Nem érti a büntetést a pszichopaták agya...

(Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/20150210-nem-erti-a-buntetest-a-pszichopatak-agya.html)

Ahogy arról az Origo.hu hírportál is beszámolt, abnormális elváltozásokat fedeztek fel a pszichopata bűnelkövetők agyának azon területein, amelyek a büntetéssel kapcsolatos tanulási folyamatokért felelősek. Ezek az elváltozások a pszichopátiás személyiségzavarban nem szenvedő, erőszakos bűncselekményeket elkövetők agyában nem voltak megfigyelhetők.

Az MRI vizsgálatok azt sugallják, hogy az érintettek nem fogják fel úgy a büntetést, mint más emberek. Ha ez így van, akkor erősen megkérdőjelezhető a rehabilitációs programok hatékonysága a pszichopata betegeknél – írták a kutatók a Lancet Psychiatry szaklapban. Az állapot kezelése azonban nem reménytelen, ugyanis az eredményeket figyelembe véve kidolgozhatóak olyan terápiák, amelyekkel sikeresen közbe lehet avatkozni még gyermekkorban a pszichopátiás tüneteket mutató embereknél – vélik a kutatás szerzői.

Mi a különbség a pszichopata és nem pszichopata bűnöző között?

„A pszichopata bűnelkövetők több szempontból különböznek az átlagos bűnözőktől” – mondta dr. Nigel Blackwood, a King's College London kutatója, aki a tanulmány vezető szerzője. „Míg utóbbiak hiperérzékenyen reagálnak a fenyegetésekre és lobbanékonyan agresszívak, addig előbbiek megfélemlítéssel kapcsolatos válaszreakciói alacsonyak, vagy teljesen hiányoznak, hűvös természetűek, erőszakos viselkedésüket pedig előre megfontoltan követik el.”  

A kétféle bűnelkövető személyiségtípusban rejlő különbségeket csak az agy mélyén rejtőző idegi mechanizmusok jobb megismerésével lehet megérteni. Az MRI vizsgálatok arra mutattak rá, hogy az erőszakos pszichopaták szürkeállományának szerkezetében és a fehérállomány egyes idegrostjaiban elváltozások vannak. A szürkeállomány felelős az információk feldolgozásáért, az észlelést, érvelést és emlékezést felölelő gondolkodási folyamat zavartalan működéséért, míg a fehérállomány koordinálja az információáramlást az agy különböző területei között.

 

Egyedi agyi szerkezet

A kutatásban tizenkét antiszociális személyiségzavarban és pszichopátiában szenvedő bűnelkövető, húsz antiszociális személyiségzavaros, de nem pszichopata bűnöző, és tizennyolc egészséges büntetlen előéletű résztvevő agyát tanulmányozták. Az elkövetett bűncselekmények a következők voltak: gyilkosság, nemi erőszak, gyilkossági kísérlet és súlyos testi sértés.

Kiderült, hogy a pszichopata bűnözőknél a szürkeállomány csökkent mennyiségben van jelen azokban az agyi régiókban, amelyek az empátiáért, az erkölcsi-szociális érzelmekért (például bűntudat, szégyenérzet) és a morális érvelésért (annak eldöntése, hogy mi a jó és rossz) felelősek. Ugyancsak rendellenességeket találtak a fehérállomány hátsó cinguláris kérget és prefrontális kérget összekötő idegrostjaiban. Ezek az idegrostok azokkal az agyi területekkel teremtenek kapcsolatot, amelyek lehetővé teszik, hogy az illető a büntetésből és a jutalmazásból tanulhasson.

 

Zavar a büntetés és jutalom értelmezésében

Miközben az MRI készülékben feküdtek, a résztvevőknek képpárosító játékot kellett játszaniuk. A helyes képválasztás során pontokat kaptak, helytelen döntés esetén pedig pontokat vesztettek. A jó válaszokat ezután a kísérlet vezetői váratlanul megváltoztatták, így a korábban jutalmazott döntéseket hirtelen büntetni kezdték. Ez a kísérlet során oda-vissza változott. A pszichopátiás személyiségzavarban szenvedők ezekhez a változásokhoz nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak alkalmazkodni.

A többi csoporthoz viszonyítva a pszichopaták sem a megfordítás előtt, sem utána nem hibáztak több alkalommal. Az agyuk által adott reakciók azonban alapvetően különbözővé váltak, miután a jutalmazás-büntetés megcserélődött. Ebben az esetben azok az agyi területek, melyek a jutalmazással és a büntetéssel kapcsolatos tanulási mechanizmusban játszottak szerepet, máshogyan működtek, mint az egészséges bűnözőknél és ártatlan embereknél.

 

Új terápiák kellenek

Mielőtt eldöntjük, hogy egy szituációban milyen magatartást tanúsítunk, rendszerint egy listát készítünk magunkban a lehetséges válaszreakciókról. Minden egyes reakciónál mérlegeljük a pozitív és negatív következményeket. Ennek fényében azt a viselkedést fogjuk választani, amely reményeink szerint pozitív következményekhez fog vezetni. A pszichopatáknál ez nem így működik. Ők ugyanis kizárólag pozitív végkimenetellel számolnak, és nem képesek figyelembe venni az esetleges negatív következményeket. Emiatt viselkedésük gyakran büntetést fog maga után vonni – magyarázta Sheilagh Hodgins, a Montreali Egyetem pszichiátere, a tanulmány társszerzője.

A szakértők szerint éppen emiatt nem fognak eredménnyel járni a hagyományos rehabilitációs programok. Úgy vélik, a megoldást tanulás-alapú beavatkozás jelentheti. Ezt még gyermekkorban meg kell lépni, ugyanis ekkor még van lehetőség az agy struktúrájának és működésének fejlődését befolyásolni.

De kiket is tekinthetünk pszichopatának?

"A társadalomra, környezetre a pszichopátiás beteg jelenti a legnagyobb veszélyt és a szakembert ennek a kórképnek a gyógyítása kecsegteti a legkisebb reménnyel. A veszélyt az is növeli, hogy a pszichopátiás ember nem mindig elvetemült külsejű, riasztó szörnyeteg. Gyakran igen jó intellektusú, simulékony modorú ember, aki kedvességével még a szakembert is megtéveszti. A pszichopata embert leginkább a fejletlen erkölcsi ítélőképesség, a többi ember érzelmeinek figyelmen kívül hagyása, a megbánás és bűntudat hiánya jellemzi. Viselkedésszintjén a pszichopátiás személyiségvonások általában bűnözéssel, hazudozással, sekélyes érzelmi élettel párosulnak, ami gyakran a partner(ek) kihasználásával vagy promiszkuitással (=gyakori partnercsere), házasságszédelgéssel is párosul, azaz állandó hódítási, uralkodási igénnyel. A betegség okait a szakma még kutatja, valószínűsíthetően több tényező járul hozzá kialakulásához, ezek között a hátrányos szociális helyzet, bűnöző környezet, de látszólag rendezett családi körülmények közül is kerülnek ki szociopaták. Emellett agyi működészavarokat, így a frontális (homloklebeny) és parietális (elülső és oldalsó) agylebenyek működési zavarát is elképzelhetőnek tartják a pszichiáterek és farmakopszichológusok.„

Az antiszociális viselkedés, illetve a fentiekben leírt tünetek gyakran már gyerekkorban megjelennek, és ezekkel érdemes szakemberhez fordulni, mivel felnőttkorra a patológiás viselkedés olyan mértékben rögzül, hogy túl sok eredmény már nem várható a beteg kezelésétől. A pszichopata személyiség klasszikus leírása megtalálható Hervey Cleckley The Mask of Sanity („Az egészség álarca”) című 1941-ben kiadott könyvében. „A pszichopata tökéletesen szalonképes, pontosan tudja, mennyi szenvedést tud cselekedeteivel okozni környezetének, csak éppen nem törődik vele.”

Cleckley úgy határozza meg a pszichopátiás beteget, mint a normális ember tökéletes másolatát, amely egy az épelméjűséget tükröző álarccal rejti el belső emberi hiányosságait. Bár őszinte, intelligens és sokszor jó társaságnak is bizonyul, ez mind felületes, ugyanis a pszichopata ember nem képes őszinte érzelmeket érezni. Ez egyfajta védekező mechanizmusa a pszichopatának, amellyel akár 100 százalékos életet tud élni anélkül, hogy bárki gyanítaná, mit rejt az álarca.

Az alábbiakban a pszichopátia Cleckley által meghatározott jellemzői olvashatók:

• Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait
• Okszerűtlen gondolkodás
• Idegeskedés hiánya
• Megbízhatatlanság
• Őszinteség hiánya
• A megbánás és szégyenérzet hiánya
• A szociális normák szándékos megszegése
• Gyenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya
• Kóros egoizmus
• Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg
• Empátia teljes hiánya
• Személytelen, unalmas szexuális élet
• Felelőtlenség

Egyes szakemberek szerint, ha ebből 3 jellemző illik egy egyénre, az pszichopatának nevezhető.

Cleckley volt az szintén, aki bemutatta a jelentéstani elmebajt, mint fogalmat. A pszichopata képtelen a neurotipikus emberek gondolkodását megérteni. Az épelméjűség álarca mögött a pszichopata érzelmi szerkezete összeomlott.

Összefoglalásképpen, Cleckley határozottan elkülöníti a pszichopatát más, akár szenvedélybetegségben szenvedő egyéntől, vagy személyiségzavaros bűnözőktől. Cleckley úgy jellemzi a pszichopatát, mint intelligens egyént, annak ellenére, hogy a kudarcot és a pusztítást keresi minden ok nélkül, amit talán még maga a pszichopata sem ért. Ezt Cleckley szociális öngyilkosságnak nevezi. A pszichopata valahol mélyen élvezi a helyzetet, ha bajba kerül.

Cleckley tisztában van vele, hogy sok meghatározó különbség van a pszichopata és a mindennapi bűnöző között:

• A pszichopata bűnöző ritkán használja fel, amit elér, és ritkán törekszik bármilyen cél elérésére. Látszólag minden szándék nélkül cselekszik.
• A bűnözők szándékai gyakran érthetőek egy ember számára (nem nehéz megérteni, miért lop valaki pénzt). A pszichopata ennek ellenére, ha pénzt lop vagy sikkaszt, azt gyakran bizonytalan okból teszi, és ritkán használja fel a megszerzett pénzt hasznos dolgokra.
• Az átlagos bűnözők saját magukat mentik és inkább másokat bántanak, holott a pszichopata, bár fájdalmat okoz másoknak, általában magát szokta szégyenteljes helyzetbe keverni. A legkomolyabb kár, amit a pszichopata okozhat, az ő iránti aggodalom mások részéről és a rajta való eredménytelen segítség.
• A tipikus pszichopata (Cleckley megfigyelése alapján) kerüli a gyilkosságot. A pszichopata antiszociális viselkedése úgy értelmezhető, mint ha csak úgy lett volna megalkotva, hogy saját magának ártson. Cleckley azt is hozzá teszi, hogy a komoly és erőszakos bűncselekményeket elkövető emberek nem mutatják a pszichopátia jellemzőit.

Cleckley azt is kimondja, hogy bár a legtöbb börtönben lévő bűnöző mutatja a pszichopátiás elmezavarra utaló jeleket, csak nagyon kevés igazi pszichopata van börtönben.