Fogvatartotti adomány gyermekek számára

A mai napon ismét vendégek érkeztek intézetünkbe, a szátoki gyermekotthon lakóit és az otthon vezetőjét láttuk vendégül.

A vendégek köszöntésekor István Károlyné oktatásszervező nevelő visszaemlékezett a múlt hét pénteki napjára, a fogvatartotti Mesekör "Király vagy halál" című előadására, melynek során a következő sorok hangoztak el a Szent Tamást megszemélyesítő elítélt szájából:

"Ti pedig ne felejtsétek el, akárhová is vessen a sors, akármilyen szegénységbe, bajba, nyomorúságba kerültök, hogy mindig van olyan, aki még nálatok is szegényebb, nyomorultabb, aki a segítségetekre szorul. Ha megsegítitek a nálatok gyengébbet, szerencsétlenebbet, az Isten is megsegít benneteket!"

A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak az elmúlt években már több alkalommal bizonyították azt, hogy az idézett sorokat nem felejtik, azokat magukénak tekintik. Számos esetben tették tanúbizonyságát annak, hogy képesek egy-egy jó cél érdekében összefogni, megmozdulni, a rászorultakat támogatni. A karácsonyi ünnepek előtt az elítéltek képviselői jelezték az Intézet vezetése felé, hogy a letéti pénzükből ismét szeretnének kisebb-nagyobb összegeket felajánlani olyan emberek, gyermekek részére, akik arra rászorulnak.      

Az adomány helyét keresve találtunk rá a  Szátok község területén működő Margaréta Gyermekotthonra, ahol kb. 60, zömében átmeneti nevelésbe vett gyermek, illetve fiatal felnőtt él. Így jött létre a mai nap, amikor is a Margaréta Gyermekotthon vezetőjét, Partos Gábor urat és 4 pártfogoltját intézetünkben köszönthettük.

A fizikai értelemben megjelenő adományokon kívül, ami a fogvatartottak által felajánlott pénzösszegből, és mintegy 1000 db. konzervből állt, a Szent Dávid Kórus tagjai egy másfajta adományt is átnyújtottak a kis vendégeknek: a fogvatartottak zenés–verses műsorát.

A műsor végén a fogvatartottak képviselői átadták a vendégek részére a pénzadományt jelképező adományozó levelet, illetve a becsomagolt konzerveket rejtő dobozokat.

Partos Gábor úr, a gyermekotthon vezetője megköszönte a fogvatartottak adományait, illetve kihangsúlyozta, hogy habár 35 éve tevékenykedik a gyermekvédelem területén, mégis csak ritkán volt része olyan pillanatokban, amiket most a fogvatartottak szereztek a számára, illetve a gyermekek számára. 

Éjféli mise

2011. december 24-én a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak és a személyi állomány érdeklődő tagjai részére éjféli mise került bemutatásra. 

Az éjféli misét Dr. Székely János esztergom-budapesti segédpüspök celebrálta.

A büntetés-végrehajtási intézet falai között ez már a második hasonló esemény volt, a karácsonyi ünnepkör kapcsán szervezett programok között először az elmúlt esztendőben kapott helyet éjféli mise.

Áldott, békés karácsonyt kívánok magam is a blog valamennyi olvasójának!

Király vagy halál

Ma délután 15,00 órai kezdettel ismételten egy zárt intézeti keretek között teljesen újszerű kezdeményezés eredményének lehettünk szemtanúi a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájában. 

Két intézet - az imént már említett büntetés-végrehajtási és a Feldmár Intézet - munkatársai, valamint a börtön 13 fogvatartottja közös alkotómunkájának és összefogásának nagyszerű eredményeként a jelenlévő vendégek előtt a nagyon közeli karácsonyi ünnepkörhöz kötődő szabadidős programok keretében a Mesekör eljátszotta a "Király vagy halál" című modern mesét, melynek szövegét és zenéjét a közreműködő szereplők írták, akik a darabot is maguk rendezték - Dr. Kóródi Mária és Büky Dorottya irányítása és instrukciói mellett.

Az előadás érdekessége volt, hogy a mai díszbemutatón részt vettek a szereplő fogvatartottak legközelibb hozzátartozói (feleségek, élettársak, anyák és gyermekek - akiknek a büntetésük megkezdése előtt talán még mesét sem olvastak a ma fellépő elítéltek), valamint a felkészítők barátai, családtagjai, és az Intézet érdeklődő munkatársai. 

"Király vagy halál" - ez volt a mese címe, melynek főhőse egy bohókás, komolytalan ifjú, Laci volt, akit az apja kitagadott és elüldözött a családi háztól, mert nem akart szakmát tanulni, hanem elhatározta, hogy addig nem nyugszik, míg király nem lesz belőle. Az otthonából búsan eltávozó fiatalember egy sötét erdőbe bujdokolt, ahol találkozott a világ legszebb almafájával, a Szent Tamássá változó kék madárkával, illetve a három zsivánnyal, akik maguk közé vették őt, felkínálva számára egy könnyű, csillogással, pénzzel, gyönyörű nőkkel teli élet csalfa reményét. És megismertetve vele a következő akciójuk tervét, melynek célja nem más volt, mint Laci szülei házának a kirablása. És ekkor feltámadt a fiú lelkiismerete, és a történetbe épített mesei csavarnak köszönhetően új ötletet adott társainak: küzdjenek meg a király országát fenyegető, hatalmasra nőtt vigyori óriással, győzzék le őt, és nyerjék el méltó jutalmukat, azaz a király fele birodalmát és a legkisebb lánya kezét. 

Hm... hol volt, hol nem volt, talán igaz se volt, de a mese végén a jó elnyerte méltó jutalmát, és több tanulsággal lehettünk gazdagabbak. Olyan tanulságokkal, amelyek nemcsak a mai mesét, hanem a mindennapi életünket tekintve is fontosak, érvényesek lehetnek. Megtudhattuk azt, hogy a "zsiványok nem is olyan rosszak, hanem a szívük tévelyedett el a helyükről". És arra is ráébresztettek bennünket a szereplők, hogy "nem az erő számít, mert ha az embernek helyén van az esze és a szíve, akkor az sokkal többet ér". Egyik végső következtetésként megtudtuk, hogy "bármerre is vessen bennünket a sors, bármerre is járunk, mindenhol lesznek olyanok, akik nálunk is szegényebbek". A mese bemutatta, hogy abban az esetben, ha összefogunk, és a tiszta ész, a tiszta szív és a duplán tiszta izom (azaz a jó útra tért négy zsivány) közös erővel egy jó cél érdekében küzd, akkor bármilyen nehézséggel találják is szembe magukat, az akkor is legyőzhető, és a korábban rossz útra tért hősök minden bűnüket jóvá tehetik. Mert az Intézet egyik szlogenjével összecsengve: egy esélyt mindenki megérdemel. Márpedig ha azzal él is, akkor tényleg mindenki jól jár. Esetünkben a szabadulás előtt álló fogvatartott és az a közösség is, amelynek ismét tagjává fog válni a volt elítélt...

A hatalmas tapsot kivívó mese végén a fogvatartottak és gyermekeik közösen táncolták a záró éneket, Laci királlyá válásának megéneklését, majd az amatőr, de annál lelkesebb szereplők saját készítésű ajándékokkal, édességgel, és a mese felvételét tartalmazó DVD-lemezzel ajándékozhatták meg szeretteiket. Az előadás tehát elérte célját, olyan volt, akár egy "igazi" mese: volt itt sírás, volt itt kacagás, de a végén a jó elnyerte méltó jutalmát. És bízzunk benne, hogy a mai mese tanulságát valamennyi szereplő levonta, és abból majd a szabadulásuk után, családi körben is tudnak majd meríteni.

Addig pedig elmondhatjuk, hogy az élet megy tovább, a rácson belül, és a rácson kívül is, a Mesekör pedig 2012-ben folytatódik.

(Az előadásról a TV2 ma esti hírműsora tudósított, illetve több hírportál és újság is érdeklődött iránta, keressék hát a cikkeket bőszen! Ha minden jól megy, holnap friss, ropogós fotókkal számolok még be magam is, addig pedig Boldog, békés karácsonyt kívánok valamennyi olvasómnak!)                     

Ökumenikus istentisztelet

A mai napon 10,00 órai kezdettel ökumenikus istentiszteletre került sor a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájában, a karácsonyi ünnepkörhöz kötődően. 

A rendezvény keretében igét hirdettek a történelmi egyházak jelen lévő képviselői, Dr. Stella Leontin római katolikus kanonok plébános apát, Molnár Zsigmond református lelkész, Barta István evangélikus lelkész és Baji János szalézi plébános. 

Az igehirdetések között az Intézet fogvatartottaiból alakult Szent Dávid Kórus adott elő egy-egy dalt, illetve az egyik fogvatartott elszavalta Ady Endre "Kis karácsonyi ének", valamint a közelmúltban a rendhagyó irodalmi órán körünkben járt Kányádi Sándor "Isten háta mögött" című versét.

Ezt követően az eseményen részt vevő 70 fő fogvatartott számára az ünnep alkalmából felajánlott ajándék csomagok kerültek kiosztásra. A felajánlások az alábbiak szerint oszlottak meg: Katolikus Börtönlelkészek Mécses Alapítványa - 5 csomag, Magyar Máltai Szeretetszolgálat Balassagyarmati Csoportja - 20 csomag, Magyar Vöröskereszt - 20 csomag, Salgótarjáni HIT Gyülekezet - 25 csomag.

       

Aktuális téma - az uzsora...

Uzsora…

 A mai napon egy aktuális, manapság sokakat foglalkoztató és szinte mindennapos média-visszhangot élvező jelenségről írok néhány gondolatot. Ha jól belegondolok, a bejegyzés címét szinte nap, mint nap hallani a híradásokban, olvashatunk róla az újságokban, vagy akár az interneten. De lássuk csak, ha egy kicsit elgondolkodunk, akkor mi jut eszünkbe először az „uzsora” szóról?

Hm… a legtöbb embernek talán képek villannak be, hasonlóak, mint a most következők…

 

Ha a fotóknál egy kicsit konkrétabb akarok lenni, akkor a Wikipédia bejegyzését figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy az uzsorás szerződés a polgári jogban a másik szerződő fél helyzetének kihasználásával, feltűnően aránytalan előny kikötésével kötött szerződés.

A Polgári Törvénykönyv (a többször módosított 1959. évi IV. törvény) szerint:

"202. § Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis (uzsorás szerződés).

237. § (1) Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.
(2) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka – különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével – megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.
(3) Uzsorás szerződés esetén a bíróság egészben vagy részben elengedheti a visszatérítést, ha az a sérelmet szenvedő felet részletfizetés engedélyezése esetén is súlyos helyzetbe hozná; a sérelmet okozó fél viszont a kapott szolgáltatásból az aránytalan előnynek megfelelő részt a sérelmet szenvedő félnek köteles visszatéríteni.

(4) A bíróság az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a jóerkölcsbe ütköző szerződést kötő, a megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető, továbbá az egyébként csalárd módon eljáró félnek járna vissza. Uzsorás szerződés esetén a sérelmet okozó félnek visszajáró szolgáltatást az állam javára meg kell ítélni. Az államnak járó juttatásokat rendszerint pénzben kell megítélni."

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 330/A § (1) bekezdése szerint „aki a sértett rászorult helyzetét kihasználva üzletszerűen olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amelynek a teljesítése a sértettet, illetve annak hozzátartozóját súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. 

„Kamatos pénz a Csereháton”

A témával összefüggésben a Kriminológiai Közleményekben lehetett olvasni Béres Tibor és Lukács György tanulmányát, amely az előbbi címen jelent meg.

A 2005-2008 közötti időszak került sor egy kutatásra a Cserehát településein, ahol abban az időszakban a romák részére egyébként építőipari képzéseket próbáltak indítani, aminek valahol célja volt a roma lakosok házainak felújítása is.

A célcsoport részéről egyfajta ellenállás mutatkozott, egyebek mellett a kiszolgáltatott pénzügyi helyzet, az alacsony szintű háztartási bevételek és az uzsorakölcsönök elterjedése miatt.

A szerzők szerint az uzsora megjelenése két dolgot jelez:

• Szociális védőháló hiányosságai,
• Közösségi értékek és elvek helyett elterjedt az anómia, azaz a társadalmi normák érvényüket vesztik…

A tanulmány megállapításai szerint egyre kevésbé volt megfigyelhető a rokonsági kötelékekre, szomszédságra támaszkodás, az egymásrautaltságból adódó összetartás, ezzel együtt krízishelyzetek alakultak ki, és megjelentek az ezeket kihasználó alá-fölérendeltségi viszonyok.

Az uzsorások a közösség, a szegénység helyi vámszedői, jellemzően maguk is a közösség tagjai voltak, ami a jelenkori híreket figyelve is élő megállapítás.

Az uzsora, a pénz mindenek feletti uralma a családi, baráti kötelékeket is felülírta…  

A kutatás során megtörtént a térség falvaiban élő roma háztartások jövedelmi viszonyainak, fogyasztási szokásainak, munkaerő-piaci helyzetének és lakáskörülményeinek felmérése 2005-ben, majd 2008-ban ismételt adatfelmérés valósult meg. A végén fókuszcsoportos vizsgálatra is sor került, az uzsora jelenség feltérképezése érdekében.

A kérdőíves felmérés személy-személy közötti találkozáson alapult, míg a fókuszcsoportos felmérés csoportos, irányított beszélgetést jelentett. 

A kérdőíven magasabbak voltak a bevallott jövedelmek, és alacsonyabbak a kiadások, míg a fókuszcsoportban ez fordított volt: vélhetően a csoportban jellemzően hajlamosak voltak az alanyok nem bevallani jövedelmeik egy részét, míg kiadásaikat, nehéz helyzetüket felerősíthették.

A minta homogén volt kistelepülésen élő, többgyermekes roma háztartásokba tartozó személyek, stabil, kiszámítható és legális munkajövedelem nélkül… 

Tapasztalatok:

• Átlagosan 3, de esetenként 5-6 gyerek, ami egyre ritkább…
• Több generáció együttélése jellemző volt (fiatalok szülőkkel együtt, illetve 50 év körüli háztartásfők vesznek magukhoz idősebb, gondozásra szoruló rokonokat)
• Családok többsége saját tulajdonú házban élt, jellemzően 10-15 évvel ezelőtt, szociálpolitikai támogatással épült házban, vagy 100-120 éves parasztházban
• Átlagos ház: 60-70 négyzetméter, fürdő és wc nélkül, szigetelés nincs, dobkályhás fűtés, gazdasági épület, kert nincs, tehát háztáji termelés (kert, állattartás) nem lehetséges
• Férfiak OKJ-képesítéssel, nők általános iskolai végzettséggel rendelkeztek, korai családalapítás miatt jellemző volt az iskolaelhagyás… 
• 90% esetében nem volt rendszeres, hivatalos munkajövedelem
• Foglalkoztatási programokban, helyi közhasznú programokban, szürkegazdaságban (erdő, építőipar) való megjelenés
• Napszám: helyben 3,5-6 ezer HUF, utazás esetén 8-12 ezer HUF
• Jellemző bevételi forrás: rendszeres és eseti szociális segélyek, anyasági ellátással kapcsolatos járandóság, családi pótlék…
• Válaszadók többsége a társadalom legszegényebb 20 %-ba tartozott…
• Egy főre jutó havi bevétel átlagosan 23,800 HUF volt…
• A kiadások az átlag magyar háztartásokkal megegyezőeknek voltak tekinthetők, azok nagy része az élelmiszerre ment, mely a térségben drágább volt…
• Magasabb az élvezeti cikkekre és ruházatra fordított költség, de alacsonyabb az utazásra fordított összeg – földrajzi kötöttség (jellemzően csak ügyintézés miatt utaztak a kisebb településekről a közel fekvő városokba)…
• A havi kiadások és bevételek különbsége 30-100 ezer HUF volt - mely adat azonban torzított lehet, mert ha igaz lenne, akkor uzsora nélkül is hatalmas lenne az adósságállomány…

Magyarázat:

• Feketemunkából befolyó jövedelem,
• Kiadási adatok pontatlansága.
• A hiányokat  azonban fedezni kell, a következő forrásokból:
• Hitelintézeti kölcsön,
• Ún. providentes kölcsön,
• Uzsorakölcsön…

A kínálati oldalt tekintve a tanulmány idézett egy érintett személyt, aki az alábbiakat mondta: „Mennek az autóval a falu főutcáján, és kiszólnak, hogy kell –e pénz. Mindig tudják, valahogy érzik, hogy kinek kell, ki van megszorulva. És persze, hogy azt mondja az ember, hogy kell…”

A pénzügyi krízis miatt számos áldozat volt és zárójelben jegyzem meg, hogy van jelenleg is, a piac így gyakorlatilag korlátlan, annak csak a visszafizetési képesség szab korlátot…

Jellemzőnek mondható az 1-2 hónapos, rövid futamidő, szerződés nélkül, 50-100 %-os kamattal, a behajtásra pedig segélyosztáskor kerül sor.

Az uzsorások

Jellemzően helyi lakosok, romák, más erőszakos bűncselekmények miatt voltak már büntetve, de az üzlet ilyenkor is megy tovább (kockás füzet)…, agresszivitás, fenyegetés, erőszakos akciók máshonnan hozott verőemberekkel , általában 50,000 HUF feletti tartozás esetén…

Ha nem fizetnek, akkor elveszik az adósok házát --- olykor talán nem is a kamat beszedése a cél, hanem az ingatlan szerzés, vagy ingóságok elvétele…

Az uzsorások 10.000 HUF körüli összeget mindig kinn hagynak, mert ez az alapja a további beszedésnek… 

A rácsok mögött...

És nézzük a jelenséget a büntetés-végrehajtási keretek között, azaz a börtönökben. Itt konkrétan nem uzsorának hívják a fentivel nagy mértékben hasonlatos cselekményt, hanem "egy a kettőzés" a neve. Viszont hasonló a jelenség indíttatása és megvalósulása, azzal, hogy a börtönön belül pénz helyett élvezeti cikkekre korlátozódik, mint például cigaretta, kávé, mely cikkek közismerten börtönvalutának számítanak.

Jellemzően a kevés bevétellel rendelkező fogvatartottak esnek bele (nem dolgozó, rendszertelen kapcsolattartással bíró személyek), akik ebből kifolyólag nem tudják előteremteni a számukra szükséges élvezeti cikkeket, vagy azok fedezetét. Ez okból "kölcsönkérnek" azoktól a jótékony elítélt társaiktól, akik szinte felebaráti szeretetből kínálják fel számukra ennek a lehetőségét. A dolog azonban nem ennyire tiszta, hiszen jellemzően nem Teréz anya személyiségét viselő elítéltek vannak a börtönben, épp ezért nem pusztán a jótékonykodás hajtja őket, hanem sokkal inkább a haszonszerzés. Egy doboz cigaretta fejében a következő héten vagy a következő kiétkezéskor már két dobozzal kell visszaadni. Tehát már alapból megvan a haszon, a haszonszerzés lehetősége, ami nem fizetés esetén hónapról hónapra emelkedik, beduplázódik… Nem fizetés esetén pedig jönnek a sokak által ismert fogvatartotti hierarchia egy markáns csoportját képező verőlegények, akik egyszer csak megjelennek, és igyekeznek behajtani a kintlévőséget, ha kell, akkor erőszakkal is. A hitelezők pedig jellemzően a háttérben maradnak, információ ugyan többnyire van rájuk nézve, tanú viszont többnyire nincs… 

És ugorjunk csak vissza egy pillanatra a Btk. megfogalmazására: „aki a sértett rászorult helyzetét kihasználva üzletszerűen olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amelynek a teljesítése a sértettet, illetve annak hozzátartozóját súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ha egy fogvatartott az egymás közötti, tiltott üzletelés következtében nagyobb összegű tartozást halmoz fel, akkor adott esetben szükségessé válhat, hogy a törlesztésbe bevonja a családját is, tőlük kérjen be csomagot, abban a meghitelezett, beduplázott, betriplázott élvezeti cikkekkel, ez által hátrányos helyzetbe, adott esetben nélkülözésbe hozva a családját is. És itt merül fel a kérdés: vajon az "egy a kettőzés" csak egy szimpla fogvatartottak között megvalósuló fegyelmi cselekmény, vagy túlmutat ezen, és bűncselekmény is megvalósulhat?

A kérdés adott, a válaszokat várom... 

 

Betlehem

A mai nappal elkészültek az utolsó simítások, a fogvatartottak közreműködésével elkészített Betlehem a végső állapotába került, íme:

Fogvatartotti gondolatok...

Fogvatartotti írás, állandó közreműködő, első bűntényes fogvatartott tollából...

Csontos vagy?

"Ez a kérdés a feltételezéssel ellentétben nem az ember fizikumára utal. Arra vonatkozik, hogy kiüli-e az ember az ítéletét, vagy van kedvezménye. A különbség óriási pszichikailag. Találkoztam olyan emberrel, aki egyik napról a másikra vetkőzött ki magából, mikor világossá vált számára, hogy nem jogosult kedvezményre, és csontos lett. Előtte szinte mintarab volt. Legalábbis figyelt arra, hogy fenntartsa ezt a látszatot. Figyelt a viselkedésére, arra, hogyan beszél a felügyelőkkel, és a maga módján kulturáltan beszélni, viselkedni rabtársaival szemben. Egy-egy durvább megnyilvánulásán persze látszott az elfojtott indulat is, néha átcsúszott a rostán egy-egy viselkedésbeli jellemhiba. Azonban a kedvezménytárgyalás után borult minden. Megindult a vérszívás, kötözködés, lehúzás, fenyegetés, és durvább dolgok is.

Egy elítélt legnagyobb vesztenivalója a kedvezménye. Ezzel is fegyelmezhető a leghatékonyabban. A szabályok be nem tartása fegyelmi lapot von maga után, ami a kedvezmény megítélésének egyik sarokpontja. Így azok, akiknek nincs kedvezményük, úgy gondolják, mindent megengedhetnek maguknak, minden mindegy alapon. Az üzletelés, verekedés és mások kifosztása, csicskáztatása szerintük jó brahi, és néhány nap fogdát von maga után. Elfelejtik, hogy a garázdaság, testi sértés és rablás a börtönbe is bűncselekménynek számít, és extra éveket von maga után. Ez főleg a fiatalabb generációra jellemző. Úgy vélik ez becsületkérdés, poén, brahi és a hírnév „tisztelet”, amit csak ezzel kihívnak, nagy emberré – „menővé” – teszi őket. Azonban ezzel a viselkedéssel maximum a börtönben tudják építeni a „karrierjüket” és hosszabb tartózkodásukat. Messze földön „híresek” erről a borsodiak, akik „katonának” tartják magukat és „tiszteletért” cserébe bárkit megszurkálnak kihegyezett fogkefével vélt és valós vezérük parancsára. Ezzel oly annyira csontosak lesznek, hogy meglett öregemberként szabadulnak, holott tinédzserként kerültek be..."

Graffiti

Remélem, hogy valamennyire kivehető a mai képen lévő felírat (THC) és a felette lévő korona ábrázolás. Az igen egyszerű módon kivitelezett, valamilyen hegyes tárggyal, eszközzel a falba kapart módon előállított fogvatartotti alkotás az elhelyezési körletépület lépcsőházában került észrevételezésre....   

 

Fogvatartotti gondolatok...

A mai történet szintén fogvatartotti termék, tessék:

„Függőségek hálójában”

avagy cigi, kávé, dobi, dena, rivó

"Sokan tudhatják a filmekből, hogy a börtönben a cigaretta, dohány és a kávé pénzként funkcionál. Amolyan egységes börtönvaluta. A hír igaz. Ez abból adódik véleményem szerint, hogy a bent lévők nagy százaléka kint is vagy dohány és kávéfüggő, és persze drogfogyasztó. Ezért a függőség szinte lételemük. Ami az unalom és a bezártság hatására csak felerősödik. Míg egy átlagos magyar dohányzó napi 16 cigarettát szív el, addig egy átlagos börtönlakó 25-30 szálat. De találkoztam olyannal is, aki saját és mások bevallása szerint 50-60 szálat is elszív naponta. A napja felkelést követően szinte csak abból áll, hogy dohányzik, és közben tölti a következő adagot. Néha még éjszaka is felkel elszívni pár szálat.

A börtönben a dobozos cigaretta ritkaság. Főleg hüvelybe töltik, de vannak, akik papírba tekerik. Itt kezdődnek az érdekességek. Ugyanis, ha elfogy a hüvely vagy a papír és nincs spejz (vásárlás) vagy pénz akkor egyéb alternatíva után kell nézni. A legkézenfekvőbb a Biblia, a vékony papírja és rendelkezésre állósága miatt. Ha ez nincs szinte bármi éghető, cigaretta-formára tekerhető megfelel. Láttam olyat, aki borítékot tekert be, de az A4-es lap sem maradhatott ki. A cigaretta másik fő alkotóeleme a dohány maga. Természetesen az is előfordul, hogy ez is elfogy. De a napi adagot akkor is el kell szívni. Így első körben megindul a csikkezés, vagyis a dohány kinyerése az elszívott cigikből. Az élelmesebbek szenvedélyüktől hajtva körbejárják a többi zárkát, és kukáznak is annak érdekében, minél többet tudjanak újracsavarni. Persze a dohány is elfogy. Innentől pedig az olvasó fantáziájára bízom mi szívható el még. Azonban mégis csak adnék néhány tippet: tea, cirokseprű aprítva, asztalláb forgács. Az ilyen emberek messziről kiszúrhatóak, hiszen a rémes szaguk messze előttük jár. További ismertetőjelük a sárga ujjhegyek…

A másik fő szenvedély a kávézás. Egy átlagember napi 3-4 kávét iszik meg. Bent ez az adag inkább 10-15. Spejz után akár víz helyett is azt isszák. Ettől persze nem tudnak aludni, így további kávéra és cigire van szükség, unaloműzés gyanánt. A kávé felturbózott változata a dobi. Ez inkább egy tea-kávé kombináció. A tuti recept egyénenként eltérő. Az általam ismert változat 10 feletti tea-filter, 100 édeske, egy dobozoz citrompótló. Mindez maximum 2 liter vízben oldva. Az igazán profik kávéval is megspékelik. Ettől aztán egész éjjel pörögnek.

Bent a szeszesital fogyasztása tilos, és kapni sem lehet. Az egyik illegális mód a csempészés, vagy cefre készítése, de ez elég körülményes. Ennél egyszerűbb bódult állapotba kerülni, ha olyan munkahelyen dolgozik, ahol lehet denaturált szeszt, azaz denát fogyasztani. Ezt általában teával vagy kávéval keverik, hogy elvegye az ízét és a bűzét. Az sem riasztja őket vissza, hogy az elmúlt időben színezik, így kb. annyira feltűnő, ha valaki iszik belőle, mint színezővel kevert medencevízbe vizelni.

A felügyelők 100 méterről kiszúrják a tántorgó hupikék törpikéket. Nem is beszélve arról, hogy amúgy sem nagy számban lévő agysejtjeik számát is drasztikusan csökkentik, és ezzel exponenciálisan a bent töltött évek számát. Hiszen fogyasztása fegyelmi eljárást von maga után. Ennél súlyosabb szer a rivónak becézett Rivotril tabletta, ami szinte a droggal egyenértékű. Mivel életemben nem hallottam erről a gyógyszerről előtte, fogalmam sincs, mit tartalmaz, eredetileg milyen célt szolgál és milyen hatása van. Így csupán a használók beszámolóira tudok hagyatkozni.

Ők a gátlások oldódásáról, hihetetlen erőről, időkiesésről, esetenként erőszakosságról, agresszióról számolnak be. Ami még fontos jellemző, az a befolyásolhatóság. Mivel a rab-rab elleni erőszakos esetek többségében szerepe van ennek a szernek, ezért a felügyelők és a nevelők ugranak a jelenlétére. Hallottam olyan esetről, amikor egy témában érintett személyt „berivóztattak” és ráküldték egy kihegyezett fogkefével haragosukra. Így nem ők kapják meg az extra éveket a bűnvádi eljárás eredményeként.

Természetesen vannak egyéb tudatmódosító és káros szerek is, így a lista nem tekinthető teljes értékűnek. Azonban talán ezek a legelterjedtebbek."

Püspöki Szentmise

A tegnapi napon, advent harmadik vasárnapján a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak részére ünnepi, püspöki szentmise került megtartásra, melyet Dr. Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye megyéspüspöke celebrált, akit a mise végén a fogvatartottak megajándékoztak egy saját készítésű cérnaképpel.

A szentmise időpontja a közelgő karácsonyi ünnepek mellett egybeesett a Szent Mihály Kápolna felszentelésének kétéves évfordulójával is. A 2009-ben a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével, pályázati forrásból, fogvatartotti közreműködéssel felújított börtönkápolna elkészítéséhez a Szeged-Csanádi Egyházmegye is hozzájárult, pénzügyi támogatásával.

A szentmisén 59 fő fogvatartott vett részt, illetve megtekintette azt az Intézet parancsnoka is. 

A szentmise érdekessége volt, hogy azt felvette a Mária Rádió, és a felvételt a tegnapi napon, 18.00 órai kezdettel műsorra is tűzték, így a katolikus missziós rádió hallgatói azt meghallgathatták.

    

     

Egy fogvatartott írása

A mai történet egy első bűntényes fogvatartott írása, ami elég tanulságosnak mondható.

Szoszi van a szütyőben?!

"A börtön szlengben ez inkább felszólítás, mint kérdés és annyit tesz „Mutasd csak, mi van a szütyődben!”. Ebben a világban a dolgozó és nem dolgozó embert egy lényeges dolog különbözteti meg külsőre. Ez pedig a szütyő. Akinek van, az munkával tölti hétköznapjait, akinek nincs annak pedig az egész napos henyélés jut osztályrészéül. Egy másik lényeges különbség, hogy a dolgozók 4:30-kor kelnek, míg, aki nem, az csupán 6:30-kor. Azonban talán a leglényegesebb különbség, hogy aki dolgozik, az spejzol (vásárol), aki nem, az pedig várja a beszélőt, hogy családtagjai lássák el a havi kávé és cigi adaggal, ami persze a következő hét végére már eltűnik, többnyire a zárkatársak gyomrába és tüdejébe. Na, de kanyarodjunk vissza az első munkanapra. Azt követően, hogy az ember fia hozzászokik a 6:30-as keléshez, - hiszen az elején az ember biztos, hogy nem dolgozó - a 4:30-as „Műszak!” felszólításra történő kelés egyenesen sokkolóan hat. Rövid készülődés után sorakozó a folyosón, létszámellenőrzés, motozás, és indulás a fagyos udvarra. Itt rabtársaimmal körbe-körbe sétálunk, mint egy álmatag és végtelenül eltévedt zombi-hadsereg. A frissítő séta után munkahelyenként gyülekező. Ez először némi problémát okozott, hiszen nem tudni, hogy melyik embercsoport hova is indul. Szerencsémre a szinten volt munkatársam, így őt figyelve megtaláltam a helyes bolyt. Beálltam a sorba, fogadtam a szúrós tekinteteket, ami az új jövevénynek dukál. Gyors névsorolvasás, majd újabb létszámellenőrzés, közben megindul a duruzsolás és kérdések kezdenek el záporozni felém. Ezek azok a sztenderd kérdések, amiket az ember minden új helyen megkap, ha börtönbe kerül. „Hogy hívnak?”, „Hova valósi vagy?”, „Kedvezményed van?”, „Mennyid van?”, és így tovább. A kérdéssor célja felmérni milyen ember vagy, mennyire kell tartani tőled. Eközben persze haladunk a munkahely felé. Odaérkezvén létszámellenőrzés és szütyőmotozás, no meg persze a sztenderd motozás. A munkahelyen elméletileg jár egy szekrény mindenkinek. Azonban mivel a létszám magasabb, mint a szekrények száma, ezért ez nem mindig valósul meg. Természetesen a régiek, mint a farkasok védik a territóriumukat. Így nem mindegy, hová akasztja az ember a kabátját. Megvan annak a rendje is, ki mikor öltözik. A hierarchiában feljebb lévők élvezik a korábban öltözés privilégiumát. De a sorakozónál is megvannak a helyek. Ezek a szabályok azonban csupán addig léteznek, ameddig be nem fogadják az embert. Utána már elfelejtik emlékeztetni az embert, hol is a helye. Így vehetjük ezt amolyan sajátos beavatási szertartásnak is. Ez után megindul a kávézás, cigizés. Persze folytatódik a kérdések áradata. „Mi a balhéd?”, „Hol is laksz pontosan?”, „Asszony van?”, „Hány családod van?” – ergo hány gyereked van.

Persze nem egy embertől, de mindig érkezik egy-egy jól irányzott kérdés. Megpróbálok ilyenkor nem hazudni, de mégsem kielégítően információ dús választ adni. Mindig emlékeztetem magam, hogy ez a beszélgetés egy börtönben folyik, ahol bűnözők vesznek körül. Így bármi, amit mondok felhasználható ellenem. Kinek hiányzik, hogy emlékezzenek, hol lakik, és míg bent van, meglátogassák a lakását, hogy megtalálják a kedvesét.

A kérdések zápora után beindul az automatikus önfényező mechanizmus. Én úgy hívom, hogy verbális „NA, KI A KIRÁLY!”. Az illető azt meg azt az embert ismeri. Ilyen meg olyan palotája van. Olyan drága autót vezet, hogy csak na. Természetesen itt a börtönben is el tud intézni mindent. Persze mindenki kér érte valamit, ő nem. Ez persze kamu, aminek nem szabad bedőlni. Benn hatványozottan igaz az a mondás, hogy „ami ingyen van az a legdrágább.” Egy apró szívesség részükről, megszámlálhatatlan nagyobb szívességet szül majd. Ezért elvből nem kérek szívességet. A másik, amire figyelni kell, hogy ne váljon az ember „földivé”. Ugyanis, ha földi vagy, alapból kávéztatnod, cigiztetned „illik” rangidős „földidet”. Akkor is „földinek” vallja magát, persze, ha csak 2 napot lakott az adott településen. Így jártam én is, elmondtam, hová valósi vagyok, majd szinte azonnal rávágta valaki, hát akkor „földik vagyunk”. Szerencsémre nem volt túl következetes, mert korábban már elárulta, hová valósi, ami persze nem egyezett meg az „új” lakhelyével. Erre visszakérdeztem, hogy is van ez. Kifejtette, hogy pár napot töltött ott az egyik barátja meghívására. Hál’ istennek, nem kávézom és nem is dohányzom, így nem tudtam segíteni.

A másik, ami ugyan nem ért meglepetésként, de azért testközelből találkozni vele sokkoló, a rabok „munkaszeretete”. Tény, hogy a kereset még a minimálbérrel sincs köszönőviszonyban. Azonban teljesítményük alapján egy-két rabtársam még azt sem érdemelné meg. Mivel itt nincs a klasszikus értelembe vett állásinterjú, sem önéletrajz, és a bizonyítványokat sem kérik minden esetben, a szakmák bemondásos alapon az illető kreativitására vannak bízva. Ennek a böjtje akkor van, amikor ténylegesen meg kell oldani az adott feladatot. Mivel a „kollégák” többsége életmódszerűen bűnöző, ezért a munkát eleve csak hírből ismeri. Így a kemény munka ismeretlen fogalom. Ha valamit csinálni kell, legtöbbjük azonnal szitkozódni kezd, és úgy áll hozzá, hogy rajta kívül mindenki hozzáférjen. Persze tisztelet a kisebbségben lévő kivételnek. Ezen felül, mint anno a szocializmusban, akinek lehetősége van, maszekol. Bűnözőkről lévén szó pedig, megy a lopás is. Ha értelmetlen, vagy haszontalan dolog, akkor is muszáj valamit elvinni. Nem gondolva arra, hogy ez a kedvezmény elvesztését, extra hónapokat, esetleg bűnvádi eljárást és így extra éveket is jelenthet. Na és nem szabad szem elől téveszteni azt sem, amin dolgozol, hiszen annak is lába kelhet. . . ."