Vegyen cipőt börtönből! -- a Hír24 írása alapján

(Forrás:http://www.hir24.hu/belfold/2013/10/18/vegyen-cipot-bortonbol/?fb_action_ids=744964698852449&fb_action_types=og.recommends&fb_source=other_multiline&action_object_map={%22744964698852449%22%3A279831488808619}&action_type_map={%22744964698852449%22%3A%22og.recommends%22}&action_ref_map=[])

Sátoraljaújhelyen nyitotta meg első mintaboltját egy öt hazai börtöncég által alkotott konzorcium. A tervek között több üzlet kialakítása is szerepel, mindegyikben elítéltek által készített termékek kaphatók majd.

A magyar börtönökben elsősorban a rendvédelmi szervek számára készítenek különböző eszközöket, munkaruhát, cipőt. Ezek a társaságok eddig egymástól függetlenül működtek, most azonban a 11 kft közül öten az értékesítésre egyesültek és létrehozták a Jurta márkanevet.

Az ún. Állami Partner rendszeren belül, franchise hálózatban működő mintaboltokban mindegyik börtöncég termékei kaphatók lesznek. Így például a sátoraljaújhelyi elítéltek által készített ágyneműk, kalocsai munkaruhák, balassagyarmati cipők, váci űrlapok, budapesti bútorok vagy tököli kéztörlők.

A sátoraljaújhelyi boltot Felkai László, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára adta át, aki szerint a büntetés-végrehajtási intézetekben végzett munka segít az elítélteknek abban, hogy megtalálják az utat önmagukhoz, egyben növeli az esélyüket a társadalmi beilleszkedésre.

Varga Valéria bv. vezérőrnagy, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának gazdasági és informatikai helyettese azt mondta, hogy a rendvédelmi szervek biztos megrendelői a börtönökben működő társaságoknak, de vélhetően a civil lakosság körében is sikerük lesz a fogvatartottak által készített termékeknek. 

Jelenleg a Magyarországon jogerősen elítéltek 65 százaléka dolgozik.

 

 

Tanulás a sikeres reintegráció reményében --- egy állampusztai programról...

Tanulás a sikeres visszailleszkedés reményében

Ismét egy sikertörténetről számolhatok be, ezúttal egy, az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet állampusztai és solti objektumában folytatott pályázati program kapcsán.

Új lehetőségek nyíltak

Az Európai Unió támogatásával megvalósuló TÁMOP 2.1.2 "Idegen nyelvi és informatikai kompetenciák fejlesztése" című kiemelt projekt  keretében új lehetőségek nyíltak fogvatartottak képzésére. A minimális, mindössze 2 - 5%-os önrészt igénylő tanfolyamok így az elítéltek számára is elérhetővé váltak.

Ezt a lehetőséget felismerve az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet vezetősége - karöltve a Humán Integráció Kft-vel - megvalósította azt az egyedülálló, kifejezetten a büntetés-végrehajtás intézeteiben raboskodók igényeihez, illetve előképzettségéhez igazodó, a reintegrációt előtérbe helyező oktatási programot, amely ma már minden kétséget kizáróan elindult a siker útján.

A megvalósult felnőttképzési programok

A kiemelt projekt keretében a fogvatartottaknak lehetőségük nyílt 90 órás, 95 – 98%-ban az Európai Unió által támogatott, idegen nyelvi és/vagy informatikai kompetenciák fejlesztése képzésben részt venni.

Az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben a nyelvi képzés 60 órás modulokból áll. Összesen 600 órás akkreditált angol nyelvi programból választhatnak a hallgatók, akik a minimum szinttől akár a középfokú nyelvvizsga előkészítő szintig is eljuthatnak.

Az informatikai képzések keretében alap- és középfokú felhasználói ismereteket lehet szerezni, a 4 modulos, 4 x 30 órás, azaz összesen 120 órás – szintén akkreditált képzési program elvégzésével.

A számítógép használatához nélkülözhetetlen "Alapvető tudnivalók" (elektronikus levelezőrendszerek használata, az internetes böngészés és információkeresés alapvető technikái, e-ügyintézés, elektronikus közösségei terek), valamint a "Szövegszerkesztés" (önéletrajz, motivációs levelek írása, formázása), -"Táblázatkezelés",- és "Prezentáció" modulok elérhetővé teszik a képzettek számára azt a magabiztos tudást, amellyel könnyedén használják az informatika és a számítógép nyújtotta lehetőségeket.

Együtt vitték sikerre...

Az Intézet vezetősége már a kezdetektől elkötelezte magát, hogy az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetnél fogvatartottak megfelelő képzési rendszerben, minél több tudásra tehessenek szert, ennek megvalósításában pedig kulcsfontosságú szerepet kapott egy akkreditált, felnőttképzési intézet, a Humán Integráció Kft. Rugalmasságuk, gyors alkalmazkodásuk a változó körülményekhez és tanáraik személyisége, pozitív hozzáállása mind - mind elengedhetetlennek bizonyultak az ügy sikerének előmozdításában. A közös munka ebben a nem mindennapi helyzetben megkövetelte a képző intézettől a pontos, hiteles munkavégzést, a precíz adminisztrációt, a töretlen lelkesedést a kitűzött célok megvalósításához egyaránt. 

A büntetés-végrehajtási intézetben már korábban oktató tanárok kezdetben kétségeiknek adtak hangot: úgy vélték az itt élőket csak az ösztöndíj-rendszer motiválja majd, a tanfolyamok pedig ösztöndíj ellenére is könnyen kudarcba fulladhatnak, a fennálló érdektelenség miatt.

Az eredmények végül a képző intézetet igazolták: az itt élőkre igenis ösztönzőleg hat ez az új oktatási módszer, amely az ösztöndíj- rendszer helyett sokkal inkább a tanulók érdeklődési körét, a mindennapi életben előforduló szituációs elemeket, a testre szabott igényeket, a reintegráció elősegítését helyezi előtérbe, mintegy felkészítve őket a szabadulásukat követő új életre.

Ennek köszönhetően a mindeddig nehézkes, néha elfordulásba torkolló magatartást és hozzáállást felváltotta a tudás iránti lelkesedés, ami - a régen pályán lévő, nagy tapasztalattal rendelkező – nevelőket, tanárokat is meglepte.

....és együtt viszik tovább, nincs megállás

Így ma már elmondhatjuk, hogy az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetnél 76 fő végzett el 90 órás informatika tanfolyamot, melynek keretében megtanulták a számítógép kezelés alapjait, a szövegszerkesztést és a táblázat kezelést. További 48 fő sikeresen vette az alapfokú, 60 órás angol nyelvi tanfolyam akadályait.

Jelenleg 16-an járnak informatika és 24-en angol képzésre az intézet oktatótermeibe.

A jó hangulatú, fogvatartotti igényeket kielégítő képzések híre gyorsan terjed az intézet falain belül és bátran állíthatjuk, hogy az itt fogvatartott közel 1000 elítélt egyre nagyobb számban igényli, hogy részt vehessen a Humán Integráció Kft. által indított tanfolyamokon, az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet vezetősége pedig ehhez a tőlük telhető maximális támogatást a jövőben is biztosítja.

"Zárt ajtók, nyitott lelkek" --- konferencia negyedik alkalommal...

IV. Zárt ajtók, nyitott lelkek konferencia, Tököl

A hagyományoknak megfelelően ezúttal is a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének falai között került megrendezésre az a nagyszerű szakmai konferencia, amelynek a szerdai napon magam is részese lehettem. 

A rendezvény ötletgazdája, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Magatartástudományi Tanszékének vezetője, dr. Hegedűs Judit megnyitójában megosztotta a hallgatósággal, hogy a közelmúltban egy másik hasonló rendezvényen járt, ahol elhangzott, hogy a konferenciák hatékonysága 0 %. Majd azonnal ismertette azon reményét, hogy itt legalább 1 %-os hatékonysággal fogunk konferenciázni, mert akkor már elmondhatjuk, hogy megérte. Zárszóként visszaemlékezett a gyermekvédelmi törvény egykori országgyűlési vitáján elhangzott gondolatra, mely szerint a gyermekvédelemben nem elég a szív, tudás is kell mellé. A rendezvény programtervét áttekintve szerencsére elmondható, hogy olyan szakembereket sikerült megnyernie előadóként, akik a maguk szakterületén nemcsak nagy szívvel, de kellő elméleti és gyakorlati tudásanyaggal felvértezve végzik munkájukat.

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága képviseletében a Fogvatartási Ügyek Főosztályának vezetője, Széles Gábor bv. ezredes bv. főtanácsos úr köszöntötte a résztevőket, nemcsak a maga, hanem egyben a bv. szervezet vezetése nevében is. Visszautalva dr. Hegedűs Judit gondolataira elmondta, hogy a büntetés-végrehajtási szakemberek naponta azzal a tudattal kelnek, hogy vajon hány százalékos napnak vágnak bele, majd kijelentette, hogy véleménye szerint abban az esetben, ha a konferencia során tapasztalatokat szerzünk és cserélünk egymással, akkor ez a nap már nem hiábavaló, és legalább 8-10 %-os hatékonysággal fog bírni. Mint mondta, a fiatalkorú fogvatartottakkal való foglalkozásnak kiemelt jelentősége van, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy amíg a fogvatartottak bent vannak, akkor ugyan elérhetünk velük kisebb-nagyobb csodákat, azonban a szabadulás utáni időszakban szükség lesz a civil szakemberek segítségére, közreműködésére is.

A házigazda bv. intézet igazgatója, Pesti Ferenc bv. őrnagy bv. tanácsos Úr köszöntőjében kijelentette, hogy mennyire fontosnak tartja azt, hogy a bűnmegelőzés és gyermekvédelem területén dolgozó szakemberek összejöjjenek, találkozzanak egymással, mindeközben tapasztalatokat cseréljenek. Mint mondta, egymás ismerete, egymás gondolatainak megismerése nagymértékben javíthatja a hatékonyságot.

A plenáris ülés első részében Prof. dr. Ruzsonyi Péter bv. dandártábornok Úr, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendészettudományi Karának dékánja „Szerepkonfliktusok a büntetés-végrehajtásban” című előadásának bevezetésében bemutatta a büntetés fogalmának generális és büntetőjogi értelemben vett meghatározását, majd rátért az intézeti kultúra jellemzőire. Amint tőle megszokott módon lendületes és stílusos előadásmódjában kifejtette, az intézeti kultúrára a következő elemek vannak hatással:

• fogvatartottak jellemzői és magatartásuk
• személyi állomány jellemzői és magatartása
• személyi állomány és a fogvatartottak együttműködésének dinamikája
• vezetési stílus és etika
• eljárásmód, ügyrend

A büntetés célrendszerének három elemét felvázolva a professzor Úr röviden beszélt az elrettentésről (amely lehet általános, illetve az elkövetőre irányuló), a megtorlásról (amely az elkövetőre irányul), illetve a reszocializációról és a reintegrációról, hangsúlyozva, hogy mindhárom elemre szükség van.

Az előadás utolsó részében az 1971-ben elvégzett ún. stanfordi- vagy Zimbardo-féle börtönkísérletet dolgozta fel a dékán Úr, amelyről elmondta, hogy ugyan több, mint negyven évvel ezelőtt történt, mégis igaz és tanulságos. 
  
A kutatást az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete finanszírozta, hogy magyarázatot találjon a haditengerészet és a tengerészgyalogság börtöneiben tapasztalható különbségekre. Zimbardo és társai azt az elméletüket próbálták kísérleti úton bizonyítani, miszerint mind a börtönőrök, mind a foglyok meghatározott viselkedésformákat vesznek fel, amelyek az adott körülmények között a szituáció romlásához vezetnek.

A résztvevőket újsághirdetés alapján toborozták, melyben napi 15 dollárt ajánlottak fel részvételükért egy kéthetes "börtönszimuláció” lebonyolításában való közreműködésük fejében. A 70 jelentkező közül aztán Zimbardo és csapata kiválasztotta a 24, általuk egészségesnek, illetve pszichológiailag stabilnak ítélt résztvevőt, akik túlnyomórészt fehér, középosztálybeli fiatal férfiak voltak.

A csoportot véletlenszerűen felosztották két egyforma létszámú részre, „rabokra” és „őrökre”. Érdekes módon, a foglyok később azt állították, hogy az őröket nagyobb testméretük alapján választották ki, de a valóságban pénzfeldobással döntöttek, és nem volt valós különbség a két csoport testi adottságai között.

A kísérlet érdemi része a Stanfordi Egyetem Pszichológia Tanszékének alagsorában zajlott, melyet egy valódi börtön mintájára rendeztek be. A kutatócsoportot szakértőként egy volt elítélt segítette, aki korábban 17 évet töltött el fegyintézetben. Az egyik egyetemi hallgató volt az őrök főnöke, Zimbardo pedig a börtönigazgató.

Zimbardo olyan körülményeket igyekezett kialakítani, amelyek reményei szerint a résztvevőkben segítenek kiváltani a dezorientációt, deperszonalizációt és deindividualizációt.

Az őrök saját maguknak választottak keki színű egyenruhát egy helyi katonai boltból. A rendőrségtől kölcsönvett gumibotokat hordtak maguknál, nyakukban sípot viseltek és tükrös napszemüvegeket kaptak a szemkontaktus elkerülésére, illetve az anonimitás érzetének fokozására. Ez utóbbihoz Zimbardo a Bilincs és mosoly (Cool Hand Luke) című filmből merítette az ötletet. A nap 24 óráját a börtönben töltő rabokkal ellentétben az őrök három műszakban dolgoztak, nyolc órás váltásban, és szabadidejükben hazamehettek, bár később előfordult, hogy többjük önkéntesen, fizetés nélkül is további szolgálatot vállalt.

A rabok gumipapucsokat, és szándékosan nem rájuk méretezett ún. muszlinköpenyeket hordtak, alsónemű nélkül, melyek Zimbardo szerint egyfajta szokatlan testtartásra kényszerítették őket, ami segített tovább fokozni dezorientációjukat. Fejükön szűk nejlonharisnyát viseltek, amely a katonai alapkiképzéshez hasonló, egyformán kopasz fejet volt hivatott utánozni. A rabokat nevük helyett számokkal szólították, melyet elöl és hátul rávarrtak egyenruhájukra is. Ezen túl mindegyikük nehéz láncot viselt bokája körül, mely folyamatosan – még álmukban is – emlékeztette őket fogságukra és a velük szemben alkalmazott elnyomásra.

Egy nappal a kísérlet kezdete előtt az őrök rövid eligazító megbeszélésen vettek részt, de hivatalos iránymutatásokat nem kaptak. Mindössze annyit mondtak nekik, hogy az ő felelősségük a börtön működtetése, amit tetszőleges módon oldhatnak meg, azonban fizikai erőszakot nem alkalmazhatnak.

A rabok szerepét játszó résztvevőknek azt mondták, hogy a kísérlet első napján maradjanak otthon, amíg nem hívják be őket. A „behívás” abból állt, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül a valódi rendőrség emberei fegyveres rablás vádjával saját otthonukban, gyakran szomszédaik szeme láttára „letartóztatták”, megbilincselték, majd szirénázó rendőrautóban a rendőrőrsre szállították őket, ahol a foglyokat végigvitték a bűnügyi nyilvántartásba vétel minden egyes lépésén. Ujjlenyomatot vettek tőlük, lefényképezték őket, ismertették jogaikat, majd bekötötték a szemüket és egy cellába zárták őket. 

Később a rabokat egyenként szállították át az egyetemen berendezett börtönbe, ahol valamennyiüket levetkőztették, megmotozták és tetvetlenítették.
 
A kísérlet hamar veszélyessé kezdett válni. A rabok az őrök megalázó bánásmódjának hatására súlyos emocionális zavarok jeleit kezdték mutatni. Az első, viszonylag eseménytelen nap után a második napon lázadás tört ki. Az őrök önkéntes túlórát vállalva dolgoztak azon, hogy megtörjék a lázadást, a kutatók közvetlen felügyelete nélkül. A délutáni és az éjszakai műszak őrei együttes erővel, botjaikat és egy poroltót használva le tudták gyűrni a magukat a cellájukban elbarikádozó rabok ellenállását. Ezután a cellákat „jó cellákra” és „rossz cellákra” osztották fel, hogy megosszák és egymás ellen fordítsák a rabokat, illetve hogy elhitessék velük, hogy „besúgók” vannak köztük. Az intézkedés kellően hatásosnak bizonyult, és a továbbiakban nagyobb méretű lázadás nem történt. Zimbardo korábbi elítélt szakértője szerint a taktika hasonló volt ahhoz, amit az USA valódi börtöneiben is alkalmaznak.

Az őrök egyre gyakrabban és egyre hosszabb ideig rendeztek úgynevezett „névsorolvasásokat”, amelyek eredetileg a rabokat voltak hivatottak segíteni számuk memorizálásban. Azonban a napok múltával ezek az alkalmak többórásra nyúltak, és az őrök fekvőtámaszokra kényszerítették, illetve egyéb módon kínozták őket.

Egy idő után a vécék használata is külön kiváltság lett, melyet az őrök napközben néha, este 10 után pedig mindig megtagadtak a raboktól. Azok csak a cellájukban elhelyezett vödröt használhatták, amelyet gyakran hosszú ideig nem üríthettek ki, így a börtönben erős szennyszag terjengett. Néhány fogolynak puszta kézzel kellett a vécéket tisztítania. A matracokat eltávolították a „rossz cellából” és a foglyoknak ruha nélkül a betonpadlón kellett aludniuk. A meztelenségre való kényszerítés mellett a megaláztatások gyakran homoszexuális színezetet kaptak. Gyakori volt az étel büntetésként való megvonása is.

Zimbardo saját bevallása szerint nem volt képes tárgyilagos megfigyelőként viselkedni a kísérlet során, amelyben a „börtönigazgató” szerepét játszva maga is részt vett. A negyedik napon az egyik őr a rabok beszélgetéséből egy állítólagos, kívülről is segített tömeges kitörési kísérletről vélt hallani. Erre reagálva Zimbardo megpróbálta rávenni a helyi rendőrőrsöt, hogy a kitörés vélt időpontjára átszállíthassák a foglyokat a rendőrség használaton kívül helyezett, a tanszéki alagsornál biztonságosabb, volt börtönébe. A rendőrség elutasította a kérést, arra hivatkozva, hogy ezt biztosításuk nem fedezné. Zimbardo ekkor visszaemlékezései szerint, az események hatása alatt, szerepében teljesen elmerülve felháborodott azon, hogy azok visszautasították a „büntetés-végrehajtási intézetek közötti együttműködést”.

A kísérlet előrehaladtával több őr is egyre durvábban, egyenesen szadista módon viselkedett – főleg éjjelente, mikor azt hitték, hogy az őket figyelő kamerák ki vannak kapcsolva. A kutatók szerint az őrök mintegy harmada mutatott „valódi” szadista tendenciákat. A börtönőrök többsége csalódott volt, mikor a kísérletet idő előtt fel kellett függeszteni.

A foglyok akut emocionális zavarokat kezdtek mutatni. Egyikük egész testén pszichoszomatikus kiütéseket kapott, miután megtudta, hogy elutasították feltételes szabadlábra helyezésére beadott kérelmét. Először Zimbardo ezek után sem akarta elengedni, mivel azt gondolta, hogy megbetegedés szabadulás érdekében bevetett trükk csupán. Több foglyot is súlyos trauma ért, egyiküket harminchat órával a kísérlet megkezdése után "szabadlábra" kellett engedni, majd a következő napokban újabb három fő követte őt. A foglyok magatartását demoralizáltság, beletörődés jellemezte. A kísérletet végül a két hetes tervezett tartam előtt jóval, a hatodik napon befejezték, amire Zimbardo később így emlékezett vissza: 

„Hat nap elteltével véget kellett vetnünk a játékbörtönnek, mert amit láttunk, iszonyatos volt. Többé már nem volt nyilvánvaló sem számunkra, sem a legtöbb kísérleti személy számára, hogy hol végződnek ők és hol kezdődnek szerepeik. A többség valóban »rabbá« vagy »börtönőrré« vált, és többé nem voltak képesek tisztán különbséget tenni a szerepjátszás és saját személyük között. Viselkedésüknek, gondolkodásuknak és érzéseiknek szinte minden aspektusában drámai változások következtek be. Nem egészen egy hét alatt a bebörtönzés élménye (időlegesen) elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk (»őrök«) úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások (»foglyok«) szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott.” (Zimbardo: The Psychological Power and Pathology of Imprisonment, 1971, 3. o. Idézi Aronson: A társas lény, 50. o.)

Ahogy a kísérlet tapasztalatainak ismertetése után Ruzsonyi professzor Úr hangsúlyozta, véleménye szerint a személyi állomány tagjai vonatkozásában kiemelt jelentősége van az oktatásnak, a szakmai képzésnek, a megfelelő felkészítésnek, valamint a mentorálásnak. Azt hiszem, hogy szavaival teljes mértékben egyet lehet érteni... 





 

                   

  

Jobb agyféltekés rajzolás a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

A hét első négy napján egy különleges kísérleti program került megrendezésre a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, melynek keretén belül Tóthné Kun Andrea, jobb agyféltekés rajztréner négynapos tanfolyamot tartott öt fő előzetes jelentkezés alapján kiválasztott fogvatartott, valamint az Intézet személyi állományának egy aktív és egy nyugdíjas munkatársa számára.  

 Tóthné Kun Andrea

Ahogy a tréner honlapján (http://www.jobbrajzos.hu/) a jobb agyféltekés rajzolás alapjai után böngészve magam is megtudtam, az előzmények közül kiemelkedik, hogy Dr. Betty Edwards a California State University professzor emeritusza, doktori címet szerzett a művészet, oktatás és érzékelés témakörében. A professzor asszony rendszeresen tart előadásokat egyetemeken, művészeti iskolákban és olyan vállalatoknál, mint például az Apple vagy a Walt Disney. Roger Sperry pszichobiológus munkáját olvasgatva az emberi agyféltekék működéséről, megalkotta elméletét, melyhez saját tapasztalatok és pedagógiai munkája segítették. Az elmélet szerint az emberi agy két alapvetően eltérő gondolkodásmódot használ. Az egyik elemző, sorrendet betartó és mindenre magyarázatot kereső, amolyan okoskodó (bal), a másik pedig észlelő, kreatív és érzelmeinkre, benyomásainkra hagyatkozó (jobb). Az a tény, hogy rajzolás közben nem lehet egyidejűleg beszélgetni és amint belemerülünk az alkotásba, elveszítjük az időérzékünket, igazolja, hogy átvált agyunk egy, a hagyományostól eltérő gondolkodásra, látásmódra.

Könyvét, mely a Jobb agyféltekés rajzolás címet kapta, 1979-ben adták ki először. Azóta több nyelvre lefordították és milliók tanultak meg módszerével rajzolni. A legmeglepőbb azonban, hogy módszerét a rajzolással még távoli kapcsolatban sem levő csoportok és egyének is használni tudják. A könyvében leírtak új utat mutatnak ahhoz, hogyan lehet alkalmazni az abból elsajátított képességeket, készségeket az elvont tárgyak tanulásánál és a probléma megoldásban.

Amint a módszer alapjait a honlapján Tóthné Kun Andrea magyarázza, a legtöbb embernek, főleg felnőtt korban az élete nagy része bal agyféltekés üzemmódban telik el, elnyomunk magunkban megérzéseket, felbukkanó ötleteket, érzelmeket. Mindenre magyarázatot, választ keresünk, mindent tökéletesen ismerni akarunk, logikát állítunk fel mindenben. Ez a normális, ez az egyszerű, ez a gyakori. A jobb agyféltekés irányítást viszont bonyolultnak, ismeretlennek, netán bizarrnak, sőt, természetellenesnek érezzük. Pedig ha hagyjuk magunkat az érzelmeink és megérzéseink által vezetni, vagy csak megengedjük, hogy nagyobb szerepet kapjanak az életünkben, teljesebb és boldogabb lehet minden napunk. Megtanulható és gondolkodásunk befolyásolható. Elérhető, hogy speciális feladatok megvalósításához ezt a hajlamot irányításunk alá vonjuk. Erre szolgáltat bizonyítékot a rajzolás. Négy nap alatt “megtanulunk” rajzolni. Látványos változáson mennek keresztül a résztvevők. Pálcika emberektől indulva a negyedik napon mindenki elkészíti közel fotó minőségű mesterművét.

A rajzolás révén megtanult érzékelés lehetővé teszi a látás egy más, közvetlenebb módját. Az agy szerkesztői funkciója valahogyan kikapcsol és képesek leszünk teljesebben és talán valószerűbben is látni. Miután megtanulunk rajzolni, az élet sokkal gazdagabbnak tűnik, sokkal több látnivalót fedezünk fel és azt, hogy a dolgok körülöttünk milyen gyönyörűek.

A tréner tapasztalatai szerint sokan azért nem vágnak bele a rajzolásba, mert azt mondják, nem tudnak rajzolni. Ez olyan, mintha azért nem mennék el angol órára, mert még nem beszélek angolul, vagy azért nem mennék el tánc órára, mert még nem tudom, hogyan kell táncolni. A  rajztanfolyamon rájössz, hogy a rajzoláshoz nem kézügyesség szükséges,  elegendő hozzá egy átlagos szem-kéz koordináció, ami pl. egy labda elkapásához kell. A kézügyességnek ilyen értelemben semmi köze a rajzoláshoz.

Ahogy a rajztréner fogalmaz „a rajzoláson keresztül megismered magadat és megismered a körülötted lévő világot. A cél nem az, hogy egyik vagy másik agyféltekénket háttérbe szorítsuk, elnyomjuk. Erről szó sincs. Csupán az eddig háttérben meghúzódó jobb agyféltekénknek nagyobb teret biztosítunk és megtanuljuk észrevenni a jelzéseit, elfogadjuk az általa nyújtott kreatív megoldásokat,de leginkább kiegyenlítve élünk a lehetőségeinkkel és nem szalasztunk el első pillanatra talán bugyutának tűnő, megmagyarázhatatlan alternatívákat, amik akár teljes egészében megváltoztathatják és jobbra fordíthatják életünket.

Az élet minden területén ennek a mondatnak valamelyik fele irányít bennünket és visz előre vagy gátol meg a haladásban.  Amikor azt mondom, hiszem, hogy tudsz rajzolni, te lehet, ingatni kezded a fejed. Pedig hidd el, tudsz rajzolni. Ahogy tudsz olvasni, biciklizni, táncolni vagy éppen úszni és még sorolhatnám, a rajzolás is veled született képesség. Csak a hited és a látásmód egyfajta kiszélesítése és megváltoztatása szükséges hozzá. Természetesen az alapok elsajátítása után a további fejlődésünkhöz gyakorlás és a technikai tudás finomodása kell. Éppen úgy, mint az úszótanfolyam után nem következik az olimpia, csak ha rengeteg edzésen veszel részt, vagy a táncórák nem jelentik azt, hogy automatikusan megnyerhetsz egy nemzetközi standard táncversenyt, csak ha gyakorolsz és gyakorolsz.

Amikor felfedezed a benned rejlő képességeket és magadat is ámulatba ejted- nem is beszélve a környezetedről-, amikor részese leszel egy csodának, amit a kezedben tartott ceruzával élsz át, rájössz, sokkal többre vagy képes, mint eddig valaha is hitted magadról. Megváltozik a hited és a világ körülötted…

Csak egyszerű grafit ceruzával rajzolunk, az alapokat sajátítjuk el. Az “egész”-ben, ami a szemünk elé tárul, megpróbálunk részleteket észrevenni, úgymint a széleket, tereket, viszonyokat, fényeket és árnyékokat. Megtanulunk “látni”.

Négy nap alatt, speciális feladatok elvégzése után, szinte észrevétlenül változik meg a szemléletünk és meglátunk apró dolgokat, amik eddig elkerülték a figyelmünket. Feltárul előttünk egy csodálatos világ. Látni fogjuk, hogy az életünk sokkal több lehetőséget tartogat számunkra, mint valaha is gondoltuk.”

Az intézetünkben megtartott tréninget Tóthné Kun Andrea térítésmentesen kínálta fel, résztvevő munkatársaim elmondása alapján egyfajta kíváncsiság által is vezéreltetve, miszerint a tanfolyamain eddig részt vevő civil személyektől eltérő társadalmi hátterű és jellemzően alacsonyabb iskolai végzettségű fogvatartottak körében is működik –e a program. Amint a következő képek azt egyértelműen alátámasztják, a válasz egy hatalmas „igen”. Azt gondolom, hogy különösebb magyarázat nélkül is mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a résztvevők négy nap alatt mekkora változáson, fejlődésen mentek át. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a képzés olyan lehetőségeket ad az érintetek számára, mellyel a jövőben élhetnek, művészileg kiteljesedhetnek, elismert alkotó tevékenységet végezhetnek, minek köszönhetően talán akad olyan fogvatartott is, aki a tréningnek köszönhetően megtalálta az új élete alapját. A programért mindenképpen köszönettel tartozunk a rajztrénernek, munkájához további sok sikert kívánunk, de az eredmények magukért beszélnek…

         

                                                                                              A tárlat...

 

 Az egyik fogvatartott alkotásai (a bal oldali hétfőn, a jobb oldali csütörtökön készült)

 Az egyik résztvevő hétfői rajza...

 És ugyanez a fogvatartott csütörtökön már így rajzolt...

 Csillag Dorottya kolléganőm munkái, a bal oldali fotó alapján hétfőn a középső rajzot, míg tegnap a jobb szélső alkotást rajzolta...

 Egy másik fogvatartott két rajza, tréning kezdetén és a végén...

Fogvatartotti vers mindenkinek -- "Amit még nem éltél meg"

Amit még nem éltél meg

Nem tudhatod, míg nem tapasztalod, milyen a halál.

Elmondhatom, ha akarod hisz én, hála teremtőmnek, egyre jobban tapasztalom élettelen létezésemből való feltámadásom.

Az emberek kérésük nélkül születnek e földre, sokan felkészületlen szülőknek, mint ahogyan én is csak úgy lettem.

Lettemből lett egy létezési szükségállapot, a sors irányíthatatlanul magával ragadott. 

Hosszú volt ez az idő, ahhoz, hogy rájöjjek, nem vagyok más csak egy halál.

Halálom születésemből fakadt.

De eljött a Nap, mikor teremtő Istenünk teremtménye lettem, úgy éreztem, hogy újra megszülettem, és ez a születés létezés nélküli, hála az Istennek, már élettel teles-teli.

ÁMEN.