2015. január 17., szombat

Az Origo írása a zsúfoltságról...




Milliárdokat fizethet ki raboknak a magyar állam Strasbourg miatt





Négyszázharminc – az Origo információi szerint jelenleg ennyi elítélt perli a magyar államot az Emberi Jogok Európai Bíróságán a fogva tartás körülményei miatt. Mivel az első nyertes perek óta a börtönök zsúfoltsága tovább nőtt, szakértők szerint nagy eséllyel nyerni is fognak, ami több mint egymilliárd forintos büntetést jelenthet az államnak. A probléma olyan mértékű, hogy Strasbourgban már külön erre specializálódott magyar ügyvédi irodák is működnek, az Emberi Jogok Európai Bírósága pedig már az idén irányadó ítéletet hozhat a magyar börtönhelyzet miatt. 


Szél Lászlót 2006-ban, emberölésért ítélte 15 év börtönre a magyar bíróság. Az akkor 41 éves férfi a Budapesti Fegyház és Börtönbe került, ahol öt évig több cellában is lakott, de mindegyikben rendkívül rossz körülmények között. A legnagyobban is csak 3,15 négyzetméter személyes élettere volt, a vécét pedig csak egy függöny választotta el a helyiség többi részétől, ráadásul a mellékhelyiség csak egy méterre állt az asztaltól, ahol a rabok ebédeltek.


Többmilliós kártérítés


A rab a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, és a keresete sikerrel járt. A testület 2011-ben 12 ezer eurót (3 millió 800 ezer forintot) ítélt meg neki kártérítésként, hatezer eurót (kétmillió forintot) pedig perköltségként, mivel a magyar állam a fogva tartásával megsértette az emberi jogok európai egyezményét. Vele együtt nyert egy másik rab, Csüllög Zsigmond is, ő Sopronkőhidán raboskodott, neki 6000 euró kártérítést és 3750 euró (1 millió 200 ezer forint) perköltséget ítéltek meg.


Százával perelnek a magyar rabok


A két eset három éve nagy nyilvánosságot kapott a sajtóban, hiszen előtte nem gyakran fordult elő, hogy magyar elítéltek ekkora kártérítést kapjanak. Ez azonban hamarosan megváltozhat. Az Emberi Jogok Európai Bíróságán ugyanis az Origónak elmondták, hogy Strasbourgban jelenleg rekordszámú, 430 olyan ügy vár ítéletre, amelyet a börtönben tapasztalt körülmények miatt indítottak az állam ellen magyar elítéltek. (1850 magyar ügy van függőben, ezzel a lakosság arányához viszonyítva ötödik-hatodikak vagyunk a listán.)


Mivel a zsúfoltság azóta csak nagyobb lett, nem kizárt, hogy nagy részük nyer majd, ez pedig hatalmas anyagi terhet róhat a kormányra. Ha csak két és fél millió forintot kapnak személyenként, az összeg akkor is megközelíti az egymilliárd forintot, ehhez pedig még a perköltséget is hozzá kell venni, amit szintén a vesztes félnek kell állnia. Úgy tudjuk, emiatt már külön ügyvédi irodák specializálódtak a strasbourgi kártérítési perekre.


Akár mindannyian nyerhetnek


A Szél Lászlót korábban képviselő dr. Cech Andrásnak most is több hasonló ügye van a strasbourgi bíróság előtt. Az ügyvéd ezen nem csodálkozik, hiszen – mint mondta – Magyarországon nagyon kevés EU-konform börtön van, sőt, a budapestiben, amelynek fogvatartási körülményei miatt az állam ellen a pert indították, csak tovább nőtt a zsúfoltság.


Természetesen egyáltalán nem biztos, hogy a mostani perek mind győzelemmel zárulnak, de nem is lehet kizárni ezt a lehetőséget. Vannak eljárásjogi buktatók, és azt is meg kell vizsgálni, hogy valóban igazak-e az elítéltek állításai – nyilatkozta az Origónak Cech, aki a héten sikerrel képviselte azt a magyar trafikost, akinek be kellett zárnia családi boltját, mert nem nyert állami koncessziót. Vékony Lászlónak első fokon 15 ezer eurót (4 millió 700 forintot) ítéltek meg, valamint a perköltséget.


Precedensjog szerint működik


Azt sem szabad elfelejteni, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága precedens alapon ítélkezik. Ha tehát egy ügyben már kimondták, hogy a magyar állam megsértette az emberi jogok európai egyezményének harmadik cikkét, amely az embertelen bánásmódról és a kínzásról szól, akkor lehet számítani arra, hogy az emberi jogi bíróság a többi hasonló ügyben is ezt veszi alapul – emlékeztetett a jogi képviselő.


Irányadó ítélet is születhet


A magyar állam ellen indított perek nagy száma ráadásul súlyosabb következményekkel is járhat. Ha ugyanis Strasbourgban elég nagy létszámban ítélnek el egy országot ugyanolyan egyezménysértések miatt, akkor születhet egy „irányadó ítélet”. Ezt akkor szokták meghozni, ha egy jogsértés már rendszerszintű probléma, mint ahogy például Oroszország esetében már meg is történt. Ilyenkor az összes többi ügyet akár fel is függeszthetik, és felszólíthatják a magyar kormányt, hogy változtasson a gyakorlaton, ez esetben a börtönök túlzsúfoltságán, illetve dolgozzon ki megfelelő hazai jogorvoslati mechanizmust.


Dr. Cech András szerint nem kizárt, hogy hamarosan Magyarország esetében is születik irányadó ítélet, előkészületek már vannak rá. Az ügyvéd szerint az államnak semmiképpen nem lehet érdeke, hogy hosszú távon fennálljanak a börtönben tapasztalt körülmények, hiszen nemcsak pénzről, hanem az ország jó híréről is szó van.


Egy éven belül léphetnek Strasbourgban


Ezt erősítette meg dr. Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programvezetője is. Szerinte akár már egy éven belül megszülethet az irányadó ítélet, mivel az ügyek nagy száma miatt Strasbourgban ennek az elfogadása mindenképpen prioritást élvez. Hiszen ha meghozzák, akkor a többi ügyet fel kell függeszteni, ami nagy terhet levesz az intézményről.


Amíg azonban nem történik változás a magyarországi börtönökben, addig a pert indító elítéltek nagy eséllyel nyerni fognak” – mondta a szakértő.


Évi 2-300 panaszlevél


A Magyar Helsinki Bizottság 1999 óta, együttműködési megállapodás keretein belül vizsgálja a rendőrségi fogdákat, 2002 óta pedig a büntetés-végrehajtás intézményeit. Ezenkívül, ha van rá lehetőség, külön projekteket is indít a körülmények feltárására, sőt, ha panaszlevelet kapnak a fogvatartottaktól, azt is megvizsgálják.


Évente 2-300 ilyen levelet kapunk, általában a körülmények, az étel, az orvosi ellátás miatt írnak, de bántalmazás is előfordult már” – mondta Tóth Balázs, aki azért hozzátette, hogy a panaszok közül természetesen nem mind megalapozott.


Verseny, amiben nem lehet nyerni


A szakember szerint a kormány részéről vannak erőfeszítések a változtatásra, a fő probléma azonban folyamatosan fennáll, hiszen a hivatalos adatok szerint is egyre nő a zsúfoltság. Erről azonban nem feltétlenül a börtönök tehetnek.


A büntetés-végrehajtás olyan versenyt fut, amiben nem tud nyerni, hiszen befogadási kötelezettsége van. Ha valakit elítél a bíróság, azt el kell helyezni. A probléma az igazságszolgáltatás és a társadalompolitika kudarcából fakad” – mutatott rá Tóth Balázs.


Hivatalos a túlzsúfoltság


A börtönök túlzsúfoltságát a büntetés-végrehajtás sem cáfolja. A hivatalos adatok szerint 2009-ben 12 042 helyre 15 373 fogvatartott jutott, és ez a szám 2013-ra jelentősen nőtt. Akkor már 18 042-en voltak rácsok mögött, de a férőhelyek száma nem emelkedett lényegesen, 12 584 hely jutott az elítélteknek. Ez azt jelenti, hogy a magyar börtönök 143 százalékos telítettséggel működnek.


Százmilliók fejlesztésre


Eközben persze a fejlesztések sem maradtak el. A Baranya Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben például 2013 végén korábbi irodákat alakítottak át, így tíz két-, illetve háromszemélyes zárkát tudtak nyitni. Kecskeméten 95 millió forintot költöttek arra, hogy 35 új férőhelyet alakítsanak ki, tíz új zárka készült Bács-Kiskun megyében, a fővárosi Gyorskocsi utcai intézmény befogadóképessége pedig 100 fővel nőtt. A fejlesztések tavaly is folytatódtak, a tervek szerint egy év alatt 1200 új helyet akarnak felavatni.


Érdekesség, hogy amellett, hogy többen vannak börtönben, a súlyosabb bűnesetek száma is folyamatosan nő. A Legfőbb Ügyészség hivatalos adatai szerint, míg 2005-ben 17 772 személy elleni bűncselekményt regisztráltak, addig ez a szám 2013-ban már 28 442 volt. 



Forrás: http://www.origo.hu/itthon/20150115-raboknak-fizethet-milliardokat-a-magyar-allam.html


2015. január 16., péntek

Egy ember megtörtént sorsáról…





Annak idején, még előző szolgálati helyemen kezdtem el bemutatni egy első bűntényes fogvatartott történetét, aki most újra jelentkezett. A történet anno megszakadt, a távollét rányomta bélyegét a barátnőjével való kapcsolatára is. Hiába szerették egymást, a bebörtönzésből adódó kényszerű különélés miatt eltávolodtak egymástól. A kapcsolatuk azonban a közelmúltban rendeződött, de erről már beszéljen az érintett maga:


                      
"A történetemet folytatom…

Óriási öröm érte az egész családomat, főként a páromat és jómagamat is beleértve. Jutalom eltávozást kaptam, 5+1 napot, ami leírhatatlan érzést nyújtott és határtalan boldogságot. Megpróbálom megosztani Önökkel ezt az érzést és élményt egyben.

Már maga a gondolat, hogy haza lehet menni, az hihetetlen, de igaz. A jó magaviselet és a kitartó munka meghozza a gyümölcsét, ez mellé párosul a felügyelet viszonyulása az ember felé, és ami a legfontosabb, hogy a Parancsnok úr a családot és a kapcsolattartást nagyban segíti, hiszen hatalmas felelősséget vállal azzal, hogy hazaengedi az embert, de mégis ad esélyt és bizalmat, amit csak kamatoztatni szabad. Köszönöm!

A kapcsolattartás nagyon fontos a számomra, főleg, hogy párkapcsolatban vagyok, és ennek elősegítését érezhettem a bőrömön. Még mindig a hatása alatt vagyok az otthon eltöltött időnek. Gondosan be kellett osztani minden egyes percet, de a párom előnyt élvezett!

De kezdjük az elején! Kiléptem a kapun, és már akkor felhőtlen boldogság fogott el. (Ja! Az ezt megelőző éjszakán egy percet sem aludtam.) Megpillantottam a szerelmemet, aki eljött értem, furcsa érzés volt ez a helyzet, de mégis boldog és örömteli. Az úton hazafelé már hívtam a családomat telefonon, hogy lassan hazaérek, amikor az örömhírt közöltem velük, hallottam a hangjukon a vidámságot és szeretetáradatot. Majdnem kiugrottam a bőrömből, hiszen nagyon kevés időt töltöttem velük az elmúlt években.

Másnap találkoztunk, jött az egész család, az izgalom a tetőfokára hágott, rengeteg dolgot megbeszéltünk és összebújtunk, mint a kis mongúzok. Boldogság mámorban úszott az egész család, persze a párom is örült az örömünknek! A családi beszélgetések nagyon jót tettek a jövőt illetően, hiszen olyanról is szó esett, amiről rég beszéltünk, és éppen itt volt az ideje, szóval hatalmas dolog történt velem.  Úgy éreztem, sokkal közelebb vagyok a szeretteimhez, mint valaha!

Ha baj van egy családban, és ha összetartunk, és erősítjük egymást, akkor talpon tudunk maradni, de ez a találkozás így otthon nagyot lendített mindenen. A párkapcsolatomról is tudnék néhány sort írni, amikor már azon a ponton van, vagy éppen arra a pontra ér egy kapcsolat, hogy elhidegülés van, akkor már nehéz jobbá tenni és felébreszteni a szerelmet és érzéseket egymással szemben, de ha kap az ember egy ilyen lehetőséget, akkor megnyílnak a kapuk és az érzések újra felébrednek, szóval minden vissza tud állni a régi kerékvágásba!

A kis otthonunkban dúltak az érzések, igaz furcsa volt eleinte, de hamar meglehet szokni a jót! Voltunk sétálni és még ezt is teljesen másként éltem meg, mint ez idáig. Eddig egy megszokott dolog volt, de most különleges! Erre mondják, hogy az élet apró örömei! Ilyenkor döbben rá az ember az igazi kincsekre, számomra a párom, a családom és a szabadságom a legfontosabb, ezek nélkül üres lenne az élet és kilátástalan!

Most hogy már visszatértem, vagyis a végére értem a szabadságnak, hát ez volt még egy szívfájdító érzés, hiszen újra ott kellett hagynom a páromat és a szeretteimet. De a kapott bizalmat nem szabad eljátszani, sőt kamatoztatni kell. Nem győzök köszönetet mondani a Parancsnok úrnak, hiszen hatalmas ajándékot kaptam tőle!

Az utolsó órákban csak az időt néztük, na még mennyi van?! Hát még mindig a hatása alatt vagyok, remélem nem írtam annyira zavarosan és csak annyit tudok tenni, hogy töltöm napjaimat kifogástalanul és várom a következő lehetőséget, hogy boldog napokat tudjak eltölteni a szeretteimmel!

Szerencsésnek érzem magam hogy ilyen dolgot átélhettem!! Köszönöm!"    



2015. január 15., csütörtök

Lecsukták a megvesztegethető börtönőrt - a Népszabadság Online írása és az azzal kapcsolatos elmélkedésem...




Lecsukták a megvesztegethető börtönőrt

A Népszabadság Online internetes portálon egy bizonyos Fekete Gy. Attila nevével fémjelzett írás jelent meg, melynek felütése a következő: „Ötvenezer forintért csempésznek mobiltelefont a raboknak a börtönőrök. Legalábbis azok, akik a Nemzeti Védelmi Szolgálat megbízhatósági ellenőrzésein megbuktak.

A cikk ezt követően beszámol arról, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat által végzett ún. megbízhatósági vizsgálaton fennakadt az egyik büntetés-végrehajtási intézet biztonsági felügyelője, aki még a múlt év december 13-án azt vállalta, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében tiltott tárgyat csempész be az egyik fogvatartott számára. Állítólag egy mobiltelefon-készülék és a hozzá tartozó sim-kártya képezte a megállapodás tárgyát, mely tiltott tárgyak becsempészése fejében az érintett felügyelő 50 ezer forintot kért és kapott.

A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa e hét elején, kivételes gyorsasággal lefolytatott eljárás végén a felügyelőt jogerősen 1 év 8 hónap börtönfokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint két év közügyektől eltiltásra és lefokozásra ítélte.

Az újságíró a következőkkel fejezi be írását: „Köztudomású, hogy a börtönökben csak annak nincs saját mobiltelefonja, aki nem akarja, hogy legyen. Tavaly áprilisban is történt egy a mostanihoz hasonló eset, amikor a székesfehérvári fegyintézet munkatársa vállalta – szintén 50 ezer forintért – egy mobiltelefon célba juttatását. Úgy tűnik, annak a lebukásnak a híre nem jutott el a zalai fegyőrökhöz.


                                                                 


Több okból is sokáig gondolkodtam azon, hogy reagáljak –e az írásra, de végül mégsem bírtam megállni, hogy gondolataimat, érzéseimet kiírjam magamból. Először is szeretném leszögezni, hogy teljes mértékben elfogadom a büntetőeljárás gyors lefolytatását és az annak eredményeképpen meghozott ítéletet. Talán sokaknak nem tetszik, amit mondok, de azt hiszem, hogy azoknak az embereknek, akik eladják magukat, akik megvesztegethetővé válnak, akik besározzák magukat és ezzel rossz fényt vetnek a büntetés-végrehajtási szervezetre, nem az állomány tagjai között, nem a rács külső oldalán, hanem mögötte van a helyük.

Személy szerint engem mélységesen felháborít a cikk, főképpen a fent idézett, általánosító kijelentései miatt, melyek alapján a civilek azt gondolhatják, hogy minden börtönőr korrupt, megvehető, a fogvatartottak bármikor bárkitől mobiltelefonhoz juthatnak. Ahogy a tények mutatják, sajnálatos módon vannak az állomány soraiban olyanok, akik nem közénk valók, akik bemocskolják a szervezet és a személyi állomány többségét képező, tisztességes kollégák becsületét. De ők a kisebbség, ők azok, akiket a becsületes kollégák elítélnek.

Mert a személyi állomány nagy része szerencsére igenis becsületesen, tisztességgel végzi a munkáját. Azt a munkát, ami nem egyszerűen csak egy szimpla kereseti lehetőség, hanem sokak számára szolgálat, hivatás, embert próbáló tevékenység. Akik még életükben nem jártak börtönben, azoknak hiába magyaráznám, hogy miről beszélek, azt a környezetet, azt a közeget belülről kell megismerni, megélni ahhoz, hogy valaki véleményt tudjon alkotni a börtönök világáról.

Lehet, hogy az állomány tagjai nincsenek túlfizetve, nem mindig érzik azt a fajta megbecsülést, amit szeretnének, de a becsület nem pénzkérdés. Azzal, hogy mekkora fizetéssel lehet számolni, mindenki tisztába került akkor, amikor a jelentkezésekor, a felvételi elbeszélgetés során erről tájékoztatták. Ha méltánytalanul kevésnek érezte a felkínált jövedelmet, akkor kereshetett volna más, jobban fizető állást. Utólag nem elfogadható az a védekezés, hogy az alacsony fizetés, a sok kiadás, a megélhetés vitt rá valakit arra, hogy eladja magát. Lehet velem nem egyetérteni, de azt gondolom, hogy akiben benne van a hajlam, az kétszer ennyi fizetés esetén is megvehető lenne.

Mennyi olyan kolléga van, aki napi megélhetési gondokkal küzd, akit ugyanúgy szorítanak a hitelek, mint számos civil embert. Mennyi olyan kolléga van, akinek esetenként gondot okoz az, hogy szolgálatba lépés előtt mit csomagoljon magának enni. És a nehézségek ellenére meg sem fordul a fejükben az, hogy eladják magukat. Ötezer forintért, ötvenezer forintért, vagy bármekkora összegért. Mert a becsületük, a tisztességük nem eladó.

De gondoljunk csak bele, hogy a mai világban mire elég az ötvenezer forint. Nagy valószínűséggel nem old meg semmit, a probléma gyökerét nem közelíti meg. Viszont abban az esetben, ha az érintettnek van lelkiismerete, akkor egy folyamatos idegeskedéssel, lelkiismeret furdalással, a lebukástól való félelemmel jár együtt számára a dolog, ami hosszú távon nem jó dolog. És elég csak egyszer botlani, az érintett ezzel egy olyan mókuskerékbe kerül, amiből nincs kiszállás. A neve elterjed a fogvatartottak körében, ha ki akarna szállni, akkor megzsarolják, hogy feldobják, esetleg megfenyegetik, akár őt magát, akár a családját. És mi lesz akkor, ha lebukik, és maga is börtönbe kerül? Akkor ki fog gondoskodni a családról? Ki fogja felnevelni a gyerekét? Ki fogja lemosni a családjáról azt a stigmát, amit egy rossz döntéssel vagy rossz döntések sorozatával rájuk dobott? Elgondolkodtató kérdések, ugye?

A témáról rengeteget lehetne még írni. Foglalkozhatnék azzal, hogy az NVSZ nem ellenünk van, hanem a tisztességes többségért. Írhatnék arról, hogy mekkora veszélyforrást jelent a többiekre egy megvásárolt és ez által adott esetben irányíthatóvá vált felügyelő (biztos, hogy egy intézkedés során úgy áll ki a társai mellett, ahogy az elvárható?). Megint kiborulhatnék amiatt, hogy a média sokszor csak a negatív dolgok miatt foglalkozik a büntetés-végrehajtási szervezettel, és ez a hír a múlt heti, fiatalkorúakkal kapcsolatos borzalmas történésekkel összefüggő írások után megint csak arra jó, hogy rossz színben tüntessen fel bennünket. Most nem teszem… most csak annyit szeretnék, hogy a szolgálatban lévő kollégák eseménymentes szolgálat után térjenek haza a váltás után. Meg szeretném köszönni továbbá azoknak a munkatársaknak a hozzáállását, a tisztességét, akik az esetleges kísértések és nehézségek ellenére sem felejtik el, hogy mire esküdtek egykor, hogy milyen egyenruhát viselnek, nekik, a többségnek jó egészséget, szakmai és magánéletbeli sikereket kívánok. És végül szeretném, ha az újságíró, ha egészen véletlenül olvassa az írásom, helyreigazítaná azokat a mondatokat, melyeket kifogásoltam. Azt hiszem, hogy talán okkal, és hangsúlyosan a saját véleményemet megfogalmazva…            



2015. január 13., kedd

Prison Tattoo






Egy tetoválógép látható a képen, a leleményesség egy  példája. A klasszikus haj- és szakállvágógép némi gumi, átlátszó ragasztó, valamint egy toll és kevés tinta segítségével került átalakításra tiltott tárggyá. Kollégák gyűjtése ínyenceknek...