Magas kockázatú elkövetők reintegrációja, JCN szakmai konferencia, Rostock -- beszámoló (3. rész)

Összefoglaló a Fórum 2 előadásairól

Kérdés: Németországban már bevezették a rizikó/szükséglet/egyéni válasz- vagy tanulási készség (RNR) elvet, amit a Fórum vezetőjének véleménye szerint nem lehetne bevezetni például Angliában, az ottani környezet miatt ® a modell bevezetése nyomásként nehezedett az állományra és a rabokra, ami újabb rizikót teremtett. Válasz1: a stressz nem lehet probléma, mert az egyéni változás mindig stresszel jár. Válasz2: 1 éve vezették be egy női börtönben a RNR elvet, és nem csak a fogvatartottakkal, hanem az állománnyal is foglalkoztak

Juhász Attila, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka elmondta, hogy az európai börtönajánlások között nagyon kevés foglalkozik a magas kockázatú fogvatartottakkal, illetve további fontos, de keveset hallott témaként említette a személyi állomány helyzetét (kiválasztás, képzés, stb.). Az előadó kifejtette a magas rizikójúak paradoxonját, azaz vannak sikeres programok motivált fogvatartottakkal, olyanokkal, akik alapból motiváltak. Tehát azokba az elítéltekbe fektetünk extra erőfeszítést, akik amúgy is kellően motiváltak, ezzel szemben azokkal nem foglalkozunk eléggé, akik alulmotiváltak, és a magas kockázatú fogvatartottak jellemzően inkább közülük kerülnek ki. A programok sikeres tervezéséhez sokkal erősebb együttműködés kellene a társadalommal (oktatási rendszer, vallás, stb.), a lehető legtöbb embert be kellene vonni a reintegráció folyamatának támogatásába, párhuzamosan a programokkal. Magyarországon a közeljövőben újítások kerülnek bevezetésre, központi kivizsgáló és módszertani intézet kezdi meg működését, a fogvatartottak három rezsimbe lesznek sorolva, illetve pártfogók jelennek meg a börtönben, azonban még mindig hiányzik a társadalom jelenléte, tudása. Annyi embert kell beengedni a börtönbe, amennyit csak lehet, mert a civileknek torzított képük van a börtönről. Ezzel nem a megijesztés a cél, hanem a benti munka bemutatása, meg kell mutatni ugyanis a társadalomnak, hogy a fogvatartottak közül többen valóban jóvá akarják tenni bűneiket, az ilyen programok jó képet adnak a börtönről, pozitív attitűddel járnak, illetve a civilek a személyi állományt is megismerhetik (erre jó példa a szemétszedő akció az állomány bevonásával az Eger pataknál). Fontos, hogy megmutassuk a fogva tartás emberi oldalát, amire jó gyakorlat a mesemondás fogyatékos gyerekeknek és a hospice-munka. A reintegrációt segítheti a fogvatartottak családjainak bevonása, az egri intézetben elhelyezett 5 fogvatartott nő és gyermekeik nyári táborba mehettek, ahol intenzív terápia és közös programok várták őket. A jó gyakorlatok és módszerek közé tartoznak a családi döntéshozó csoportkonferenciák, melyek része a családi kapcsolatok feltérképezése, ami talán szintén furcsán hangzik a börtönnel kapcsolatban. A programok azonban ÖNMAGUKBAN keveset érnek, kell a külső támogatás, ki kell mondani, hogy Magyarországon a 18,000 fogvatartott által 40,000 gyerek érintett a börtönnel kapcsolatban, mert így talán a média is megérti, hogy miért fontos a velük való foglalkozás.

Egy résztvevői kérdésre („hogyan kapcsolható mindez az ítélet-tervezéshez, rizikóhoz és egyebekhez?”) válaszolva a parancsnok úr elmondta, hogy sok program indul, sok az újítás, de nem szabad elfelejteni a kontextust, amiben ezek megvalósulnak.

Egy újabb kérdés hangzott el a hallgatóság soraiból: „A resztoratív börtön ötlete nagyon vonzó, de nem önként vannak ott az elítéltek, az emberek elveszítik a munkájukat, mert a rabok elvégzik helyettük azt ingyen, stb.”. Válaszában a parancsnok úr elmondta, hogy az önkéntességet nem lehet szabályként bevezetni, az intézet csak a lehetőséget ajánlja fel, amiben a fogvatartottak részt vesznek, illetve ezzel nem veszik el mások munkáját, mert ezekre a munkákra nem lett volna ereje az önkormányzatnak.

További kérdésekre válaszolva elhangzott még, hogy vannak olyan kisebb programok, kezdeményezések, melyek végrehajtása során a bv. intézet úgymond átlagemberekkel dolgozik együtt, továbbá a fogvatartottak intézeten kívüli tevékenységét eleinte túlbiztosították, de rájöttek, hogy félelmeik alaptalanok voltak.

Steven Feelgood, a Brandenburgi Börtön Szociálterápiás Részlegének igazgatója a „The good life”, azaz „A jó élet” című modellről szólva elmondta, hogy ez egyfajta pozitív pszichológiai megközelítés, ami a fogvatartottak erősségeire épít és nem a hibáikat próbálja megjavítani. Az alap, hogy mindenki jó életet akar, a kérdés csak az, hogyan tudják elérni azt és pontosan milyen is az. Az emberek elsődleges szükségletei a biztonság, az egészség, a kapcsolatok, az autonómia, a jónak lenni valamiben, továbbá a belső béke. A másodlagos szükségletek közé tartoznak azok a képességek, amik segítenek megvalósítani az elsődleges szükségleteket, mint például a pénz, a munka, a barátok, a sport, stb. A  rizikó/szükséglet/felelősség elv és a „The good life” modell egyaránt a kriminogén szükségletekre koncentrál, annak ellenére, hogy alkotóik kizárólagosnak tartják saját modelljüket. A magas rizikó a gyakorlatban nagy veszélyt jelenthet. A szociálterápiás intézet mottóját, egy Nietzsche-idézetet („Sok ember egész életében arra vár, hogy jó lehessen.”) elmondva az igazgató úr úgy fogalmazott, hogy az intézet kívülről riasztó, ezért belülről igyekeznek azt színessé tenni. A fogvatartottakban rejlő pszichológiai gátakat a pozitív pszichológia módszereivel próbálják meg leépíteni, megkérdezik őket, mit akarnak kezdeni az életükkel. Nem a laissez-faire jellegű eszközökkel, hanem strukturált programmal próbálkoznak, az alapelveik közé tartozik, hogy nincs konfrontáció, az elítélteket az ellenállásaikkal együtt vonják be a programokba, alkalmazva a bátorítás és jutalmazás eszközét, reményt és optimizmust kialakítva, „mi”-állításokat mondva, nyitott csoportokban dolgozva, az intimitást, a társas készségeket, illetve a praktikus gondokat egyaránt beépítve a terápiába. Minden ülés azzal kezdődik, hogy elmesélik, kinek mi történt az életében az elmúlt héten. Egyfajta önmenedzselési program valósul meg, melynek részei:

• önbizalom felépítése: új tagok bemutatása, nem bűnözőkként kezelik őket, az erősségekre koncentrálnak,
• életminták és életcél: mit rontottak el, mik akadályozzák őket az életcéljuk elérésében,
• a bűncselekmény háttere: hetekig-hónapokig tarthat a beismerés, morális terápia, felelősség felvállalása,
• kapcsolatok: mindig problémásak, hihetetlenül igénylik ennek a témának a tisztázását,
• empátia építése: nem csak az áldozattal kapcsolatban,
• jó élet és önmenedzselés: új identitás, proszociálisan kielégített szükségletek.

Az intézetben működő magas rizikójú csoportban 8 fő (6 szexuális töltetű gyilkosság, 2 sorozatos nemi erőszak miatt van elítélve) vesz részt, hetente 2x2 óra tartamú foglalkozáson. Van, aki 25-30 évet volt már börtönben, a csoport mégis jól működik, megbeszélték a szégyent kiváltó témákat („veszélyes vagyok”), mindennapi problémákat, amik a bűncselekményhez vezettek, egymást támogatják érzelmileg; a tagok már néhány ülés után úgy érzik, részei a csoportnak; az ellenállás hamar leépül; nagyon kicsi kiesési arány (2 fő 3 év alatt).

Kérdésekre felelve az igazgató úr elmondta, hogy azok a fogvatartottak, akik a régi életüket akarják folytatni és nem akarnak változni, a börtönben maradnak vagy visszakerülnek, de esetenként a többiek változása kedvet hoz ahhoz, hogy ők is változzanak. Az igazgató úr egyébként a csoportterápia híve és nagy rajongója, mert sokkal hatékonyabbnak tartja, mint az egyéni foglalkozásokat. A fogvatartottak egy része motivált a csoportban való részvételre, másokat a törvény értelmében utalnak oda, de a körülményeket megismerve 70-80%-uk el kívánja kezdeni a programot, melynek során jellemző a társak támogatása, a visszajelzés adása, és a csoportterápia hatására fejlődnek a társas készségek, még akkor is, ha egyébként a fogvatartottak egyszemélyes elhelyezésben részesülnek, így az intézet többi elítéltjével kevés a kapcsolatuk.

Annette Keller, a svájci Hindelbank Börtön – az ország német nyelvű részének egyetlen olyan büntetés-végrehajtási intézete, ahol nőket tartanak fogva – igazgatója elmondta, hogy az ítélet tervezésére, mint multidiszciplináris feladatra tekintenek. Kiemelt jelenőséget kap intézetében a magas rizikójú elítéltek korai kiszűrése, az ilyen személyek haladását szorosan követik. Az igazgató asszony által irányított bv. intézetben 107 fogvatartott van elhelyezve, 100 fős személyi állomány mellett. Kilenc munkahelyen nyílik lehetőség a fogvatartottak munkáltatására, ezen kívül egyebek mellett pszichológiai kezelésen, oktatásban, illetve egyéb szabadidős programokban vehetnek részt. A fogvatartottakkal egy team foglalkozik, melynek tagjai egy esetfelügyelő (jellemzően szociális munkás végzettséggel), egy pszichológus, egy nevelő, illetve az állomány egy további tagja. Az elkövetett bűncselekményről pontos dokumentációt vezetnek, a fogvatartottak egy alapos befogadó interjún vesznek részt, továbbá a képességeiket egy három hónapos időszak során igyekeznek feltérképezni, melynek során a pszichológus a HCR20 alapján felméri a kockázatokat (PCL, V-RAG és további tesztek használata mellett). Az információk egybe futnak, a szakemberek csak ezt követően ülnek össze, hogy megbeszéljék a további tennivalókat és a kezelési tervet, ami ugyan nagyon időigényes feladat, de a szakemberek szeretik, mert professzionális. Az ítélet-tervezés 5 fő pontját az igazgató asszony a következők szerint vázolta fel:

1. kompetencia, szakértők (jog, oktatás, orvosi, szociális, stb.),

2. koordináció: egyben kell látni az egész képet,

3. kommunikáció: megkapni és megérteni az információkat,

4. kreativitás: minden elkövető egyedi, nem lehet mindenkit ugyanabba a strukturált programba beszorítani,

5. az elítélt elköteleződése a változás iránt.

A hozzászólások egyike szerint nem csak a szükségleteket, hanem az erősségeket is fel kellene mérni a bekerüléskor. Egy résztvevő a gang-problémával kapcsolatos kérdést tett fel, ami az utóbbi időben Dániában is egyre nagyobb problémát jelent, mert az érintettek semmire sem motiváltak. Az igazgató asszony válasza szerint ez a jelenség Németországban is megfigyelhető, a megoldás az lehet, hogy az érintetteket konfrontálni kell a bandaélet és a jó élet különbségeivel, illetve meg kell találni azokat a célokat, amik kivezethetik őket a bandához való tartozásból.

Szakmai konferencia - 2013.08.15.

2013. augusztus 05-én szakmai konferencia került megrendezésre a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, az “Alkalmazkodóképesség fejlesztése a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, valamint a Heves Megyei Bv. Intézetben elhelyezett fogvatartottak körében” című TÁMOP – 5.6.1.A-11/4-2011-0001 kódszámú pályázati program keretében.

Elsőként Székelyné Kováts Eszter, a Tranzit F&S Fókuszolási és Szupervíziós Felnőttképzési Központ vezetője lépett a pulpitusra. A „Fogvatartottak részére megtartott személyiség- és kompetenciafejlesztő programok végrehajtásának tapasztalatai civil szemmel” című előadása mottójául egy olyan Konfuciusz idézetet választott, mely a fogvatartottakra nézve is helytálló megállapítás: „Aki birtokolja önmagát, jobbá teheti az életét.”

Az előadó megosztotta azokat a tapasztalatokat, melyeket ő és munkatársai az elmúlt években a fogvatartottakkal való foglalkozás során szereztek, illetve bemutatta az ún. Tranzit-szemléletet. Talán sokan nem tudják, de a központ már évek óta jelen van a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, több pályázati program megvalósításában közreműködve járultak hozzá az intézet reintegrációs tevékenységéhez, a fogvatartottak szabadulásra történő felkésztéséhez.

Az előadó szerint a fogvatartotti programok eredményességének fontos kritériumai az egyénre szabottság, valamint az andragógiai és tanuláslélektani megalapozottság. Hatásában lényeges, hogy a felkínált programok reálisak és támogató jellegűek legyenek, megerősítsék a résztvevőket és egyfajta identitást képezzenek, valamint kompetenssé, felelőssé tegyék a bevont elítélteket. Minőségében nézve a programok hosszúak és meghosszabbíthatóak, és lényeges velejárójuk, hogy kísérik és erősítik a változás folyamatát úgy a fogvatartotti lét, mint a szabadulás utáni életszakasz folyamán. Kiemelt jelentősége van az utánkövetésnek, a mentorálásnak, a fejlesztési hatások megismertetésének és a változások megtámogatásának.

A jelenlévők tájékoztatást kaptak arról, hogy a Tranzit munkatársai által tartott 124 órás szociális kompetenciafejlesztő program több modulból tevődik össze, melyek a következők: 

• konfliktus- és indulatkezelés,
• környezettudatosság és egészséges életmódra nevelés,  
• önismeret, önmenedzselés, kommunikáció,
• munkaerő-piaci alapismeretek,
• álláskeresési technikák,
• közösségi lapismeretek,
• megküzdési kompetencia és önértéktudat.

Foglalkozásaik során nagy hangsúlyt fektetnek a percepció és önpercepció gazdagodásának elősegítésére, amint ezzel összefüggésben egy fogvatartott visszajelzéséből kiolvasható volt, a résztvevők a tréningnek köszönhetően képessé váltak „mást is látni, mint eddig”.

A foglalkozások célja, hogy a bekapcsolódott elítéltek esetében személyes és társas szinten egyaránt fejlődés legyen megtapasztalható, reális önismeretre tegyenek szert, fejlődjön felelősségérzetük, felismerjék indulataikat, képessé váljanak konfliktusaikat megfelelően kezelni, illetve eredményes és hatékony kommunikációra váljanak alkalmassá.

A büntetés-végrehajtási intézetben folytatott foglalkozások során alapvetően azt tapasztalták, hogy a fogvatartottak elsősorban a megfigyelés és a cselekvés mezőjében mozognak, így esetükben az érzések és tapasztalatok kitágítása, valamint a gondolkodás erősítése és fejlesztése fontos feladat.

A fogvatartottakkal tanulási folyamatokon keresztül alkalmazott személyiségkorrekciós munka az előadó szerint hatással van a reintegrációs folyamatokra is. A COSA (Circles of Support and Accountability), avagy „A támogatás és felelősség körei” nevű hollandiai reintegrációs szakértői csoport egy szakmai beszámolójában foglaltakat idézve Székelyné Kováts Eszter elmondta, hogy „a jól időzített reintegrációs erőfeszítések első következménye lehet egy pozitív identitás fel/újraépítése, illetve felszabadulás a bűn alól.”

A reintegrációs eredményességének döntő faktorai lehetnek a megfelelő lakhatás, valamint a munkahely, munka megtalálása. A beilleszkedés eredményességét erősítheti az új identitás, a sorstársi kapcsolatok fejlesztése, az egocentrikus értékek gyengítése, és az antiszociális cselekvési mechanizmusok csökkenése. Előbbieket is figyelembe véve a reintegrációs fordulópontot az jelentheti, ha az egyén képessé válik arra, hogy meghozza azt a döntést, amely a bizonyos helyzetektől (mint például visszaesést provokáló szituációk, helyek) való szándékos távolmaradást eredményezi, továbbá uralni tudja az érzelmi, indulati és cselekvési impulzusokat.

Folytatás következik…

            

Anya és gyermeke a börtönben - a mese kiutat jelenthet?

(Forrás: http://www.heol.hu/heves/kozelet/anya-es-gyermeke-bortonben-a-mese-kiutat-jelenthet-475705)

Ahogy arról már korábban beszámoltam, egy konferenciát tartottak a napokban Egerben, a helyi büntetés-végrehajtási intézetben angol mintára 2010-ben elindított Meseprogram eredményeiről. A tegnapi napon a Heves Megyei Hírlap Online oldala is beszámolt a programról, íme a tudósítás:

2010-ben kezdődött el az a meseszerű, csodálatos folyamat, amely sikersztorivá vált az egri bv-intézetben – nyitotta meg a konferenciát Csóti András bv. vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás megbízott országos parancsnoka, aki a börtönben zajló munkát a kezdetektől végigkísérte. A rendezvényen fővédnökként részt vett Prof. Dr. Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa is. A köszöntők után Luzsi Margó könyvtáros, drámapedagógus adta elő azt a mesét, amelyet a program kezdetekor első alkalommal mondott el a fogva tartottaknak. A szerelemről, szeretetről és az összetartozásról.

...és boldogan éltek, míg meg nem haltak

Juhász Attila bv. ezredes, az egri börtön parancsnoka ezzel a címmel ismertette a folyamatot a kezdetektől az elért sikerekig.
Egy hasonló konferencián találkoztam először a meseprogram alapjaival – mesélte a parancsnok. – Egy angol intézet vezetője számolt be arról, hogy a rabok dvd-re felmondhatnak  meséket és elküldhetik a gyerekeiknek, hozzátartozóiknak. Az ötlet már akkor tetszett, de egy látogatófogadás emléke miatt döntöttem amellett, hogy ezt nálunk is meg kellene valósítani. Egy-egy látogatófogadáson 40-50 ember van egy zsibongástól hangos teremben. Egyik alkalommal egy családra lettem figyelmes. Hatvan év körüli nagymama, a fogva tartott és kisgyermeke ült az asztalnál. A látogatók ápoltak, kiegyensúlyozottak voltak és azt sugallták az elítélt számára, hogy légy nyugodt, kint minden rendben. Amikor kiléptek az intézet ajtaján, az idős asszony összeroskadva sírt a kapunak támaszkodva a gyermekkel.

Ez a kép nagyon megmaradt bennem és eldöntöttem, hogy megvalósítjuk a meseprogramot Egerben.

Megdöbbentő eredmények a börtönben készült felmérés után

A parancsnok és a börtön dolgozói első lépésként készítettek egy felmérést, amelyből megdöbbentő eredmények születtek: Ma hazánkban 17 ezer 600 fogva tartott van, akikhez közel 40 ezer gyermek kapcsolódik. Az egri börtönben lévő nők 76 százalékának van két vagy több gyermeke, 50 százalékuk 14 év alatti, legtöbbjük nevelőotthonba, vagy a nagyszülőhöz kerül az anya börtönben töltött ideje alatt. Az anyák 50 százaléka havonta csak egy alkalommal találkozik a gyermekével egy órára, 14 százalék egyszer sem a bent töltött idő alatt, a legtöbben keveset, vagy semmit nem tudnak a csemetéik problémáiról. Ez a meghökkentő vizsgálat arra késztette a börtön vezetőit, hogy megpróbálkozzanak a meseprogram bevezetésével, hiszen ezek a gyermekek nem hibásak, nem tehetnek róla, hogy anyjuk börtönben van, mégis ők szenvednek, szégyenkeznek kint miattuk.

2012: a nagy fordulat éve

Az irányokat Luzsi Margó határozta meg, önkéntesként járt a börtönbe, hogy a mélyebb tartalmú népmesékkel segítsen a raboknak, majd 2010-ben 38 önként jelentkező fogva tartott 70 CD-t készített el karácsonyra a hozzátartozóinak – folytatta Juhász Attila. – A program célja, hogy erősítse a családi és szociális kapcsolatokat, fejlessze az olvasási és az önkifejezési készséget. 2011-ben a fogva tartottak kísérőkkel már a fogyatékosok otthonában élő gyermekekhez is jártak mesélni. 2012 a nagy fordulat éve volt. Egy felajánlásnak köszönhetően öt édesanya és 13 gyermek kapott lehetőséget, hogy elmehessen tíz napra a 2010-ben megalakult Meseterápia Központba, Paloznakra. Olyan jogi lehetőséget kerestünk, ami nem jutalom a fogva tartottaknak, viszont lehetőséget biztosít a részvételre, ugyanis az alkalmazott büntetés-félbeszakítás nem számít bele a büntetés idejébe, ezzel a tíz nappal tulajdonképpen meghosszabbodott a börtönben töltött idő.

Paloznak: a lelki drámák helyszíne

Az ott elért hihetetlen eredményekről Boldizsár Ildikó, a meseterápia kitalálója, a program vezetője számolt be:
A meseterápia azonosulási mintákat mutat fel, ebben az esetben abból a szemszögből, hogy hogyan működhet jól, ami egyszer elromlott. Amit tudni kell a résztvevőkről, hogy az öt családból háromnál az apa is börtönben volt, egyet meggyilkoltak, egy esetben pedig otthon maradt a gyerekkel. A rabok fák, hiszen nem mozdulhatnak a börtönből, de a koronájuk még virágozhat és hozhat gyümölcsöt, ha kiszabadulnak – én így képzelem el őket. Mindegyik család választott magának egy fát és ez a 10 nap aköré épült. Az anyák és gyermekeik együtt lehettek, ezenkívül felszínre kerülhettek a mélyen elrejtett sérelmek, a harag, a szégyen, majd végül a megbocsátás, a megértés és az elfogadás.

Életre szóló élmény a rács mögött lévőknek

A konferencián a paloznaki programban részt vett, még büntetésüket töltő édesanyák is elmesélték élményeiket. Egyikük mesébe is foglalta. – A börtön udvarában sétáltunk, amikor odajött hozzánk a juhász és megkérdezte: részt akartok-e venni 10 napos gyógyító programban, ahol együtt lehettek a gyermekeitekkel? Először senki nem akarta elhinni, hogy ez valóság, civilben „kisétálhatunk” a börtönből és találkozhatunk a kicsikkel. Mindannyian zavarban voltunk, de belevágtunk és életre szóló élménnyel tértünk vissza a börtönbe. Mindenképpen másképp fogunk kint élni és jobban megbecsüljük azt, amink van.

Reintegráció a felnövekvő generáció érdekében

– A büntetés-végrehajtásnak az a feladata, hogy visszavezesse az elítélteket a társadalomba. Ez egy ördögi kör ugyanis. Ha nem segítünk a fogva tartottaknak a reintegrációban, ha nem támogatjuk őket abban, hogy megváltoztassák az eddigi életvitelüket, akkor ebből a börtönben lévő anyákhoz tartozó 40 ezer gyermekből tölthetjük majd fel a jövő börtönét. Ezt nagyon szeretnénk elkerülni. S talán ezért segíthet a Meseprogram, mely erősíti a családi kapcsolatokat, illetve a másik kezdeményezés a Börtön a városért is, mely a munkához való viszonyt formálja – zárta a konferenciát Juhász Attila bv. ezredes.

