Dr. Papp Lajos szívsebész professzor úr eladása --- hamarosan!!!

DR. PAPP LAJOS SZÍVSEBÉSZ PROFESSZOR BALASSAGYARMATON

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Határmenti Régió Fejlesztéséért Alapítvány eredményes együttműködésének köszönhetően április 8-án 17.00 órakor vendégünk dr. Papp Lajos szívsebész, professzor.

Az előzetes tájékozódásunk alapján a Professzor Úr előadása óriási érdeklődésre tart számot, és mivel nem szeretnénk, ha bárki – esetleg helyhiány miatt – kiszorulna az előadásáról, ezért tiszteletteljes kéréssel/kérdéssel fordulunk Önökhöz!

Kérjük, hogy az előadáson való részvételi szándékát 2014. március 31-ig az alábbi elérhetőségek egyikén mindenképp jelezze:

Személyesen:      Projektek Háza, Balassagyarmat, Rákóczi út 13.

Telefonon:           35/500-031

E-mailben:          gyongyoske68@gmail.com 
Egyéb:                 a Facebook oldalon létrehozott csoportban.

A helyszínt a jelentkezések függvényében véglegesítjük, amiről a szokásos módon tájékoztatjuk Önöket!

Call

Send SMS

Add to Skype

You'll need Skype CreditFree via Skype

Közönségtalálkozó - Al Ghaoui Hesna balassagyarmati látogatása

A heti programokra visszatekintve mindenképpen ki kell emelni a péntek délután azon eseményét, amely ezúttal nem a Balassagyarmati Fegyház és Börtön falai között került megrendezésre, hanem a Projektek Házában.  

Az „Olvasáskultúra fejlesztése a reintegráció megalapozásában, új társadalmi csoportok bevonása a könyvtár használatába” című, TÁMOP-3.2.4.A-11/1-2012-0075 azonosítószámú projektnek köszönhetően a Prima Primissima díjas szerkesztő-riporter, újságírónő, Al-Ghaoui Hesna látogatott el a városunkba, és ahogy István Károlyné oktatásszervező kolléganőm a bevezetőjében elmondta, egy kis tavaszt csempészett a télbe.

A Nógrád megyei kötődéssel, egészen pontosan salgótarjáni gyökerekkel rendelkező Hesna bevezetőjében elmondta, hogy amikor valaki interjút készít vele, akkor jellemzően két kérdés mentén szokott megindulni a beszélgetés folyamata: hány éves korában döntötte el, hogy hadi tudósító lesz, illetve szokott –e félni. Az esetleges kételyeket eldöntve azonnal leszögezte, hogy nem tartja magát hadi tudósítónak, majd a két kérdés mentén elindulva mesélt életéről, pályafutásának eddigi fontos állomásairól.

Mint a gyermekkorára visszaemlékezve elmesélte, alapvetően visszahúzódó, stresszes kislánynak tartja magát, akiben egykor sok vágy fogalmazódott meg, hogy mi is legyen, ha felnő. Az újságírói pályával kapcsolatos első szárnypróbálgatásai 8-9éves korában kezdődtek, amikor is a családja és önmaga szórakoztatására összeállította az első wc-újságot, egy A/4-es lapokra íródott, főcímmel, illusztrációkkal, hírekkel tarkított újságot, amit címéhez méltóan a wc-ben függesztett ki. A kezdetekkel kapcsolatban kiemelte, mennyire fontosnak tartja a nyelvtanulást, az ismeretek bővítését, mert mindez sok kaput megnyithat az ember számára. A nyelvnek köszönhetően nyílott lehetősége arra, hogy a szolnoki két tannyelvű gimnáziumból egy ösztöndíjas programnak köszönhetően eljutatott az Egyesült Államokba, ahol tizenhat évesen egy éven keresztül tanulhatott, de legfőképpen megismerhette az ottani szemléletet, illetve megírta első novelláját, melyet aztán több is követett. A hazatérése után, majd később a jogi diploma megszerzését követően kezdett el írni a Népszabadság kulturális rovatába, majd ezt követte a televíziózás.

