Stevie Wamzer...

A mai bejegyzés témája alap, amint azt a hűséges olvasóim már első ránézésre tudják is. A börtönélet egy állandó problematikájáról, az ún. "wamzerség" intézményéről szól az írás, szerzője fogvatartott. Ezzel együtt lényegét tekintve jól látja, láttatja a dolgokat. Ami persze nem csak és kizárólag az elítélt populáció tagjaira, hanem a mindennapi életünkben minket, bárkit körülvevő emberekre nézve is sokszor igaz. Mert mennyi olyan ember van, aki azért, hogy magát adott esetben jobb színben tüntesse fel, a háttérben kavarja a lapokat. Közben másokat összeugraszt, másokat rossz színben tüntet fel, adott esetben eláztat. Ezek eléggé kártékony emberek, jobb őket elkerülni, már amennyiben ezt megtehetjük... Az elítéltek között is érdemes különbséget tenni vamzer és vamzer között. Az a fogvatartott, aki valamilyen előnyért cserébe másokat alaptalanul megvádol, jólértesültnek mutatja magát, mindennemű alap nélkül ad teljesen fals információkat, az vamzer a javából, még az én szememben is. Az viszont, aki valóban konkrét dolgokat ad, helytálló információval segíti a személyi állomány munkáját, az én szememben nem vamzer. A fogvatartott társak szemében viszont vamzer a javából... Nem egyszerű a kérdés, nem egyszerű a vamzerség megítélése. És nem mindefgy, hogy melyik oldalon állva próbáljuk megtalálni a választ. De azért keressük. Most viszont befejezem a saját eszmefuttatásomat, következzen inkább a kérdéssel nálam talán autentikusabban foglalkozó, azt fogvatartotti szemszögből megközelítő gondolatsor. Ha nem is minden részével értek egyet (mert például azt magam sem hiszem, hogy minden zárkában lenne a nevelőnek egy-egy vamzerja), azért sok okos gondolatot, hasznosnak számító információt tartalmaz. És ez nem vamzerság...               

(Kép forrása: http://bortonblog3.blogspot.hu/2012/08/vamzer-arulo.html)

Stevie Wamzer

"Nos, ez a személy nem valami celebritást jelöl, sőt még csak nem is egy konkrét embert. A börtön-szlengben a vamzer vagy wamzer, a W, a Volkswagen, a Wartburg és a Stevie Wamzer elnevezés is az áruló szinonimája. Áruló, besúgó, spicli vagy csupán olyan személy, aki nem kooperatív. Ezt a bélyeget viszonylag könnyen ragasztják az elítéltek egymásra. Néha úgy tűnik, amolyan kötőszó ez. A viccelődésnek szánt mondat:  „Stevie Wamzertől kérném a Kérlek, Ne Dobj Fel című számot.” mögött azonban valójában vélt és/vagy reális sérelmek húzódnak. Ki lehet vamzer? Mindenki, bárki. A „legjobb” kampink, zárkatárs vagy valaki, akit akkor láttunk először. Elég, ha csak rosszul veszi a levegőt. Vagy van kedvezménye, míg nekünk nincs. Vagy neki sikerül a minősítés, nekünk nem. Vagy őt hazaengedik jutalom eltávozásra, bennünket nem. Ergo, ha valaki elér valamit, azt csakis úgy érhette el, ha valakit feldobott vagy rendszeresen beszámol dolgokról. Tény azonban, hogy léteznek ilyen személyek. Általában azok a legnagyobb vamzerek, akik a legjobban kiabálják a többi elítélt társukra ezt a jelzőt. Ez sajnos utólag mindig beigazolódik. Mondhatni, empirikus faktum. A börtönben igen alacsony az ingerküszöb az eseménytelenség és a monotonitás miatt. Ezért van talán, hogy az emberek a kelleténél fogva többet adnak mások véleményére, és néha ezért balgaságokat is megtesznek. Sokszor hallani olyan összeveszésekről, ami abból adódott, hogy valaki valamit mondott a másikra, és az ezen sérelmét így vagy úgy kívánja megtorolni. Miközben, ha egy cseppet kulturáltabb módon próbálták volna rendezni a dolgot kiderül, hogy egy harmadik személy állt a dolog mögött, aki érdekből vagy csak brahiból keverte a kártyákat. A klasszikus esetben valaki az egyiknek leadja, hogy a másik miket mondott róla, a másiknak pedig ugyanezt az előzőről. Sok esetben ez a személy ténylegesen egy vamzer és azért keveri a kártyákat, hogy legyen mit jelentenie. Vannak olyanok, akik füzeteket betöltő jelentésáradattal látják el a felügyeletet. Amelyben esetlegesen az őrszemélyzet vagy a nevelőtiszt is helyet kap. Úgy vélik így képesek lesznek kiharcolni maguknak kedvezményeket, kedvezőbb színben tüntethetik fel magukat. Ha pedig nincs miről írni, akkor kitalálnak, vagy generálnak dolgokat. Nem tudom, mennyire igaz, de általánosan elfogadott tény az elítéltek között, hogy minden zárkában van egy vamzer, aki jelent a nevelőnek. Magyarul minden nevelőnek van egy besúgója, pontosabban egy hálózata. Nem tudom, mennyire önkéntes vagy kényszerített ez a hálózat, azonban jómagam nem tapasztaltam hasonlót. Bár hozzáteszem, engem is annak tartanak, már csak azért is, mert ezeket a sorokat megírom. Hiszen egy írástudó, tollal és A4-es lappal felfegyverkezve mi mást is tehet, mint jelentést írhat.. Pedig a cselesebbek levélnek álcázva adják ki, de van, aki nyíltabban csinálja, mert ettől remél védelmet. Szokták azt is mondani „Ne érj hozzá, vamzer bőre van!” vagy „Veled az Erő, velem pedig a Nevelő!” Azt gondolom, hogy ezek a dolgok, mind olyan mellékbüntetések, amiket a fogvatartottak magukra szabnak ki. Pedig ha talán megfogadnák az élni és élni hagyni egyszerű, de annál nehezebben kivitelezhető törvényét... Persze felvetődik a kérdés, vamzer-e az, aki „jelent”, ha bűncselekményt lát, vagy súlyos házirend-szegést, mint például rivót vagy telefont észlel. Ha nem tesz semmit, azzal magát is bajba sodorhatja. Ezért talán a legjobb semmiről sem tudni. Jómagam azt vallom, az ember foglalkozzon a saját dolgával, és fogadja meg a „Ne szólj szám, nem fáj fejem” mondás bölcsességét. Persze így is nehéz elkerülni, hogy az emberről mindenféléket kitaláljanak. Egy biztos, Stevie Wamzer szelleme mindörökké a börtönök falai közt kísért majd, és nehezíti meg a fogvatartottak életét, pontosabban ők egymásét..."