Ahogy azt a meseprogram eredményeit bemutató szakmai konferenciával kapcsolatos korábbi beszámolóm kapcsán már megfogalmaztam, tényleg csak gratulálni tudok az egri kollégáknak ehhez a nagyszerű programhoz. És irígykedem is, mert mindez hazai környezetben nem a mi eszünkbe jutott először. Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a fogvatartottak szabadulás utáni visszailleszkedésének szempontjából a bv. intézetek tegyenek meg a lehető legtöbb kísérletet azért, hogy az elítélt és a családja közötti kapcsolatok fennmaradjanak, szükség szerint normalizálódjanak, helyreálljanak. A rendezett családi háttér ugyanis mindenképpen pozitív hatással lehet a reintegráció sikerességére. Remélem, hogy mind az egri, mind a balassagyarmati mesekörök tapasztalatai minél több bv. intézethez eljutnak, ott nyitott fülekre és kellő aktivitásra, illetve vállalkozó szellemre találnak. Mert ez a fajta program, megfelelően kiválasztott elítéltek bevonásával valóban hasznos és előremutató lehet. Ha a már börtönben lévő fogvatartottakkal sok esetben valódi eredményeket nem feltétlenül érhetünk el, akkor is lényeges szempont kell, hogy legyen, hogy a gyermekeiket még megmenthetjük attól, hogy a szüleik rossz példáját követve maguk is a bűn ösvényére lépjenek. És abban is biztos vagyok, hogy vannak olyan fogvatartottak, akik valóban igyekezni fognak mindent megtenni azért, hogy gyermekeik ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, ami miatt ők börtönbe kerültek, ne a rossz szülői mintát vegyék át. Amennyiben előbbiek teljesülnek, akkor elmondhatjuk, hogy tettünk valamit a bűnismétlés csökkentése érdekében. Ezzel együtt komolyan azt gondolom, hogy a meseterápia szélesebb körben való gyakorlati alkalmazása valóban eredményes lehet, mert nem lehet véletlen az, hogy az angliai és immáron talán a hazai eredmények is alátámasztani látszanak annak létjogosultságát. Hogy is mondta a fogvatartott nő? "A börtön udvarában sétáltunk, amikor odajött hozzánk a juhász és megkérdezte, hogy részt akartok -e venni egy tíznapos gyógyító programban, ahol együtt lehettek a gyermekeitekkel?" Kívánom, hogy minél több juhász (vagy inkább Juhász bv. ezredes Úr) legyen, akik bele mernek vágni egy újszerű, kihívásokkal és nehézségekkel teli, ám mégis hasznos programba...             

Egy konferencia a meseterápia jegyében

(Forrás: http://www.bvop.hu/?mid=2&cikkid=1923)

A múlt héten került megrendezésre Egerben egy szakmai konferencia, melyen a résztvevők a meseterápiáról és annak hatásairól tanácskoztak. Mint a téma iránt érdeklődők azt minden bizonnyal jól tudják, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben már évek óta zajlanak a meseterápia foglalkozásai, a balassagyarmati programtól eltérő formában. Ezzel együtt, ahogy a beszámoló is jól illusztrálja, a hasonló foglalkozásoknak mindenképpen helyük van a bv. intézetek falain belül. Mert ma már nem elég kizárólag a fogvatartottakkal foglalkozni, a családtagokkal, és különös tekintettel a gyermekekkel való foglalkozásoknak helye kell, hogy legyen a szabadulásra történő felkészítést és a bűnmegelőzést megcélzó programok palettáján. Gratulálok az egri kollégáknak, és munkájukhoz sok sikert kívánok a jövőre nézve!         

  

Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa a konferencia fővédnőkeként úgy nyilatkozott, hogy a meseterápia megnyugvást hozhat az elítéltek és családtagjaik viszonyában, pozitív módon változtathatja meg a résztvevők életszemléletét - akár a rács mögött is. 

Juhász Attila bv. ezredes, az egri intézet parancsnoka még 2010 végén megkereste a Balaton-felvidéki Paloznakon működő Meseterápia Központ munkatársait, hogy fogadjanak börtönbüntetésüket töltő nőket, akik a gyermekeikkel a Központban találkozhatnának. A parancsnok abból indult ki, hogy a büntetés nemcsak az elítélteket, hanem az otthon maradt családtagokat is sújtja, az így keletkező feszültségeket pedig feloldható lenne azzal is, hogy legmélyebb érzéseiket beszélik meg - olyanokat is, amelyekről esetleg évek óta hallgatnak. Elképzeléseinek megvalósításában Luzsi Margit, a megyei és városi könyvtár könyvtárosa segítette, aki egyébként rendszeresen tart mesefoglalkozásokat az intézetben. 

