Vendégünk volt Gál Gyula...

A héten ismét egy kedves vendéget köszönthettünk a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, az egykori világhírű válogatott kézilabdázó, Gál Gyula személyében, aki „Élet a sport után” címmel mutatta be jelenlegi mindennapjait. Az előadása bevezető részében a nagyszerű sportember ismertette sikeres pályafutását, annak legfontosabb állomásait. Elmesélte a jelenlévő fogvatartottaknak, hogy hozzájuk hasonlóan a hétköznapokban maga is számos konfliktushelyzettel találkozik, melyek eltérőek a sportolói pályája során edzőkkel, játékosokkal és vezetőkkel kialakult konfliktusoktól. Mégis fontosnak tartja, hogy az ilyen helyzeteket jól meg tudja oldani.

Rávilágított arra, hogy a hiedelmekkel ellentétben, a sport nem csak fény és csillogás, rengeteg lemondással jár. Az első nehéz időszaka még tizenhét éves korában volt, amikor elhunyt az édesapja, és emiatt gödörbe került. Ebből a negatív helyzetből úgy tudott kijutni, hogy megfogadta, válogatott játékos lesz. Ez végül nemcsak, hogy sikerült, de közel kétszázszoros válogatottként, csapatkapitányként búcsúzott a nemzeti csapattól.

Hasonlóan a mai fiatalokhoz, annak idején őt is vonzotta az éjszakai élet csábítása, a bulizás, de mindig próbálta megtalálni azt a mezsgyét, amin továbblépve bármilyen nehéz helyzetből talpra tud állni. A sportban megtalálta azt a pozitív indíttatást, aminek köszönhetően jól tudott dönteni. Az édesapja elvesztését követően korábbi szerepe megváltozott, onnantól kezdve édesanyja és nővére mellett ő maradt a férfi a házban, úgy érezte, hogy neki kell kenyeret tenni az asztalra. Ezzel ő is megélte, hogy a számlákat fizetni kell, vásárolni kell, és édesanyját segíteni kell.

Az emberek többsége csak azt gondolja, hogy a sportolók divatosan öltözködnek, jó ruhákban járnak, szórakoznak, csajoznak. Ez azonban nem teljesen így van, hisz a sportolók legtöbbet edzésre járnak, alázattal mennek az után, ami számukra a megélhetést jelenti.

Mint elmondta, figyel az egészségére, nem dohányzik, nem iszik, semmi egyéb tiltott szert nem fogyaszt, és igyekszik pozitívan állni a dolgokhoz. A rossz azonban könnyen jön…

Pályafutása alatt az évi tizenkét hónapból tizenegy hónapon át edzett, utazott, ami rendkívüli szellemi és fizikai terhet jelentett számára, bár a sportnak köszönhetően olyan helyekre is eljutott, ahová egyébként nem sikerült volna. Eközben nyaralás helyett a konditeremben izzadt, és rugdosta az edzője… Azért, hogy megvalósítsa az álmait, pihenés helyet is futott, erőnléti edzéseket csinált, illetve gyakorolta a kapura lövést. Az egésznek a család, édesanyja és nővére itták meg a levét, pedig értük tűzbe menne…

Gál Gyula elmondta, hogy az eredményeit a kitartásának, a lemondási készségének tudja be. 2000-ben, amikor Veszprémben kézilabdázott, egy szerb edzőt kapott, aki csak védekező szerepet szánt neki. Ő mégis maradt, mert meg akarta mutatni, hogy ennél többet ér, ennél többre képes, és annak ellenére, hogy a szezonban valóban csak védekezésben volt a pályán, mégis úgy zárta az évet, hogy a házi góllövőlistán a negyedik helyet érte el.

A céljai elérése érdekében mindet alárendelt a sportnak, és ezzel együtt elengedte azokat a barátokat, akik megharagudtak rá. A velük való kapcsolatait veszekedés jellemezte, de később ők keresték meg, hogy elnézést kérjenek tőle. A sportért való lemondás, a sok áldozat meghozta az eredményeket, válogatott lett, csapatkapitány volt, BL-döntőben szerepelt, KEK-győztes lett. Ha átgondolja a helyzetét, akkor szerencsés embernek vallja magát, hisz a hobbija volt a pénzkeresete. Úgy élt, úgy játszott, hogy mindig a legjobb szeretett volna lenni, és az adott szóhoz kötötte, ma is köti őt a becsület.

A sportolói pályafutása befejezése után, a civil világban is lemondásokkal járt az élet, de a családért ezt fel kell vállalni, ha meg akarja teremteni számukra a megélhetést. Őszintén mesélt arról, hogy a sport miatt nem tanult eleget, csak kőműves szakmát szerzett, harminchat évesen érettségizett, de vallja, hogy az embernek folyamatosan képeznie kell magát, ha el akar érni valamit az életben. A jövőt tekintve úgy fogalmazott, hogy az üzleti világban is olyan sikereket szeretne elérni, mint egykor a sportban. Azt azonban befejezésként ismét hangsúlyozta, hogy dönteni tudni kell… 

A látogatás során kiderült, amit egyébként is sejtettem: Gál Gyula egy rendkívül szimpatikus, nagyszerű ember, aki a fogvatartottakkal gyorsan megtalálta a közös hangot. Bízom benne, hogy a hozzá intézett kérdésekre adott válaszait, de az előadás során általa megosztott gondolatokat is meg tudták érteni az elítéltek. Ha más nem jutott el hozzájuk, akkor legalább az remélem, hogy azok a kulcsszavak, mint a kitartás, a lemondás, a tanulás, a helyes döntés,a gondolkodás, a reális célok kitűzése, a becsületesség, azért többekhez eljutott. Amennyiben így van, akkor nem volt hiábavaló Gál Gyula látogatása. Kívánom neki, hogy a civil életben is legyenek akkora sikerei, mint a sportban, a kézilabda pályákon.