Adrianus valamikor a II. és III.
szászad fordulóján Maximianus császár uralkodása idején szenvedett
vértanúságot, Nikodémia városában. A császár maga is bálványoknak
áldozott, s parancsba adta, ezt tegye mindenki a fennhatósága alá
tartozó területeken, aki pedig erre nem hajlandó, azt börtönbe kell
vetni, meg kell kínozni, s ha ezek után sem tér jobb belátásra, ki kell
végezni. Rengeteg keresztény került ebben az időben is a császár
börtöneibe.
Adorján a
katonai szolgálattevők kapitánya faggatni kezdte a foglyokat. Kíváncsi
volt állhatatosságuk titkára, mi viszonzást várnak a kiállt
szenvedésért. Azok a következő szavakkal válaszoltak neki: „Szem nem
látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak
készített, akik szeretik őt.” (1.Kor.2,9)
Ezt hallván Adorján nyíltan kiállt, és így szólt katonáihoz: „Jegyezzetek be engem is ezekkel együvé, mert én is keresztény vagyok!” Mikor ezt a császár meghallotta, vasra verve börtönbe vettette és kivégeztette, amiért megtagadta az áldozat bemutatását. Így lett Szent Adorján a börtönőrök védőszentje, alakja, az őt ábrázoló festmények ma már egyre több hazai büntetés-végrehajtási intézetben megtalálhatóak. A lenti kép Tiszalökön készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése