A következő rapszöveget egy fogvatartott kezdte el megírni, jómagam csak finomítottam rajta egy-két helyen. Szóval, Kocka lassan kész az újrakezdésre, és bízom benne, hogy élni fog a kapott lehetőséggel...
Hosszú börtönévek: én jól bespejzoltam,
másokra nem nézve csapdába jutottam.
Nyújtanám a kezem, de nem fogja meg senki,
ezen a világon nem maradt már semmim.
A gyermekkori barátaim számomra halottak:
a bíróság előtt mind ellenem vallottak.
Féltették a bőrüket, az enyémet lenyúzták,
és ezzel a trükkel ők a börtönt is megúszták.
De édes lesz a bosszúm a hosszú évek után,
ősharagom lesújt, nem lazán, hanem durván.
Én kitanultabb lettem, a börtönévek alatt,
Mert megtanultam, hogy a vad mindig űzött marad.
De Te is átéreznéd, hogy milyen itt az élet,
hát hallgasd meg, mit mondok, én nem mellébeszélek.
Bíztam régen a baráti szóban,
de nem voltak ők velem, csakis a jóban.
Tudnod kell, hogy ez már nem játék,
mikor a rácsokon már ott van az árnyék.
És mikor itt vagy Te is köztünk bezárva,
egy elfelejtett senki a kinti világban...
Zöld és fehér színek, sokan ezt másnak hiszik,
pedig pont ezek a színek, amik a zárkánkat díszítik.
Nyolcan élünk benne, nap mint nap bezárva,
és épp ezért én haragszom is az egész világra.
A neoncsövekből meg csak ömlik rám a fény,
a nap sugara számomra csak halovány remény.
De eljön egyszer az a nap, mikor újra szabad leszek,
és fogadom, hogy rosszat többé már nem teszek.
Nem gondolok én másra, csakis a családra,
és nem adok majd okot egy újabb csalódásra.
Elvesztegetett évek és egy elfecsérelt élet,
de hogyha újra szabad leszek, akkor másképp élek.
Egy-két embernek hála, a lelkem helyrebillent,
így ha kapok egy új esélyt, akkor jóváteszek mindent.
Bíztam egykor a baráti szóban,
de nem voltak ők velem, csakis a jóban.
És megtudtam, hogy az élet nem játék,
de a a rácson túl is létezik az árnyék.
Most itt vagyok kint a civil világban,
de soha el nem feledem, hogy a börtönben jártam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése