Bizonyítványosztás a rácsok mögött...

A múlt héten került megrendezésre intézetünkben az "INNO-Váltó" Innovatív, kísérleti foglakoztatási program fogvatartottaknak / szabadultaknak" című TÁMOP-1.4.3-12/1-2012-0155 számú pályázati projekt keretén belül megvalósított, érettségi vizsgára történő felkészítést célzó képzési elem kapcsán a résztvevő fogvatartottak számra a bizonyítványok, illetve a sikeresen érettségizők részére az érettségi bizonyítványok átadására. Az érdeklődésre, valamint a program hasznosságára tekintettel a hamarosan induló 2014/2015-ös tanévben az érdeklődők számára lehetőséget biztosítunk a megkezdett tanulmányaik folytatására.

Érettségi vizsga, börtönből civilben.... - egy fogvatartott írása

Folytatva a civil körülmények között érettségi vizsgát tevő fogvatartottak beszámolóját, következzen ma a másik olyan elítélt visszaemlékező írása, aki elhagyhatta a Balassagyarmati Fegyház és Börtönt a vizsgák idejére...

"Az ítéletemet hasznosan szerettem volna letölteni, ezért 2011-ben elkezdtem a gimnáziumi tanulmányaimat. Mit mondjak, kicsit furcsa volt, közel 40 éves fejjel visszaülni az iskolapadba...

Az eltelt idő alatt folyamatosan tanultam. A tanáraink és az intézet sok segítséget nyújtott az érettségi vizsgára való felkészülésben. Több időt fordítottak tanításomra és a segédanyagok biztosítására. Majd eljött a jelentkezés ideje, ki kellett tölteni a jelentkezési lapokat. Ekkor hirtelen elgondolkoztam, szeretnék-e vizsgát tenni. Úgy éreztem, nem vagyok annyira felkészült, hogy sikeres vizsgát tegyek... Itt szeretném megköszönni nevelőtisztemnek és az intézet vezetésének az első lendületet, mely elindított a vizsga útján. 

A jelentkezés után nagy izgalom fogott el, és minden szabadidőmet a tanulásra fordítottam.

Közeledtek a vizsgák napjai, és közölték velem, hogy kint a civil életben lesz lehetőségem vizsgáimat letenni, mint szabad ember, diák. Hirtelen a lehetőséget fel sem tudtam fogni. Boldog lettem és az első lehetőség alkalmával jeleztem a családomnak és barátnőmnek. hogy milyen nagy segítséget kaptam, és ők is örültek, hogy ilyen lehetőség mellett tehetem le vizsgáimat. 

A vizsgák napjain reggel kiléptem az ajtón, és civil emberként indulhattam el az iskolába. Az alkalom adta, hogy hosszú idő elteltével öltönyt vehettem fel, mely külön élmény volt.

Az iskolába, ahol vizsgáztunk úgy néztek rám, mint a többi diákra. Velük együtt vizsgáztam. Már ez egy külön élmény volt. A többi vizsgázóval beszélgettem, nem volt negatív vélemény. Hiszen mindenki izgult, de mosolyogtunk. Lehet, azt sem tudták, honnan érkeztem. Megkérdeztük egymástól, hogy sikerültek a vizsgafeladatok megoldásai. Utána váltottam néhány szót a tanáraimmal. megbeszéltük a feladatokat, melyik milyen nehéz volt, és hogy éreztük, majd elköszöntem.

A hátralévő szabadidőmet barátnőmmel töltöttem el. Megbeszéltük, milyen volt a vizsga. Szétnéztünk a városban, hogy az elmúlt több évben milyen változások történtek. Beültünk éttermekbe, utána sétáltunk a Duna parton. Majd lassan búcsút vettem a várostól és elindultam vissza az intézetbe.

Nagyon jó érzés volt újból diáknak lenni, és amit kihagytam az iskola éveimből, tanulmányaimból, most bepótolhattam. Nagy erőt adott a vizsgáimhoz a lehetőség, amit az intézetből kaptam.

A vizsgák után beszéltem a családommal, barátnőmmel és hallottam a hangjukon, láttam a barátnőm arcán, büszke rám. Mindentől függetlenül, hogy hol vagyok, mert és látta az akaratot. A múltamat le is zártam, és hasznos dologra fordítottam az időt. Normális életet akarok élni, és előre haladni becsületes úton az életbe.  Ez egy hatalmas lépés volt annak az irányába..."

Az érettségi vizsgára történő felkészítés a  TÁMOP 1.4.3.-12/1-2012-0155 azonosító számon megvalósítás alatt álló, „INNO-VÁLTÓ” innovatív, kísérleti foglalkoztatási program fogvatartottaknak/ szabadultaknak elnevezésű pályázati projekt keretén belül valósult meg.

Egy civilben érettségiző fogvatartott gondolatai...

Amint arról korábban már beszámoltam, az intézetünkben elhelyezett elítéltek közül a 2013/2014-es tanévben többen kezdték meg érettségi vizsgára való felkészülésüket elősegítő tanulmányaikat. A beiskolázottak köréből két fő még szabadságvesztés büntetését töltő, illetve egy olyan fiatalember, aki időközben szabadult,  jelentkezett az idei érettségi vizsgákon való részvételre. Következzen most az egyikük írása. Ő egy olyan elítélt, aki egy ideig még a bv. intézetben fog tartózkodni, azonban egy lehetőséget kapott arra, hogy civilben érettségizzen. A vizsgákon való megjelenésére úgy került sor, hogy a Váltó-sáv Alapítvány egy munkatársa kísérte el őt a börtöntől az érettségi vizsga helyszínére, majd annak befejezését követően vissza az intézetbe...

"Az érettségi vizsgáimon való részvételem vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Mondhatnám úgy is, hogy az egyik szemem nevetett, míg a másik könnyezett…

Összességében azért kellemes élmény volt, bár véleményem szerint jelentősen lehetett volna még csökkenteni a rám nehezedő nyomást a vizsgák előtt és alatt. Jó érzéssel töltött el, hogy civilként tudtam megjelenni, és nem nehezedett rám a szégyen súlya, hogy formaruhában lássanak engem. Mind a vizsgáztatók, mind a diákok közvetlenek voltak velem. Egy percig sem éreztették velem, hogy más lennék, mint ők.  A leginkább megterhelő az volt a számomra, hogy mire a helyszínre értünk, két óra utazáson voltam túl a távolsági busszal, illetve metróval. Bár időben megérkeztem a kísérő tanárokkal, rögtön eligazítás várt rám, és kezdetét vették a több órás vizsgák. A vizsgák végeztével átbeszéltük a Váltó-sáv Alapítvány tanáraival, mit tartalmaztak az adott vizsgalapok, és hogy ment a megoldásuk.

A visszautazásunk során mindig maradt annyi szabadidő a visszaérkezésig, hogy meg tudjunk ebédelni útközben valahol. Nagyon jól esett olyan ételeket fogyasztani, amikre itt bent nincs lehetőség.

Aztán ismét kezdetét vette a két óra utazás, ami négy egymást követő napon nagyon fárasztó volt, a költségekről nem is beszélve. Érzelmi síkon, úgy érzem, hogy gyengítette teljesítményemet, hogy nem élvezhettem a családom támogatását ezen időszakban. Hiszen bár szabadon mozogtam, mégsem kaphattam tőlük bátorítást, drukkot. Fájó érzés volt a tudat, hogy bár három éve volt beszélőm utoljára, mikor láthattam őket, most sincs rá lehetőségem, bár szabadon járok. Mindettől függetlenül örülök a lehetőségnek, és úgy érzem, sikerült bebizonyítanom, hogy érdemes volt belém bizalmat fektetni. Úgy érzem, sikerült példát mutatni a többi fogvatartott társaimnak és megmutatni azt, miért érdemes tanulni. Arra külön büszke vagyok, hogy mindezt az én általam lakott szinten bizonyíthattam.

Köszönettel tartozom a segítségért és lehetőségért a Parancsnok Úrnak, Osztályvezető Úrnak, Nevelő Úrnak, a Váltó–sáv Alapítvány munkatársainak, illetve a korrepetitornak."

Az érettségi vizsgára történő felkészítés a  TÁMOP 1.4.3.-12/1-2012-0155 azonosító számon megvalósítás alatt álló, „INNO-VÁLTÓ” innovatív, kísérleti foglalkoztatási program fogvatartottaknak/ szabadultaknak elnevezésű pályázati projekt keretén belül valósult meg.