Ma egy verssel jelentkezem, K. László fogvatartott költeményét adom közre, melyet az elítélt, hogy őt idézzem, "tenger mély tisztelettel" dobott ki a nevelői ládába, mint utóbb kiderült, abból a célból, hogy gyarapítsa a blogban közzétételre kerülő fogvatartotti alkotásokat.
Mi is a szeretet ára
Néha elkap minket a
bánat,
Akkor fordít nekünk
hátat,
Hátat fordít, kit
szeretünk,
Ki sok mindent megtett
értünk.
Megtett értünk sok
szép dolgot,
Megoldott sok bajos
gondot.
Gondokat, mi miattunk
lett,
De most fáj ez az
ítélet.
Fáj, mert érzem, ez a
bűnöm,
Elkísér majd a
jövőmön.
Végig kísér majd
minden utamon,
Jövőm jövője a
múltamon.
Van egy folt a sok kis
között,
Megoldott kis gondok
fölött.
Fölötte áll ez
mindennek,
Ezért ki szeretett,
most megvet.
Elítéli jogos hittel,
szívvel, ésszel és tettekkel.
Kit szerettünk, már
megvet minket,
Azt hisszük, hogy
nekünk már mindegy.
Mert azt hittük vígan,
hogy minden rossz dolog elillan,
Elmúlik, mint minden
bánat,
Bár kit szeretünk, az
még várat.
Jók leszünk, mert
tudjuk mára,
Mi is a szeretet ára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése