A mai bejegyzés a 18+ jelzéssel ellátott kategória legfrissebb darabja. A vers ezúttal is egy ún. fogda-zárka falán került rögzítésre, egy olyan elítélt által, aki azóta már szabadult. Büntetése töltése alatt egyébként az érintett több alkalommal élvezhette az adott - vagy rendeltetését tekintve azzal megegyező - zárka vendégszeretetét, úgy biztonsági elkülönítés. mint magánelzárás fegyelmi fenyítés címén. A vers egyértelműen árulkodik arról, hogy a szerző (vagy pusztán falra író, mert a kettő persze nem feltétlenül egyezik meg...) otthonosan mozog a börtön világában, jól ismeri a börtön szlenget.
A szöveget egy az egyben úgy gépeltem le, ahogy az a falra lett írva, ami abból a szempontból érdekes, hogy ebben a formában egy elég érdekes tagolású verset kapunk, viszont annak felolvasásakor a látszólag nemlétező rímek is kitűnnek.
A szöveg egy erősen durva, trágár megfogalmazása azoknak a vélt/valós félelmeknek, melyek a börtönnel kapcsolatosan felmerülhetnek az emberekben. Gondolok itt a szappanért való lehajolás kapcsán elterjedt többnyire rémhírekre. A szövegkörnyezetből az tűnik ki, hogy a megversesített szexuális jellegű erőszak elszenvedője egy "vamzer", aki a fogvatartott szerint megérdemli a sorsát, ráadásul az általa rögzített sorok szerint a személyi állomány tagjai is szemet hunynak az érintett sérelmére elkövetett erőszak felett, mivel úgy gondolják, hogy a "vamzer" megérdemli a sorsát. Ez természetesen nem igaz, a személyi állomány tagjai nem tehetnek semmiféle különbséget a fogva tartottak között, függetlenül a problémát jelentő elítélt személyétől, intézkedési kötelezettségük van arra, hogy egyebek közt megakadályozzák az egymás sérelmére elkövetett cselekményeket. Az, hogy a fogvatartottak között minél kevesebb probléma, konfliktus legyen, valahol mindkét oldal, tehát az elítélt populáció és a személyzet közös érdeke.
A szöveget egy az egyben úgy gépeltem le, ahogy az a falra lett írva, ami abból a szempontból érdekes, hogy ebben a formában egy elég érdekes tagolású verset kapunk, viszont annak felolvasásakor a látszólag nemlétező rímek is kitűnnek.
A szöveg egy erősen durva, trágár megfogalmazása azoknak a vélt/valós félelmeknek, melyek a börtönnel kapcsolatosan felmerülhetnek az emberekben. Gondolok itt a szappanért való lehajolás kapcsán elterjedt többnyire rémhírekre. A szövegkörnyezetből az tűnik ki, hogy a megversesített szexuális jellegű erőszak elszenvedője egy "vamzer", aki a fogvatartott szerint megérdemli a sorsát, ráadásul az általa rögzített sorok szerint a személyi állomány tagjai is szemet hunynak az érintett sérelmére elkövetett erőszak felett, mivel úgy gondolják, hogy a "vamzer" megérdemli a sorsát. Ez természetesen nem igaz, a személyi állomány tagjai nem tehetnek semmiféle különbséget a fogva tartottak között, függetlenül a problémát jelentő elítélt személyétől, intézkedési kötelezettségük van arra, hogy egyebek közt megakadályozzák az egymás sérelmére elkövetett cselekményeket. Az, hogy a fogvatartottak között minél kevesebb probléma, konfliktus legyen, valahol mindkét oldal, tehát az elítélt populáció és a személyzet közös érdeke.
A vers végén, az "ölik" szócska, a zárkafalon, ahogy azt a blogban is olvasni lehet, alá lett húzva, mintegy nyomatékosítva azt, illetve ezzel együtt üzenetet hordozva magában a vamzernek számító társak számára. Ez, ha nem is konkrét személynek szóló, de mégis egyértelmű fenyegetést jelentő tartalom.
Ha bemegyek a csurmába és
Ledobok egy szappant, te
Lehajolsz érte, én meg
Seggbe baszlak, levágod,
Hogy mi van és kiszólsz az
Őrnek. Egy főtörzs belép.
Na, mi van, te féreg?
Főtörzs úr, segítsen, ezek
Vannak vagy 10-zen digi-di.
Szétbaszták a seggem és
Minden tiszta véres.
Nem érdekel engem semmiféle
Büdös köcsög, főleg nem a vamzer,
Mert rühellem a dögöt.
Mert az egyiknek szopod, a másiknak
Meg vered, de 10 éved van, kibírod.
Visszamész a csurmába és bepucsítasz,
Megint, mert addig jár a vamzer
A kútra, míg meg nem
Ölik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése