Annak idején, még előző szolgálati helyemen kezdtem el bemutatni egy első bűntényes fogvatartott történetét, aki most újra jelentkezett. A történet anno megszakadt, a távollét rányomta bélyegét a barátnőjével való kapcsolatára is. Hiába szerették egymást, a bebörtönzésből adódó kényszerű különélés miatt eltávolodtak egymástól. A kapcsolatuk azonban a közelmúltban rendeződött, de erről már beszéljen az érintett maga:
"A
történetemet folytatom…
Óriási
öröm érte az egész családomat, főként a páromat és jómagamat is beleértve.
Jutalom eltávozást kaptam, 5+1 napot, ami leírhatatlan érzést nyújtott és
határtalan boldogságot. Megpróbálom megosztani Önökkel ezt az érzést és élményt
egyben.
Már
maga a gondolat, hogy haza lehet menni, az hihetetlen, de igaz. A jó
magaviselet és a kitartó munka meghozza a gyümölcsét, ez mellé párosul a
felügyelet viszonyulása az ember felé, és ami a legfontosabb, hogy a Parancsnok
úr a családot és a kapcsolattartást nagyban segíti, hiszen hatalmas felelősséget
vállal azzal, hogy hazaengedi az embert, de mégis ad esélyt és bizalmat, amit
csak kamatoztatni szabad. Köszönöm!
A
kapcsolattartás nagyon fontos a számomra, főleg, hogy párkapcsolatban vagyok,
és ennek elősegítését érezhettem a bőrömön. Még mindig a hatása alatt vagyok az
otthon eltöltött időnek. Gondosan be kellett osztani minden egyes percet, de a
párom előnyt élvezett!
De
kezdjük az elején! Kiléptem a kapun, és már akkor felhőtlen boldogság fogott
el. (Ja! Az ezt megelőző éjszakán egy percet sem aludtam.) Megpillantottam a
szerelmemet, aki eljött értem, furcsa érzés volt ez a helyzet, de mégis boldog
és örömteli. Az úton hazafelé már hívtam a családomat telefonon, hogy lassan
hazaérek, amikor az örömhírt közöltem velük, hallottam a hangjukon a vidámságot
és szeretetáradatot. Majdnem kiugrottam a bőrömből, hiszen nagyon kevés időt
töltöttem velük az elmúlt években.
Másnap
találkoztunk, jött az egész család, az izgalom a tetőfokára hágott, rengeteg dolgot
megbeszéltünk és összebújtunk, mint a kis mongúzok. Boldogság mámorban úszott
az egész család, persze a párom is örült az örömünknek! A családi beszélgetések
nagyon jót tettek a jövőt illetően, hiszen olyanról is szó esett, amiről rég
beszéltünk, és éppen itt volt az ideje, szóval hatalmas dolog történt velem. Úgy éreztem, sokkal közelebb vagyok a
szeretteimhez, mint valaha!
Ha
baj van egy családban, és ha összetartunk, és erősítjük egymást, akkor talpon
tudunk maradni, de ez a találkozás így otthon nagyot lendített mindenen. A
párkapcsolatomról is tudnék néhány sort írni, amikor már azon a ponton van, vagy
éppen arra a pontra ér egy kapcsolat, hogy elhidegülés van, akkor már nehéz
jobbá tenni és felébreszteni a szerelmet és érzéseket egymással szemben, de ha
kap az ember egy ilyen lehetőséget, akkor megnyílnak a kapuk és az érzések újra
felébrednek, szóval minden vissza tud állni a régi kerékvágásba!
A
kis otthonunkban dúltak az érzések, igaz furcsa volt eleinte, de hamar meglehet
szokni a jót! Voltunk sétálni és még ezt is teljesen másként éltem meg, mint ez
idáig. Eddig egy megszokott dolog volt, de most különleges! Erre mondják, hogy
az élet apró örömei! Ilyenkor döbben rá az ember az igazi kincsekre, számomra a
párom, a családom és a szabadságom a legfontosabb, ezek nélkül üres lenne az
élet és kilátástalan!
Most
hogy már visszatértem, vagyis a végére értem a szabadságnak, hát ez volt még
egy szívfájdító érzés, hiszen újra ott kellett hagynom a páromat és a
szeretteimet. De a kapott bizalmat nem szabad eljátszani, sőt kamatoztatni
kell. Nem győzök köszönetet mondani a Parancsnok úrnak, hiszen hatalmas
ajándékot kaptam tőle!
Az
utolsó órákban csak az időt néztük, na még mennyi van?! Hát még mindig a hatása
alatt vagyok, remélem nem írtam annyira zavarosan és csak annyit tudok tenni,
hogy töltöm napjaimat kifogástalanul és várom a következő lehetőséget, hogy
boldog napokat tudjak eltölteni a szeretteimmel!
Szerencsésnek
érzem magam hogy ilyen dolgot átélhettem!! Köszönöm!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése