Anya és gyermeke a börtönben - a mese kiutat jelenthet?

(Forrás: http://www.heol.hu/heves/kozelet/anya-es-gyermeke-bortonben-a-mese-kiutat-jelenthet-475705)

Ahogy arról már korábban beszámoltam, egy konferenciát tartottak a napokban Egerben, a helyi büntetés-végrehajtási intézetben angol mintára 2010-ben elindított Meseprogram eredményeiről. A tegnapi napon a Heves Megyei Hírlap Online oldala is beszámolt a programról, íme a tudósítás:

2010-ben kezdődött el az a meseszerű, csodálatos folyamat, amely sikersztorivá vált az egri bv-intézetben – nyitotta meg a konferenciát Csóti András bv. vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás megbízott országos parancsnoka, aki a börtönben zajló munkát a kezdetektől végigkísérte. A rendezvényen fővédnökként részt vett Prof. Dr. Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa is. A köszöntők után Luzsi Margó könyvtáros, drámapedagógus adta elő azt a mesét, amelyet a program kezdetekor első alkalommal mondott el a fogva tartottaknak. A szerelemről, szeretetről és az összetartozásról.

...és boldogan éltek, míg meg nem haltak

Juhász Attila bv. ezredes, az egri börtön parancsnoka ezzel a címmel ismertette a folyamatot a kezdetektől az elért sikerekig.
Egy hasonló konferencián találkoztam először a meseprogram alapjaival – mesélte a parancsnok. – Egy angol intézet vezetője számolt be arról, hogy a rabok dvd-re felmondhatnak  meséket és elküldhetik a gyerekeiknek, hozzátartozóiknak. Az ötlet már akkor tetszett, de egy látogatófogadás emléke miatt döntöttem amellett, hogy ezt nálunk is meg kellene valósítani. Egy-egy látogatófogadáson 40-50 ember van egy zsibongástól hangos teremben. Egyik alkalommal egy családra lettem figyelmes. Hatvan év körüli nagymama, a fogva tartott és kisgyermeke ült az asztalnál. A látogatók ápoltak, kiegyensúlyozottak voltak és azt sugallták az elítélt számára, hogy légy nyugodt, kint minden rendben. Amikor kiléptek az intézet ajtaján, az idős asszony összeroskadva sírt a kapunak támaszkodva a gyermekkel.

Ez a kép nagyon megmaradt bennem és eldöntöttem, hogy megvalósítjuk a meseprogramot Egerben.

Megdöbbentő eredmények a börtönben készült felmérés után

A parancsnok és a börtön dolgozói első lépésként készítettek egy felmérést, amelyből megdöbbentő eredmények születtek: Ma hazánkban 17 ezer 600 fogva tartott van, akikhez közel 40 ezer gyermek kapcsolódik. Az egri börtönben lévő nők 76 százalékának van két vagy több gyermeke, 50 százalékuk 14 év alatti, legtöbbjük nevelőotthonba, vagy a nagyszülőhöz kerül az anya börtönben töltött ideje alatt. Az anyák 50 százaléka havonta csak egy alkalommal találkozik a gyermekével egy órára, 14 százalék egyszer sem a bent töltött idő alatt, a legtöbben keveset, vagy semmit nem tudnak a csemetéik problémáiról. Ez a meghökkentő vizsgálat arra késztette a börtön vezetőit, hogy megpróbálkozzanak a meseprogram bevezetésével, hiszen ezek a gyermekek nem hibásak, nem tehetnek róla, hogy anyjuk börtönben van, mégis ők szenvednek, szégyenkeznek kint miattuk.

2012: a nagy fordulat éve

Az irányokat Luzsi Margó határozta meg, önkéntesként járt a börtönbe, hogy a mélyebb tartalmú népmesékkel segítsen a raboknak, majd 2010-ben 38 önként jelentkező fogva tartott 70 CD-t készített el karácsonyra a hozzátartozóinak – folytatta Juhász Attila. – A program célja, hogy erősítse a családi és szociális kapcsolatokat, fejlessze az olvasási és az önkifejezési készséget. 2011-ben a fogva tartottak kísérőkkel már a fogyatékosok otthonában élő gyermekekhez is jártak mesélni. 2012 a nagy fordulat éve volt. Egy felajánlásnak köszönhetően öt édesanya és 13 gyermek kapott lehetőséget, hogy elmehessen tíz napra a 2010-ben megalakult Meseterápia Központba, Paloznakra. Olyan jogi lehetőséget kerestünk, ami nem jutalom a fogva tartottaknak, viszont lehetőséget biztosít a részvételre, ugyanis az alkalmazott büntetés-félbeszakítás nem számít bele a büntetés idejébe, ezzel a tíz nappal tulajdonképpen meghosszabbodott a börtönben töltött idő.

Paloznak: a lelki drámák helyszíne

Az ott elért hihetetlen eredményekről Boldizsár Ildikó, a meseterápia kitalálója, a program vezetője számolt be:
A meseterápia azonosulási mintákat mutat fel, ebben az esetben abból a szemszögből, hogy hogyan működhet jól, ami egyszer elromlott. Amit tudni kell a résztvevőkről, hogy az öt családból háromnál az apa is börtönben volt, egyet meggyilkoltak, egy esetben pedig otthon maradt a gyerekkel. A rabok fák, hiszen nem mozdulhatnak a börtönből, de a koronájuk még virágozhat és hozhat gyümölcsöt, ha kiszabadulnak – én így képzelem el őket. Mindegyik család választott magának egy fát és ez a 10 nap aköré épült. Az anyák és gyermekeik együtt lehettek, ezenkívül felszínre kerülhettek a mélyen elrejtett sérelmek, a harag, a szégyen, majd végül a megbocsátás, a megértés és az elfogadás.

Életre szóló élmény a rács mögött lévőknek

A konferencián a paloznaki programban részt vett, még büntetésüket töltő édesanyák is elmesélték élményeiket. Egyikük mesébe is foglalta. – A börtön udvarában sétáltunk, amikor odajött hozzánk a juhász és megkérdezte: részt akartok-e venni 10 napos gyógyító programban, ahol együtt lehettek a gyermekeitekkel? Először senki nem akarta elhinni, hogy ez valóság, civilben „kisétálhatunk” a börtönből és találkozhatunk a kicsikkel. Mindannyian zavarban voltunk, de belevágtunk és életre szóló élménnyel tértünk vissza a börtönbe. Mindenképpen másképp fogunk kint élni és jobban megbecsüljük azt, amink van.

Reintegráció a felnövekvő generáció érdekében

– A büntetés-végrehajtásnak az a feladata, hogy visszavezesse az elítélteket a társadalomba. Ez egy ördögi kör ugyanis. Ha nem segítünk a fogva tartottaknak a reintegrációban, ha nem támogatjuk őket abban, hogy megváltoztassák az eddigi életvitelüket, akkor ebből a börtönben lévő anyákhoz tartozó 40 ezer gyermekből tölthetjük majd fel a jövő börtönét. Ezt nagyon szeretnénk elkerülni. S talán ezért segíthet a Meseprogram, mely erősíti a családi kapcsolatokat, illetve a másik kezdeményezés a Börtön a városért is, mely a munkához való viszonyt formálja – zárta a konferenciát Juhász Attila bv. ezredes.

Ahogy azt a meseprogram eredményeit bemutató szakmai konferenciával kapcsolatos korábbi beszámolóm kapcsán már megfogalmaztam, tényleg csak gratulálni tudok az egri kollégáknak ehhez a nagyszerű programhoz. És irígykedem is, mert mindez hazai környezetben nem a mi eszünkbe jutott először. Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a fogvatartottak szabadulás utáni visszailleszkedésének szempontjából a bv. intézetek tegyenek meg a lehető legtöbb kísérletet azért, hogy az elítélt és a családja közötti kapcsolatok fennmaradjanak, szükség szerint normalizálódjanak, helyreálljanak. A rendezett családi háttér ugyanis mindenképpen pozitív hatással lehet a reintegráció sikerességére. Remélem, hogy mind az egri, mind a balassagyarmati mesekörök tapasztalatai minél több bv. intézethez eljutnak, ott nyitott fülekre és kellő aktivitásra, illetve vállalkozó szellemre találnak. Mert ez a fajta program, megfelelően kiválasztott elítéltek bevonásával valóban hasznos és előremutató lehet. Ha a már börtönben lévő fogvatartottakkal sok esetben valódi eredményeket nem feltétlenül érhetünk el, akkor is lényeges szempont kell, hogy legyen, hogy a gyermekeiket még megmenthetjük attól, hogy a szüleik rossz példáját követve maguk is a bűn ösvényére lépjenek. És abban is biztos vagyok, hogy vannak olyan fogvatartottak, akik valóban igyekezni fognak mindent megtenni azért, hogy gyermekeik ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, ami miatt ők börtönbe kerültek, ne a rossz szülői mintát vegyék át. Amennyiben előbbiek teljesülnek, akkor elmondhatjuk, hogy tettünk valamit a bűnismétlés csökkentése érdekében. Ezzel együtt komolyan azt gondolom, hogy a meseterápia szélesebb körben való gyakorlati alkalmazása valóban eredményes lehet, mert nem lehet véletlen az, hogy az angliai és immáron talán a hazai eredmények is alátámasztani látszanak annak létjogosultságát. Hogy is mondta a fogvatartott nő? "A börtön udvarában sétáltunk, amikor odajött hozzánk a juhász és megkérdezte, hogy részt akartok -e venni egy tíznapos gyógyító programban, ahol együtt lehettek a gyermekeitekkel?" Kívánom, hogy minél több juhász (vagy inkább Juhász bv. ezredes Úr) legyen, akik bele mernek vágni egy újszerű, kihívásokkal és nehézségekkel teli, ám mégis hasznos programba...