Az elmúlt napokban a Társadalmi Visszailleszkedést Segítő Egyesület, mint főpályázó által
KAB-ME-12-8026 iktatószámon benyújtott, "A családi kapcsolatok
helyreállítását szolgáló kábítószer-prevenciós modellprogram a Balassagyarmati
Fegyház és Börtönben" című nyertes pályázat keretében négy fogvatartott és családtagjaik között került sor családi döntéshozó csoport foglalkozások megtartására, Katona Csilla facilitálása mellett.
A programban jelen esetben olyan elítéltek vettek részt, akik életében a szabadságvesztés büntetés megkezdése előtt szerepet játszott a kábítószer. A négy fogvatartott között akad olyan, aki fogyasztó volt, míg egyikük terjesztette a drogokat. Egy dolog azonban biztos: abban, hogy börtönbe kerültek, a kábítószerrel való kapcsolatuknak, életmódjuknak jelentős hatása volt.
Négy, a szabadulásához közeledő elítélt. Négy család. Négy sors. Egy közös cél: a családok életében kialakult problémák kezelése, a kommunikáció javítása, a lehetőségeikhez és igényeikhez megfelelő cselekvési terv kidolgozása a jelenlegi helyzetükre és a szabadulás utáni időszakra vonatkozóan. Abban teljes mértékben biztos vagyok, hogy nem lesz könnyű olyan megoldásokat keresni és találni, amelyek segítenek helyzet megoldásában, viszont bízom benne, hogy lesz olyan család is, amely a meglévő erőforrásait felhasználva sikeresen birkózik meg a feladatokkal.
Elnézve a programba bekerült családokat, meghallgatva az elítéltek és a hozzátartozók gondolatait, azt gondolom, hogy vannak reményteljes törekvések. De mindez nem feltétlenül elég. Az álmokat, a szabadulás utáni terveket közelíteni kell a realitáshoz, a mai magyar valósághoz. Ami pozitív, hogy a fogvatartottak korábbi életüket átértékelték, hibáikat felismerték, belátták. Akadnak olyanok, akik egy közös bűnmegelőzési, drog-prevenciós projektben gondolkodnak annak érdekében, hogy a mai fiatalok ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, melyek következtében ők börtönbe kerültek. Egyfajta hiteles, őszinte élet, a családtagok támogatásával meglévő lehetőségek kiaknázása egyértelműen jó hatással lehet a szabadulás utáni beilleszkedésükre. Ahogy egyikük mondta: "érzem, hogy már csak egy esélyem van, amit meg kell ragadnom. Számomra nem mindegy az, hogy milyen környezetbe megyek vissza. Nem szeretnék csalódást okozni azoknak, akik várnak, akik energiát fektettek belém. Fontos, hogy komoly barátaim, reális terveim legyenek, mert ez adhat esélyt az újrakezdésre. És az is fontos, hogy a céljaim reálisak legyenek, rövid- és hosszútávon egyaránt."
Összegezve a foglalkozásokon elhangzottakat megállapítható, hogy a fogvatartottak látszólag tudják, hogy mit is szeretnének elérni, terveik többnyire megvalósíthatónak tűnnek. A céljaik eléréséhez azonban meg kell találniuk a helyes, törvényes utat. Ehhez szükség lehet arra is, hogy korábbi, bűnre csábító környezetükből kilépjenek. Az egyik fogvatartott egyértelműen lakhelyet kíván váltani: "nem akarok visszamenni a városba, az emberek miatt. A régi barátok már nem jó szemmel néznek rám, és talán rossz hírem is van. El akarok költözni onnan, ami nem menekülés, hanem az előző életem egy szimbolikus lezárása.."
A program részeseként szeretném hinni, hogy a megnyilvánulások valóban őszinték voltak, és a tervek valóra válhatnak. Ez sok mindenen múlik, nem kizárólag a fogvatartottak és családtagjaik elhatározásán, hozzáállásán. Az eredmény, a siker bizonytalan. Egy viszont biztos: továbbra is úgy gondolom, hogy a családi döntéshozó csoport egy olyan eszköz, amely valóban jól illeszkedik a büntetés-végrehajtás szakmai tevékenységébe. Lassan hozzá is látok egy újabb pályázat megírásához, amelybe további hasonló programokat lehet beletervezni, mint megvalósítandó projektelem..
Elnézve a programba bekerült családokat, meghallgatva az elítéltek és a hozzátartozók gondolatait, azt gondolom, hogy vannak reményteljes törekvések. De mindez nem feltétlenül elég. Az álmokat, a szabadulás utáni terveket közelíteni kell a realitáshoz, a mai magyar valósághoz. Ami pozitív, hogy a fogvatartottak korábbi életüket átértékelték, hibáikat felismerték, belátták. Akadnak olyanok, akik egy közös bűnmegelőzési, drog-prevenciós projektben gondolkodnak annak érdekében, hogy a mai fiatalok ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, melyek következtében ők börtönbe kerültek. Egyfajta hiteles, őszinte élet, a családtagok támogatásával meglévő lehetőségek kiaknázása egyértelműen jó hatással lehet a szabadulás utáni beilleszkedésükre. Ahogy egyikük mondta: "érzem, hogy már csak egy esélyem van, amit meg kell ragadnom. Számomra nem mindegy az, hogy milyen környezetbe megyek vissza. Nem szeretnék csalódást okozni azoknak, akik várnak, akik energiát fektettek belém. Fontos, hogy komoly barátaim, reális terveim legyenek, mert ez adhat esélyt az újrakezdésre. És az is fontos, hogy a céljaim reálisak legyenek, rövid- és hosszútávon egyaránt."
Összegezve a foglalkozásokon elhangzottakat megállapítható, hogy a fogvatartottak látszólag tudják, hogy mit is szeretnének elérni, terveik többnyire megvalósíthatónak tűnnek. A céljaik eléréséhez azonban meg kell találniuk a helyes, törvényes utat. Ehhez szükség lehet arra is, hogy korábbi, bűnre csábító környezetükből kilépjenek. Az egyik fogvatartott egyértelműen lakhelyet kíván váltani: "nem akarok visszamenni a városba, az emberek miatt. A régi barátok már nem jó szemmel néznek rám, és talán rossz hírem is van. El akarok költözni onnan, ami nem menekülés, hanem az előző életem egy szimbolikus lezárása.."
A program részeseként szeretném hinni, hogy a megnyilvánulások valóban őszinték voltak, és a tervek valóra válhatnak. Ez sok mindenen múlik, nem kizárólag a fogvatartottak és családtagjaik elhatározásán, hozzáállásán. Az eredmény, a siker bizonytalan. Egy viszont biztos: továbbra is úgy gondolom, hogy a családi döntéshozó csoport egy olyan eszköz, amely valóban jól illeszkedik a büntetés-végrehajtás szakmai tevékenységébe. Lassan hozzá is látok egy újabb pályázat megírásához, amelybe további hasonló programokat lehet beletervezni, mint megvalósítandó projektelem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése