Október 23.

 Az 1956-os forradalom emlékére...

 

 

Péteri Judit "Az én `56-om"

 

Én már könyvből tanultam,
hogy több, mint ötven éve
fiatalok ezrei mentek le a térre,
és a csillagokat mind porba hajigálták.

"Szovjet sereg menjen haza,
Sztálin-szobrot vigye haza!"

Én már könyvből tanultam,
a zászló mért` lyukadt ki,
a Parlamentnél mért` gyúlt gyertyalángon annyi,
- sötétségben, csillagként - remény a szemekben.

"Vesszen az önkény, az önkény,
éljen a törvény, a törvény!"

Én már könyvből tanultam,
mit visszhangzott Petőfi
(bronz emlékként, Sinkovits hangján), mert megőrzi,
nézd, őrzi dalát a nemzet - szívébe zengett.

"Bem apó és Kossuth népe,
menjünk együtt, kéz a kézbe!"

Én már könyvből tanultam,
hogy békés tüntetésből
remény nőtt és vágy és tűz, - minden jobb lesz végül -
hogy néhány röpke napra otthont lelt a haza.

"Éljen a népi hadsereg!"
"Éljen a népi hadsereg!"

Én már könyvből tanultam,
hogy nemzedékek titkon,
eltemetett sóhajként őrizték meg itthon -
tömegsírba rejtve el, harminchárom évre:

"Ruszkik haza! Ruszkik haza!
Ruszkik haza!" - haza végre!

Schrenk Éva "Forradalom"

 

Amikor a mélyben forrong a düh
és sokak élete kimondhatatlanul keserű,
amikor a nép csak papíron szabad
és csak a költőktől áradnak biztató szavak,
igen, ez az amikor emlékezünk eleinkre,
56-os hőseink bátor tetteire
és főt hajtva előttük kérdezzük magunktól,
hogy mivé fajultunk és az alagútból
hogyan fogunk napvilágra törni
anélkül, hogy meg kéne valakit ölni.

Hajdú Levente "Kiáltvány"

Ébredj fel végre, nemzetem, ha sors bősz átka sújt,
Rabláncodat szakítsd ma el, ha meggyötört a múlt!
Hazádat védd és megbecsüld, mert oly nagy volt az ár,
Mit hoztak érted őseid - vérük égbe kiált!

 

Ha élted is kell áldoznod, áldozd büszkén, magyar,
S nevedet a földbe s égre véreddel írd be majd!
S a cél, mely eddig éltetett, éljen hát most tovább,
Jövendő büszke századok zengjék diadalát!
 

Itt szült a gyilkos indulat sok értelmetlen csatát,
S a harcban elesettekért itt mondtak száz imát.
E nemzet védte lelkesen s vakmerőn e hazát,
s ostromló ütközet után kitűzte zászlaját.
 

Itt haltak népünk nagyjai hős vértanúhalált,
S a bitón - várva sorsukat - éltették a hazát.
Megvívta forradalmait ez elszánt kis sereg,
S mert nagy volt ellen s túlerő, nem mindig győzhetett.
 

De bátor az, ki halni mer, s hazájáért teszi,
Panasz nélkül fogadja el, mit sorsa nyújt neki.
S a csatazaj ha elcsitult s a béke feldereng,
E népnek harci tetteit regélik ezredek.
 

Kit annyi vész és kínteher megtörni nem tudott,
Kinek vígság és jó kedély csak oly ritkán jutott.
S aki békében élni vágy annyi viszály között -
Terjeszd ki hát védőkezed, Uram, feje fölött!
 

Ébredj fel, kérlek, nemzetem, ha sors bősz átka sújt,
S e szót: Szent Világszabadság - örökre megtanuld!
Hazádat védd és megbecsüld, hisz oly nagy volt az ár,
Mit hoztak érted őseid - vérük égbe kiált!...

október 23. tiszteletére...