Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia - egy tervezet a következő tíz évre...

(Forrás: http://index.hu/belfold/2013/07/23/itt_az_uj_bunmegelozesi_strategia/)

A Belügyminisztérium társadalmi egyeztetésre bocsátott egy nyolcvanoldalas tervezetet arról, mit kéne tenni a bűnmegelőzésben a következő tíz évben. Szigorúbb ellenőrzések a szórakozóhelyeken, több pszichológus, megújuló kárenyhítés az ötletek között.

A kormány.hu-n közzétette a Belügyminisztérium az új, a következő tíz évet meghatározó Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiáról szóló kormányhatározat tervezetét. A véleményeket augusztus 6-ig várják. A dokumentum fejlécén figyelmeztetnek arra, hogy az előterjesztést a kormány még nem tárgyalta meg, ezért egyelőre nem tekinthető a kormány álláspontjának. Valószínűleg nem kell soká várni arra, hogy a kormány elé kerüljön, mert a hatályba léptetést már október 15-re tervezik.

„A stratégia alapvető célja egy olyan bűnmegelőzési szakpolitika kialakítása, amely a következő tíz évre meghatározza a bűnmegelőzés fő beavatkozási területeit, szakmai kereteit és eszközrendszerét” – áll a bevezetőben. A cél az, hogy "javuljon a közbiztonság, csökkenjen a bűncselekmények által okozott társadalmi kár, javuljon az állampolgárok biztonságérzete, a bűnelkövetők pedig megkapjanak minden segítséget, hogy ismét a társadalmon hasznos tagjává, és ne visszaeső bűnelkövetővé váljanak".

Legalább 700 milliót költenének rá évente

 

A tervezet szerint a nemzetgazdasági miniszter dolga lesz, hogy biztosítsa a stratégia céljainak megvalósításához szükséges forrást. A pénz alapvetően a befizetett bírságokból jönne össze.  „A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia céljainak megvalósításhoz biztosított forrás évenkénti összege megegyezik a tárgyévet megelőző évben a központi költségvetésbe befizetett szabálysértési bírságok és az üzembentartó objektív felelősségén alapuló közigazgatási bírságolási eljárásban megfizetett bírságok összegének négy százalékával, de nem lehet kevesebb 700 millió forintnál” - mondaná ki a kormányhatározat.

A tervezethez tartozó hatásvizsgálati lapon azzal számolnak, hogy a 2013 és 2023 közötti időszakban közel 3 milliárd, egész pontosan 2 772 820 167 forint lesz az intézkedés „költségvetési egyenlegrontó hatása”.

Elapadt a pénz, elfogyott a lendület

 

A nagyjából nyolcvanoldalas stratégiát a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács készítette elő, ennek a tagjait többek közt az illetékes államtitkárságok, a rendőrség, a büntetés-végrehajtás, a polgárőr-szövetség, önkormányzati szövetségek és az Országos Roma Önkormányzat delegálták. A testületet Hatala József volt országos rendőrfőkapitány vezeti, és ide ment át nemrég az ORFK szóvivői posztjáról Garamvölgyi László is.

A most közzétett dokumentumban értékelik az előző, 2003-ban meghirdetett bűnmegelőzési stratégiát, számba veszik a sikereket és a kudarcokat. A negatívumok között említik például, hogy hiába tudtak jó kezdeményezések elindulni pályázati forrásokból, azok elhaltak, amint elapadtak a források. Az sem tett jót, olvasható az értékelésben, hogy többször is váltás volt a szakterületet irányító miniszteri poszton, és emiatt fokozatosan csökkent a felsővezetői támogatottság.

 

Kevesebb buli, több pszichológus

 

A dokumentum része egy intézkedési terv is a 2013-2015 közti időszakra. A konkrét ötletek között van például az, hogy 2015 augusztustól bevezetnék a kötelező bűnmegelőzési oktatást az általános és középiskolában. A rövid távú terv része, hogy szigorítanák az ellenőrzéseket a szórakozóhelyeken, így próbálva visszaszorítani a drogfogyasztást és a 18 év alattiak alkoholivását.

Meg akarnák vizsgálni azt is, hogyan lehetne jogalkotási eszközzel elérni azt, hogy a szórakozóhelyekre felnőtt kísérő nélkül ne mehessenek be 18 alattiak. Megpróbálnák az egész országban elérhetővé tenni az áldozatok számára a pszichológiai segítséget, és felülvizsgálnák az állami kárenyhítés rendszerét, vagyis azt, hogy milyen feltételekkel kaphatnak pénzt áldozatok például orvosi kezelésre.

Itt a link, ahonnan egy zip-file formájában megnyitható a tervezet:  

 https://www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Fwww.kormany.hu%2Fdownload%2Fa%2F86%2Ff0000%2FNemzeti%2520B%25C5%25B1nmegel%25C5%2591z%25C3%25A9si%2520Strat%25C3%25A9gia.zip&h=PAQE0UDjUAQEQdbQ5z4FyoczTUUNaw6mQyfXF_65pyEu3rg&enc=AZNHFp_1JmYdCd6iJsMjpDobDbrLp46Ykw6WmPk3P--uUtkwM4KUCDOyMvtwEA2H1UVv9f-AuTxPlU5RTyvdMsyQ&s=1

Vers mindenkinek - egy elítélt tollából

H. I. "Kunkorgó magyar árvalányhaj"

(stipa capillata hungaricus)

Így hívták, bár írni-olvasni nem tudott,

Iskolapadot még sohasem koptatott.

Itt élt kint a sziken. Ennyi volt a világ.

Ismerős volt minden: fűszál, tücsök, virág.

Épp most köszönt néki egy „féllábú” gólya,

Nicsak! Egy ráncos kéz, ujjai közt gomba!

Már rég elvágyódott. Itt éljen a sárban?

Büszkén ringatózott hát a kis kosárban.

Csárda hűvösébe zenekar húzódott,

A prímás kalapban egy nagyot nyújtózott.

-„Van-e már angyalhaj, lelkem, Mari néne?”

-„Persze! Neked minden azonnalra kéne!”

Helyet foglalt hát a selyemszalag mellett,

A kalap gazdája, s ő is elszendergett.

Arra riadt, hogy egy bajszos sváb lóbálta,

A vonó a pénzzel majdnem eltalálta.

A pusztacsend után zavarta a lárma,

Nem gondolta azt, hogy ilyen élet várja.

Hajnalra elfáradt, úgyhogy nem is bánta,

Hogy a reggel már egy bőröndben találta.

Útitársa is volt, kolbász, Matyó-baba,

Aszúbor, pálinka, és egy hímzett suba.

Amikor a vonat elindult nyugatnak,

Azon vették észre, mindnyájan hallgatnak.

Déltájt a szerencse csak neki kedvezett:

Kinn a kalaptartón elhelyezkedhetett.

Figyelt. Bámulta a hegyes-völgyes tájat,

Fogalma sem volt, hogy épp most merre járhat?

A fülkében magyar beszélgetés zajlott,

Egy hölgy a kezében friss diplomát tartott.

-„Jó itt! Csak nincs munka, nem lehet megélni!”

-„Sokan keltek útra jobb létet remélni!”

El is szomorodott attól, amit hallott,

Még jobban aggódott: vajon mi várja ott?

Később a beszélők még közelébb ültek,

Háborúk, tornádók is szóba kerültek.

Terror és szökőár - ismeretlen szavak,

A réten ilyenek sose hallatszanak.

Mindez őt éri majd? Már-már el is hitte,

Mikor a huzat az ablakon kivitte.

Újabb légáramtól egy vagonba került,

Ott egy nyúlszállító láda mellé repült.

Teste is, lelke is immár összetörve,

Az álló vagonban félve nézett körbe.

Este még hidegebb alpesi szél fújt be,

Két, szénaillatú doboz közé bújt be.

Elnyomta az álom, gémeskutat látott,

Szürkemarha csordát, sok száz jóbarátot.

Hiányzott a ménes, bográccsal a pásztor,

A ritka délibáb, a szivárvány sátor.

Már nem bánta volna, hogy ha lepisili

Az a jómúltkori szemtelen kis puli.

Alig pirkadt, mikor a vagon elindult,

Magányos, keserű érzése csak nem múlt.

Megkapaszkodott hát az üres ketrecen,

Amin csak két szó állt: Hungary. Debrecen.

* A kunkorgó szó erdélyi jelentése: csángó, csavargó, vándorló

2010. Balassagyarmati Fegyház és Börtön

Egy idézet az "Útmutató tévelygőknek" c. könyvből

A következő idézet a Feldmár Intézet Facebook-oldalán jelent meg. Arról szól, hogy a gyerekekkel való foglalkozás során mire kell megtanítani a felnőtteket. A négy pontba sorolt gondolatok olyan fontos dolgok, melyek a mindennapi élet során másféle, személyek közötti kapcsolatokra érvényesek lehetnek. Gondoljuk csak át, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek mindennapjaiban mit jelentene a négy pont, amennyiben a "gyerek" szó "fogvatartott" szóra cserélődne, illetve a "tanár" helyett adott esetben a "nevelő" szót helyettesítjük be... Azt hiszem, hogy a fogvatartottakkal való foglalkozás és kommunikáció során az érthető, világos kommunikációs és fogalmazás, a következmények őszinte bemutatása, a tettekért való felelősségvállalás hangsúlyozása, a jóvátétel fontosságának elfogadtatása és a megfelelő időben és formában alkalmazott szankció szintén kivétel nélkül helyénvaló dolgok. És adott esetben egy olyan, sokak számára talán teljesen elfogadhatatlan, mégis egyfajta emberek közötti kölcsönös tiszteletet eredményeznek, melyek pozitív változásokat generálhatnak egy-egy elítélt esetében...    

"Ha a megszégyenítést elvesszük a felnőttektől, mondjuk, aki megszégyenít egy gyereket, azt azonnal főbe lőjük, lenne, mondjuk, egy szégyenrendőrség, amelyik állandóan azt vizsgája, figyeli, hogy melyik felnőtt szégyenít meg egy gyereket, és ezt tudná mindenki, akkor hogyan fegyelmeznénk a gyereket? Erre kell tanítani a felnőtteket:

1. Tisztán, érthetően meg kell fogalmazni az elvárást.

2. Tisztán és érthetően kell leírni, hogy mi a következménye, ha a gyerek átlépi a határt, ha nem felel meg az elvárásnak.

3. A következmények ne megszégyenítések, hanem jóvátételek legyenek, tehát a gyereknek jóvá kell tennie azt, amit csinált.

4. Ha ez mind megvan, akkor a büntetésnek gyengéden (szeretettel, sőt sajnálkozva), de teljesen határozottan kell megtörténnie.

Ha valaki ezt gyakorolja, akkor a legrosszabb gyerek is tisztelve és szeretve fogja érezni magát, és tisztelni és szeretni fogja a tanárát."
                                                            

                                 

/Büky Dorottya-Feldmár András: Útmutató tévelygőknek/