próbálja ki. Aki meg használja, az szokjon le róla. Mert egy agresszív, degenerált vadállattá teszi az embert. De ez egy körforgás, amiből nem tudsz kiszállni…"