Szöveg: Galambos Ádám, fotó: Magyari Márton FORRÁS: http://www.evangelikus.hu/katona-csilla-2015
Budapest – Elkövető és elítélt egy asztalnál? Milyen
lehetőség van a bűn feldolgozására? Börtönmisszió, mint a segítés formája? –
Katona Csilla, a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány elnöke, a
Magyar Testvéri Börtöntársaság elnökségi tagja válaszol.
Megbékélés börtönön
belül és kívül – így is jellemezhetnénk azt a munkát, melyet a Magyar Testvéri
Börtöntársaság vezérletével több bűnmegelőzési intézetben is mintaprojektekként
elindítottatok. Mi volt a kiindulási pont? Miért érzitek, hogy fontos az áldozat
és az elkövető közötti párbeszéd kialakítása?
A kiindulási pont az
elkövetőkkel végzett pasztorációs munkánk volt, amiben az elkövetők
meglehetősen egyoldalú és a felelősséget gyakran és nagy mértékben elhárító
szempontjait jól megismertük. Ezen kívül jól ismertük még a társadalom
kirekesztő és előítéletes hozzáállását, továbbá a média előítéletet gerjesztő
tevékenységét. A felsorolt két-három torz nézőpont tette fontossá, hogy a
megszokott eljáráson túl a felek számára lehetőség nyíljon egymás szempontjainak
megismerésére.
Tevékenységetek egy
része a resztoratív szemléletre épít. A kifejezés a „restore”, az újjáépítés
szóból ered. Arra utal, hogy amikor konfliktushelyzet alakul ki, az az egyensúlyi
állapot megbillenését mutatja. A resztoratív szemlélet és módszer az egyensúly
visszaállítását, újjáépítését szolgálja. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?
A restore szó helyreállítást jelent. A bűncselekmény során megsérült emberi kapcsolatok helyreállítása
a cél. A program alkalmával a
résztvevők megismerik a bűncselekmény továbbgyűrűző hatását. Ennek kapcsán beszélünk
arról, hogy az elkövetés nemcsak a közvetlen sértetteket érinti, hanem szélesebb
körben fejti ki a hatását: család, barátok, szomszédság, sőt, az egész
társadalom is sérül. Megismerkedünk a helyreállító igazságszolgáltatás
gondolkodásmódjával, amely a felelősségvállalásra, a sértettek szükségleteire
és azok kielégítésére helyezi a hangsúlyt. Ebből a két alapvetésből is
láthatóvá válik, hogy a helyreállításnak valamennyi érintett számára meg
kell történnie a sérült kapcsolatok gyógyulása érdekében.
Hogyan épül fel
egy-egy foglalkozás?
A
találkozások során vannak egészen rövid ismereteket átadó
gondolatébresztő tanítások, és nagyon sok közös megbeszélés. Kis csoportban és
nagy csoportban dolgozunk együtt. Zakeus történetének feldolgozását végezzük,
segítő kérdéseket válaszolunk meg, saját történeteket osztunk meg egymással. A
feldolgozást a Prison Fellowship International (PFI) szervezetektől
kapott kisfilmek is segítik, amelyek különböző eseteket mutatnak be, és
amelyekben a restorativ – helyreállító gondolkodás és eljárás megvalósul.
Mit értesz eljárás
alatt?
Az eljárás szót itt
nem jogi értelemben használom. Ami a foglalkozásokon történik, nem érinti a
hivatalos eljárást. Elítéltekkel dolgozunk, akiknek az ítéletét már nem
befolyásolja a helyreállítás érdekében végzett munkájuk. A lehetséges enyhítés
szóba jöhet a feltételes kedvezmény tárgyalásakor. A büntetés-végrehajtási bíró
dönt a törvények által lehetőséget biztosító enyhítésről, de a döntésénél
sok mindent mérlegel. Ebben a mérlegelésben lehet egy szempont az, hogy az
elítélt részt vett egy ilyen programban, és tevékeny a jóvátételben.
Mennyire jelenik meg
a keresztény alapokon nyugvó szemlélet a foglalkozásokon?
A
keresztény résztvevők számára nagy segítség lehet a programban a
lelkiismeret-vizsgálat, a gyónás, az Istennel való kapcsolat rendezése. Alapvetően
csak olyan résztvevők kapcsolódhatnak be a programba, akik vállalják, hogy
tisztelettel beszélnek a többi résztvevővel, és készek a felelősségvállalásra.
Ennyi az elvárás. Egyébként a program a természetes értelemre és erkölcsi
megítélésre alapoz. Mindenki tudhatja, ha ráléptem a másik lábára, akkor bocsánatot
kell kérnem tőle. Ennyire kereszténynek kell lenni ahhoz, hogy a programban
részt vehessen egy elkövető. A megbocsátásról való gondolkodáskor azonban
keresztény szempontok is előkerülnek. Beszélünk a szemet-szemért, fogat-fogért
bibliai elvről, mely az arányos büntetés elvét kívánja szolgálni. A sértettek
sokáig küzdenek az indulataikkal, a gyűlölettel, ami esetleg nem csak az
arányos büntetést kívánná. Ahol a beszélgetések folynak, az a börtön,
amely a megtorlás helyszíne. Sokféle indulat felszínre kerül.
A keresztény résztvevők számára nagy segítség lehet a
programban a lelkiismeret-vizsgálat, a gyónás, az Istennel való kapcsolat
rendezése. A résztvevőkkel arról
beszélünk, hogy mit kell megvallaniuk. Hogyan segíti a sértetteket, ha az
elkövető megvallja, amit tett. A program végén ünnep van, ami lehet egy közös
istentisztelet, hálaadás. A keresztény programelemeket felajánljuk, de ezekre
nem kötelezzük a résztvevőket.
A büntetéseket
töltőkkel, rajtatok kívül, missziós csoportok, valamint börtönlelkész is
rendszeres kapcsolatot ápol. Az áldozatokkal és az elkövetők családjaival
mennyire valósul meg az egyházi kapcsolattartás, segítés?
Sok esetben családon
belüli erőszak, testi sértés történt. Ha nem a család a közvetlen sértettje a
bűncselekménynek, a család akkor is súlyos sérelmeket szenved el. A program
előkészítése során a sértettekkel, a sértett családtagokkal való csoportos
találkozáskor nagyon nagy erőt tapasztaltunk a csoportban, ahogyan ők egymásnak
tudtak segíteni a helyi szociális segítők támogatásával. Ezt a csoportot
szeretnék tovább folytatni, és egy ilyen áldozati sorstárs segítő csoportot
kívánunk működtetni a helyi szociális segítő szakemberek közreműködésével.
A sértettek csoportját igyekszünk megtartani. A baracskai börtönben olyan elítéltekkel dolgoztunk együtt, akik eredetileg Oroszlányban laknak, ott követték el a bűncselekményt. A résztvevők és a segítők kiválasztása éppen az esetek szociális beágyazottsága miatt történt ezen a módon. A márianosztrai és a balassagyarmati börtönökben is a helyi szociális szolgálat munkatársait vontuk be segítőnek. A sértettekkel további rendszeres találkozókat tervezünk.
A békítő köröknél
mindkét oldal áldozat. Hogyan élik ezt meg a résztvevők? Ők is így látják?
Minden
fél számára nehéz ez a találkozás, de felszabadító erejű is!Minden fél számára
nehéz ez a találkozás, de felszabadító erejű is!
Mindenki személyesen lehet jelen, nem tárgyként. Érzésekről, gondolatokról
lehet beszélni. Mindenki meghallgatja a másikat, reagál a hallottakra. A baracskai
békítő kör után az egyik sértett a búcsúzáskor átölelte az elkövetőt. Nem
tűntek áldozatnak, inkább győztesek lettek….
A csoportokon belüli
feldolgozás mennyire válik feloldozássá?
A csoportban hatalmas
szeretet van. Ezt leginkább a balassagyarmati csoportban tapasztaltuk meg.
Egytől egyig olyan emberek találkoztak, akik a megbékélésért akartak tenni,
őszintén és nyíltan felvállalva önmagukat, az érzéseiket a gyengeségeikkel
együtt. Nem voltak vádak, szemrehányások, de a sérelmeket sem kicsinyelte le
senki. A bocsánatkérő levelek felolvasása után meg kellett kérnem a csoportot,
hogy az reagáljon, aki tud beszélni. Megrendítő levelek voltak, ennyit is alig
tudtam elmondani...
Mit jelent számodra
ez a munka?
A nagy pillanatokban
ajándék, amiért érdemes élni. Az odavezető úton alkotás, amiben ki kell
tartani, és következetesen végig kell menni, minden lehetséges dolgot meg kell
tenni. Sokszor harc, nagy veszteségekkel, ami után fel kell állni.
Hogyan kerültél a
börtönmisszióhoz? Mi az, ami miatt ezt a munkát hivatásként éled meg?
Kaposváron kezdtem
börtönbe járni. Felnőtt megtérésem után és azt követően, hogy a szüleim nevelő
szülőként két fiút felneveltek. Egy keresztény gitáros csoporttal mentem be
először a börtönbe és azt láttam, hogy a fogvatartottak szomjaznak. A börtönből
kifele menet többször hangosan mondtam, hogy én nem akarok innen kimenni – ami
engem is meglepett. A kapunál a minket kikísérő nevelő mondta, hogy
tulajdonképpen van arra mód, hogy bejárjak. Így kezdtem húsz évvel ezelőtt egy
börtönmissziót szervezni. A misszió kezdetekor Jean Vanier-vel is
beszélhettem a kétségeimről, és ő is – nem könnyen –, de megerősített. A
rendszeres missziós munka elején olyan eredményeket tapasztaltam, ami tovább
erősítette bennem a meggyőződést, hogy ezt kell tenni. Az évek alatt sokszor
értem el olyan pontra, ahol nem volt tovább lehetőség a folytatásra, de Isten,
aki meghívott, mindig kinyitott egy újabb és újabb ajtót a misszió előtt.
A mintaprojektek most
zárultak le. Milyen folytatásra számíthatunk?
Két projektben
dolgozunk most megvalósítóként: az ECOR- (APAC) program és a Building Bridges,
azaz Zakeus-program.
Törekvésünk, hogy Magyarországon minden börtönében jöjjenek létre APAC-körletekAz APAC egy komplex program, ami az elítéltek és családjuk megújulását és társadalmi beilleszkedését segíti önkéntes mentori támogatással. A Zakeus-program a megsérült emberi kapcsolatok helyreállítását, vagyis a társadalmi befogadást készíti elő. Törekvésünk, hogy Magyarországon minden börtönében jöjjenek létre APAC-körletek, ahol a változás iránt elkötelezett elítéltek aktívan dolgozhatnak az életük rendezésén, és minden elítélt számára legyen lehetőség arra, hogy jóvátegye az általa okozott bűnöket. Vezérelvünk, hogy „Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett” (Luk.19).
Számítunk a kormányzat támogatására és várjuk, hogy a társadalmi operatív programok kiírásai megjelenjenek, amiben reméljük, hogy lehetőségünk lesz a komplex projekt részelemeinek és területének, számának a kiterjesztésére, további résztvevők bevonására.