A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magány. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 19., csütörtök

Folytassuk az üzenetek bemutatását...



"Aki azt álmodja, hogy legyőz, ébredjen fel, és kérjen bocsánatot érte..."


A legyőzhetetlen és megtörhetetlen fogvatartott üzenete társainak, akik majd követik őt a fogdán. Vagy legalábbis egy olyan ember írása, aki legyőzhetetlennek akar tűnni. De higgyék el, hogy terminátorok csak a moziban léteznek, a börtön előbb-utóbb mindenkit bedarál... 



2014. június 2., hétfő

Jártamban-keltemben...

A mai fotót a múlt héten lőttem, egy zárkaellenőrzés során. Az egyik üresen álló ágy ún. ágybetétjére volt írva a szöveg, ami ugyan hemzseg a helyesírási hibáktól, mégis megfogott. Külön érdekessége az egyébként akár emlékkönyvbe is illő kis versikének, hogy a fogvatartott néha még a szavakon belül is váltogatja a kis- és nagybetűket.

A szöveg egyébként börtönökre jellemző tartalmú: sokan cak a szabadságvesztés büntetés töltése alatt értékelik át korábbi életüket, és jönnek rá arra, hogy mennyire fontos volt számukra az a valaki, aki többé már nem lesz mellettük, nem fogja a kezüket. A magány, a boldogtalanság, illetve a kilátástalannak tűnő jövőkép átértékeltetik az emberrel az egész életét, az addigi rossz döntéseivel, baklövéseivel együtt. A kérdés csak annyi, hogy lesz -e remény az újrakezdésre, lesz -e valaki, aki várja majd a szabadulót. A válasz nem könnyű, de az idő majd eldönti...     




"Addig vagy boldog, míg ő szeret,
Ki a bajban megfogja a kezed.
Hogy milyen fontos is volt neked,
Csak akkor tudod már, ha nincs veled."


2013. január 8., kedd

Vers egy fogda falán (18+)

A mai bejegyzés a 18+ jelzéssel ellátott kategória legfrissebb darabja. A vers ezúttal is egy ún. fogda-zárka falán került rögzítésre, egy olyan elítélt által, aki azóta már szabadult. Büntetése töltése alatt egyébként az érintett több alkalommal élvezhette az adott - vagy rendeltetését tekintve azzal megegyező - zárka vendégszeretetét, úgy biztonsági elkülönítés. mint magánelzárás fegyelmi fenyítés címén. A vers egyértelműen árulkodik arról, hogy a szerző (vagy pusztán falra író, mert a kettő persze nem feltétlenül egyezik meg...) otthonosan mozog a börtön világában, jól ismeri a börtön szlenget. 

A szöveget egy az egyben úgy gépeltem le, ahogy az a falra lett írva, ami abból a szempontból érdekes, hogy ebben a formában egy elég érdekes tagolású verset kapunk, viszont annak felolvasásakor a látszólag nemlétező rímek is kitűnnek. 

A szöveg egy erősen durva, trágár megfogalmazása azoknak a vélt/valós félelmeknek, melyek a börtönnel kapcsolatosan felmerülhetnek az emberekben. Gondolok itt a szappanért való lehajolás kapcsán elterjedt többnyire rémhírekre. A szövegkörnyezetből az tűnik ki, hogy a megversesített szexuális jellegű erőszak elszenvedője egy "vamzer", aki a fogvatartott szerint megérdemli a sorsát, ráadásul az általa rögzített sorok szerint a személyi állomány tagjai is szemet hunynak az érintett sérelmére elkövetett erőszak felett, mivel úgy gondolják, hogy a "vamzer" megérdemli a sorsát. Ez természetesen nem igaz, a személyi állomány tagjai nem tehetnek semmiféle különbséget a fogva tartottak között, függetlenül a problémát jelentő elítélt személyétől, intézkedési kötelezettségük van arra, hogy egyebek közt megakadályozzák az egymás sérelmére elkövetett cselekményeket. Az, hogy a fogvatartottak között minél kevesebb probléma, konfliktus legyen, valahol mindkét oldal, tehát az elítélt populáció és a személyzet közös érdeke.    
           
A vers végén, az "ölik" szócska, a zárkafalon, ahogy azt a blogban is olvasni lehet, alá lett húzva, mintegy nyomatékosítva azt, illetve ezzel együtt üzenetet hordozva magában a vamzernek számító társak számára. Ez, ha nem is konkrét személynek szóló, de mégis egyértelmű fenyegetést jelentő tartalom.

      
    



Ha bemegyek a csurmába és
Ledobok egy szappant, te
Lehajolsz érte, én meg
Seggbe baszlak, levágod,
Hogy mi van és kiszólsz az
Őrnek. Egy főtörzs belép.
Na, mi van, te féreg?
Főtörzs úr, segítsen, ezek
Vannak vagy 10-zen digi-di.
Szétbaszták a seggem és
Minden tiszta véres.
Nem érdekel engem semmiféle
Büdös köcsög, főleg nem a vamzer,
Mert rühellem a dögöt.
Mert az egyiknek szopod, a másiknak
Meg vered, de 10 éved van, kibírod.
Visszamész a csurmába és bepucsítasz,
Megint, mert addig jár a vamzer
A kútra, míg meg nem
Ölik.



2013. január 7., hétfő

Öngyilkos rímek (18+)

A következő képet ma lőttem egy ún. fogda-zárka falán. A felvétel minősége elég silány, ami köszönhető a rossz fényviszonyoknak, illetve a mészfelületre halványan fogó tollnak. Viszont a szöveg megfogalmazásmódja számomra döbbenetes. Magam nem vagyok pszichológus, de kíváncsi lennék olyan pszichológus szakemberek véleményére, akik olvassák a blog bejegyzését. Az első mondatban a fogvatartott által használt "akrobata" szó véleményem szerint egyébként "automata" akart lenni, legalábbis a szövegkörnyezetből én erre következetek. Ezzel együtt az elítélt által megörökített két öngyilkossági változat (a lőfegyverrel elkövetett, illetve a többemeletes épületről való leugrással megvalósított) személyes tapasztalataim szerint abból a szempontból mindenképpen érdekes, hogy a fogvatartottak inkább előnyben részesítik az önakasztást, valamint a nyakra vagy más testfelületre húzást. Ezzel persze lehet vitatkozni, de ízlések és pofonok ugyebár különböznek.. 
Szóval... a fotó alatt olvasható a szöveg:     


Öngyilkos rímek!




"Az élet egy klón, csőre töltött 45-ös akrobata, halántékán lyukat üt a bűnös.
Vagy a hetedik emeleti lakás erkélyén a végén ugrik, csobban a bitumen felszínére.
Az öngyilkos kísérletek csak papíron léteznek.
A fanatizmustól ezek alakot öltöttek."



Onyx hozzászólása után kiegészítés, a Kamikaze nevű együttes megegyező című nótájának szövegével, videójával. A zenekar 2000-2008 között létezett, tagjai voltak a ma Funktaszikus (korábban Funk N' Stein, Interfunk) néven közismert rapper és Mr. Busta. És amint a fenti szövegből kiderül, a rácsok mögött még ma is van olyan fogvatartott, aki emlékszik rájuk... 



Az élet egy Chrome, csőre töltött 45-ös
alkalomadtán halántékán lyukat üt a bűnös,
vagy a 7. emeleti lakás erkélyén (a végén),
ugrik, csobban a bitumen felszínén.
Az öngyilkos kísérletek, csak papíron léteztek,
a fanatizmustól, ezek alakot öltöttek.
Röpködnek a rímek, és röpködnek a végtagok,
magamból az utókornak csak egy lemezt hagyok.
(Érzem) Ördög vezeti, a keze papíron a tinta,
vérré változik, eltávozik a pesszimista,
megfeszül a kötél, asztalon a búcsúlevél kockázat,
vagy mellékhatás esetén, (arzén)
a jobb élet reményét, csak egy kötélben látja
, ha végre roppan a csutka, elszáll minden problémája.
Jobban érzi magát majd talán a mennybe,
könnyebb lesz az élet talán eltemetve.

Refrén.:
Öngyilkos rímek
Az élet -nem érted
A halált nem kéred- de mégis (mégis) utólér téged
Mikor nem várnád ott áll és vár rád,
Elragadt pillantása nem enged (nem enged) a lázba



A hangok démonok, (kényszerítenek),
ősi hajlamok, (szétfeszítenek),
állandó rohamok, (a végítéletek),
a kínok kibírhatatlanok, ég veletek.
A fürdőkádban a víz elszíneződik vörösre,
a kezek ökölbe, szép álmokat örökre.
Vízszintes helyzetben, a párhuzamos síneken,
érzelmekkel párosul az elfojtott félelem,
az értelem helyett, a depresszió diktál,
az Inter-city jön, lát, győz, viszlát.
Ha el akarok menni, én biztosra megyek,
tudom, hogy nem lesznek sikertelen kísérletek.
Néha fáj, a dráma dramatikája, eutanázia,
arany lövések halk sorozata.
Homokszemek a fogaskerekek között,
japán szamuráj, aki a harakiri mellett döntött,
és döfött, szégyenérzete győzött,
a halál, újabb álarcot öltött.

Refrén.:
Öngyilkos rímek
Az élet -nem érted
A halált nem kéred- de mégis (mégis) utólér téged
Mikor nem várnád ott áll és vár rád,
Elragadt pillantása nem enged (nem enged) a lázba



Nekem a zene jelenti a hitet, az nekem az Isten,
a hitelem az ördögtől kaptam, ő meg ellopta a szívem,
a tollat forgatom, leírom a szavakat a papírra,
közben készül el a bomba, amit csatolok a derekamra,
úgy döntöttem ha az Úr az égben úgy akarja,
ne legyen fordulat az életemben, majd én teszek róla.
Elkészül a szöges téma,
ez a recept, ami az elvárást tuti, hogy beváltja,
besétálok a mulatóba, a cuccot eltakarja a ruha,
az utasításomat a spanom, mind megkapta,
minden egyes helyen, minden egyes zugba,
ott lapul egy KAMIKAZE parancsra várva.
Számat elhagyja az utolsó ima, visszaút nincsen,
végre hajtom a melót, nem halok meg a szégyenben.
Jól látszik az arcom, jól látszik, amit mondok,
az életem a zenének adom, ezt élőben láthatjátok.

Refrén:
Öngyilkos rímek
Az élet -nem érted
A halált nem kéred- de mégis (mégis) utólér téged
Mikor nem várnád ott áll és vár rád,
Elragadt pillantása nem enged (nem enged) a lázba

Ne tedd meg soha, a zene az ami éltet, ÉLJ!