A Magyar Börtönügyi Társaság szakmai konferenciája, Pécs

Szakmai konferenciát tartott Pécsen a Magyar Börtönügyi Társaság
A magyar büntetés-végrehajtási jog az európai elvárások tükrében címmel tartott szakmai konferenciát a Magyar Börtönügyi Társaság október 30-án. A rendezvényen bemutatták az új, hiánypótló szakirodalmi művet, a Börtönügyi Lexikont is. A konferenciát Prof. Dr. Mezey Barna, a Magyar Börtönügyi Társaság elnöke nyitotta meg, a levezető elnök Schmehl János bv. dandártábornok, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának biztonsági és fogvatartási helyettese volt. A rendezvényen Prof. Dr. Korinek László köszöntése után Prof. Dr. Vókó György, az OKRI igazgatója tartott előadást a változó jogszabályi környezetről, majd Dr. Pallo József bv. ezredes, a BVOP titkársági és jogi főosztályvezetője mutatta be a magyar büntetés-végrehajtás fejlődését. Tóth Judit, a Belügyminisztérium főosztályvezetője bemutatta a TÁMOP 5.6.3. program reintegrációs szerepét, majd Dr. Szeiberling Tamás, az Igazságügyi Hivatal főigazgatója ismerettette a hivatal új feladatait. Ezt követően a bv. törvény kínálta lehetőségekről beszélt Dr. Antal Gábor, a Pécsi Törvényszék büntetés-végrehajtási csoportvezető bírója. Dr. Bencze Béla bv. alezredes, a Baranya Megyei Bv. Intézet parancsnokhelyettese az általa írt Börtönügyi Lexikont mutatta be, amelynek szerkesztésén öt éven át dolgozott, az eredmény pedig egy hiánypótló mű lett. A Kronosz Kiadó gondozásában ezer példányban kiadott, 270 oldalas, több mint 1300 szócikket és 250 képet tartalmazó lexikon a büntetés-végrehajtás legfontosabb fogalmainak, eszközeinek, intézményeinek megismertetésére, több évszázados fejlődésének összegzésére vállalkozik, megjelenítve a börtönügyhöz kapcsolódó társadalomtudományok széles spektrumát is. A lexikon a következő fotón látható, mivel nekem már megvan otthon a könyvespolcomon, azt kell, hogy mondjam, ajánlom minden olyan kollégának, szakembernek, civilnek, aki érdeklődik a börtönügy, a börtönök világa iránt. Egy rendkívül tartalmas olvasmány, öröm volt kézbe venni, belenézni, még ha nem is volt erre túl sok időm. És a birtokomban lévő példány értékét csak növeli, hogy a szerző dedikálkta is azt!

Ezt a börtönt mindenki irigyli --- Bastøy, Norvégia

Ezt a börtönt mindenki irigyli

Oslótól 74 kilométerre van egy kis sziget. Az emberek kis faházakban laknak. Ökoközösségben élnek, majdnem mindent maguk termelnek, állatokat nevelnek, mindenkinek megvan a saját feladata a rendszerben. Amikor nem a földeken dolgoznak, nyáron úsznak és teniszeznek, télen síelnek és szaunáznak. Százötvenen élnek itt, köztük egy magyar is. A sziget lakói gyilkosok, rablók, drogcsempészek és hétköznapi bűnözők. Az egész sziget egy börtön, de nem akármilyen.

Bastøy a világ egyik legeredményesebb börtöne a világon. Míg az innen kikerülőknek csak 18 százaléka lesz visszaeső, addig ez a szám máshol 70 százalék fölött van.  

A körülmények nem voltak mindig ilyen ideálisak. A sziget az 1900-as évektől fiatal fiúk keresztény nevelőintézeteként működött. Bastøy hírhedt volt brutális nevelési módszereiről, az erőszakról és a megfélemlítésről. Abban az időben a szülők gyakran azzal vették rá gyermekeiket a jó magaviseletre, hogy azt mondták nekik, ha így folytatják, Bastøyban fognak kikötni.

Az idekerült, nagyrészt viselkedészavaros, elhanyagolt és abuzált gyerekek gyakran próbáltak megszökni - kevés sikerrel. Végül 1915. május 21-én fellázadtak kegyetlen nevelőik és a sziget ellen, felgyújtották a pajtákat, és hajókon akartak megszökni. 

Ekkor 150 felfegyverzett katona, torpedóhajók és még tengeralattjárók is bekapcsolódtak az üldözésükbe. Az incidens után Bastøy próbált egy kicsit enyhíteni radikális módszerein, de rossz hírnevét és azokat a károkat, amiket ezekben a fiatal srácokban okoztak, senki sem tudta elfelejteni. Az intézetet 1953-ban véglegesen bezárták. Ha valakit részletesebben érdekel a történet, 2010-ben Marius Holst norvég rendező sikeres filmet készített belőle, Ördögsziget (The King of Devil’s Island) címen.

Szeretettel vár a börtönparancsnok

Ez a történet 1953-ban lezárult, a sziget azonban a mai napig a rosszfiúké maradt. Nagyon érdekelt minket, hogyan működik a gyakorlatban egy ilyen börtönsziget, ezért vettük a bátorságot és írtunk nekik egy emailt, hogy szeretnénk forgatni. A CNN és Michael Moore is készítettek már itt anyagot, többek között ezért sem éreztünk nagy esélyt arra, hogy visszaírnak. Két nappal később aztán kaptunk egy kedves választ a börtönparancsnoktól, hogy szeretettel várnak, csak írjuk le, pontosan mit szeretnénk, mert akkor úgy szervezik az ott tartózkodásunkat.

Egy héttel később már a horteni kikötőben vártunk a hajóra, ami Bastøyba visz. Itt találkoztunk először Tom Eberhardttal, a börtön parancsnokával. Kék Helly Hansen széldzseki volt rajta, az arca napbarnított volt és kipihent, a kézfogása pedig erős. Úgy festett, mint egy hollywoodi karrierje csúcsán lévő osztrák filmszínész.

Tom a hajón elmesélte, hogy az összes ember, aki a fedélzeten dolgozik, rab. Mivel a sziget maximális önellátásra törekszik, ezért mindenkit kiképeznek különböző munkákra, hogy ne kelljen civileket alkalmazniuk, és a bent élők változatos munkakörökben dolgozhassanak.

A második esély

A szigeten Hans Peter várt minket. Ahogy a sziget belseje fele sétáltunk és beszélgettünk, megkérdeztük, hogy akkor ha jól értjük, hogy egyáltalán nincsenek felfegyverkezve, mire Hans Peter mosolyogva mondta, hogy ő nem őr, hanem rab.  Akkor vált világossá számunkra, hogy itt tényleg nem tesznek különbséget ember és ember között. Ez nemcsak duma és önreklámozás: akik itt élnek, azok valóban kapnak egy második esélyt.

Tom, a börtönparancsnok, és Hans Peter, a rab úgy üdvözölték egymást, mintha minden nap együtt söröznének. Érdekes volt, hogy Hans Peter milyen izgatottan várja meglepett reakcióinkat. Úgy éreztük magunkat, mint amikor valaki 40 év kóma után kimegy az utcára és mindenre rácsodálkozik. Sokkolt minket az, amit láttunk. Nemcsak azért, mert a mi szocializálódásunk során kialakult börtönfogalmat képtelenek voltunk összepárosítani azzal a térrel, amiben sétáltunk, hanem mert elképzelhetetlennek tartottuk ennek a kapcsolódásnak a puszta létezését is.

Amikor elértünk a faházhoz, amiben Hans Peter lakik, tényleg leesett az állunk. Egy gyönyörű, tradicionális kis norvég ház, otthonosan berendezve, kerttel, virágokkal, és nem utolsó sorban olyan kilátással a tengerre, amilyenről csak álmodik az ember.

"Ez a Blues House - mondta Hans Peter, amikor beléptünk. Itt heten lakunk. Azok, akik játszanak a börtön blues zenekarában.“ Betessékelt minket a nappaliba, ahol egy jól felszerelt próbaterem volt berendezve profi hangszerekkel, poszterekkel a falakon és aláírt gitárokkal.

Tom csillogó szemekkel mesélte, hogy az elmúlt években a Skyldig som faen (Pokolian bűnös) névre hallgató zenekar a börtön büszkesége lett. Rengeteg fesztiválon fellépnek, és hatalmas sikerük van országszerte. A fiúk általában délutánonként, a munka után próbálnak. Imádnak zenélni, sokan folytatni is akarják miután kikerültek. 

Hans Peter egyébként 18 évet kapott gyilkosságért. Az utolsó kettőt tölti itt Bastøyban.

A bizalmon alapul

Hans Peter nagyon szerencsésnek mondhatja magát, hogy itt lehet, mivel rendkívül hosszú az ide bekerülni vágyók várólistája. Hans Peterrel csak röviden tudtunk beszélgetni, mert sietnie kellett, hogy befejezze az aznapi munkáját, azért hogy délután kimehessen a városba egy gyönyörű, új gitárt venni.

Tommal továbbindultunk a sziget központja felé. Útközben sok bennlakóval találkoztunk, akik biciklivel, lovaskocsival és kis elektromos quadokkal haladtak el mellettünk. A biztonság kedvéért vittünk magunkkal útlevelet, hisz egy magyar börtönben igazolnod kell magad, átvizsgálják a cuccaidat és telefont sem vihetsz be. Végül kiderült, hogy teljesen feleslegesen vittük el az iratainkat, mert anélkül is nyugodtan bemehettünk, senki sem kérte, hogy igazoljuk magunkat.

Bíztak bennünk. A bizalom kulcsfogalom ebben a társadalomban. Az emberek megbíznak egymásban, a pártokban, a kormányzásban és nem utolsó sorban a jogállamukban, ami biztosítja számukra a demokráciát. És erre a bizalomra épül a tolerancia, a kölcsönösség és egymás megsegítése, amik alapvető értékek a norvégok számára. Ha ezek nem lennének lefektetve, egy ilyen börtön valószínűleg nem tudna működni.

Félszabadság

A sziget igazából nem nagy, másfél óra alatt körbe lehet sétálni. A házak elszórva helyezkednek el a centrum körül, ami a templomot, a sportpályákat, a boltot, az istállókat és a főépületet jelenti, ahol az adminisztratív munka folyik. A templom egybe van építve egy közösségi házzal, ami tanfolyamoknak és kurzusoknak ad helyet, hiszen mindenkinek tanulnia kell valamit. Idegen nyelvek, szakmák, de még egyetemi kurzusok közül is lehet válogatni.

Mindez persze csak félszabadság valahol a teljes élet és a börtönlét között. Nincsenek látható kerítések, rácsok, így a bennlakóknak azon kell dolgozniuk, hogy mire kikerülnek, a lelkükben keletkezett rácsokat is lebontsák, hogy teljes értékű tagjai legyenek a társadalomnak. A börtönnek a szabadságon és az egymás, illetve a természet tiszteletén alapuló filozófiája nagyban segíti a reintegrációt.

Nem csak a különféle tanfolyamokkal, és azzal, hogy szakmát ad a rabok kezébe, amit majd ha szabadlábra kerülnek kamatoztatni tudnak, hanem hitet is ad nekik, hogy meg tudják csinálni, amit akarnak, semmi sem elérhetetlen. Itt azonban sokakban felmerül a kérdés: Vajon ezek az emberek tényleg megérdemlik a második esélyt? Könnyebben tudnak majd reintegrálódni a társadalomba? És a társadalom hogyan fogadja őket?

Tom szerint mindenki megérdemli a második esélyt, aki változni képes. Nekünk meg az a dolgunk, hogy segítsünk ebben, és toleránsak legyünk. Tom azt a példát hozta fel többször is a beszélgetéseink alatt, hogy ha kiadó lakás van melletted, és egy volt rab szeretné kivenni, minek örülnél jobban? Ha egy olyan ember veszi ki, aki évekig volt büntetve, megalázva, bezárva, vagy egy olyan, akivel jól bántak, tanult valamit, kapott az élettől és változott a személyisége? Nyilván a második opciót szeretné mindenki.

A sziget ugyan teljesen nyitott, nincs kerítés, maximum négy fegyvertelen őr marad estére is, mégsem próbál megszökni senki. Nincs értelme. Az emberek jól érzik itt magukat, értékelik azt, amit kapnak. Reggelit és ebédet maguk készítenek, vacsorával pedig ellátják őket. Napi hatvan koronát (2400 Ft) kapnak a munkájukért, ebből be tudnak vásárolni és kényelmes életet élni.

Közel a természethez

Jan kávéval és teával várt minket a faháza teraszán. Ő kivételes helyzetben van, ugyanis rögtön Bastøyba érkezett, nem ült előtte sehol sem. Két évet kapott sikkasztásért. Mióta itt van, lefogyott húsz kilót, egészségesen él és tanul. Szociológiából szeretne diplomázni, ha kikerül. Most ötvenéves, és két gyermeke várja haza.

Amikor először meglátogatták a gyerekei a szigeten egy hétvégén, nagyon féltek. Nem akarták az apjukat rács mögött látni. Amikor megérkeztek, és egész nap kirándultak, lovagoltak, úsztak a tengerben, azt kérdezték jöhetnek-e máskor is. Ugyan internet nincsen, tehát skypeolni nem tudnak, de minden nap beszélnek telefonon.

Jan azt is elmondta, hogy nagyon jót tesz a bennlakóknak, hogy ilyen közel kerülnek itt a természethez. Gondozzák és felnevelik az állatokat, elsajátítják az alapvető dolgokat a növénytermesztésről, horgásznak, ha van kedvük, vetnek és aratnak. Ezek a tevékenységek értelmet adnak a mindennapoknak, és motiválttá teszik az embert, hiszen ezáltal ők is adnak a közösségnek.

Norbi

Amikor elindultunk Jan gyönyörű faházából, Tom mondta, hogy van egy jó híre. Lakik itt egy magyar srác is, aki szeretne velünk találkozni.

Norbit először a közösségi házban láttuk, éppen norvég kurzuson volt. Hat hónapja került Bastøyba, előtte egy másik, high security börtönben töltötte a büntetését. Elvesztette a munkáját Hollandiában, ezután drogot csempészett, de a Norvég határon elkapták.

Norbi nagy népszerűségnek örvend szigeten, hiszen ő a blues banda egyik gitárosa. Nem sokkal Bastøyba helyezése után kezdett el gitározni, és olyan gyorsan tanult, hogy szinte rögtön bevették a zenekarba. Először traktoron dolgozott, aztán a konyhán. Azt mondja, hogy a változatosság sokat segít, gyorsabban mennek a napok és különböző képességeket is el lehet sajátítani.

Szabadidejében norvég és angol kurzusra is jár. Ugyan nem maradhat Norvégiában, mert amint kiszabadul, kiutasítják, de legalább valamennyire meg szeretné tanulni a nyelvet, hiszen másfél évig itt lesz még. Számára a legnehezebb, hogy nem láthatja a családját, akik nagyon messze vannak tőle és látogatni sem tudják. Norbi körbevezetett minket a farmon, aztán megkérte a barátait, hogy dobjanak el lovaskocsival a blues házba, mert szerettük volna, ha játszik nekünk valamit. Fél háromkor kellett elbúcsúznunk tőle, mivel a házirend szerint nem maradhattunk tovább. A negyed négyes komppal mindenki elmegy, kivéve az a négy őr, akik az éjszakát a szigeten töltik.

Miközben hajóztunk vissza Hortenbe, nem nagyon beszéltünk, csak néztük a szigetet, ahogy távolodik. Tele voltunk pozitív energiával és azzal az inspiráló lelkesedéssel, ami Tom részéről egy jobb társadalom iránti vágyban, a rabok részéről pedig az új élet reményében testesül meg.

Írta: Szakonyi Noémi Veronika, Vincze Máté Artur

Rosszfiúk szigete ---- Az előző szövegre kattintva látható a börtönről készült rövidfilm.

A film és a cikk a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásának köszönhetően készült. Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté Artur Norvégiában és Izlandon kutatott fel olyan jó gyakorlatokat, amelyeknek motiváló ereje lehet a magyar társadalomra is. Tapasztalataikat ebben a blogban írták meg. 

 (Forrás: http://index.hu/kulfold/2014/11/01/rosszfiuk_szigete/)

Menjen csak előzetesbe, az biztosabb

(Forrás: http://abcug.hu/nem-bunos-menjen-csak-elozetesbe-az-biztosabb/)

Ezrek ülnek ítélet nélkül a börtönökben, de ha 3 évnél is tovább tart az előzetes letartóztatás, érdemes a Strasbourgi Bírósághoz fordulni: nagy eséllyel kártérítést ítélnek meg. A Magyar Helsinki Bizottság több ügyben eljárt már, amelyben végül elmarasztalták Magyarországot, most ügyvédeknek tartottak képzést a témában.

“Túl sokat bakiznak a bíróságok, ahhoz képest, hogy milyen komoly tétje van a döntésnek. Volt olyan, hogy három napra hosszabbították meg a gyanúsított előzetes letartóztatását, aztán észrevették, hogy csak elírás volt: valójában három hónapot akartak írni. Másodfokon sikerült “kijavítani” az adminisztrációs hibát, de így egy hónapig jogsértően tartották fogva a gyanúsítottat” – mondta” – magyarázták a Magyar Ügyvédi Kamaránál tartott képzésen a Magyar Helsinki Bizottság jogászai, Tóth Balázs és Kádár András Kristóf.

Az elírásoknál gyakrabban jelent gondot az, hogy a lassú ügyintézés miatt a gyanúsítottak ítélet nélkül, akár több évet is eltöltenek börtönben. Pedig:

“A letartóztatott vagy őrizetbe vett személynek joga van arra, hogy ésszerű határidőn belül tárgyalást tartsanak ügyében, vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék” – mondja ki az 195o-es, emberi jogok védelméről szóló nyilatkozat, amellyel összhangban van a magyar alkotmány is: “A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani”.

Ehhez képest 2o13-ban Magyarországon az összes rab harmadát az előzetesben ülők tették ki. A Strasbourgi Bíróság többször elmarasztalta már Magyarországot a hatóságok lassúsága, a törvénysértő fogvatartás miatt. A képzésen a Magyar Helsinki Bizottság jogászai arról beszéltek, hogy milyen körülmények között lehet indokolt a szabadságkorlátozás, illetve ehhez képest a magyar joggyakorlat hol bicsaklik meg, ez esetben milyen módon lehet a Strasbourgi Bírósághoz fordulni.

Egy bűncselekmény elkövetése után a rendőrség ismeretlen tettes ellen kezd nyomozni. Ha az összegyűjtött bizonyítékok alapján úgy látják, hogy valaki megalapozottan gyanúsítható a cselekmény elkövetésével, akkor közlik vele a gyanúsítást. Ettől a pillanattól kezdve lehet őt előzetes letartóztatásba venni. De csak abban az esetben, ha tartani kell attól, hogy szabadlábon hagyása esetén bűncselekményt követne el, megszökne, vagy megpróbálná meghiúsítani a büntetőeljárás sikerét.

De ki akar megszökni?                            

A Magyar Helsinki Bizottság egy büntetlen előéletű, 5o éves kamionsofőrt képviselt, aki ellen azért indult nyomozás, mert eltűnt az a szállítmány, amelyet külföldre kellett volna eljuttatnia. A kamionsofőrt egy év nyomozás után azonosították, de nem idézték postai úton, hanem a rendőrök rögtön a lakhelyén jelentek meg, ahol negyven éve él bejelentve idős szüleivel és beteg testvérével. Amikor azonban a rendőrök keresték, éppen külföldön fuvarozott, amit az édesanyja el is mondott a rendőrségnek, akik erre elfogatóparancsot adtak ki ellene. A kamionsofőr erről tudomást szerzett, és a hazatérése után másnap önként jelentkezett a rendőrségen, vallomást tett, és a házkutatás során átadta a rendőrségnek a szükséges dokumentumokat. 

Az együttműködés ellenére előzetes letartóztatásba helyezték a sofőrt, “figyelemmel arra, hogy a gyanúsított elfogására elfogatóparancs alapján került sor, mivel korábban külföldön tartózkodott, így alappal lehet tartani attól, hogy a gyanúsított szabadlábra kerülése esetén a hatóság elől elrejtőzne, megszökne.”

Hasonló volt a környezetvédő Zsák Ferenc ügye is, akit büntetlen előéletére és részletes vallomására tekintettel nem helyeztek előzetes letartóztatásba, szabadon távozhatott. Az első fokú döntést követő két hétben Zsák debreceni lakhelyéről felutazott Budapestre, hogy a rendőrségi idézésnek eleget téve újra vallomást tegyen. Idő közben az ügyész viszont fellebbezett, és a megyei bíróság mégis elrendelte a letartóztatást – annak ellenére állították, hogy fennáll a szökés veszélye, hogy Zsák folyamatosan együttműködött a hatóságokkal.

Addig maradsz, amíg be nem ismered

A Magyar Helsinki Bizottság jogászai rámutattak arra is, hogy bizonyos esetekben az előzetes letartóztatással azt szankcionálják, ha valaki nem tesz beismerő vallomást. A Magyar Helsinki Bizottság által a Strasbourgi Bíróság elé vitt X.Y. kontra Magyarország ügyben például két embert gyanúsítottak meg autólopással. Az egyikük büntetlen előéletű volt, legális jövedelemmel rendelkezett, volt egy kiskorú gyermeke. Három kocsi ellopásával gyanúsították meg, de tagadta a bűnösségét. A tettestársának se jövedelme, se családja nem volt, büntetett előéletű volt, és összesen 25 kocsi ellopásával gyanúsították meg – ő beismerő vallomást tett. Azt, aki tagadta a 3 kocsi ellopását, előzetes letartóztatásba helyezték, a 25 kocsi ellopását beismerő társát viszont nem (ő később el is szökött a hatóságok elől).

Kádár András Kristóf egy blogbejegyzésében mutat rá arra, hogy sokak szerint az előzetes letartóztatásról határozó bíró számára személyesen sokkal kisebb rizikó bent tartani, mint kiengedni valakit. “Ha nem rendeli el vagy hosszabbítja meg az előzetes letartóztatást, és a gyanúsított/vádlott megszökik, vagy újabb bűncselekményt követ el, sokkal élesebben merülhet fel a bíró személyes felelőssége, mint ha az eljárás végén felmentik a vádlottat, vagy ha a strasbourgi bíróság – évek múltán – megállapítja: szükségtelenül, illetve szükségtelenül sokáig volt előzetesben”. Ráadásul ilyenkor nem is a bíróság, hanem a magyar állam fizet kártalanítást, Tóth Balázs szerint esetenként eltérő mértékben: körülbelül 3 és 1o ezer euró között (9oo ezer és 3 millió forint közötti összeget).

Mennyi a túl sok?

A Magyar Helsinki Bizottság szerint nincsenek fix számok arra nézve, hogy mennyi időtől számít túl hosszúnak egy előzetes letartóztatás. Ez függ attól, hogy mennyire bonyolult az ügy, van-e nemzetközi vonatkozása, hogy viselkedik a gyanúsított az illetékes hatósággal szemben. Egy nemzetközi fenyegetettséget jelentő terrorista esetében például reális, ha 4-5 évig van előzetes letartóztatásban, de a pólólopásért 13 hónapig előzetesben lévő 17 éves fiú esetében a rövidebb idő is példátlanul hosszú. “Ha a letartóztatás meghaladja a három évet, akkor fokozottan szigorú vizsgálatot kell lefolytatni a bíróságnak arra nézve, hogy valóban szükséges-e az előzetes letartóztatás fenntartása. Minél tovább tartják bent, annál komolyabb indok kell” – mondta Tóth Balázs. Emellett az előzetes letartóztatás elfogadható hosszát csökkentheti a gyanúsított kora, egészségügyi állapota, vagy ha sérülékeny helyzetben van.

Korábban maximum 4 éven keresztül lehetett valaki előzetes letartóztatásban, azonban a büntetőeljárási törvény tavalyi módosításával ezt a határt megszüntették. A kiemelkedő súlyú, legalább tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményeknél nincs felső határ – így elképzelhető, hogy 4 év alatt még első fokú ítélet se születik az ügyben. A Magyar Helsinki Bizottság jogászai szerint “ha az állam egymás után fizeti ki a Strasbourgi Bíróság által kiszabott büntetéseket, előbb-utóbb észbe kap majd. Így történt ez a börtönzsúfoltsággal kapcsolatos panaszok esetében is”.

A Strasbourgi Bíróság a közelmúltban például ezekben az ügyekben marasztalta el Magyarországot:

•X.Y. kontra Magyarország (7 hónap előzetes)

•Baksza kontra Magyarország (2 év 5 hónap)

•A.B. kontra Magyarország (23 hónap)

•Darvas kontra Magyarország (18 hónap)