A következő vers egy ismeretlen fogvatartott által papírra rögzítve került a kezembe. Nem tudom, hogy valahonnan másolta vagy adott esetben maga szerezte, ettől függetlenül mindenképpen érdemesnek tartom arra., hogy közöljem. Egyrészt, mert a maga nemében nekem tetszik az alkotás. Másrészt, mert az elítélt akár így, akár úgy, de megdolgozott vele...
Balázs Anna festménye
Vándor
Látod, hogy milyen szép az éj?
Csend honol, és én újra itt
vagyok.
Megjöttem egy hosszú útról.
Fáradtan, de mégis itt vagyok.
Elmondani Neked, hogy merre
jártam,
Hány határon keresztül, zokogva.
Üldözött vad voltam, jártam a
sárban.
Száműzötten, kiverve, mint a
kutya.
Tudom, hogy nem lehet semmi sem a
régi.
Ami elmúlt, nem jön vissza már…
Őszülő fejjel megállok csendben,
Nem jöhet vissza az a régi nyár!
Nyár esti dallam száll az
éjszakában.
Valahol távol szól a Rekviem.
Emlékszel, kedves? Akkor, ott a
kertben.
Mondtuk ki először azt, hogy
szeretlek
De elmúltak az évek, Te nem vagy
az enyém.
Nem csüggedek, de mégis fáj
nagyon.
Azt a sok-sok évet, amit együtt
voltunk,
Elfeledni soha-soha nem fogod.
Menj az élet göröngyös útján,
Ne nézz vissza, bárhogy is
szeretnél.
Próbálj meg élni boldogan, de
mással.
És jusson eszedbe, hogy volt
valakid!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése