Tudomány és bűnmegelőzés

(Forrás: http://bunmegelozes.info/?q=hu/node/62)

„Rajtunk, a felnőtt társadalmon múlik, hogy gyermekeink megfelelően szocializálódjanak. Ők, mint a társadalom legalapvetőbb egységének, a családnak a legfényesebb építőkövei, különös figyelmet érdemelnek. A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia kialakításakor nem véletlenül jelöltük meg kiemelt beavatkozási területként a gyermek-, és fiatalkori bűnözéssel kapcsolatos bűnmegelőzési teendőket” – kezdte nyitó beszédét dr. Hatala József miniszteri biztos, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács elnöke a „Tudomány és bűnmegelőzés” című nemzetközi konferencián.

A tudományos tanácskozás előadói a gyermekkori és fiatalkori bűnözés témáját járták körbe saját szakterületükön belül. Dr. Tóth József, pszichológus a különféle generációk gondolkodásmódjának különbözőségére mutatott rá előadásában, amelyben az úgynevezett „Z” generáció digitális mindennapjairól beszélt.

Dr. An Nuytiens, az Európai bűnmegelőzési hálózat (EUCPN) szakembere előadásában a gyermek- és fiatalkorúakat célzó bűnmegelőzési programok és a művészet, a tudomány és a sport kapcsolatának fontosságáról értekezett. A hallgatóság a zene és a művészet emberi agyra gyakorolt hatásáról hallhatott izgalmas részleteket Prof. Dr. Csépe Valéria előadásában. Dr. Mikulán Rita a sport jelentőségét hangsúlyozta. A Szegedi Tudományegyetem adjunktusa kiemelte: aki aktívan sportol gyermek- vagy fiatalkorban, az nagy valószínűséggel elkerüli a kábítószert és a dohányzást is.

Günther Holztrattner, osztrák bűnmegelőzési szakember a bűnmegelőzésben használható alternatív módszerekkel kapcsolatos tapasztalatait ismertette. Az elrettentés kora régen lejárt. A kábítószer-megelőzésben az ismeretközlő előadások hatékonysága rosszabb, mintha nem tartanánk bűnmegelőzési órát. Ahhoz, hogy hatást érjünk el a fiataloknál, olyan személyiségfejlesztő módszerekre van szükség, amelyek az érzelmi, a tapasztalati tanulást helyezik a középpontba. Ilyen például az élménypedagógia, amellyel sikeresen lehet fejleszteni a fiatalok szociális kompetenciáit.

A konferencia során a dán származású Rasmus Højbjerg Jacobsen teljesen új szemszögből, a költség-haszon elemzések oldaláról közelítette meg a bűnmegelőzés témáját.

Az izgalmas előadások között a Szertelen-kék Alapítvány „A Dal a Tied” című projektjének tehetséges fiataljai adták elő saját szerzeményű dalaikat, és hallhattunk részletet a készülődő bűnmegelőzési musical betétdalai közül is.

A konferencián a „Legyen a sport a szenvedélyed” országos rajzpályázat eredményét is kihirdették. Három oktatási intézmény, két általános iskola és egy óvoda részesült 200 ezer forintnyi sportszer vásárlási támogatásban a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács jóvoltából.

A konferencia tanulságát Gerald Hüther német neurobiológus szavaival tudjuk a legtalálóbban összefoglalni:

„Akikre most szükségünk van – és ezt bárki, aki a gazdasági vagy a tudományos életben munkálkodik megerősítheti - , azok nem a rendes, kötelességteljesítő emberek, akik mindent megcsinálnak, amit mondanak nekik, vagy akik mindent kívülről megtanulnak, hanem azok a fiatal emberek, akik egyéni kreativitásukkal, egyéni ötleteikkel odaadóan képesek elmerülni egy témában. Akiknek indíttatásuk van arra, hogy valamit felfedezzenek vagy megalkossanak. Ezt pedig nem lehet elérni azzal az „idomító” és jutalmazásra építő rendszerrel, ami jelenleg az iskolában működik. Ez a dolog egyik része. A másik része pedig az, hogy az agykutatás időközben képessé vált annak bizonyítására, hogy agyunkban csak akkor változik meg valami, ha az adott dolog magával ragadja, lelkesíti az embert. Az agy nem izom, amit sok gyakorlással edzésben tarthatnánk. Csak akkor történik benne maradandó változás, ha az illető, aki tanul, fontosnak ítéli meg a maga számára azt, amit tanulni akar. Ha valakinek valami személyes jelentőséggel bír, akkor az megérinti őt és csak ekkor –amennyiben hagyta magát egy téma által megérinteni, felkavarni - indulnak be az agy érzelmi központjai. Mindannyiszor, ha ezek az emocionális centrumok aktiválódnak, a középagy bizonyos sejtcsoportjai hosszú nyúlványaikon keresztül egyfajta tápanyagot bocsájtanak ki magukból (úgynevezett neurotranszmitter-koktél). Ez a tápanyag „ trágyázza” meg a lelkesedés állapotában már aktiválódott neuronális hálózatokat és ez a folyamat vezet aztán ahhoz, hogy mindig az marad meg igazán az emberben, amit lelkesedéssel, szenvedéllyel tanult.”

Ehhez nyújt segítséget a zene, a művészet és a sport.

Fogvatartottak sport- és kulturális versengése

A mai nap folyamán a Váci Fegyház és Börtönben egy pályázati program keretében három bv. intézet csapata között regionális sport- és kulturális versenyre került sor. 

A házigazdákon kívül a Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Márianosztrai Fegyház és Börtön fogvatartottai mérték össze sakk- és focitudásukat, valamint az érintett intézetek színjátszó csoportjai is előadtak egy-egy 10-15 perces darabot.

Az amatőr színjátszók közül az ABC-sorrendben való fellépésnek köszönhetően legelőször a balassagyarmati elítéltek léptek színre "Kísértés" című jelenetükkel, amit Madách Imre "Az ember tragédiája" című drámája inspirált. A márianosztrai fogvatartottak S. Szabó István négy jelenetét vitték színpadra, a humoros párbeszédek az utcán, egy ügyvédi irodában, pszichológusnál, illetve egy találmányi hivatalban játszódtak le. Végül, de nem utolsó sorban a váci elítéltek mutatták be, hogy miképpen látják a ma jellemző televíziós programokat, egy vidám gasztronómiai műsorra és a Szőke-család westernfilmbe ágyazott történetére építve fel előadásukat. 

Miközben a nézők, illetve a Madách Színház két színművészéből álló zsűri tagjai a színpadon zajló előadásokat tekintették meg, egy másik helyiségben a sakkozók mérték össze tudásukat, valamint a focisták is küzdöttek egymással a zöld gyepen.

A mindvégig jó hangulatban, sportszerű keretek között zajló versengésen végül a balassagyarmati fogvatartottak szerezték meg a kategóriák első helyét, amihez gratulálunk az érintetteknek!

         

Sporthírek...

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön honlapjáról - Március 15. teremfoci villámtorna...

Vendégünk volt Gál Gyula...

A héten ismét egy kedves vendéget köszönthettünk a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, az egykori világhírű válogatott kézilabdázó, Gál Gyula személyében, aki „Élet a sport után” címmel mutatta be jelenlegi mindennapjait. Az előadása bevezető részében a nagyszerű sportember ismertette sikeres pályafutását, annak legfontosabb állomásait. Elmesélte a jelenlévő fogvatartottaknak, hogy hozzájuk hasonlóan a hétköznapokban maga is számos konfliktushelyzettel találkozik, melyek eltérőek a sportolói pályája során edzőkkel, játékosokkal és vezetőkkel kialakult konfliktusoktól. Mégis fontosnak tartja, hogy az ilyen helyzeteket jól meg tudja oldani.

Rávilágított arra, hogy a hiedelmekkel ellentétben, a sport nem csak fény és csillogás, rengeteg lemondással jár. Az első nehéz időszaka még tizenhét éves korában volt, amikor elhunyt az édesapja, és emiatt gödörbe került. Ebből a negatív helyzetből úgy tudott kijutni, hogy megfogadta, válogatott játékos lesz. Ez végül nemcsak, hogy sikerült, de közel kétszázszoros válogatottként, csapatkapitányként búcsúzott a nemzeti csapattól.

Hasonlóan a mai fiatalokhoz, annak idején őt is vonzotta az éjszakai élet csábítása, a bulizás, de mindig próbálta megtalálni azt a mezsgyét, amin továbblépve bármilyen nehéz helyzetből talpra tud állni. A sportban megtalálta azt a pozitív indíttatást, aminek köszönhetően jól tudott dönteni. Az édesapja elvesztését követően korábbi szerepe megváltozott, onnantól kezdve édesanyja és nővére mellett ő maradt a férfi a házban, úgy érezte, hogy neki kell kenyeret tenni az asztalra. Ezzel ő is megélte, hogy a számlákat fizetni kell, vásárolni kell, és édesanyját segíteni kell.

Az emberek többsége csak azt gondolja, hogy a sportolók divatosan öltözködnek, jó ruhákban járnak, szórakoznak, csajoznak. Ez azonban nem teljesen így van, hisz a sportolók legtöbbet edzésre járnak, alázattal mennek az után, ami számukra a megélhetést jelenti.

Mint elmondta, figyel az egészségére, nem dohányzik, nem iszik, semmi egyéb tiltott szert nem fogyaszt, és igyekszik pozitívan állni a dolgokhoz. A rossz azonban könnyen jön…

Pályafutása alatt az évi tizenkét hónapból tizenegy hónapon át edzett, utazott, ami rendkívüli szellemi és fizikai terhet jelentett számára, bár a sportnak köszönhetően olyan helyekre is eljutott, ahová egyébként nem sikerült volna. Eközben nyaralás helyett a konditeremben izzadt, és rugdosta az edzője… Azért, hogy megvalósítsa az álmait, pihenés helyet is futott, erőnléti edzéseket csinált, illetve gyakorolta a kapura lövést. Az egésznek a család, édesanyja és nővére itták meg a levét, pedig értük tűzbe menne…

Gál Gyula elmondta, hogy az eredményeit a kitartásának, a lemondási készségének tudja be. 2000-ben, amikor Veszprémben kézilabdázott, egy szerb edzőt kapott, aki csak védekező szerepet szánt neki. Ő mégis maradt, mert meg akarta mutatni, hogy ennél többet ér, ennél többre képes, és annak ellenére, hogy a szezonban valóban csak védekezésben volt a pályán, mégis úgy zárta az évet, hogy a házi góllövőlistán a negyedik helyet érte el.

A céljai elérése érdekében mindet alárendelt a sportnak, és ezzel együtt elengedte azokat a barátokat, akik megharagudtak rá. A velük való kapcsolatait veszekedés jellemezte, de később ők keresték meg, hogy elnézést kérjenek tőle. A sportért való lemondás, a sok áldozat meghozta az eredményeket, válogatott lett, csapatkapitány volt, BL-döntőben szerepelt, KEK-győztes lett. Ha átgondolja a helyzetét, akkor szerencsés embernek vallja magát, hisz a hobbija volt a pénzkeresete. Úgy élt, úgy játszott, hogy mindig a legjobb szeretett volna lenni, és az adott szóhoz kötötte, ma is köti őt a becsület.

A sportolói pályafutása befejezése után, a civil világban is lemondásokkal járt az élet, de a családért ezt fel kell vállalni, ha meg akarja teremteni számukra a megélhetést. Őszintén mesélt arról, hogy a sport miatt nem tanult eleget, csak kőműves szakmát szerzett, harminchat évesen érettségizett, de vallja, hogy az embernek folyamatosan képeznie kell magát, ha el akar érni valamit az életben. A jövőt tekintve úgy fogalmazott, hogy az üzleti világban is olyan sikereket szeretne elérni, mint egykor a sportban. Azt azonban befejezésként ismét hangsúlyozta, hogy dönteni tudni kell… 

A látogatás során kiderült, amit egyébként is sejtettem: Gál Gyula egy rendkívül szimpatikus, nagyszerű ember, aki a fogvatartottakkal gyorsan megtalálta a közös hangot. Bízom benne, hogy a hozzá intézett kérdésekre adott válaszait, de az előadás során általa megosztott gondolatokat is meg tudták érteni az elítéltek. Ha más nem jutott el hozzájuk, akkor legalább az remélem, hogy azok a kulcsszavak, mint a kitartás, a lemondás, a tanulás, a helyes döntés,a gondolkodás, a reális célok kitűzése, a becsületesség, azért többekhez eljutott. Amennyiben így van, akkor nem volt hiábavaló Gál Gyula látogatása. Kívánom neki, hogy a civil életben is legyenek akkora sikerei, mint a sportban, a kézilabda pályákon.