A most következő történetet, bár néhány olvasó számára talán meglepő lehet, de egy fogvatartott írta. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy egy alapvetően problémás emberről van szó, aki az intézetünkbe kerülése előtt, és az azt követő kezdeti időszakban is leginkább a különféle fegyelmi cselekményekben való részvételével vetette észre magát, különösebb együttműködés nem jellemezte őt, sőt többnyire azt kereste, hogyan helyezkedhet szembe az intézet rendjével, hogyan találhat fogást a személyi állomány tagjain. Aztán egy idő után, köszönhetően a vele való foglalkozásnak, nevezett látszólag beállt a sorba, lényegesen kevesebb gond volt a magatartásával, mint a korábbi időszakban. Időnként persze azóta is vannak olyan információk, hogy a háttérben adott esetben néha megsérti a szabályokat, de jelenleg megállapítható, hogy fegyelmi helyzete nem romlott, újabb fegyelmi eljárás kezdeményezésére hosszú ideje nem volt szükség esetében, sőt egy korábban kiszabott magánelzárás végrehajtásától a parancsnok úr eltekintett, mert az elítélt fél éven keresztül normakövető magatartást tanúsított. A múlt héten nevezett zárkájában meghibásodott a tv-készülék, aminek a pótlását oly módon szerették volna elérni, hogy az egyik zárkatársa hozzátartozói csomagban, postai úton küldtek volna be egy új tévét. Az ilyen jellegű kérelmek viszont korábban általában nem nyertek támogatást, mert a postai úton való beküldés során a műszaki cikk megsérülhet, meghibásodhat, tehát ez nem célszerű bejuttatási mód. Végül a kérelem mégis támogatást élvezett, aminek az volt az "ára", hogy cserébe a zárkaközösség szabadidejében üljön össze, és írjanak a fogvatartottak egy mesét. Egy olyan mesét, amit aztán a közelgő ünnepek előtt eljuttathatunk a Reménysugár Gyermekotthonba, hogy az ott élő gyermekeknek a gondozók azt felolvashassák. Az alku megköttetett, a mese elkészült. Igaz, hogy közben a fogvatartottak kicsit össze is szólalkoztak, hogy miért kellett elvállalniuk a meseírást, de egy a lényeg: a konfliktust normális keretek között megoldották, és egy valóban népmesei elemeket tartalmazó történetet állítottak össze az elítéltek. Van benne minden: szegény ember, ördög, kiskakas, furfangos cigány ember, varázstea, szóval csupa olyan dolog, ami egy mesének kötelező kelléke. Én már régen kinőttem a gyerekkorból, nem tudom, hogy a fogvatartottak meséje esetleg egy valódi mese újraértelmezése, vagy valóban saját maguk állították össze, de számomra nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy néhány elítélt elvállalt egy olyan feladatot, ami alapvetően nem volt jellemző az eddigi fogva tartásuk során, ennek ellenére összedolgoztak, közösen gondolkodtak, és a feladatot elvégezték. Íme az eredménye:
MESE
Hol volt, hol nem
volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt
egyszer egy szegény ember, aki szegényebb volt, mint a templom egere, nem volt
neki egyebe, mint három kiskakas, na de ez a három kiskakas nagyon rossz volt,
a világon nem volt tőlük rosszabb. A szegény ember mindig idegeskedett, mert ez
a három kiskakas elcsavargott. Na, egyszer aztán úgy eltűntek, hogy már 3 napja
nem voltak meg. Hát halljátok meg, az ördög elvitte őket, és az ördög elment a
szegény emberhez, és megmondta neki, hogy nála van lent a pokol mélyében a
három kiskakas. Hát, ahogy meghallotta ezt a szegény ember, elment még az
élettől is a kedve, mert akármilyen rosszak voltak ezek a kiskakasok, de nem
volt a szegény embernek egyebe a világon a három kiskakason kívül. Búslakodott
a szegény ember, gondolkodott, egyszer aztán megint megjelent az ördög a
szegény embernél, és mondta neki, visszaadja ő a kakasait, de egy feltétellel: hogyha
eljön az utolsó órája, eljön érte, és aztán elviszi magával. Ezzel eltűnt az
ördög, de előtte mondta neki, három nap múlva jövök, addigra adjál nekem
választ, szegény ember. Hát a szegény ember búslakodott, mi lesz vele, elviszi
az ördög, de nem is magát féltette, hanem a három kiskakasát, mert ha őt
elviszi az ördög, magukra maradnak a kiskakasok. Na, eltelt a három nap, jött
az ördög, kérdezte a szegény embert: „Na, te szegény ember, hogy döntöttél? Amikor
eljön az utolsó órád ideadod-e a lelked vagy nem, ha ideadod, én visszaadom
neked a kakasaidat.” Hát töprengett még egy kicsit a szegény ember, és így válaszolt:
„Odaadom, ördög komám.” Ezzel egyszeriben ott termett a három kiskakas. Na,
megegyeztek, éltek éldegéltek, de a szegény embernek akkor se múlt a rossz kedve,
ugyanolyan bús volt, félt az ördögtől. Egyszer aztán ment ki a szántóföldre,
hogy a learatott búzát szedje össze, szedjen egy pár szem búzát a kiskakasoknak,
hogy legyen mit enniük. Egyszer csak találkozott a cigány emberrel, annak nyolc
rajkójával. Megállt mellette a cigány ember, üdvözölték egymást kellőképpen: „Adjon
isten, szép bátyám!” - üdvözölte a cigány; a szegény ember is üdvözölte őt
kellőképpen. Észrevette a cigány, hogy milyen bús a szegény ember. Megkérdezte tőle:
„Öreg bátyám, miért búslakodik ennyire, tán nem jutott dinnyeföld?” „Ó, hát bár
ennyi volna a bajom, hogy dinnyeföld nem jutott volna...” - mondta a szegény ember.
Kérdezte a cigány, hogy tud -e segíteni a baján, meg hogy tán az ördög vitte el
a kedvét. Gondolkodott a szegény ember, mert tudta ő, hogy a cigányok igen
furfangosak, de azt nem tudta, hogy annyira furfangosak -e, hogy az ördögöt is
átverjék. Hát megkérdezte a szegény ember a cigányt, hogy tud -e segíteni neki.
„Tudok én, bátyám, ha elmondja.” – felelte a cigány. Na, erre elkezdte mondani
a szegény ember a cigánynak, hogy van három kiskakasa, azok elcsavarogtak, elfogta
őket az ördög, és csak úgy adta vissza azokat, hogy ha eljön az ő utolsó órája,
akkor elviheti magával. Na, erre megszólalt a cigány: „Egyet se búsuljon,
bátyámuram, nevem ne legyen Gazsi, ha én nem tudnék rajta segíteni!”
Na, evvel elmentek a
szegény ember házához, ahol a cigány főzött a szegény embernek egy teát, de ez
nem akármilyen tea volt, hanem sarkantyús tea. Azt mondta a szegény embernek,
igya meg, rosszul lesz tőle, mintha a halálán lenne, de ne féljen, csak három
napig lesz beteg. Három napig, ameddig beteg lesz, háromszor fog eljönni az ördög
érte, harmadik nap, amikor eljön, beszalad majd a házba a nyolc rajkó, elfogják
az ördögöt, bal kezét, jobb lábát az ágyhoz kötik majd, és akkor az ördög könyörögni
fog, hogy ne egyék meg.
Na, megitta a
szegény ember a teát, és úgy is volt, ahogy a cigány mondta. Rosszul lett
nagyon, jött is az első napon az ördög, aztán a második napon már alig várta, hogy
mikor viheti el a szegény embert. Aztán jött az ördög harmadnap is, na de erre
beszaladtak a cigányrajkók, elfogták, megkötötték a bal kezét, jobb lábát. Az
ördög elkezdte kiabálni, hogy „ne főzzetek meg!”, aztán azt mondta, hogy inkább
lemond az egyezségről, ha cserébe elengedik.
Na, evvel az
öregember meg a kiskakasok megszabadultak az ördögtől, és máig élnek, ha meg
nem haltak, aki nem hiszi, járjon utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése