"Rendszerint másoktól idézek, de neked most eredeti John Smith sorokat küldök. Nem valami költőiek, de igazak. Igen, a börtön érzéketlenné tesz, de rákényszerít, hogy észrevegyük, mi a legfontosabb. A család és a hűség. Mi elítéltek, tudjuk, hogy a börtönben egyik sem létezik. Tehát ne menekülj az elől, akivé váltál – elítélt. Fogadd el, fejlődj tőle és többé nem veszted szem elől az igazi értékeket."
Részlet "Az elítélt" c. filmből...
A következő vers egy ismeretlen fogvatartott által papírra rögzítve került a kezembe. Nem tudom, hogy valahonnan másolta vagy adott esetben maga szerezte, ettől függetlenül mindenképpen érdemesnek tartom arra., hogy közöljem. Egyrészt, mert a maga nemében nekem tetszik az alkotás. Másrészt, mert az elítélt akár így, akár úgy, de megdolgozott vele...
Mégis hálát adunk minden nap azért, hogy élhetünk!
Bizalom és kétely egy hitetlen hittel,
Egy ördögi szívvel, egy kicsiny reménnyel.
Járja az útját nevetve, sírva,
Az élet a kezdet, a végzet a sírja.
*****
A fenti verset két elítélt juttatta el hozzám, egy általam meghatározott, részben szabadon választott feladat kapcsán. A közelmúltban az érintettekkel szemben egy szóváltást követően fegyelmi eljárás indult. A kivizsgálás megállapításai alapján végül is az elfogadottnál hangosabb megnyilvánulásukkal a szabad levegőn tartózkodás rendjét megzavarták, és a társaik előtt sem feltétlenül pozitív példát mutattak, de pofon nem csattant, fizikai érintkezés közöttük nem történt.
Ráadásul a fegyelmi tárgyalás során külön-külön, majd szembesítve is egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy igazából ők úgymond "barátok", és nem akartak összeverekedni, csak egy félreértés miatt valóban a megszokottnál indulatosabban, ingerültebben szóltak egymáshoz. A körülményeket, és az általuk elmondottakat mérlegelve úgy gondoltam, hogy felelősségre vonásuktól eltekintek, abban az esetben, ha egy feladatot közösen, egymással együttműködve teljesítenek. Ez okból kifolyólag a fenyítés helyett meghatároztam nekik, hogy egy héten belül továbbítsanak felém egy olyan verset, amit egy általuk választott témában, közösen írnak meg, együtt vetnek papírra. A feladatot teljesítették, a fenti verset a mai napon kaptam meg. Lehet persze ismét fanyalogni, hogy nem túl hosszú, meg hogy miért nem lett jól megfenyítve a két fogvatartott, de úgy gondolom, hogy ezzel is elértem legalább annyit, mint mondjuk egy kiétkezés csökkentés fenyítéssel. Ki tudja... A gyakorlati büntetés-végrehajtáshoz manapság annyian értenek, köztük olyanok is, akik nem sok időt töltöttek el elítéltek között, nem igazán dolgoztak a börtön rácsok mögött. Ezért ha nem baj, én nem adok mindenki véleményére... És teszem, amit tanultam, amit gondolok, amiben hiszek, ameddig lehet...
A mai napon, ismét hosszabb hallgatás után, egy verssel kedveskedem a kitartó olvasóimnak. A mai vers szintén annak a fogvatartottnak az alkotása, kinek egy másik művét a múlt héten tettem közzé. Üzenete sok más elítélt számára hasznos lehet, de bárki elfogadhatja azt, hogy az embernek vállalnia kell a tetteit követő felelősséget, a cselekedetek következményeit. És a vers azon része, miszerint a fogvatartott a büntetése töltése alatt a Bibliához, Istenhez fordul, egy vitathatatlanul jellemző dolog. Nem tudom, kiben milyen gondolatok ébrednek a vers elolvasását követően, nekem tetszett...
„Bezárva, de mégis szabadon.”
Hé, ember, ne feledd el, hogy a világ mindenkié, és
hogy felelni kell tetteidért.
Tetteid következménye az, hogy jelenleg zárva vagy.
De ne félj, ne keseregj, hanem tedd azt, amit én -
felelek tetteimért.
És légy hálás Istennek, hogy még csak Bírád mondta ki
ítéleted, mert meghagyta létedet.
Hisz létedet, életté válthatod, ha rájössz, hogy
hogyan kérj bocsánatot.
És ha ezt tiszta szívvel, ép elmével teszed,
Megnyered az örök életet.
És azért, hogy ne élj hiába, arra kérlek, olvass bele
a Bibliába.
És ne csak olvass, hanem láss is, és lásd meg azt,
Hogy számodra mit ad. Azt adja, mit nekem is adott
Isten, jelenléti szabadságot.
Mikor már nem zavar, hogy zárva vagy, mert az életed
lett szabad.
Legyek inkább vak és ostoba, csak ezt ne felejtsem el
soha.
Mint azt vélhetően mindenki tudja, ma van Anyák Napja. Ebből az alkalomból engedjék meg a blog olvasói, hogy egy fogvatartott versét mutassam be nekik. Nem sokkal ezelőtt intézetünkben egyfajta "Ki mit tud"-szerű rendezvény került megrendezésre intézetünkben, amelyen Sz. Gábor saját verset adott elő. A fogvatartott így fogalmazott: "Mikor írtam, én magam is sírtam sokat, mert az igazat vallom Anyumnak..."
Következzen hát a vers...
Anyám, Te egyetlen
Ó, Anyám, Te, ki óvtál engem, s védtél,
Kérded tőlem: miért vétkeztél?
Vétkem, s bűnöm megbocsáttatik,
Védtél, s óvtál az örökkévalóságig.
Szereteted, s ölelésed mindig megmarad,
Drága Anyám, légy erős, s húzd ki magad.
Minden erőmmel, szívből szeretlek,
Már várom ölelésed, s hogy veletek lehessek.
Bársony puha bőröd az arcomon megmarad,
Érintésed engem kísér, s elragad.
Nekem te vagy a szabadság és gazdagság,
Ölelésed számomra a legnagyobb biztonság.
Kérlek, Anyám, nyújts segítő kezet,
Ígérem, többé nem vétkezek.
Óvjál, s védjél minden bajtól,
Reszkető ajkam neked kezet csókol.
A fülemben a hangod mindig kísért,
Bármit megtennék egy kis szeretetért.
Tudom, s érzem a hiányod súlyát,
Minden nap várom a drága Anyám vigaszát.
Ó. Anyám, a te fiad vagyok, ki szeret, s tisztel,
A gyermeked maradok örökké, hidd el.
Szeretetem, s imádatom feléd végtelen,
Te vagy nekem a világ, s az életem.
Ölelésre tárul a gyönyörű kezed,
S remegve nézem a könnyes szemed.
Az arcodat nézem, s sírva fakadok,
Csak érted élek, s örökké veled maradok.
Ó, Anyám, Te, ki óvtál, s védtél,
Kérded tőlem: miért vétkeztél?
Vétkem, s bűnöm megbocsáttatik,
Védtél, s óvtál az örökkévalóságig.
Szeretlek, ó, Anyám, és sírva búcsúzom,
Sok erőt, egészséget, drága családom.
"Egy fiú, ki a börtönben jött rá, mit ér egy anya."
És csak azért, hogy valahol hű maradjak magamhoz, egy videoklip a végére...
Holnap lesz a Nemzetközi Nőnap, ami véleményem szerint a börtönökben is több fogvatartott eszébe fog jutni, és nemcsak Kalocsán vagy Egerben. Adott esetben olyan intézetekben sem feledkeznek meg március 08-ról a börtönlakók, ahol kizárólag férfiak vannak. Hisz a jeles napon ünneplik egyebek mellett a Zoltánok is a névnapjukat.... De nem akarok tréfálkozni, a nők holnap jussanak minden férfi eszébe, és csak pozitív gondolatok kapcsán. Amit jó lenne az év többi napján is észben tartani, még nekem is.
Balassagyarmaton sok érző lelkű elítélt tölti büntetését, akik között számos tehetséges ember is van. Legutóbb Valentin-nap alkalmából került meghirdetésre részükre egy versíró pályázat, melyen több fogvatartott indult. Előfordult egy-két plágiumnak minősülő vers is (úgy látszik, ez manapság nagyon felkapott és aktuális dolog, még a bv. intézetekben is), de több ígéretes próbálkozás is beadásra került. Következzenek a dobogós versek, melyek segítségével Boldog Nőnapot kívánok a magam, munkatársaim és a fogva tartottak nevében minden lánynak, asszonynak, aki erre tévedt!
