A horvát büntetés-végrehajtási rendszer kockázatértékelési tevékenysége

A horvát büntetés-végrehajtási szervezet az Igazságügyi Minisztérium alá tartozik, az Országos Parancsnoksághoz több szakfőosztály tartozik, úgymint jogi, igazgatási, büntetés-végrehajtási, biztonsági és gazdasági.

Az országban 8 letöltőház (köztük a Központi Kórház) és 12 megyei büntetés-végrehajtási intézet (a továbbiakban bv. intézet) található, utóbbiak jellemzően megyeszékhelyeken helyezkednek el. Említésre méltó, hogy az országban 2 javítóintézet működik, melyek a fiatalkorúak bv. intézete előszobájának számítanak. 

A Zágrábi Büntetés-végrehajtási Intézet a legnagyobb előzetes ház, ahol emellett rövidebb tartamú (legfeljebb hat hónapig tartó) szabadságvesztés büntetést töltő elítéltek is elhelyezésre kerülnek. Ennek a bv. intézetnek a területén került kialakításra a Diagnosztikai Központ, illetve a szomszédságában található a Képző Központ, melynek feladata a személyi állomány oktatása, továbbképzése.

A szabadságvesztés büntetés végrehajtását szabályozó törvény rendelkezései szerint a legfontosabb cél a fogvatartottak reintegrációja, a törvénytisztelő életmódra és önálló életvitelre való felkészítés mellett, illetve kiemelt hangsúlyt fektetnek az emberséges bánásmódra. A horvát gyakorlat szerint a bíróságok nem állapítanak meg végrehajtási fokozatot, csak az ítélet tartamát állapítják meg. A bv. intézetek biztonsági fokozatukat tekintve három kategóriába sorolhatók: zárt, félig nyitott és nyitott. Azt, hogy egy adott fogvatartott milyen típusú és konkrétan melyik bv. intézetbe kerülnek, a Diagnosztikai Központ által kialakított állásfoglalás alapján az Országos Parancsnokság határozza meg.

A Diagnosztikai Központ gyökerei 1987-re nyúlnak vissza, bár önálló szervként csak 2012. óta működik. Alapvető célja a fogvatartás egyéniesítése, az egészségügyi és pszichológiai folyamatok vizsgálata, a kriminológiai adatok feldolgozása, és ezek figyelembe vételével egy egyéniesített végrehajtási tervezet, valamint a konkrét végrehajtási helyre irányuló javaslat megfogalmazása. A konkrét munkafolyamatok részét képezi az aktuális állapot teljes körű feltérképezése, a bűncselekmény elkövetéséhez vezető okok feltárása, a kezelési módszerekre vonatkozó javaslatok megfogalmazása, továbbá a végrehajtó intézet kijelölésére irányuló állásfoglalás megtétele. A Diagnosztikai Központ élén az Igazgató áll, két legfontosabb szervezeti egysége a Befogadó és Nyilvántartó Részleg (1 vezető, 2 nevelő szaktanácsadó, 3 jogász, 4 középfokú végzettséggel rendelkező adminisztrátor) és a Diagnosztikai Részleg (1 vezető pszichológus, 5 pszichológus, 4 szociális munkás).

A gyakorlatban a jogerős ítélet kiszabását követően a bíróság határozattal utalja az elítélteket a Diagnosztikai Központba. A befogadás elővezetéssel, önkéntes bevonulással egyaránt megvalósulhat, de arra is van példa, hogy előzetes letartóztatást követően kerül a központba valaki. Abban azt esetben, ha a bírósági határozat ellenére egy elítélt nem vonul be, a Diagnosztikai Központ egy értesítést kap. Nemtől függetlenül mindenki ide kerül, aki 6 hónap feletti ítélettel rendelkezik vagy a hátralévő ítéleti ideje 6 hónapon túli. A bíróság által mellékbüntetésként kötelező pszichiátriai kezelésre ítélt fogvatartottak ítéleti tartamtól függetlenül ide kerülnek, mint ahogy itt történik meg a nemzetközi egyezmény alapján más országból átvett fogvatartottak első befogadása is.

  

Az elítéltek kivétel nélkül zárt rezsimbe kerülnek, ahol 30 napot kötelesek eltölteni. A befogadást követő első fázisban történik meg az adminisztratív jellegű adatok feldolgozása. A szabadlábon lévő elítéltek bevonulásra történő felhívása esetén a bíróság még a bevonulás előtt megküld a Diagnosztikai Központ részére minden lényeges információt. A befogadást követő elhelyezés után egészségügyi vizsgálaton és fényképezésen vesznek részt az elítéltek, daktiloszkópiai adatgyűjtés kerül végrehajtásra, majd megtörténik a személyes adatok egyeztetése, a rendszeresített adatlap kitöltése, majd a kapott adatok számítógépes rendszerbe rögzítése. A számítógépes nyilvántartás nem országos szintű, mindössze a nagyobb letöltő házakkal került kialakításra közvetlen informatikai kapcsolat. Az elsődleges adatok rögzítése részben fogvatartotti bemondás alapján történik meg, ezzel együtt igyekeznek meggyőződni azok valóságtartalmáról, adott esetben oly módon, hogy a rendőrségtől szereznek be információkat. A személyi adatlapok kitöltése mellett az elítéltek egyéni és csoportos foglalkozásokon vesznek részt, ismertetik velük jogaikat és kötelezettségüket, felmérik és rögzítik kapcsolattartási igényeiket. A befogadott elítéltek csoportokat képeznek (adott hó 05-15 napja között befogadottak képezik az első csoportot, 16-25 között befogadottak a második csoportot, míg 26-04 között befogadottak a harmadik csoportot). A 30 napos programidőszak – melynek végrehajtása során legalább 25 óra egyéni foglalkozást kell megtartani – elméletileg hosszabbítható, de gyakorlatban erre nem igazán merül fel indok (a túlzsúfoltságot leszámítva).

Az iratok, adatok, melyekből dolgoznak, a következők:

ítéletkiadmány,

bv. bíró határozata,

halasztási kérelem,

egészségügyi adatok,

szabálysértési nyilvántartásból rendelkezésre álló adatok,

korábbi szabadságvesztés büntetés kapcsán rendelkezésre álló információk,

pártfogó felügyelői szolgálat adatbázisában rögzített adatok,

BM lakcímnyilvántartó adatai,

egészségbiztosítási információk,

pszichiátriai vélemények,

előzetes letartóztatásból átfogadottak esetében bv. intézetben készült vélemények,

folyamatban lévő üggyel rendelkezők esetében a rendelkezési jogkör gyakorlójától szerzett információk.

Az elítéltekkel szociális munkás, jogász, pszichológus, orvos egyaránt foglalkozik, valamennyien értékelést készítenek, melyeket egy bizottság elé terjesztenek.

A jogász összegzi az ítélettel kapcsolatos adatokat, összegyűjti az elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatos információkat, rövid leírást készít a bűncselekményről, bemutatja az enyhítő és súlyosbító körülményeket, leírja a büntetési előzményeket, a befogadás módját és körülményeit, feltárja a bűntársi csoport tagjai közötti viszonyokat, összesíti az információkat.

A pszichológus diagnosztikai adatokat gyűjt, egyéni beszélgetéseket folytat, teszteket vesz fel, beszerzi a korábbi kezelések eredményeit, személyiségprofilt készít, feltárja a fogvatartott önmagához és másokhoz való viszonyulását, az esetleges szenvedélybetegséget, az erőszakosságra – különös tekintettel a szexuális erőszakra – való hajlamot. Meghatározza a rizikófaktorokat, elvégzi a függőséggel kapcsolatos felméréseket, kiértékeli a horvát sztenderdeknek megfelelő – nemzetközileg is elismert – teszteket, feltérképezi az erőszakos viselkedést, az áldozattá válás lehetőségét. A horvát gyakorlatban a szexuális erőszak tekintetében az első jelzés nem más, mint maga az elkövetés ténye. A visszaesési kockázatot eszköz hiányában klinikai módszerekkel igyekeznek felmérni.

       

A bizottság áttekinti a szakterületi véleményeket, majd összegzi azokat és az egyéniesített végrehajtási tervre és a fogva tartás helyére vonatkozó javaslatot egyaránt tartalmazó összefoglaló jelentésbe ágyazott javaslatot készít elő, melyet az igazgató terjeszt fel az Országos Parancsnokság felé.

A jelentés tartalmi elemei:

általános adatok,

bűncselekményre, ítéletre vonatkozó adatok,

előélet (család, képességek, készségek, munka, büntetett előélet, deviancia, korábbi büntetés során tanúsított magatartás stb.),

diagnosztikai adatok,

fogvatartott viszonyulása az elkövetett bűncselekményhez, ítélethez,

jóvátételre való hajlandóság,

munkavégző képességre, munkatapasztalatra vonatkozó adatok,

jövőre vonatkozó tervek,

egyéniesített végrehajtási, kezelési, oktatási tervre vonatkozó javaslat,

függőségben szenvedők részére program javaslat,

szabadidős tevékenységre vonatkozó útmutató, érdeklődési körnek, esetleges képzettségnek megfelelően,

pszichológiai, jogi segítségnyújtás szükségességének megfogalmazása,

speciális foglalkozáson (felelős szülői bánásmód, poszttraumás stressz szindrómában szenvedők programja, szociális készségfejlesztés, közlekedési bűncselekményt elkövetők részére kialakított program, szerencsejáték-függők részére felkínált program, külvilággal és családtagokkal való kapcsolatok fejlesztését szolgáló program) való részvételre irányuló javaslat,

útmutatás a szabadulás utáni beilleszkedést szolgáló felkészítésre,

visszaesési kockázatok, illetve a büntetés töltése alatti biztonsági kockázati tényezők felmérése, értékelése,

javaslat a fogva tartás helyére, biztonsági kockázati szintnek megfelelően.

