Egy
fogvatartottakkal való bűnmegelőzési célú beszélgetés során a jelenleg bv.
intézetekben lévő személyeknek üzent a jövő év elején megjelenő lemezén dolgozó
rapper, Ogly G, polgári nevén Oglizán András, aki az életéről szólva elmondta, hogy tizennyolc éves korában
került be egy bűnözői csoportba, melyben közel tízéves „karriert” futott be. Ennek az lett az eredménye, hogy 2 év 3
hónapot börtönben töltött. A szabadulása után eldöntötte, hogy azt szeretné
folytatni, amit annak idején a TKO nevű zenekarában Kicsi Tyson mellett
elkezdett, és ismét belekezdett a zenei pályafutásába….
„A zenélés
mellett célkitűzésként kezelem, hogy az élettapasztalataimat átadjam olyan
embereknek, akik hozzám hasonlóan a bűn útjára léptek, és megmutassam nekik,
hogy nekem hogyan sikerült kimászni abból a körből, amelybe egykor bekerültem. Mindez
nem volt egyszerű, a szabadulásom után, amikor még égtek bennem az indulatok,
megírtam a „Gengszterek gengsztere” című nótát, amit a régi életem inspirált.
A börtönben
nyolc hónapot töltöttem magánzárkában, az igazán mély gondolatok ott születtek
meg bennem. Viszont amikor kikerültem az utcára, akkor ráébredtem, hogy ott minden
más. A fogva tartásom alatt rengeteg könyvet olvastam, köztük sok pszichológiai
témájú írást, egyebek mellett ezek hatására is vallom ma azt, hogy az életünkre
óriási hatással van az, hogy milyen emberekkel vesszük körül magunkat. Számomra
az volt a legnehezebb, hogy önmagammal megküzdjek. Gyermekként azt tanultam,
hogy hogy mindenért meg kell küzdenem, mindenért verekednem kell. Számos
alkalommal előfordult, hogy megvertem másokat, aztán mentem tovább, mintha mi
sem történt volna. Jellemzően naponta legalább tíz esetben kerültem
konfliktusba másokkal, szinte kerestem az ilyen helyzeteket. A könyvek és a
saját élmények hatására aztán rájöttem arra, hogy az agresszió nem megoldás,
annak olyan következményei lesznek, amiket már el akarok kerülni.
Az eddigi
életem során háromszor álltam a törvény előtt, egyszer felmentettek, egyszer
felfüggesztett büntetést kaptam. Az egyik ügyemben a bírónőnek is igazoltam,
hogy sportolókat is támogattam, jótékonykodtam. A zsarolással, védelmi pénzek
szedésével kapcsolatos ügyemből azonban bekerültem a börtönbe. Bűnszervezetben,
több rendbeli, súlyos fenyegetettséggel elkövetett zsarolás miatt, első
bűntényesként, 2 év 3 hónapos büntetést kaptam.
A börtönben
rengeteg tapasztalatot szereztem, bár sokáig teljesen el voltam szeparálva a
többiektől, kamerás zárkában, állandó megfigyelés alatt álltam. Néhány
társammal, még az előzetes letartóztatásom idején az akkori intézetemben egy
kisebb fajta lázadást szerveztem, az átszállításom után, amikor az új helyemen
befogadtak, akkor olyan helyzetbe kerültem, hogy eltört a bordám. Amikor a
szigorú őrizetből kivettek, akkor boldog voltam, mégis fura volt az egész,
furcsa érzéseim voltak. A börtönben az életem szigorú napirendre korlátozódott,
ébresztő, váltás, séta, levélírás, néha sakk, tulajdonképpen azt lehet
elmondani, hogy a kevés inger miatt teljesen beszűkült a tudatom…
A
szabadulásom után csak bolyongtam az utcákon, miközben fel kellett állnom,
pénzt kellett keresnem, hogy ne kerüljek vissza a bűnözői közegbe. Ha valaki
bekerül, annak megváltoznak, beszűkülnek a párkapcsolatai… Odabent minden más,
egy speciális, különös világ a börtön, erről is írtam egy dalt, „Férfiak
vagyunk” címmel.
Az ügyünket a
rendőrség Szervezett Bűnözés Elleni Osztálya nyomozta, az akkor ottani vezető azóta
kerületi rendőrkapitány is volt, szeretném, ha bekapcsolódna ő is abba a
programba, aminek keretén belül joghallgatóknak tartok bűnmegelőzési célú
előadásokat. A Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnokával is egy ilyen
előadás kapcsán ismerkedtem meg, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Állam- és Jogtudományi Karán kb. 300 hallgató előtt tartottam előadást. Ennek
szeretném, ha lenne folytatása, a jelenlegi tervek szerint Pécsre és Szegedre
is el fogok menni. És szeretnék minél több fogvatartottnak is beszélni az
életemről, a változásomról, mert úgy gondolom, hogy ha csak egy elítéltben el
tudok indítani egy pozitív folyamatot, már akkor is van értelme az ezzel
kapcsolatos munkámnak.
Néhány
hónappal ezelőtt egy megbeszélés kapcsán jártam a Balassagyarmati Fegyház és
Börtönben, ahol azt tapasztaltam, hogy ez ugyan Magyarország legrégebbi
büntetés-végrehajtási intézete, mégis tisztaság, rend és fegyelem van, a
fogvatartottak látszólag elégedettek a helyzetükkel. Azt hiszem, hogy sok
fogvatartott nem is tudja, hogy mennyire kreatív, milyen tehetségek lapulnak
benne, és a tehetségüket inkább agresszióra fecsérlik, mert nem ismerik fel.
Vagy ha máshoz nem ért valaki, akkor inkább sportoljon, élje ki a benne rejlő
feszültségeket a mozgásban. Nem verekedni vagy fegyverhez nyúlni kell, hanem
gondolkodni. A börtön nem jó hely. Hangsúlyozom, inkább gondolkodni kell,
dolgozni, nem pedig hibát elkövetni.
A mostani
üzlettársam építészmérnöki diplomát szerzett, azt követően került Budapestre,
ahol vállalkozóként több olyan börtönviselt emberrel találkozott, akin látta,
hogy valóban dolgozni akar, ezért lehetőséget is adott nekik és az érintettek
jól teljesítettek. Én a korábbi társán kerültem vele kapcsolatba, és ma már
elmondhatom, hogy a társadalomban az intelligens emberek is befogadják a
börtöntöltelékeket, a köztük lévő kapcsolódási pontok pozitívak lehetnek.
A zenei
pályafutásomban több évet kihagytam, éltem egy ideig Németországban is, ahol
csupa pozitív gondolattal gyarapodtam, megismertem és megszerettem a német
embereket, akik keményen dolgoznak, precízek. Tőlük sok példát át lehetne
venni.
Amikor
bekerültem a börtönbe, a kintről érkező híreket nem vettem komolyan, nem
éreztem át, hogy mennyire nehéz is kint a megélhetés. Azóta sok minden
megváltozott, szigorodtak a jogszabályok, bejött a három csapás. nem tudom,
hogy ki hogy érzi magát a börtönben, de egy biztos: kint jobb. Nem feltétlenül
éri meg bekerülni a börtönbe, de ezért az első harcot önmagunkkal kell megvívni.
Tőlem korábban féltek az emberek, de rájöttem, hogy a környezetet nem csak
erővel, erőszakkal, hanem kedves szavakkal is lehet irányítani. Az első lépés
tehát az, hogy elhatározzuk, nem akarunk többé erőszakosan viselkedni. Ma már
én sem úgy reagálok a negatív dolgokra, mint egykor. Ha egy az egykori
önmagamhoz hasonlóan agresszív emberrel találkozok, akkor nem veszem fel a
kesztyűt, hanem arra törekszem, hogy pozitív gondolatok fussanak át rajtam.
Pedig ha egy ilyen ember összefutna az egykori énemmel, akkor annak fight lenne
a vége, plusz annak a következményei…
Az emberek
egy része hosszú éveket tölt börtönben, közben meg elszállnak felettük az évek.
Tanulni, sportolni kell, olyan dolgokat kell csinálni, amik lekötik a plusz
energiákat, segítenek az előrelépésben. Én a magam részéről mindenkit arra
biztatok, hogy használja ki az idejét, a börtönben is. Minél több készségre,
képességre tesz szert valaki, minél több papírral rendelkezik, annál több esélye
lesz a visszailleszkedésre.
Én ma már
csak olyan emberekkel tartok kapcsolatot a régi életemből, akik hozzám
hasonlóan tudtak váltani, képesek voltak változni. Velük viszont támogatjuk is
egymást. Mutatjuk, hogy nem a társadalom ellenségei vagyunk, és ennek meg is
van az eredménye. A mai világ már nem támogatja, nem tolerálja az erőszakot.
Lehet, hogy vannak olyan emberek, akik a fogvatartottaknak vagy a szabadulóknak
segíteni próbálnak, de tudni kell, hogy elsősorban önmagunkon kell segítenünk.
Ha ez nem így lesz, akkor egyenes a visszaút a börtönbe…
Hallottam
róla, hogy új Bv. Kódex készül, amit a magam részéről üdvözlök. És bízom benne,
hogy sok pozitív dolog kerül bele, ami megkönnyíti a büntetés letöltését, és a
szabadulásra való felkészülést. A büntetés több mint a szabadság megvonása,
anyagi csődöt is jelent, megszűnnek a kapcsolatok, a régi barátok nem tartanak
ki az ember mellett. Mindenki jegyezze meg, hogy azzá válik, amilyen a
környezete, ezért tényleg csak azt tudom tanácsolni, hogy mindenki olyan emberekkel
tartson kapcsolatot, aki pozitív hatással lehet rá. Nekem most sok olyan
barátom van, aki több diplomával rendelkezik, mégis folyamatosan képezi magát,
mert látja, hogy úgy lehet csak megélni, ha az ember folyamatosan képezi magát,
tanul, dolgozik, minden megszerzett tudását igyekszik hasznosítani.
Fontosnak
tartom, hogy személyes példámon keresztül megmutassam, igenis van élet a
börtönön túl, vissza lehet illeszkedni a társadalomba. Abban azonban nagy a
szabaduló fogvatartottak felelőssége is, hogy a társadalom hogyan ítéli meg
őket. A szabadulás után fontos, hogy milyen módon, milyen mértékben tudnak
beilleszkedni, mert ennek a még börtönben lévő elítéltek jövőjére nézve is
hatása van. A most börtönben lévőknek azt tudom üzenni, hogy tervezzenek,
tanuljanak, és ne feledjék, mindenütt jobb, mint bent a börtönben, ezért
gondolkodjanak, gondolják át, hogy mit tesznek…”
A magam részéről erősen bízom benne, hogy a fenti gondolatok üzenete minél több emberhez, minél több fogvatartotthoz el fog jutni, mert úgy gondolom, hogy kétség sem férhet ahhoz, hogy Ogly G hitelesen tudja átadni mondanivalóját az érintettek részére. Nem ismerjük egymást sem túl régen, sem túl közelről, ezzel együtt azt gondolom, hogy egy olyan emberről beszélhetek, aki sok mindenen ment keresztül, mind civil életében, mind a rácsok mögött. Mindezek ellenére tudott váltani, tudott változni. Ami feltétlenül egy követendő, pozitív példa lehet olyanok számára, akik hozzá hasonlóan a bűn útjára léptek, és nem tudják, nem hiszik, hogy onnan is van kiút. A jövő tavasszal megjelenő lemezt már várom, és mivel volt szerencsém egy rövid ízelítőt hallani róla, azt hiszem, hogy a maga műfajában egy jó anyagot vehetnek majd a kezükbe a rajongók. Addig pedig kitartást, kellő ihletet, jó zenei alapokat, és minél több hasonló, bűnmegelőzési célú előadást kívánok, rácson belül és kívül egyaránt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése