A következő történet egy első bűntényes fogvatartott szemével láttatja az ő élettörténetét, azt az utat, amit bejárt, a börtönbe kerüléséig, illetve az azt követő időszakban. A kezdeti időszakra magam is emlékszem, az rendkívül nehezen telt az érintett számára, a személyisége, továbbá a számára teljes mértékben idegen környezet miatt egyaránt. Nehezen tudta feldolgozni, hogy ügyében jogerős ítélet született, minek következtében börtönbe kellett vonulnia. Azóta valamelyest elfogadta a helyzetét, amiben nagy mértékben segítette, hogy családja, kedvese kitartanak mellette. Nézzük, hogy miként mutatja be a történetét..
"Man In Prison Uniform"
Terence Cuneo alkotása
Egy ember megtörtént sorsáról...
Történetem
furcsa helyzetről, és az élet rejtett, de mégis életszerű dolgairól szól.
Milyen is lehet a rettegés? Igen sok fajtája van, de most egy elítéltről esik
szó. Az eset úgy történik, hogy véletlenszerűen sodródunk valahová, aztán
gyakorlatilag megtörténik a bűncselekmény, ami persze nem volt tervezett, innen
nyílegyenes út vezet a szenvedés felé, kezdve attól a pillanattól, hogy az első
ajánlott levél megérkezik, persze a rendőrségtől. Később szembesülünk a
tetteink elferdítésével, amit a sértett okoz a rendőrséggel karöltve, kérdezem,
hol itt az igazság, abban bízom, hogy majd a bíróságon fény derül az igazságra.
Hosszú-hosszú idő után eljön a várt nap, legnagyobb döbbenetemre már az első
tárgyaláson ítéletet akartak hozni, de még meg sem hallgattak mindenkit az
ügyben, pánikba estem, hatalmas félelem fogott el. Vajon milyen
igazságszolgáltatás folyik itt, de én ennek ellenére meg mindig reménykedtem.
Kár volt, sajnos a bíró sajátos gondolkodására voltam bízva, és annak meg is ittam
a levét, bizonyíték nélkül, az ő logikai menetére felépített vádakkal elítélt
nagyon sok évre. Ezzel megpecsételte az életemet, szerintem neki sincs fogalma
arról, hogy egy ember életét milyen szinten tönkretette, és nem csak az
enyémet, hanem a családomét is. Hiszen ő is tévedhet, „ember” - vagy nem? Rettenetesen
csalódott voltam, hogyan tovább? Most mi lesz? A szeretteimnek óriási fájdalmuk
lett velem együtt, bíztunk az igazságban, de csalódtunk, rá kellett ébrednünk,
hogy kis emberek vagyunk ahhoz, hogy komolyan vegyenek minket. A közvélemény
szerint többségében elhamarkodott ítéletek születnek, ebbe beleesni szörnyű és
tragikus. Visszatérve az ítéletre, amikor kimondták a kimondhatatlan éveket,
abban a pillanatban megállt bennem az „ütő”, és néma gyengeség fogott el, ezt
az érzést senkinek nem kívánja az ember, még az „ellenségének” sem. Azt hittem,
már haza sem mehetek, de a bíró úgy döntött elenged, pedig ekkor ítélettel nem
szoktak, úgy látszott a bíró úr nem jó ítéletet hozott, és ezzel kompenzálta a
tévedését, az ügyésznő teljesen ki volt borulva, hogy minket elengedett. Kicsit
fellélegeztem, hogy hazatérhetek a családomhoz, mi több a menyasszonyomhoz, de
fogalmam sem volt, mi vár reám ezután, az igazi kín még csak most kezdődött,
ugyanis a másodfok ezután következett, a gyakorlat azt mutatta, hogy, amit első
fok kijelent, azt a másodfok helyben hagyja. Na, ez így is lett. Bekövetkezett
a tragédia, még csak most fogtam fel az ügy igazi súlyát, és hogy mi vár reám.
Mivel teljesen ki voltam borulva, megpróbáltam nyugtatni magam, hogy még van
időm, és talán történik valami csoda, de nem, jött a behívó, hogy vonuljak be
egy bizonyos börtönbe, minden egyes porcikám és sejtem tiltakozott ellene,
hiszen hibás ítélet született, és a sok év benne, amit el sem követtem. Napokon
át tartó hasmenés és hányás fogott el, ki sem mertem menni az utcára, a rettegésemet
valahogyan lepleznem kellett, hiszen féltem elmondani bárkinek. Hirtelen és
ösztönösen cselekedtem, úgy gondoltam, ha á-tól bé-be költözöm, akkor nagyjából
rendben lesznek a dolgok, óriásit tévedtem, a sok kérdés azoktól, akik
ismertek, hogy mi és miért történik, hát igen ez a kemény, ekkor a reakcióm
váratlan, de mégis hatásos, elzárkóztam mindenkitől! Ezzel a lépéssel a
telefonszámom is változott, és így egy új környezetet hoztam létre a megtett
cselekedeteimmel, még most sem tudtam igazán, hogy mi előtt állok! Eközben
fölmerült a kérdés bennem, jól cselekszem? Az akkori tudatommal és a félelmemmel
egybekötve tétováztam, mi a helyes? Gyáva voltam bevonulni és otthagyni a
szeretteimet, de ennek hatalmas ára lett. Senki sem tudja, milyen kínokkal jár
egy ilyen döntés, míg maga is meg nem tapasztalja. Most betekintést engedek egy
hosszú rettegés és egy rossz döntés egyvelegébe, a megpróbáltatások még csak
most kezdődtek. A következő fejezetben folytatom a nyers valóságot…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése