Egy elítélt bemutatkozása...

Ma egy olyan fogvatartott mutatkozik be, aki első bűntényesként, egy nagyobb médianyilvánosságot kapott bűncselekmény egyik résztvevőjeként kapott ítélet miatt kiszabott szabadságvesztés büntetését tölti intézetünkben. A konkrét esetről egyelőre nem beszél, arra azonban már elég erősnek érezte magát, hogy vállalkozzon érzései megfogalmazására, kimondására. Íme az eredmény, fogvatartotti gondolatok szabadon:       

"Üdvözlök minden kedves olvasót a balassagyarmati büntetés-végrehajtási intézetből. Andrásnak hívnak, és lehetőséget kaptam az intézet vezetőségétől, hogy gondolataimat és tapasztalataimat megoszthassam másokkal. Ez által a külvilág betekintést nyerhet a benti élet rejtett és nem éppen vidám életébe. 

Gondolom, most megkérdeznék tőlem, hogy miért írom mindezt le? Meg persze, hogy ki kíváncsi egy elítélt történetére és gondolataira. És kíváncsi lehet -e bárki arra, hogy mi történik egy börtön falai között? Hasonló állásponton voltam, mielőtt én is ide jutottam volna.. Ezért passzivitásukat megértem a börtönvilág felé. De higgyék el, vannak helyzetek, amikor az embernek egyik pillanatról a másikra megváltozik az élete, és egy olyan világba csöppen, amiről addig semmi fogalma nem volt, és amit nem tudatosan épített fel. Ezt a világot mi idebent egyszerűen csak börtönvilágnak hívjuk. 

Életem, pár évvel ezelőtt gyökeresen megváltozott. Egy szokványos hétvégi napon kezdődött az egész, persze, ha tudtam volna, hogy mi fog rám várni az elkövetkező években, akkor inkább otthon maradok a kedvesemmel és kettesben töltöm vele az egész délutánt. De persze ambícióim mindig meghaladták a képességeimet, és én ezt a hétvégi napot is munkával töltöttem, ami azt eredményezte, hogy rossz helyen voltam rossz időpontban. Bűncselekményemet egyelőre nem szeretném felfedni, de annyit elárulok, hogy ez a szerencsétlen tragédia később országos felháborodást keltett. 

Letartóztatásom a szokványos módon történt, és pillanatok alatt bekerültem egy olyan rendszer hálójába, amit ezelőtt csak filmekben láttam. Viszont ez nem film volt, ez a való világ volt, aminek én voltam az egyik főszereplője. A megkülönböztetést az első pillanatban éreztem, hiszen éreztetni is akarták, mind a közvélemény, mind az emberek, akik kapcsolatot teremtettek velem. 

Megtapasztalhattam viszont azt, hogy a Média, ha akar, közellenséget, vagy akár hőst is csinálhat az emberből. Én a közellenség szerepét kaptam, így a börtönben töltött napjaim még az átlagosnál is nehezebben teltek. Azonban ezen érzéseimen felülkerekedtem, megtaláltam önmagam, és felvéve a börtön ritmusát, minden érzékszervemmel arra hangolódtam rá, hogy a lehető legjobb állapotban szabaduljak majd mind mentálisan, mind fizikálisan, amikor kinyílnak előttem a börtön kapui. 

Ha megkérdeznék tőlem, hogy milyenek a magyarországi börtönviszonyok, erre egyszerű választ tudnék adni. Az attól függ, hogy melyik börtönben, és hol, milyen körülmények között kell letöltenie az embernek a rá kiszabott büntetését. 

A börtönnek mik a céljai? A javító nevelés, az emberek teljes megváltoztatása? Talán a megtorlás, amit akár teljes megsemmisítésnek is nevezhetünk, A válasz számomra szinte lehetetlennek tűnik, de meglátásom szerint a börtön szokásai függnek attól, hogy az intézet az ország melyik részén található, ez által a helyi szokások érvényesülnek a börtön falakon belül. A vezetőség nagyban hozzájárul, hogy az előbb felsorolt lehetőségek közül melyiket gyakorolja. 

A börtönünk nagy hangsúlyt fektet a szabad vallásgyakorlásra, valamint a fogvatartottak és családjuk közötti kapcsolattartásra. Ezen kívül számos programlehetőség közül választhatnak az elítéltek, amikkel fejleszthetik önmagukat, hogy minél könnyebben vissza tudjanak majd szabadulásuk után illeszkedni a társadalomba, és megtalálják a számításaikat az életben. Ezért ezek a programok nagyon fontosak a börtönben lakók számára. Ilyen programok például az önismereti tréning, a mese szakkör, a fórum színház, az angol szakkör, illetve a különböző szakmák elsajátítása. 

Az önismereti tréning által megismerést nyerhetünk önmagunkról, feltárhatjuk szakemberek segítségével a hiányosságainkat, rávilágítást kapunk emberi értékeinkre, amiket továbbfejlesztve igazi értékes emberek lehetünk, magunk és a környezetünk számára is. 

A szakmák tanulásával szakirányú képzést kaphatunk, ami által munkahelyet tudunk majd magunknak keresni, ezzel is csökkentve az esélyt arra, hogy visszaessünk a bűn bugyrába. 

Az angol nyelv tanulása ebben a mai világban szinte mindennél fontosabb, mert bármerre járunk, angolul mindenhol beszélnek, és az Internet világában is fontos a nyelvtudás. Ezen kívül, ha valaki külföldi munkát szeretne a jobb kereset reményében, ott is elengedhetetlen az angol nyelv ismerete. Szerencsére intézetünkben erre is van lehetőség, amivel sokan élnek, és tanulják a nyelvet. 

Mindennél fontosabb egy elítélt életében a börtönön belül, hogy teljes mértékben lekösse magát, és hasznosan töltse el a bent töltött időt, és magához mérten értékesebb emberként szabaduljon, mint ahogy bekerült. És akár ne is úgy fogja fel az ember a végén, hogy időt vesztett, hanem tanultan, és letudva régi életét, megváltozva, új életet kezdjen odakint, igazi szerves részét képezve a társadalmunknak. Én is ezen az úton haladok, és tisztában vagyok vele, hogy meg tudom csinálni, mert erős és elszánt vagyok egy új élet reményében, mikor hátrahagyom a börtön falait."

Hm.. elgondolkodtató szavak, gondolatok. A kezdeti bizonytalanság ellenére véleményem szerint igenis sok olyan ember van, aki kíváncsi lehet egy fogvatartott érzéseire, történeteire. És nem csak azért a sokat emlegetett mondatért, hogy "a börtönben mindenkinek meg van a saját téglája". Nem, a dolog ennél sokkal összetettebb. Az egyre nagyobb nyitottság ellenére úgy gondolom, hogy a börtön világa sokak számára még mindig egy ismeretlen dolog. Márpedig az ember hajlamos arra, hogy az ismeretlentől tartson, féljen tőle. Nem kell, nem jó, nem szükséges félni. Ehhez azonban fontos, hogy a lehetőségekhez mérten minden érdeklődő betekintést nyerjen a rácsok mögötti életbe. Akár csak a kíváncsisága kielégítése végett, akár olyan szakemberként, akit érdekel a téma, de eddig nem volt arra lehetősége, hogy bejusson valamely büntetés-végrehajtási intézetbe. De ne feledkezzünk meg az elítéltek hozzátartozóiról sem, hiszen sok esetben ők sem rendelkeznek kellő információval. És még sorolhatnám. A lényeg, hogy megítélésem szerint az embereket érdekli a börtön, a börtönélet. Ezért is érzem egyfajta küldetésemnek, hogy a lehetőségekhez mérten minél nagyobb bepillantást adjak abba a munkába, amit a büntetés-végrehajtási intézetekben dolgozók végeznek, karöltve más szervezetek munkatársaival. Továbbá azt is fontosnak tartom, hogy bemutassam a fogvatartottak életét, érzéseit és gondolatait..

Mindig mondom, hogy a börtönbe bekerülni könnyebb, mint azt az ember gondolná. Egy rossz döntés, egy rossz választás, vagy ahogy az elítélt is fogalmaz: a rossz időben rossz  helyen történő megjelenés egyaránt ahhoz vezethet, hogy valaki bűncselekmény elkövetőjévé váljon. És ettől a pillanattól kezdve részese lesz annak a rendszernek, a börtönvilág rendszerének, ami előbb-utóbb mindenkit (engem, munkatársaimat, a fogvatartottakat egyaránt) "bedarál". A túlélésért, a mentális és fizikai egészség megőrzéséért ki-ki lehetőségei szerint megteheti azt, amit jónak tart, ami számára elérhető. Jelen esetben koncentráljunk a fogvatartottakra, hiszen ők azok, akik tetszik, nem teszik, de a mi munkánk alanyai. A velük való foglalkozás, a szabadulás utáni életükre való felkészítés egy igen fontos alapfeladata valamennyi bv. alkalmazottnak. A fogvatartott levelét csak ma reggel kaptam meg, eddig nem is tudtam, hogy miről szeretne írni, mégis örömmel olvastam, hogy a másik oldalról, az elítéltek szemszögéből nézve a dolgokat, sok olyan gondolatot fogalmaz meg, amivel magam is egyetértek. Mik is ezek? A keretjogszabályok büntetés-végrehajtási intézettől függetlenül azonosak, mégis elmondhatjuk, hogy valahol ahány ház, annyi szokás alapon működünk. Mert egyebek mellett mások az adott intézet infrastrukturális adottságai, lehetőségei, más a személyi állomány összetétele, az egyének motivációi, gondolkodásmódja, mely tényezők egyértelműen hatással vannak az intézet nevelési, kezelési stratégiáit illetően. És én is rendkívül fontosnak tartom a vezető, a parancsnok személyét, gondolkodásmódját, amely egyértelműen hatással van arra az irányvonalra, amelynek mentén az előbb említett stratégia kialakul és működik. 

Jelen időszakban kimunkálás alatt áll egy olyan anyag, amely "Nevelési, kezelési elvek módszertani gyűjteménye" névre hallgat, és ez a kezelés-technikai, módszertani jellegű segédanyag lenne hivatott arra, hogy segítsen a fogvatartottakkal való foglalkozás, bánásmód szakmai részleteinek egymáshoz való közelítésében, függetlenül attól, hogy egy fogvatartott melyik intézetben tölti a büntetését. A jó gyakorlatok, az újszerű, ezzel együtt a gyakorlatban hatékony módszerek általános alkalmazásával a tevékenységünk hatékonyabbá válhat, ez által a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának a céljai is talán könnyebben megvalósíthatóvá válnak. Ehhez persze több más tényező szükséges lehet, de az egységes szemléletmód és gyakorlat talán előrelépést hozhat. És ha a jövőben arra is lehetőség nyílna, hogy a fogvatartottakkal foglalkozó nevelők, pszichológusok, esetenként felügyelők száma is emelkedne, akkor még ideálisabb feltételek mellett folytathatnánk tevékenységünket..

Visszatérve a fogvatartott írására, kiemelném, hogy az elítélt maga is mennyire fontosnak tartja azt, hogy a büntetése alatt minél jobban, minél hasznosabban leköthesse magát, és olyan programokon vehessen részt, amelyek segíthetik gondolkodásmódjának formálását, önértékelésének javulását, és a szabadulás utáni visszailleszkedését. És azt is meglátta az elítélt, hogy ebből a szempontból milyen fontos lehet a családdal való kapcsolatok fenntartása, alakítása. Ezzel együtt egyértelmű, hogy minden egyes bűnelkövetőt megváltoztatni nem lehet, és a bűnismétlést sem lehet teljes mértékben megszüntetni,  ettől függetlenül minimális célként azt feltétlenül érdemes kitűzni, hogy egy adott személy a szabadulása pillanatában ne legyen rosszabb mentális, fizikális állapotban ahhoz képest, mint amilyen a befogadásakor volt..