Mivel az édesapja szír származású, Hesna számára mindig is helyén volt az, hogy milyen Szíria, milyen az arab világ. Annak idején sok kulturális- és munkakapcsolat volt az arab világgal, a rasszizmussal összefüggő problémák csak később alakultak ki, jellemzően a média hatására. Pedig az emberek ott is ugyanúgy élnek, mint nálunk, de vannak olyan kulturális sajátosságok, melyek eltérőek. A családi kötelékeket és előbbieket is figyelembe véve egyfajta missziójának érezte, hogy megismertesse az emberekkel a Közel-Kelet világát.

A televíziónál a Híradó és a Panoráma műsoraiban dolgozott, a kezdetekre visszaemlékezve elmondta, hogy az első olyan interjúját, ami igazán nagy durranásnak számított, a Szíriában élő nagybátyja segítségével, a húga társaságában készítette, 23 éves korában a szír honvédelmi miniszterrel. Abban, hogy ez az interjú létrejöhetett, nagy szerepe volt kitartásának és a kezdők bátorságának, illetve annak, hogy a húga segített a tolmácsolásban, mert ekkor ő maga még nem beszélte jól az arab nyelvet. Az arab nyelvtudását később akkor csiszolta, amikor egy darabig Szíriában és Tunéziában is élt.

Televíziós pályafutása során úgy hozta a sors, hogy ha valami történt a Közel-Keleten, és volt rá keret, akkor őt küldték forgatni. Mindez nem volt tervezve, csak így alakult. Egyebek mellett dolgozott Libanonban, Líbiában, Szudánban és Egyiptomban is, mint mondta, ha egy újságíró szívből akar dolgozni, akkor ismernie kell azt a területet, amiről ír, és a helyszínre kell mennie. Különleges helyzetekkel, különleges emberi sorsokkal találkozott, melyekre esetenként sokkal több időt szeretett volna szánni, mint amennyi lehetősége erre a szűkre szabott műsorkeret miatt volt. A tudósítások előkészülete rengeteg logisztikai munkát igényelt, veszélyekkel járt, mégis sok esetben lutri volt, hogy minden a helyén lesz, vagy hiába a ráfordított idő, mégsem sikerül a munka úgy, ahogy szerették volna. A haditudósítók és az újságírók élete sok felkészülést, lemondást igényel, önmagában csak a háború miatt elmenni valahová mindenképpen elhibázott lépés. Sokszor kellett félelemmel szembenéznie az ismeretlennel, de ha az ember bízik önmagában, és abban, hogy megoldja a helyzetet, akkor sikerülhet a céljai elérése. Mindeközben rengeteg szívességet kell kérni, illetve nagyon fontos a megfelelő diplomáciai érzék – és nem csak a háborús helyszíneken. Természetesen mindezt egyedül nehéz jól csinálni, az ember önmaga nem feltétlenül tudja megvalósítani a terveit. A személyes, emberi tényezőkön túl ebben jelentős szerepe van a támogató családi háttérnek, a barátoknak, illetve annak a szakmai stábnak, akikkel az újságíró-riporter együtt dolgozik.

A „Bábel – Hesnával a világ” című kéthetente megtekinthető méltán népszerű televíziós műsor alapkoncepciójánál a megvalósító stáb először is azt tisztázza, hogy mi az a téma, ami őket érdekelné. Az élet szinte minden területéről igyekeznek olyan történeteket, témákat keresni, amit kellően izgalmasnak, bemutatásra érdemesnek tartanak. Ezt követően kezdetét veszi az interneten a célirányos keresés, avatta be a jelenlévőket egy kicsit a műsorkészítés kulisszatitkaiba Hesna. Abba viszont nagyon nehéz belegondolni, hogy mindez hogyan történhetett az internetes korszak előtti időkben…

Amikor megtalálták a kiválasztott témakörhöz illő konkrét sztorit, akkor felveszik a leendő riportalannyal a kapcsolatot, és igyekeznek meggyőzni őt arról, hogy számára is mennyire pozitív dolog, ha történetét megismerhetik az emberek, az MTV nézői. A gond esetenként csak akkor jelentkezik, amikor kiderül, hogy az MTV az nem a Music Television, hanem a Magyar Televízió. Előfordult, hogy egy interjú épp emiatt ugrott… Hesna és munkatársai ilyenkor érzik, hogy milyen pici országból érkeznek, és ennek mennyire nincs súlya. Aztán később jön egy új téma, jön egy új interjúalany, aki visszaadja a hitet, és jónak tartja, hogy Magyarországról elutaztak hozzá, és fontosnak tartják a sztoriját.

A forgatások minden esetben pontos, körültekintő tervezést igényelnek, az előkészületek során megtett munka valahol olyan, mint egy puzzle kirakása – ha egy darab is hiányzik, akkor nem lesz teljes a kép. A Bábel célja nem az öncélú szórakoztatás, hanem az emberek elgondolkodtatása arról, hogy egyes történeteket megismerve, azokhoz viszonyítva saját problémáik, saját nehézségeik nem is tűnnek olyan komolynak. Gondoljunk csak bele annak a férfinak a helyzetébe, aki tizenhárom éven keresztül ártatlanul ült a siralomházban egy olyan több emberen elkövetett gyilkosság miatt elítélve, amit nem követett el. Az ilyen történeteknek köszönhetően az emberek képesek lehetnek átértékelni saját sorsukat, újragondolni mindennapjaikat.    

     

„Lássuk meg, mi minden van a világban, nézzünk szembe félelmeinkkel!" – említi Hesna riportjainak egyik legfontosabb motivációjaként. – "Az emberek sokszor magukra ismernek a történetekben. Különböző színeket mutatunk be a világból, hogy mindenki lássa, mennyire sokszínű az őket körülvevő világ. Ezek a forgatások sokszor szociológiai kísérletek is, amelyek közelről mutatják meg a nagyvilág egy apró szegmensét. Emiatt rendkívül áldásos tevékenységnek tartom."

A beszélgetés vége felé közeledve Hesna elárulta, hogy tervei ugyan vannak, de most a legfontosabb, hogy áprilisban érkezik a babája, aki a terveket átgondoltatja. Szeretné ugyan, ha később a Bábel folytatódna, mert egy áldásos dolognak tartja, ami számára is élményt jelent. Amennyiben ez nem valósulhat meg, akkor pedig új utakat keres. Jelen pillanatban azonban, életében először azt gondolja, hogy a munka, a szakma egy kicsit háttérbe szorulhat, és most a család az első.

Az őszinte, emberi bemutatkozás után Hesna a tőle megszokott figyelemmel, türelemmel és kedvességgel válaszolt a felé irányuló kérdésekre, majd a közönség számos tagjának dedikálta a „Háborúk földjén” című könyvét.

               

Életunalom, élettér, életkedv --- Feldmár András előadása

Vasárnap délután, egészen pontosan 16.00 órai kezdettel a balassagyarmati Projektek Háza adott otthont annak az előadásnak, melynek keretében a szép számú érdeklődő közönség Feldmár Andrást látta vendégül. A Kanadában élő világhírű pszichoterapeuta két napon belül immár másodszor látogatott el a városba, hisz tegnap szintén személyesen volt jelen a Feldmár Intézet munkatársai által felkészített Mesekör előadásán.  

Az előadás első felében András kijelentette, hogy "ha valaki nem akar élni, akkor az dögöljön meg". Mert számára a terapeuta rossz terapeuta, a gyerekei rossz gyerekek, az ilyen ember számára semmi sem megfelelő. Akinek az az attitűdje van, hogy meg akar halni, az úgy él, mintha nem is akarna, az az ember az életet bosszúból csinálja. Olyan, mint egy gyerek, aki például hátat fordít egy társaságnak, csak azért, hogy durcáskodjon valami miatt. Minél tovább durcáskodik valaki, annál inkább hülyébben jön ki belőle. Az előbbiekkel összefüggésben egy saját, gyermekkori élményére visszaemlékezve András elmesélte azt az esetet, amikor egyszer büntetésből a sarokba, kukoricára térdepeltették, akkor onnan akkor sem állt fel, amikor már letelt volna a büntetés ideje...

El kell fogadni, hogy a világ annyira gazdag, annyi jó dologgal van tele. ha valaki azt mondja, hogy az őt körülvevő világban semmi érdekes sincs, akkor az hazudik. Az unalom egy olyan állapot, amikor az ember vár arra, hogy valaminek vége legyen. A közönséghez szólva Feldmár András azt ajánlotta fel, hogy aki a helyszínen ülők közül úgy érzi, hogy unatkozik, az nyugodtan elmehet. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mindenki maradt a helyén...     

Az előadás következő része a trauma fogalmát járta körül, amely András szerint az az állapot, amikor az ember úgy érzi, hogy nincs hová menekülnie, nem ő választotta azt az élményt, amiben része van. Sok gyerek azonban nem tud menekülni, számukra fegyház a család. Szerencsés kivételek viszont az olyan gyermekek, akiknek olyan otthona van, ahová mindig mennének. Folytatva a gondolatot, azt is megtudtuk, hogy az iskola is egy fegyház, ahol nem veszik komolyan a gyerekeket. Az az igazi, ha valaki észreveszi, hogy mire is figyel a gyerek olyankor, amikor éppen semmire sem kell figyelnie. Akkor mutatkozik meg a benne rejlő igazi ember. Ha egy gyermek úgymond börtönben nő fel, akkor elveszti az izgalmat, hogy milyen szeretne lenni. Ha az ember megfigyeli a gyerekeket, akkor meg lehet állapítani, hogy unatkozó gyerek nincs. Már a legkisebbek is lelkesek, izgatottak. Amennyiben a szülő ettől megijed, akkor azt a gyerek megérzi, és a szülő félelmét összekeveri a saját izgalmával. Ezért később az új, ismeretlen dolgoktól nem izgatott lesz, hanem félni kezd azoktól. A megoldás az, hogy amitől valaki fél, azt kell csinálnia, mert ott van eldugva a valódi izgalom.

Az élet veszélyes, a halál biztonságos, folytatta Feldmár András az előadást. A félelem megkeseríti az életet, ezért inkább unatkozunk, de biztonságban érezzük magunkat. Ekkor viszont a védekezésben halunk meg. Minél sebezhetőbb valaki, annál izgalmasabb az élete. 

Az életkedvről szólva, beszélve Feldmár András megosztotta a hallgatóság tagjaival, hogy mennyire érdekli őt a pszichoszomatika, ami az a terület, ahol a lélek és a test egy. Ha valaki beteg, akkor nem tudja, hogy annak lelki vagy testi okai vannak, bár mindkettő egyaránt lehetséges...        

Az előadás végén a barátságról is hallhattunk néhány gondolatot, melyek közül kiemelkedik, hogy úgy lehet megtudni, kik az ember igazi barátai, ha elmondjuk nekik, mit akarunk. Aki segít, az valóban igaz barát.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az élet minden pillanatban hozhat valami jót, folytatta András az előadást. Ennek alátámasztására elmesélt egy történetet, egy költő-íróról, aki felakasztotta magát. A boncolás megállapította, hogy a halál beálltának ideje kb. 14.00 óra lehetett. A lépcsőházban, ahol a férfi élt, a postás rendszerint 16.00 óra körüli időben kézbesítette a leveleket. A halála napján a postaláda több levelet tartalmazott. Egyebek között érkezett egy levél, melyben egy színházigazgató arról értesítette őt, hogy az általa beküldött darabot színpadra vinnék, ráadásul őt kérték fel a rendező szerepére. A történtek előtt tőle külön költöző feleség is küldött egy levelet, melyben leírta, mennyire szereti őt, és ha a férfi akarja, akkor visszamenne hozzá. Jött egy levél továbbá a kiadójától, aki arról tájékoztatta, hogy nemcsak az új verseskötetét szeretnék kiadni, de egyben fel is kérik őt arra, hogy állítsa össze a válogatott verseit tartalmazó kötetet. Az eset rövid tanulsága, hogy amennyiben valaki öngyilkos akar lenni, az mindenképpen várja meg a postást, zárta le a sztorit András, ezzel együtt tény, hogy soha nem szabad feladni, mindig előre kell tekinteni, hisz az élet bármikor hozhat olyan változásokat, amelyek kellemesen érintik az embert.

Ezt követően Feldmár András a közönség kérdéseire válaszolt, hol komolyan, hol humorral átszőve, de a tőle megszokott őszinteséggel és hihetetlen gyorsan reagálva a hozzá intézett kérdésekre. Habár életének csak egy kis részét tölti hazánkban, mégis rendkívül jól átérezve fogalmazta meg jelenlegi helyzetünket, amikor azt mondta, hogy a jelenkori Magyarországra  jellemző a szegénység, ami azzal jár együtt, hogy az emberek egyre türelmetlenebbek, több az egymás felé irányuló rosszindulat. "Minél szegényebb, elnyomottabb egy csoport - fogalmazta meg. -, annál rosszabbul bánnak a tagjai egymással."  
 

***

Személy szerint bízom benne, hogy a helyzet javulni fog, és mi, magyar emberek, többet figyelünk egymásra. Bár... ha jól meggondolom, akkor valójában már azzal is elégedett lennék, ha azon kevés emberre több figyelmet tudnék fordítani, aki számomra tényleg fontos. A többiek pedig... aki élni akar, az éljen úgy, hogy számára az jó legyen, az élete ne legyen unalommal teli. Aki meg meg akar halni, az dögöljön meg...  
                  

 

Zacher Gábor előadása a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

Ma délután 15.00 órai kezdettel a médiából a zárkákban is jól ismert toxikológus főorvos, dr. Zacher Gábor tartott előadást a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, "Drog helyzet van" címmel. A Szt. Mihály Kápolnában megrendezésre kerülő eseményen harminchárom fogvatartott, illetve a személyi állomány több tagja vett részt nézőként. 

A bemutatkozást követően Zacher Gábor feltette a költői kérdést, vajon a jelenlévők közül eddig ki mennyire került kapcsolatba élete során a drogokkal. A választ nem megvárva vágott bele a fő témába, és elmondta, hogy az elmúlt időben a világ megváltozott, de nem lett jobb. Az előadás célját körülírva tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az előttünk álló időt felhasználva meg szeretné ismertetni a fogvatartottakat azzal a világgal, amelyben ő maga nap, mint nap él és dolgozik. Mint mondta, eddigi tapasztalatai alapján tisztában van azzal, hogy büntetés-végrehajtási keretek között, zárt közösségben nem is annyira a drogok, hanem a 0,2-es Rivotril a legnépszerűbb, aminek durván fogalmazva van egy ún. "leszarom" hatása, minek következtében a fogyasztó számára úgy 6-8 órára megszűnik a külvilág. A gyógyszerfüggők száma egyébként hazánkban kifejezetten magas, fűzte hozzá a témához.

Napjainkban a kábítószerpiacon az ún. designer drogok játszanak jelentős szerepet, melyek erősen "furfangos" szerek, folyamatosan változnak. A mostani időszakhoz képest a szakember szerint azok voltak a boldog békeidők, amikor a ma már úgymond klasszikusnak számító kábítószer-féleségeket fogyasztották a drogosok, mint például a heroint, az amfetamin- és metamfetamin-származékokat, az LSD-t, a gombát. Ezek a régi szerek viszonylag kiszámíthatóak voltak, jól ismert hatásaik és mellékhatásaik voltak, ezért szinte "szerethető" anyagok voltak. A mai új szerek esetében a fő problémát az jelenti, hogy élettani hatásuk nem feltétlenül ismert, ezért nehéz a kezelésük.

A kipróbálás és rászokás kapcsán Zacher Gábor megszólította a jelenlévőket, és elmondta, hogy nagy valószínűséggel a jelenlévők között is vannak többen, akiknek vannak gyermekeik. Gyermekeik, akik majd felnőnek, de mindenképpen fontos számukra az apa-modell, mert a gyerekek kíváncsiak, ami veszélyeket rejt magában. Minden szülő számára fontos kérdés, hogy tudok -e megfelelő apa-modell lenni, olyan apa, aki értéket hordoz magában a gyereke számára. A fogvatartottak esetében fontos, hogy legyen egy családja, aki várja őt a szabadulása után, illetve azok esetében, akik gyermekkel is rendelkeznek fontos az is, hogy megfelelő apa-modell legyen a gyermeke számára.

A különféle kábítószerek hatását pókhálókról készült fotókon keresztül bemutatva a főorvos úr úgy fogalmazott, hogy a drogokban az mindenképpen közös, hogy megváltoztatnak bennünket. Mindez abban az esetben előzhető meg, ha megtanulunk nemet mondani. A gyerekek szempontjából azonban felmerülhet a kérdés, hogy miért mondjanak nemet a drogra, amikor az apjuk is fogyasztja azokat. És ezért fontos az a fajta minta, amit szülőként közvetítünk a gyermekek felé. Ha mi, felnőttek tudunk nemet mondani, akkor megmarad a kontroll képessége. Mindezt azonban valóban akarni kell, és akkor a lemondás tudományával élve sok mindent el lehet érni. Amennyiben egy adott helyzetben nemet tud mondani az ember, akkor például börtönbe sem kerül. 

Visszatérve a kábítószerekre, Zacher Gábor úgy fogalmazott, hogy tökéletesen új szerekkel állunk szemben, ami nemcsak az ellátórendszer és az egészségügy számára, de a fogyasztók számára is új kihívásokat jelent. Az internetes terjesztés miatt a klasszikus dealer megszűnt. Az új designer-drogok olyanok, akár a Rubik-kocka: ha átforgatjuk az oldalait, akkor egy teljesen új anyagot állítunk elő. 

Manapság egyébként Kína és India a kábítószerek tekintetében is jelentős szerepet játszik. Ezeken a helyeken olcsón lehet előállítani az anyagokat, olcsó a szállítás, nem túl drága az eladás, mégis nagy haszonnal jár a terjesztés. A mai szintetikus drogokat laborokban, vegyészek állítják elő, különféle megjelenési formákban (por, tabletta, növényi tápszer, fürdősó, inhalálószer stb.), és a tejedésük a szájhagyomány útján, a szleng segítségével is jellemző. A szerek csomagolásán olvasható a javasolt felhasználás, az összetevők, a veszélyek, illetve az a szöveg is, hogy az anyag emberi fogyasztásra nem alkalmas. Az eladó így védve van... Sok esetben azonban ő sem tudja, hogy az aktuális szernek mi a pontos hatása, ezért gyakran előfordul, hogy a kiszállítás és átadás után visszajelzést kérnek, hogy milyen volt a fogyasztói élmény.

A designer drogok terjesztése ezért valahol úgy jellemezhető, mint egy engedély nélküli, embereken folytatott kísérlet...

Az előadás következő részében a szakember a különféle szerek, szercsoportok tüneteit, hatásait, illetve mellékhatásait mutatta be, kendőzetlen őszinteséggel, sokkoló fotókkal és videorészletekkel illusztrálva azokat. A minden testnyílásából elvérzett fogyasztó, a szúrási szövődmények hatása, és az egyéb negatívumok bemutatása több fogvatartottra szemmel láthatóan hatással volt. A fogyasztó csak pörögni akar, mondta a főorvos úr, de a hatások kiszámíthatatlanok...

Ezt követően, további elrettentésképpen szóba került az orosz területről kiinduló Krokodil, amiről az elmúlt időszakban több alkalommal lehetett hallani a médiában, illetve a Diclazepam is meg lett említve. Ez utóbbi egy gyógyszerként nem törzskönyvezett olyan anyag, amely van, de még sincs...

A jövő egyelőre kérdéses. Nem tudni, hogy mit hoz a holnap. Valószínűsíthető, hogy nő a fogyasztók száma. Ezzel együtt az is elképzelhető, hogy nem lesz divat anyagozni. A jogi szabályozást tekintve vagy radikális tiltás várható vagy bizonyos mértékű legalizálás. Az egyelőre ismeretlen, állandóan változó anyagok hatása nem előrejelezhető. Nem tudni például, hogy adott esetben a terhesség alatti szerhasználatnak milyen következményei lesznek. És előbbiek mellett számos más kérdés merülhet még fel bennünk. Zacher Gábor szerint a legfontosabb azonban az, hogy az emberek értékrendje egy olyan irányba változzon, ami már nem viszi az egyént kísértésbe, nem fogadja el a kábítószereket...

Ezt a zárszót erősítette az egyetlen olyan fogvatartott, aki hozzászólt az előadáshoz. Az elítélt arról mesélt, hogy ő fiatal korában masszív kábítószer-fogyasztó volt, civil életében több alkalommal volt lehetősége találkozni a főorvos úrral.  Most több mint tíz éve van a börtönben, és a börtönévek alatt megváltozott az értékrendje. Olyan sok rosszat hallott a mai drogokról, hogy már tart tőlük, nem is kívánja kipróbálni őket, ezért úgy fogalmazott, hogy ebből a szempontból jót tett neki a büntetése, mert annak hatására ma már más szemmel tekint a kérdésre...

 

                                

Beharangozó --- Dr. Zacher Gábor látogatása elé...

Két nap múlva újra egy közismert, közkedvelt szakembert köszönthetünk a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, Dr. Zacher Gábor toxikológus főorvos személyében, aki 15.00 órai kezdettel tart egy előadást a fogvatartottak és a személyi állomány érdeklődő tagjai részére, természetesen ezúttal is a Szent Mihály Kápolna falai között.

A rácsok mögötti előadást követően, 17.30 órai kezdettel vendégünk a Projektek Házában, a civil érdeklődők számára tartja meg előadását, melynek címe sejtelmes és sokat sejtető: "Miért?"

A külső helyszínen a belépés díjtalan.   

Beharangozó

2013. szeptember 19-én a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben egy pályázati program keretén belül vendégül láthatjuk Balogh Bélát, akinek nevéhez "A végső valóság", a "Gyógyító meditáció", "A tudatalatti tízparancsolata", a "Többszintű gyógyulás" című nagy sikerű könyvek után 2013-tól újabb kötet fűzhető, melynek címe: "Elkezdődött... - Új világrend vagy Aranykorszak?" 

 

A fogvatartottak részére megtartásra kerülő előadást követően, 18.00 órai kezdettel a Rákóczi út 13. szám alatt található Projektek Háza ad otthont egy másik előadásnak, amely a civil érdeklődők részére kerül megtartásra.Az érdeklődőket szeretettel várjuk a rendezvényre, melyen a részvétel ingyenes. Akit tehát érdekel, hogy a legújabb könyv címében feltett kérdésre mi a válasz, az hallgassa meg személyesen Balogh Bélát.

A civil foglalkozását tekintve út- és hídépítő mérnök egyébként Kolozsváron született 1955-ben, és egyetemi tanulmányait is ott végezte. Kezdő mérnökként a határ melletti Nagykárolyba került, ahol egy olyan emberrel hozta őt össze a sors, aki képes volt arra, hogy könnyebb tárgyakat csupán a gondolat erejével megmozdítson. Sőt, mi több, új barátja a hipnózis és a telepátia titkaiba is beavatta. Balogh Béla azonban nem adta fel anyagelvű, mérnöki gondolkodását akkor sem, amikor tapasztalati úton találkozott a materialista világszemléletet cáfoló jelenségekkel.
 

Nagykárolyban találkozott élete nagy szerelmével is, akivel három évig határtalan boldogságban élt. A sors és a korábban felépített karmikus adósságok azonban véget vetettek az idilli együttlétnek, és visszatért Kolozsvárra, ahonnan 1987-ben Svédországba emigrált, ahol továbbra is mérnökként dolgozott, de foglalkozott műfordítással is. Korábbi tapasztalatai és a kíváncsisága arra késztették, hogy módszeresen és körültekintően rendszerezni kezdje a rendelkezésre álló kísérleti eredményeket, tudományos elméleteket és bizonyos - halálközeli élményekből származó - beszámolókat.
 

Több tudományág eredményeinek (fizika, matematika, orvostudomány, agykutatás, pszichológia, evolúciós elméletek) összevetésével olyan következtetésekre jutott, amelyek lehetővé teszik az anyagelvű világkép és a szellemi eredetű, Isten által teremtett világról alkotott kép közös nevezőre hozását, mégpedig olyan módon, hogy abban mindenki magára ismer, sőt, mindeddig szunnyadó lehetőségeit is felismeri. Mindezt "A végső valóság" című könyvében írta meg, mely kötet először svéd nyelven jelent meg.
 

Svédországban találkozott össze Huszár Sándorral, a svédországi Fehér Sas Páholy ezoterikus rend vezetőjével, aki nagyon nagy hatással volt spirituális fejlődésére, és több mint tíz éven át nagy türelemmel tanította, képezte a komolyabb lelki munkára.
 

A szerző 1999 nyarán kapott a sorstól még egy esélyt arra, hogy élete nagy szerelmével ismét együtt lehessen. Szíve arra késztette, hogy elhagyja Svédországot, és Budapesten telepedjék le, ahol könyvét a magyar olvasóközönség számára valósággal újraírta. A könyv magyar nyelven 2001 óta hét kiadást ért meg, és 2005 végéig mintegy 38.000 példánya talált gazdára. És ezen túl további új kötetekkel gyarapította könyvei számát, az  olvasó közönség legnagyobb örömére.