Egy fogvatartotti alkotás, melynek kapcsán nem sok információval rendelkezem. Az egyik nevelői irodában bukkantam rá, egy szekrény tetején pillantottam meg a festményt. A készítője talán egy régi gyermekkori emlékét festette a vászonra, még abból a korából, amikor ártatlanul nézett a világba, szívta magába a vidéki táj illatait, hallotta az állatok neszezését, és nem sejtette, hogy egyszer az egyik büntetés-végrehajtási intézet vendégszeretetét fogja élvezni. De az is lehet, hogy egyszer, a várva várt szabadulását követően szeretne vidéken letelepedni, távol a város zajától, távol a rossz életű barátok csábító szavától, a nyüzsgéstől, a bűn melegágyától, nyugodtan és békességben eltöltve a mindennapokat. Adott esetben a mai aktualitásoknak köszönhetően, a "Házasodik a gazda" című ún. paraszt-reality adott ihletet a készítőnek, hisz a fogvatartottak is nézhetnek televíziót, a külvilágtól teljes mértékben nincsenek elzárva. A választ az olvasóra bízom...
"Rendszerint másoktól idézek, de neked most eredeti John Smith sorokat küldök. Nem valami költőiek, de igazak. Igen, a börtön érzéketlenné tesz, de rákényszerít, hogy észrevegyük, mi a legfontosabb. A család és a hűség. Mi elítéltek, tudjuk, hogy a börtönben egyik sem létezik. Tehát ne menekülj az elől, akivé váltál – elítélt. Fogadd el, fejlődj tőle és többé nem veszted szem elől az igazi értékeket." Részlet "Az elítélt" c. filmből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése