Közönségtalálkozó - Al Ghaoui Hesna balassagyarmati látogatása

A heti programokra visszatekintve mindenképpen ki kell emelni a péntek délután azon eseményét, amely ezúttal nem a Balassagyarmati Fegyház és Börtön falai között került megrendezésre, hanem a Projektek Házában.  

Az „Olvasáskultúra fejlesztése a reintegráció megalapozásában, új társadalmi csoportok bevonása a könyvtár használatába” című, TÁMOP-3.2.4.A-11/1-2012-0075 azonosítószámú projektnek köszönhetően a Prima Primissima díjas szerkesztő-riporter, újságírónő, Al-Ghaoui Hesna látogatott el a városunkba, és ahogy István Károlyné oktatásszervező kolléganőm a bevezetőjében elmondta, egy kis tavaszt csempészett a télbe.

A Nógrád megyei kötődéssel, egészen pontosan salgótarjáni gyökerekkel rendelkező Hesna bevezetőjében elmondta, hogy amikor valaki interjút készít vele, akkor jellemzően két kérdés mentén szokott megindulni a beszélgetés folyamata: hány éves korában döntötte el, hogy hadi tudósító lesz, illetve szokott –e félni. Az esetleges kételyeket eldöntve azonnal leszögezte, hogy nem tartja magát hadi tudósítónak, majd a két kérdés mentén elindulva mesélt életéről, pályafutásának eddigi fontos állomásairól.

Mint a gyermekkorára visszaemlékezve elmesélte, alapvetően visszahúzódó, stresszes kislánynak tartja magát, akiben egykor sok vágy fogalmazódott meg, hogy mi is legyen, ha felnő. Az újságírói pályával kapcsolatos első szárnypróbálgatásai 8-9éves korában kezdődtek, amikor is a családja és önmaga szórakoztatására összeállította az első wc-újságot, egy A/4-es lapokra íródott, főcímmel, illusztrációkkal, hírekkel tarkított újságot, amit címéhez méltóan a wc-ben függesztett ki. A kezdetekkel kapcsolatban kiemelte, mennyire fontosnak tartja a nyelvtanulást, az ismeretek bővítését, mert mindez sok kaput megnyithat az ember számára. A nyelvnek köszönhetően nyílott lehetősége arra, hogy a szolnoki két tannyelvű gimnáziumból egy ösztöndíjas programnak köszönhetően eljutatott az Egyesült Államokba, ahol tizenhat évesen egy éven keresztül tanulhatott, de legfőképpen megismerhette az ottani szemléletet, illetve megírta első novelláját, melyet aztán több is követett. A hazatérése után, majd később a jogi diploma megszerzését követően kezdett el írni a Népszabadság kulturális rovatába, majd ezt követte a televíziózás.

Mivel az édesapja szír származású, Hesna számára mindig is helyén volt az, hogy milyen Szíria, milyen az arab világ. Annak idején sok kulturális- és munkakapcsolat volt az arab világgal, a rasszizmussal összefüggő problémák csak később alakultak ki, jellemzően a média hatására. Pedig az emberek ott is ugyanúgy élnek, mint nálunk, de vannak olyan kulturális sajátosságok, melyek eltérőek. A családi kötelékeket és előbbieket is figyelembe véve egyfajta missziójának érezte, hogy megismertesse az emberekkel a Közel-Kelet világát.

A televíziónál a Híradó és a Panoráma műsoraiban dolgozott, a kezdetekre visszaemlékezve elmondta, hogy az első olyan interjúját, ami igazán nagy durranásnak számított, a Szíriában élő nagybátyja segítségével, a húga társaságában készítette, 23 éves korában a szír honvédelmi miniszterrel. Abban, hogy ez az interjú létrejöhetett, nagy szerepe volt kitartásának és a kezdők bátorságának, illetve annak, hogy a húga segített a tolmácsolásban, mert ekkor ő maga még nem beszélte jól az arab nyelvet. Az arab nyelvtudását később akkor csiszolta, amikor egy darabig Szíriában és Tunéziában is élt.

Televíziós pályafutása során úgy hozta a sors, hogy ha valami történt a Közel-Keleten, és volt rá keret, akkor őt küldték forgatni. Mindez nem volt tervezve, csak így alakult. Egyebek mellett dolgozott Libanonban, Líbiában, Szudánban és Egyiptomban is, mint mondta, ha egy újságíró szívből akar dolgozni, akkor ismernie kell azt a területet, amiről ír, és a helyszínre kell mennie. Különleges helyzetekkel, különleges emberi sorsokkal találkozott, melyekre esetenként sokkal több időt szeretett volna szánni, mint amennyi lehetősége erre a szűkre szabott műsorkeret miatt volt. A tudósítások előkészülete rengeteg logisztikai munkát igényelt, veszélyekkel járt, mégis sok esetben lutri volt, hogy minden a helyén lesz, vagy hiába a ráfordított idő, mégsem sikerül a munka úgy, ahogy szerették volna. A haditudósítók és az újságírók élete sok felkészülést, lemondást igényel, önmagában csak a háború miatt elmenni valahová mindenképpen elhibázott lépés. Sokszor kellett félelemmel szembenéznie az ismeretlennel, de ha az ember bízik önmagában, és abban, hogy megoldja a helyzetet, akkor sikerülhet a céljai elérése. Mindeközben rengeteg szívességet kell kérni, illetve nagyon fontos a megfelelő diplomáciai érzék – és nem csak a háborús helyszíneken. Természetesen mindezt egyedül nehéz jól csinálni, az ember önmaga nem feltétlenül tudja megvalósítani a terveit. A személyes, emberi tényezőkön túl ebben jelentős szerepe van a támogató családi háttérnek, a barátoknak, illetve annak a szakmai stábnak, akikkel az újságíró-riporter együtt dolgozik.

A „Bábel – Hesnával a világ” című kéthetente megtekinthető méltán népszerű televíziós műsor alapkoncepciójánál a megvalósító stáb először is azt tisztázza, hogy mi az a téma, ami őket érdekelné. Az élet szinte minden területéről igyekeznek olyan történeteket, témákat keresni, amit kellően izgalmasnak, bemutatásra érdemesnek tartanak. Ezt követően kezdetét veszi az interneten a célirányos keresés, avatta be a jelenlévőket egy kicsit a műsorkészítés kulisszatitkaiba Hesna. Abba viszont nagyon nehéz belegondolni, hogy mindez hogyan történhetett az internetes korszak előtti időkben…

Amikor megtalálták a kiválasztott témakörhöz illő konkrét sztorit, akkor felveszik a leendő riportalannyal a kapcsolatot, és igyekeznek meggyőzni őt arról, hogy számára is mennyire pozitív dolog, ha történetét megismerhetik az emberek, az MTV nézői. A gond esetenként csak akkor jelentkezik, amikor kiderül, hogy az MTV az nem a Music Television, hanem a Magyar Televízió. Előfordult, hogy egy interjú épp emiatt ugrott… Hesna és munkatársai ilyenkor érzik, hogy milyen pici országból érkeznek, és ennek mennyire nincs súlya. Aztán később jön egy új téma, jön egy új interjúalany, aki visszaadja a hitet, és jónak tartja, hogy Magyarországról elutaztak hozzá, és fontosnak tartják a sztoriját.

A forgatások minden esetben pontos, körültekintő tervezést igényelnek, az előkészületek során megtett munka valahol olyan, mint egy puzzle kirakása – ha egy darab is hiányzik, akkor nem lesz teljes a kép. A Bábel célja nem az öncélú szórakoztatás, hanem az emberek elgondolkodtatása arról, hogy egyes történeteket megismerve, azokhoz viszonyítva saját problémáik, saját nehézségeik nem is tűnnek olyan komolynak. Gondoljunk csak bele annak a férfinak a helyzetébe, aki tizenhárom éven keresztül ártatlanul ült a siralomházban egy olyan több emberen elkövetett gyilkosság miatt elítélve, amit nem követett el. Az ilyen történeteknek köszönhetően az emberek képesek lehetnek átértékelni saját sorsukat, újragondolni mindennapjaikat.    

     

„Lássuk meg, mi minden van a világban, nézzünk szembe félelmeinkkel!" – említi Hesna riportjainak egyik legfontosabb motivációjaként. – "Az emberek sokszor magukra ismernek a történetekben. Különböző színeket mutatunk be a világból, hogy mindenki lássa, mennyire sokszínű az őket körülvevő világ. Ezek a forgatások sokszor szociológiai kísérletek is, amelyek közelről mutatják meg a nagyvilág egy apró szegmensét. Emiatt rendkívül áldásos tevékenységnek tartom."

A beszélgetés vége felé közeledve Hesna elárulta, hogy tervei ugyan vannak, de most a legfontosabb, hogy áprilisban érkezik a babája, aki a terveket átgondoltatja. Szeretné ugyan, ha később a Bábel folytatódna, mert egy áldásos dolognak tartja, ami számára is élményt jelent. Amennyiben ez nem valósulhat meg, akkor pedig új utakat keres. Jelen pillanatban azonban, életében először azt gondolja, hogy a munka, a szakma egy kicsit háttérbe szorulhat, és most a család az első.

Az őszinte, emberi bemutatkozás után Hesna a tőle megszokott figyelemmel, türelemmel és kedvességgel válaszolt a felé irányuló kérdésekre, majd a közönség számos tagjának dedikálta a „Háborúk földjén” című könyvét.