Lakatos Anka látogatása a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

A tegnapi napon, délelőtt 10.00 órai kezdettel Lakatos Anka lelkész – Lakatos Menyhért író lánya – tartott előadást a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájában összegyűlt mintegy 40 fős fogvatartotti közönségnek. Az előadás egyik mottójának mondható a „honnan jöttünk és hová tartunk” gondolatkör, melyet vendégünk leginkább saját életútjának nehézségeivel szemléltetett.

 

Az előadásának első felében elmondta, hogy édesanyját életének korai szakaszában veszítette el, így édesapja volt mellette leginkább és szolgált példaként előtte. A József Attila-, Füst Milán- és Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjakkal kitüntetett édesapját, aki több regénnyel, mesével és verssel gazdagította a magyar irodalmat, 2007-ben veszítette el. 

Lakatos Anka szívesen emlékezett vissza a gyermekkorára, amikor mérnök édesapja a cigányok elhelyezkedésének segítésére egy cigány téglagyárat hozott létre, ami ugyan csak néhány éven keresztül működött, de sikere révén a roma szellemiséget oly módon változtatta meg, hogy az ott dolgozók nem elégedtek meg csupán az idénymunkával, hanem a gyár megszűnése után is állandó, folytonos munkaviszony volt a céljuk. A gyár megszűnése törést jelentett a család életében is, de a lelkésznő ezután is édesapjával maradt, akivel Budapestre költözött, és itt fordult meg írók, újságírók köreiben. Mint elmesélte, 44 éves korában jelent meg az első írása és ívelt felfelé az írói karrierje. Ezzel párhuzamosan sokat tett a cigányság kultúrájának színesítéséért.

Önmagáról elmondta, hogy először ápolóként állt munkába, ahol támogatták tanulmányait, és később felsőfokú végzettséget is szerzett. Most egy idősek otthonát vezeti, ahol szívesen vesz részt az időseket leginkább foglalkoztató kérdésekkel kapcsolatos beszélgetéseken.

A vallás mindig is ismert volt előtte, azonban életének korai szakaszában nem volt jelen. A teológiai főiskolát elkezdve időközben alakult ki benne a vallásos érzelem és a hit. Az anglikán egyházon belüli vallási-megújulási mozgalomként létrejött, Magyarországon 1898 óta jelen lévő metodista egyház lelkésze lett.

Az előadás második felében interaktív formában beszélt a cigányság történelméről, hagyományairól, szokásairól, nyelvhasználatáról, és sorsuk nehézségeiről. Kiemelte a cigányság szabadelvűségét, mely a vándorlások által adott volt egészen Mária Terézia rendeletéig, aki letelepítette őket, és korlátozta nyelvhasználatukat. A továbbiakban örömmel válaszolt a fogvatartottak kérdéseire mind a cigányság, mind a hit és vallás témakörében. 

Lakatos Anka példázatait összefoglalva saját és családja életútját párhuzamba állította a cigányság sorsával, és sugallta a hallgatóság felé, hogy soha nincs késő életünk jobbá tételéhez, sorsunk megváltoztatásához. Az előadáson jelen lévő Gránitz Miklós fotóművész úr az előadás sikerére tekintettel egy újabb előadást szorgalmazott, mellyel kapcsolatban örömmel mondott igent a lelkésznő. 

A beszámolóért köszönet illeti meg Lelovics Zoltánt, az Intézet kiemelt főreferensét!