Lényeges információ, hogy a bíróság bizonyos biztonsági intézkedéseket is meghatározhat, mint például elterelés, pszichiátriai vagy pszichoszociális kezelés családon belüli erőszakot elkövetők részére, innentől kezdve ezen intézkedések végrehajtása nem lehetőség, hanem kötelezettség a bv. szervezetre nézve, és a végrehajtásról tájékoztatni kell a bíróságot.

A gyakorlatban a javasolt bv. intézet aktuális telítettségi helyzetének állapota a javaslattól való eltérést eredményezhet, ezzel együtt a cél, hogy éves szinten ne legyen 2%-nál nagyobb eltérés a Diagnosztikai Központ javaslata és az Országos Parancsnokság döntése között.

Egy évig terjedő szabadságvesztés büntetést töltő elítéltek kérhetik, hogy korábbi munkahelyükön vagy éppen a saját vállalkozásukban dolgozhassanak. Ezt a kérelmet a Diagnosztikai Központban való tartózkodás során kell előterjeszteni, munkáltatói igazolást, 3 havi keresetigazolást csatolva mellé, melyek figyelembe vételével történik meg az állásfoglalás, de az engedélyezés az Országos Parancsnokság hatásköre. Engedélyezés esetén továbbá szerződést kell kötni a munkáltatóval.

A javasolt bv. intézet kijelölése tekintetében az Országos Parancsnokság kritériumokat határozott meg a Diagnosztikai Központ felé, úgymint: ítélet tartama, életkor, jogerős/nem jogerős ítélet, előélet, folyamatban lévő büntetőügy, családi állapot, lakhely stb.

Az új – alternatív büntetéseket és jóvátételi programokat is tartalmazó – végrehajtási törvénynek köszönhetően a százfős kapacitással rendelkező Diagnosztikai Központba kerülő elítéltek száma 2011-től folyamatosan csökken. Aktualitás szerint az ott elhelyezett fogvatartottak nemek szerinti arányát tekintve a férfiak 93,8, a nők 6,2 %-ot tesznek ki, az ítéletek 70-80%-a 1-3 év közötti terjedelmű. A vagyon elleni és a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények aránya a legmagasabb, de jellemzőek az életellenes cselekmények is.

A Diagnosztikai Központból bv. intézetbe kerülő elítéltek intézeti típus szerinti megoszlását tekintve a legtöbben 67,2% a zárt típusú intézetekbe kerülnek.  

A Diagnosztikai Központ működésének előnyei:

a kevés országban jelenlévő központi diagnosztika ténye,

egységes, azonos szabályok szerinti egyéniesítés

professzionális tudású személyi állomány,

tisztázott feladatkörrel rendelkező tagokból álló szakmai team, megosztott felelősséggel,

jó színvonalú értékelő, elemző tevékenység, ami a későbbiekben is felhasználható.

Kihívások:

a rendszer további fejlesztése, alakítása, tökéletesítése,

pszichológiai trendek nyomon követése, új eszközök bevezetése a még hatékonyabb feladatellátás érdekében,

nyomtatványok, kérdőívek fejlesztése, elektronikus megőrzése,

elektronikus rendszer kidolgozása,

visszacsatolást adó információkhoz való közvetlenebb hozzáférés,

szabadulás előtt egy, a bv. intézet által kiállítandó összefoglaló zárójelentés kiállításának bevezetése, ami egy következő befogadás esetén hasznos lehet.

Az előzetesen letartóztatottak tekintetében nem gondolkodtak azon, hogy a Diagnosztikai Központ tevékenységét kiterjesszék rájuk.

Tapasztalat, hogy az elítéltek ugyan együttműködőek, de fontos, hogy főképp a kezdeti időszakban sok és intenzív legyen a kapcsolat. Az elítéltek egyébként jellemzően optimisták, igyekeznek jó képet mutatni magukról, annak érdekében, hogy a számukra legkedvezőbb feltételek közé kerüljenek, illetve elérjék, hogy ilyen javaslat szülessen. A Zágrábi Büntetés-végrehajtási Intézet állományába tartozó tagokból a központba szolgálatra vezényelt állomány nem válogatott, azonban abban az esetben, ha valakit alkalmatlannak tartanak az itteni szolgálatra, akkor a Diagnosztikai Központ jelzéssel él a bv. intézet felé.  

×××

A hazai viszonylatban az új Bv. Kódex végrehajtása kapcsán megálmodott Kockázatértékelési és -Elemzési Rendszer, azaz KEK-rendszer gyakorlati megvalósításához a horvát rendszer mindenképpen jó ötleteket adhat, illetve azt hiszem, megerősíthet bennünket abban, hogy jó úton haladunk.