A Meseterápia Központ felkarolta az ügyet, és 2012 augusztusában öt börtönbüntetését töltő édesanya és tizenhárom gyermek lehetett együtt tíz napon át Paloznakon. A lehetőségre az anyáknak és gyermekeiknek is pályázniuk kellett, a gyermekeknek pedig többször is elmondták, hogy édesanyjuknak köszönhetik, hogy együtt lehetnek. Minden család kapott egy szobát, amit maga díszíthetett fel, megtanultak kenyeret sütni, meséket, verseket mondtak, énekeltek, játszottak. A tíz napos foglalkozás kezdetén érezhető volt, hogy volt gyerek, aki haragudott az anyjára, miközben hiányzott is neki, az anyák pedig bűntudatot éreztek. Ennek eloszlatásához segítették őket a mesék, az ott dolgozók tanácsai, a velük folytatott beszélgetések.

Az egri konferencián megszólaltatott anyák szerint a mesék mély igazságot mondanak el, olyan nyelven, amit a felnőttek és a gyermekek is megértenek. A megindító mesék eljuttatták gyermekeket a megbocsátásig, a szeretetük kifejezéséig, az elítélt anyák megnyugvással mentek vissza a börtönbe, a gyerekek pedig otthon lévő családtagjaikhoz.

Személyi állomány képzése

TAMOP – 5.6.1.A-11/4-2011-0001

“Alkalmazkodóképesség fejlesztése a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, valamint a Heves megyei Bv. Intézetben elhelyezett fogvatartottak körében”

A fenti pályázati projekt kapcsán a tegnapi napon került sor egy három napos tréning megnyitójára, illetve megkezdésére Egerben. A részt vevő tíz fő szakember (nevelők, szociális előadók, biztonsági felügyelők) a Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet személyi állományának tagjai közül került kiválasztásra.

A tréning legfőbb célja, hogy a bekapcsolódott munkatársak esetében segítse a resztoratív konfliktuskezelési és közösség-fejlesztési technikák megismerését, elsajátítását és a napi munkavégzésbe történő beillesztését. 

A megnyitón részt vettek az érintett bv. intézetek parancsnokai, dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos és Juhász Attila bv. ezredes.   

A munkatársak képzését, érzékenyítését, felkészítését dr. Fellegi Borbála, PhD., szociálpolitikus, kriminológus, a Foresee Kutatócsoport ügyvezetője, a helyreállító igazságszolgáltatás elméletének és gyakorlatának nemzetközi szinten is elismert szakembere végzi.     

A pályázat folytatódik...

Ahogy arról korábban beszámoltam, a közelmúltban egy újabb pályázat megvalósításába kezdtünk, melynek címe: “Alkalmazkodóképesség fejlesztése a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, valamint a Heves megyei Bv. Intézetben elhelyezett fogvatartottak körében”. A projekt egyik legfontosabb célja az érintett intézetekben elhelyezett fogvatartottakból kiválasztásra kerülő személyek társadalmi és munkaerő-piaci integrációjának elősegítése, különféle egymásra épülő, szociális készségeket fejlesztő foglalkozásokkal, melyek segítségével melyek a résztvevők hátrányos társadalmi, gazdasági, szociális helyzetéből fakadó helytelen viselkedésminták megváltoztatását is el kívánjuk érni. Az előbbiek mellett célunk a resztoratív technikák büntetés-végrehajtási keretek között történő alkalmazási lehetőségeinek bemutatása és gyakorlása, és ennek érdekében a közeljövőben egy háromnapos tréning kerül megtartásra a személyi állomány kiválasztott tagjai részére az egri bv. intézetben, a resztoratív konfliktuskezelési és közösségfejlesztési technikák elsajátítására. Az erre való bemelegítés jegyében a tegnapi napon az egri kollégák részére tartottunk egy felkészítő foglalkozást, melynek célja volt a támogató környezet megteremtése és a resztoratív módszerek bemutatása annak érdekében, hogy a tréningen résztvevők minél több hasznos információval és ismerettel felvértezve kezdjék el az intenzív tréninget.

Az állomány tagjai mellett természetesen a fogvatartottakkal is foglalkoztunk, Varga László Ferenc pszichológus elkezdte a programba bekapcsolódási szándékukat jelző fogvatartott nők kérdőíves felmérését és megismerését, hogy ezzel előkészítsük az egyéni fejlesztési tervek elkészítését.