Magas kockázatú elkövetők reintegrációja, JCN szakmai konferencia, Rostock -- beszámoló (5. rész)

Összefoglaló a Fórum 4. előadásairól

Brian Dack, az Írországi Pártfogó Felügyelői Szolgálat igazgató-helyettese a Fórum megnyitását követően kiemelte, hogy a börtönből szabadultak visszailleszkedésének legnagyobb problémája a munka hiánya. Az ír rendszerben ezért megpróbálják helyben, lokálisan megszervezni a munkát, a munkalehetőségeket. A pártfogó felügyelő legfontosabb feladata az, hogy egyfajta bizalmi viszonyt alakítson ki az elítélttel, még a szabadulás előtt, majd ezt követően, egy megfelelő kommunikációs folyamat eredményeképpen kezdődhet meg a szabadulási terv felállítása. A későbbi lakhatás, a munkahely találás, a családi kapcsolatok rendezésének problémája csak azután következik, amikor a bizalmi viszony kialakult. Fontos, hogy a bv. intézetek minél szorosabb együttműködést építsenek ki a környezetükben lévő emberi közösségekkel, szakmai tevékenységükbe be kell vonni a társadalmi, szociális szervezeteket, a nagyobb munkáltatókat, trénereket és oktatási intézményeket. A pártfogói tevékenység 6 hónappal a várható szabadulás előtt kezdődik, és meghatározatlan ideig folyamatos felügyeletet, és monitoringot jelent.

Dr. Mikko Aaltonen finn kutató „Az északi megoldásról” című előadásában, a skandináv országokban börtönből kikerülő személyek munkaerő-piaci helyzetét elemezte. Az érintettek munkahely találási lehetőségeit akadályozza a stigmatizáció, az alacsony munkatapasztalat, a személyiségükben bekövetkezett változások, az elavult szakképzettség, a megromlott egészségügyi és/vagy pszichés állapot. A problémát oly módon próbálják megoldani, hogy igyekeznek a fogvatartottak munkaerő-piacra történő visszajutását támogatni, mert ez segítség lehet a visszaesési arány csökkentésében. Ezzel együtt az előadó őszintén elmondta, hogy az elért, nagyon jónak értékelhető eredmények főképpen az első bűntényeseknek köszönhető, mivel a magas kockázatú elítéltek munkaerő-piacra történő bejuttatása és hosszabb ideig történő ott tartása még a számukra is nagy feladat.

Paddy Richardson, a Bűnelkövetők Társadalmi Integrációját Támogató Egyesület ügyvezető igazgatója a szervezete programjáról és a 3. szektorról tartott előadást. A program a börtönben lévő személyekkel, közülük is főleg a hamarosan szabaduló elítéltekkel foglalkozik, olyan cégeket is bevonva, akik többek között oktatást, képzést, tréningeket szerveznek, és segíthetnek a szabadulók részére a munkaerő-piacra való bejutásban és az esetleges lakhatási gondok megoldásában. Az előadó szerint a reintegrációs folyamat egyik legfontosabb eleme egy új útvonal kialakítása az elítéltek számára, amiben benne van az is, hogy abban az esetben, ha az érintett az új életcélok mellett belép a rendszerbe és együttműködik, akkor a társadalom szociális hálója neki is segít az indulásban. Amennyiben a szabaduló személy elfogadja a pártfogót, és hisz abban, hogy változhat, akkor van esély arra, hogy segítséggel talpra álljon és a társadalom értékes tagjává váljon. A szabadulók támogatása mindent összevetve egyfajta híd a társadalom felé, de a folyamatokban jelentős a közösség és az önkéntesek szerepe is.

A fórum végén a KRIS (Kriminellas Revanch I Samhallet vagy Criminals Return into Society) nevű civil szervezet mutatkozott be, melynek elnöke, Christer Karlsson korábban maga is bűnöző életmódot folytatott, alkohol- és kábítószerfüggő volt, hosszú időt börtönben töltött, minden barátja bűnöző (rabló, tolvaj, gyilkos, bandatag, dealer stb.), többségük drogfüggő volt, mígnem 1997-ben megalapította a szervezetet, melynek célja a bűnözők visszajuttatása a társadalomba. Az egyesület alelnöke, a félig orosz, félig finn származású Ali Reunanen mintegy 23 éven keresztül volt alkohol- és drogfüggő, bűnözői életmódot folytatott, minek következtében két esetben elítélték őt az Amerikai Egyesült Államok területén. Ali 20 éve tiszta és józan, a kezdetek óta az egyesület tagja, azóta foglalkozik volt elítéltekkel, illetve mint alkohol- és drogfüggőkkel foglalkozó terapeuta. A civil szervezet lényege, hogy a korábbi bűnözők, függők egymást igyekeznek segíteni a visszailleszkedés folyamatában. Konkrétan olyan személyek, ex-bűnözők segítik frissen csatlakozott társaikat, akik már kigyógyultak a függőségből, illetve felhagytak a bűnözéssel. Alapelveik a barátságos, bizalmi légkör, a maximális támogatás. A munkájuk során átlagosan évi 2000 alkalommal ellátogatnak börtönökbe is, illetve segítenek a szabadulás utáni ügyintézésben, a munkakeresésben és az elhelyezkedésben is. Előbbiek mellett bűnmegelőzési programokat szerveznek fiatalok számára is, továbbá a 13-25 éves korosztály részére a szervezet Young KRIS ágazata működik. Jó kapcsolatot ápolnak a pártfogó felügyelőkkel, illetve napjainkban már közel 5500 taggal büszkélkedhetnek, egyebek mellett klubot indítottak Fehéroroszországban, Oroszországban és Japánban is.               

Leendő kortárs-segítők látogatása a bv. intézetben

 

A Nógrád Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata konzorciumi partnerként érintett egy TÁMOP-projekt megvalósításában, melynek keretében 30 fiatal részére áldozatsegítő tábort szerveztek, június 20-25. között. A tábor tematikájába beillesztettek egy programelemet, minek köszönhetően a fiatalok - leendő kortárs-segítők - intézetlátogatáson vehettek részt a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, Holtai Gábor pártfogó felügyelő kíséretében. 

A büntetés-végrehajtási intézet megtekintése során a fogvatartotti Fórum színház tagjai bűnmegelőzési előadást tartottak a fiataloknak, illetve saját élettörténetük bemutatásával is arra próbáltak rávilágítani, hogy a börtön egy rossz hely, azonban helytelen döntések meghozatalával az ember könnyen elkövethet valamit, aminek következménye lehet egy börtönbüntetés.

 

Bűnmegelőzési célú intézetlátogatás

A múlt hónapban a TÁMOP-5.6.1.C-11/2-2011-0033. számon folyamatban lévő, "Összefogás az áldozatokért" című pályázati projekt keretében középiskolai tanulók jártak a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, dr. Fábri Miklós pártfogó felügyelő Úr kíséretében. A bűnmegelőzési célokat szolgáló intézetlátogatás keretén belül a büntetés-végrehajtási intézetbe ellátogató fiatalok előadást hallottak a bv. intézet történetéről, múltjáról és jelenéről, aktuális szakmai tevékenységéről, illetve két önként jelentkező elítélt személyes életeseményein keresztül mutatta be a börtön világát.     

Baracska - Pályázati nyitórendezvény

A mai napon került sor Baracska - Annamajor területén "A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet elítéltjeinek visszavezetése a társadalomba" című TÁMOP 5.6.1.A-11/4-2011-0009 kódjelű projekt nyitórendezvényére. 

Megnyitójában Cséri Zoltán bv. ezredes bv. főtanácsos intézetparancsnok Úr köszöntötte a megjelenteket, hangsúlyozva, hogy mennyire fontosnak tartja a fogvatartottak nevelésének, reszocializációjának elősegítését. Természetesen az előbbiekkel összefüggő tevékenységek végrehajtása során kiemelten szem előtt kell tartani a biztonsági szempontokat is, hiszen a börtönben olyan emberek vannak elhelyezve, akik a társadalmi normákat bűncselekmény elkövetésével sértették meg, ezzel együtt a fogvatartottak előbb-utóbb letöltik büntetésüket, és visszakerülnek a társadalomba, ezért mindenképpen foglalkozni kell velük. A parancsnok úr bemutatta az Intézet egyházi, resztoratív jellegű tevékenységeit, az oktatási, képzési és munkáltatási lehetőségeket, kiemelve ezek fontosságát. Ezt követően ismertette a jelenleg folyamatban lévő pályázati programokat, melyek megvalósítását több más bv. intézettel közösen kezdték meg, a cél azonban azonos: a rendelkezésre álló eszközök hatékony, célzott felhasználásával segítsék a fogvatartottak visszailleszkedését.

Roszik Gábor, a Magyar Testvéri Börtöntársaság alapítója és elnöke bemutatta a szervezetet, illetve a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány, kiemelve a bűnmegelőzési és a börtönmissziós célú tevékenységek jelentőségét. Véleménye szerint az MBBA által benyújtott pályázat kulcsszava nem is annyira a visszailleszkedés, hanem a család, annak támogatása, a kapcsolattartás erősítése, rendezése. Mint mondta, statisztikai adatok szerint azon elítéltek esetében, akik családba szabadulnak, 6x kisebb a visszaesés esélye, mint olyan társaik esetében, akik nem rendelkeznek családdal.

      

Fazekas Szilvia bv. alezredes, az Intézet büntetés-végrehajtási osztályvezetője bemutatta a baracskai oktatási, képzési lehetőségeket, az egyházi tevékenységet, a különféle szakköröket, speciális fogvatartotti csoportokat. Az előadása végén elmondta, hogy a munkatársaival mennyire várják már, hogy a pályázat tekintetében elkezdődjön az érdemi munka, melynek hasznosságában, eredményességében bíznak.

Katona Csilla. az MBBA elnöke ismertette a szervezet történetét, eddigi tevékenységét, külön kitérve az általuk megvalósított pályázatokra. Ezt követően bemutatta jelen pályázat legfőbb fejlesztési moduljait, melyeket a következők szerint lehet összefoglalni:

• megvalósítók felkészítése,
• fogvatartottak toborzása, felkészítése, egyéni fejlesztési terv készítése, csoportba vonás,
• szociális készségek fejlesztése,
• közösségi és szociális kompetenciák fejlesztése,
• álláskeresési technikák, munkaerő-piaci ismeretek, készségek fejlesztése.

A 18 hónapos futamidő alatt megvalósítandó pályázat befejezésének ideje 2014. január végén tervezett, addig 60 fogvatartott (40 férfi elítélt helyben, míg 20 nő a Kalocsai Fegyház és Börtönben kerül kiválasztásra) és családtagjaik bevonását kívánják végrehajtani, különös figyelmet fordítva a szabadulás előtti és az azt követő időszakra, szorosan együttműködve a pártfogó felügyelőkkel. Tíz volt fogvatartott beilleszkedését lakhatási támogatással kívánják segíteni.

Lévai Márta  projektmenedzser bemutatkozását követően a projekt céljai közül kiemelte a foglalkoztathatóság javításának lehetőségét, a befogadó társadalomba tartozó szakemberek és szervezetek, illetve a bv. intézet közötti együttműködés erősítését és a szemléletformálást, valamint a fogvatartottak személyes változásának elérését, támogatását.

A program utolsó előadójaként beszámoltam mindazon pályázati tapasztalatokról, melyeket a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben megvalósított projektek kapcsán szereztünk, és melyek megítélésem szerint segíthetik a baracskai program megvalósítását, esetleg hasznos gyakorlati segítséget nyújthatnak a végrehajtók és közreműködők számára.

Gratulálok a nyertes pályázathoz, és ezzel együtt sok sikert kívánok annak megvalósításához! Fontosnak tartom, hogy az utóbbi időben egyre több büntetés-végrehajtási intézet folytat aktív pályázati tevékenységet és lép kapcsolatba olyan civil szervezetekkel, amelyek nagyban hozzájárulhatnak szakmai tevékenységünk eredményesebbé tételéhez. Ez a program egy az ilyenek közül, és látva a végrehajtásában közreműködők aktivitását, lendületét, biztos vagyok benne, hogy lesz még folytatása.      

            

 

      

Egy resztoratív konferencia tapasztalatai...

A most következő összefoglalót Majer Péter kollégám vetette papírra, aki távollétemben részt vett egy pályázati program keretében megvalósításra resztoratív konferencián.

„A 2012. május 08-án 11 órától megrendezésre került kibővített családi döntéshozó csoportkonferenciának (csdcs) Bátonyterenye Város Polgármesteri Hivatala adott otthont. A rendezvényen részt vettek: a Balassagyarmati Fegyház és Börtön intézetparancsnoka, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat képviselői, mentorok, egy pártfogó felügyelő, egy fogvatartott (az egyszerűség kedvéért legyen László), a fogvatartott sértettje, a fogvatartott hozzátartozói, a fogvatartott nevelő tisztje, és nem utolsó sorban a mediátor.

A megbeszélés egyenként való bemutatkozással, és a Lászlóval való megismerkedés rövid történetének elbeszélésével kezdődött. Habár több sértettel megkíséreltük felvenni a kapcsolatot, Lászlónak mindössze egy sértettje jelent meg személyesen: „Tibi bácsi”, aki megindító őszinteséggel, és egyben fájdalommal mesélte el, hogy hogyan csapta be folytatólagosan őt László. A beszéde végezetéül elmondta, hogy nem az a néhány ezer forint bántotta őt a legjobban, hanem az, hogy abban az emberben kellett csalódnia, akit már kisgyerek kora óta ismer, még a felesége is azt mondta Laciról, hogy „rendes gyerek”. László semmit sem tagadott le, és nyilvánosan bocsánatot kért Tibi bácsitól, továbbá biztosította róla, hogy mihelyst szabadul megtéríti neki valamilyen módon az okozott kárt, ekkor egy rövid időre a csdcs átváltozott mediációra a sértett és az elkövető között.

A cigány kisebbségi önkormányzat képviselői elmondták, hogy Lászlót gyermek kora óta ismerik, és egy tisztelettudó embernek ismerték meg, ellenben egy nagy gyereknek tartják. A tapasztalataik ismertetését követően vállalták, hogy amikor László szabadul, akkor minden tőlük telhető segítséget megadnak a számára.

A jelen lévő pártfogó felügyelő emlékezete szerint Lászlóval szemben korábban volt már közmunka elrendelve, amelynek végrehajtásán nem mindig jelent meg, és csak az élettárssal való telefonos egyeztetésnek köszönhető, hogy nem került sor a büntetés átváltoztatása elzárásra.

László élettársa elmondta, hogy László bűntetteiről, már csak akkor szerzett tudomást, amikor már késő volt, továbbá visszaemlékezett arra, hogy abban az időben nagyon rossz anyagi helyzetben voltak, a család mindössze 28.000 Ft-ból élt, ráadásul a lányuk gyakran megbetegedett, amelynek komoly anyagi vonzatai voltak. Az élettárs elmondása alapján, amikor nem volt pénzük, akkor László mindössze annyit mondott: „majd én szerzek pénzt”, és úgy is volt. A kérdésre, hogy honnan van a pénz, László mindössze mindig annyit válaszolt: „az én dolgom, te ne szóljál bele”, az élettárs, Tünde ezért többet nem kérdezett. Így ma a történtek miatt saját magát is felelősnek tartja. Szerencsére mára már Tünde egy pékségben dolgozik, és anyagilag kezd rendbe jönni, de továbbra is probléma a kisebbik lány nevelése, amelyben László a börtönbe kerülése előtti időszakban komoly segítség volt. Tünde felajánlotta, hogy László szabadulása után esetleg dolgozhatna vele együtt a pékségben, így szem előtt is lenne. A szülök részéről az apa vállalta, hogy fia ő vele is dolgozhatna hegesztőként, bár Lászlónak ez nem a szakmája, ennek ellenére „ügyesen tud hegeszteni”. Továbbá vállalták az anyával együtt, hogy jobban odafigyelnek fiukra, és igyekeznek a tőlük telhető legtöbb segítségét megadni.

László a jelenlévők előtt köszönetet mondott az intézet parancsnokának és nevelőjének, hogy segítették őt a helyes út megtalálásában, és a képességeinek jó irányba történő fejlesztésében.

A megállapodásban a következő jóvátételi tervezett lépések kerültek rögzítésre: önhelyreállítás, család bizalmának helyreállítása, felkeresni a sértetteket (mentorok bevonásával), bocsánatkérés – segítség felajánlása (betartható, értékarányos, hiteles), parancsnok úr felé: segítő tevékenység a börtönben/településen a fiatalok körében bűnmegelőzés. Resztoratív kör és időközi értékelés.

A találkozó végén minden részt vevő aláírta a nap folyamán megfogalmazott megállapodás papírra vetett gondolatait.

Zárószóként elmondhatjuk, hogy az intézetben dolgozó személyi állománynak az lesz az igazi köszönet, ha Lászlóból nem válik az első bűntényesből - visszaeső, és a társadalomnak hasznára válik.”

A blog legutóbbi bejegyzéseiben beszámoltam a balatonvilágosi disszeminációs rendezvényről, melynek keretén belül más intézetekben dolgozó büntetés-végrehajtási szakembereknek meséltem röviden a családi döntéshozó csoportkonferencia börtön keretek közötti alkalmazhatóságának lehetőségeiről, beszámoltam korábbi gyakorlati tapasztalatainkról, és bízom benne, hogy ez a mostani beszámoló is segíthet abban, hogy az eddig kevés ismerettel, személyes élménnyel rendelkező szakemberek is némi betekintést nyerjenek a módszerbe. Abba a resztoratív módszerbe, amit a magam részéről egy kifejezetten pozitív, hasznos, munkánkat nagy mértékben segítő lehetőségnek értékelek.  

TÁMOP 562-10/1-2010-0001 kiemelt projekt, disszeminációs rendezvény 1.

A TÁMOP 5.6.2-10/1-2010-0001 kiemelt projekt immár a vége felé közeledik, ennek apropóján jelenleg egy ún. disszeminációs rendezvényen veszek részt, Balatonvilágoson. Azt hiszem, nem meglepő, hogy ha már itt vagyok, akkor beszámolok a történésekről. Megnyitójában Tóth Judit főosztályvezető a Belügyminisztérium részéről köszöntötte a résztvevőket, illetve visszatekintett a 2010-es kezdetek óta történt eseményekre. A projekt célja a fogvatartottak többszakaszos társadalmi re-integrációja volt, 3 régióban mindösszesen 11 büntetés-végrehajtási intézet kapcsolódott be a megvalósításba. Az eredményekhez hozzátartozik, hogy 2200 fogvatartott került bevonásra a projektbe, közülük mintegy 1700 fő esetében egyéni fejlesztési terv is készült. A résztvevő fogvatartottak különféle készségfejlesztő tréningeken vehettek részt, továbbá lehetőségük nyílott arra, hogy piacképes szakmát adó képzésekben vegyenek részt, mindez egyértelműen sikeressé tette a programot. A megvalósításban közreműködő konzorciumi partnerek és munkatársak felé szóló köszönetnyilvánítást követően a főosztályvezető asszony kiemelte, hogy a mostani rendezvény fő célja a pályázati eredmények bemutatása és a tapasztalatok átadása azon bv. intézetek képviselői részére, akik eddig nem vettek részt a programban. A jó eredmények és gyakorlatok ugyanis a tervek szerint valamennyi bv. intézetben folytatódnak, az év második felében erre új források nyílnak. Ezzel együtt fontos a további napi szintű együttműködés, nemcsak az érintett szervezetek, de a konkrét végrehajtók között is, mert mindez a hatékony, eredményes munka záloga lehet.    

Csóti András bv. vezérőrnagy bv. főtanácsos úr a BVOP megbízott országos parancsnoka az eddigi eredmények ismeretében szintén sikeresnek értékelte a programot. Mint mondta, jogosan lehetünk elégedettek, mert a befektetett munka olyan eredményeket hozott, melyek még a kitűzött célokat is túlteljesítették. A megvalósításban közreműködő szakemberek mellett a köszönet természetesen kijár a fogvatartottaknak is, akik motiválhatóak voltak, valamint a programok során fegyelmezett, aktív, együttműködő hozzáállást tanúsítottak. A vezérőrnagy úr is kiemelte, hogy 11 intézet vett részt a pályázatban, de bízik benne, hogy a jövőben valamennyi intézet bekapcsolódik. A fogvatartottak szabadulásra történő felkészítésében, a büntetés-végrehajtás céljainak érvényesülésében ugyanis nagy segítséget nyújthat a program, ami ráadásul összhangban van a büntetés-végrehajtási szervezet „Felelősen, felkészülten” című szakmai programjával is. Jelen pályázat során egy strukturált tevékenységsorozat valósult meg, illetve új munkatársak illeszkedtek be az érintett bv. intézetekbe, akiket a személyi állomány tagjai is el- és befogadtak. A személyzetre nézve a pályázat egyértelmű hozadéka, hogy több program vált felkínálhatóvá a fogvatartottak részére, és az ebből adódó hasznos elfoglaltságnak köszönhetően kevesebb konfliktushelyzet alakult ki az elítéltek körében, ami csökkentette a frusztrációt és a fegyelmi cselekmények számát is. A bekapcsolódott fogvatartottak a szabadulás utáni beilleszkedésükre nézve hasznos információkat szereztek, illetve piacképes szakmához juthattak. A program során javult a re-integrációs tevékenységben közreműködő szervezetek együttműködése, erősödött a szakmai háló, és előrelépés volt megfigyelhető a fogvatartottak motiválásában is. A jövőre nézve egyértelmű cél a fenntartás, a kifejlesztett módszertan és protokoll alkalmazása, illetve a program elemeinek beépítése a napi gyakorlatba.