Egy kis börtönépítészet..

Mint ahogy azt már több alkalommal említettem magam is, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön eredendően büntetés-végrehajtási célokra épült, az ún. Jeremy Bentham-féle kör alapú, panoptikon jellegű börtönmodell megtestesítéseként.

Az irodalmi kutatások ezt a fajta börtönépítészeti rendszert egyébként több névvel is illetik, mint például a philadelphiai rendszer vagy a pennsylvaniai rendszer, hiszen egyszerre több helyen is hasonló típust alkalmaztak. De gyakran alkalmazzák a teljes elkülönítés rendszerének kifejezését is, ami a nevében foglalja a konstrukció lényegét.

Az angol jogtudós és filozófus Bentham szerint a hatalomnak láthatónak és ellenőrizhetőnek kell lennie. A panoptikum modell ennek figyelembe vételével nem más, mint az állandó megfigyelés és átnevelés tökéletesen felépített zárkarendszere.

 Jeremy Bentham (1748-1832)

A fogvatartottak zárkáit terveiben Bentham körkörösen rendezte el, egymástól elválasztva, úgy hogy egy központi toronyból mindenki jól látható legyen. A zárkák két oldalról is megvilágítottak, egyrészt a torony oldaláról, másrészt a külső oldalról, így az ellenfényben a toronyban lévő őr pontosan ki tudja venni a fogvatartottak sziluettjét bármely időben. Ugyanekkor a fogvatartott nem láthatja a toronyban elhelyezkedő őrt, és nem is hallhatja őt, mert a megfigyelőhely zegzugos folyosókkal van lehatárolva ajtók nélkül, hogy az őr mozgása ne hallatszódjon, és lécredőnyökkel van kívülről fedve, hogy ne is látszódjon. 

 

A Bentham-féle Panopticon-modell rajza

A teljes elkülönítést, és az abszolút személytelenséget szolgálta egyes börtönökben a fogvatartottak fejére húzott csuklya, amelyet akkor viseltek, ha kiléptek zárkájukból. A börtönkápolnáknak is külön fülkéjük volt, a fogvatartottak itt se láthatták egymást. Ugyanakkor ez egy tökéletes hely volt arra, hogy kísérleteket végezzenek a különböző típusú elítélteken, és arra is, hogy mindenkit saját tulajdonságai szerint kezeljenek.

A panoptikon modellel kapcsolatos tervek megszületésének idején már a 4-6 emeletmagasság volt a jellemző. A szerkezetet vastag tégla vagy kőfalak alkották, 20 cm-enként vassal összefogva, így nehezítve a falon való átjutást és növelve a merevséget. A belső falak többnyire 35-45 cm szélesek voltak, szintén téglából, vagy kőből épültek. Ismert volt az üvegtető, melyet a középső kupola lefedésére használtak, így sok fényt juttatva a központi térbe, és ismert volt a fűtési rendszer is, így fűtőcsövek sokasága hálózta be az épületet. A zárkák mérete 3,9x2,1x2,7 vagy 2,7x1,8x2,4 m volt, melyet később kibővítettek nagyobb térré, ugyanis a kisméretű zárkákban nem lehetett dolgozni, valamint igen rossz hatást keltettek a fogvatartottakban. A börtönépítészet ezen modellje egy tökéletes rendszernek bizonyult a hatalom automatizálására és az egyéniség megfosztására.

Érdekesség, hogy 2012-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszék hallgatója, Szöllösi Beáta „Büntető és/vagy nevelő - Büntetés-végrehajtási intézetek építészeti fejlődéstörténete” című szakdolgozatában is foglalkozott a panoptikon modellel. 

Akiket érdekel, azok kedvéért itt a szakdolgozat elérhetősége: http://tdk.bme.hu/EPK/DownloadPaper/Buntetesvegrehajtasi-intezetek-fejlodese

Azt korában is tudtam, hogy ma már nem sok, hasonló börtönépítészeti modellbe sorolható bv. intézet működik, ezért a balassagyarmati valahol kuriózumnak számít. De nem csak a korát tekintve (1842-45 között épült, késő klasszicista stílusban), hanem a kivitelezést illetően sem tekinthető mindennapinak a Nógrád megyei intézet. Az épület kivitelezése ugyanis oly módon valósult meg, hogy a tervező – valószínűleg Novák Dániel királyi főépítészeti tiszt – egy külső körgyűrűt álmodott meg. Ennek külvilág felé néző része az ún. körletfolyosó, melynek ablakai adják befelé a természetes megvilágítást. A folyosóról nyílnak a zárkaajtók, és a zárkák ablakai a belső, ún. világító udvar felé néznek, ami szintén egyfajta természetes megvilágítást ad a zárkáknak, még ha csak szerényen is. A világító udvar közepén található egy henger alakú központi építmény (az alapkoncepcióban ez lenne a torony), amelynek legalsó része ad otthont jelenleg a felügyelet irodájának, míg legfelső része az emblematikus jellegű kupolával fedett börtönkápolna. Ebből reményeim szerint érződik, hogy a balassagyarmati modell a panoptikon modellek egy fordított verziója, ugyanis a jellemző kivitelezés nem ez, hanem egy olyan változat, amikor is a zárka ablakok néznek a külvilág felé, a zárkaajtók egy belső, nagy tér felé, amelyben egy központi torony helyezkedik el, amelyből valóban jól megfigyelhetőek a zárkák. Ami miatt most a börtönépítészettel foglalkozom, az nem más, mint egy néhány nappal ezelőtti „neten szörfölés”, melynek során arra bukkantam, hogy Hollandiában három panoptikon jellegű börtön is található, holott eddig magam csak egyről tudtam, a Haarlemben találhatóról, amelyben volt szerencsém járni is. A holland börtönökben a belső tér hatalmas, sportolásra is alkalmassá alakított, a kupola világító ablakain keresztül is megvilágított, a klasszikus torony azonban innen is hiányzik. De jöjjenek a fotók:

  Arnhem Prison, Arnhem, Netherlands 

 Breda Prison, Breda, Netherlands 

Haarlem Prison, Haarlem, Netherlands

A fotók forrása: http://www.bau-xiphoto.com/, azon belül: http://www.bau-xiphoto.com/dynamic/artwork_display_photo.asp?ArtworkID=18633, készítőjük: David Leventi.