MEREPS-projekt záró konferencia, visszatekintés

„FELELŐSSÉGVÁLLALÁS, KAPCSOLAT ÉS HELYREÁLLÍTÁS” CÍMŰ MEREPS ZÁRÓ KONFERENCIA

2012. JANUÁR 17-19.

III. RÉSZ

Még csak most kezdődött a konferencia, de máris a vége felé közeledünk… A záró napon az első plenáris ülést Dr. Hatvani Erzsébet, a Magyar Kriminológiai Társaság Helyreállító Igazságszolgáltatási Szekciójának Elnöke moderálta. Az előadások sorát Dr. Marian Liebmann, az Egyesült Királyságból érkező mediátor és tréner nyitotta meg, aki elmondta, hogy az általa megkezdett felmérések és kutatások még nem fejeződtek be, de elsősorban angol nyelvterületeken folytatja a vizsgálatait.

Az érdeklődési körét öt téma képezi, melyek a következők:

Szolgáltatás a közösség felé

• fogvatartottak által végzett ruhaválogatás menekültek részére,
• kerékpárok megjavítása, majd értékesítése vagy Afrika területére történő eljuttatása az ottani rászorultak részére,

Áldozattudatosító programok

• Sycamore Tree program (27 országban, az Egyesült Királyság területén belül 36 börtönben van folyamatban)
• Bristol, börtön-program (2003-2004 között, a helyi börtönben egyhetes, gondolkodásformáló programok kerültek megtartásra fogvatartottak részére9
• SORI-program (belső resztoratív módszerekkel történő kapcsolatfelvétel az elkövető  és a sértet között, az empátia erősítése céljából, a programban megjelent a sértett is, illetve abba bevonták a családon belüli erőszak elkövetésében érintett fogvatartottakat is, akik sok esetben nem is tudták, mekkora károkat okoztak cselekményükkel az áldozatoknak)

Áldozat-elkövető közötti kommunikációt erősítő csoportok

• Rochester, 1985 (fiatalkorúak börtönében úttörő jelleggel alkalmazott resztoratív módszerek
• Bristol, 2004 (betörés elkövetése miatt elítélt fogvatartottakkal kapcsolatos tudatosságnövelő program, melybe a sértettek bevonása is megtörtént – volt olyan sértett, aki csak azért kapcsolódott be a programba, hogy találkozzon egy betörővel, még ha nem is azzal a konkrét elkövetővel, aki az ő lakásába tört be…)
• Sycamore Tree-programok      
• SORI-program
• civil szervezetek, pártfogók és a rendőrség részéről folytatott mediáció és konferenciacsoport
• 2001-2007 között lefolytatott kormányzati kutatás, a börtönön belüli, konferencia módszerre alapuló szolgáltatások tárgyában, konkrét példákon át bemutatva, hogy a találkozások pozitív hatással voltak a sértettek további helyzetére, illetve elősegítették a trauma feldolgozását,
• elkövetők és családjuk közötti találkozó megszervezése (a családdal, mint sértettel történő kapcsolat-felvétel, hiszen az elkövető börtönbe kerülésének a saját családja is szenvedő alanya)

Börtönön belüli kapcsolatokban kialakuló konfliktusok

• A resztoratív gyakorlatok és módszerek büntetés-végrehajtási keretek közötti alkalmazása, börtönön belüli konfliktusok (fogvatartottak részéről egymás sérelmére elkövetett támadás, lopás, verekedés, erőszak) feloldására, illetve fogvatartottak és a személyzet tagjai között kialakuló konfliktusok esetén.
• Fogvatartottak kiképzése mediációs technikák folytatására.

Resztoratív börtönök

• APAC-börtönök
• AVP-program
• nők számára folytatott programok, szexuális zaklatással összefüggésben.

  

Dr. Liebmann nemzetközi kitekintését és az alkalmazott resztoratív gyakorlatok ismertetését szolgáló előadását követően a helyreállító igazságszolgáltatás nemcsak hazánkban, de külföldön is igen elismert képviselője, a Közösségi Szolgáltatások Alapítványának vezetője, IIRP-tréner és legfrissebb tevékenysége tükrében a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatának áldozatsegítő pszichológusa, Negrea Vídia tartott előadást a resztoratív módszerek börtönben való alkalmazhatóságának tárgyában, a hazai gyakorlatok bemutatását felvezetve ezzel. A magyarországi tapasztalatokat facilitátori és mediátori szemmel, a tőle megszokott hitelességgel és szakértelemmel ismertetve, hiszen a MEREPS-project végrehajtása során a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben folytatott munkát mindvégig személyesen is segítette. Előadásában jól érzékeltette, hogy a különféle bűncselekmények sérüléseket okoznak az áldozatoknak, melyek igényeket keltenek bennük, mely igények kielégítésére jól használhatók a resztoratív gyakorlatok. És ahogy a pályázat megvalósítása során a gyakorlatban is bebizonyosodott, a helyreállító igazságszolgáltatás módszereinek a börtönkörnyezethez igazítva is eredményes és hatékony lehet az alkalmazásuk.

A következő plenáris ülésen még inkább a gyakorlaté volt a szó. A büntetés-végrehajtási szakemberek előadásait megelőzően a közönség megtekinthette a „Why Me?” szervezet magyar felirattal ellátott  "Woolf Within" című filmjét, ami Peter és Will történetét mutatta be, akik - mint egy rablás elkövetője és áldozata - részt vettek egy helyreállító igazságszolgáltatási konferencián. A film feliratozása egyébként a Foresee Kutatócsoport megbízásából készült, a "Why me?" szervezet engedélyével, és aki kíváncsi rá, az megtekintheti a Foresee Kutatócsoport honlapján (http://foresee.hu/filmjeink).   

A filmes felvezetést követően Dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnoka bemutatta a büntetőjogi mediáció hátterét, majd a büntetés-végrehajtási tevékenység jogszabályi hátterének érintése után bemutatta az általa vezetett intézet szakmai tevékenységét, a helyreállító igazságszolgáltatás eszmerendszerének zárt intézeti keretek közötti alkalmazhatóságát és a közösség érdekében végzett, resztoratív jellegű munkákat.

Kovács Mihály bv. alezredes bv. tanácsos, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Büntetés-végrehajtási Osztályának vezetője a MEREPS-projekt eredményeit mutatta be, a plenáris ülés eredeti címéhez ragaszkodva: bv-s szemmel. Előadásában bemutatta azt a fejlődési folyamatot, amely teret adott a resztoratív jellegű gyakorlatok büntetés-végrehajtási közegben történő alkalmazásához, hangsúlyozva, hogy megítélése szerint azért a minden újtól ódzkodó, túlbürokratizált világban mindez nagymértékben parancsnokfüggő dolog. Mert egy olyan intézetben, ahol az első számú vezető felvállalja az újszerű gyakorlatok alkalmazását, ott könnyebben kaphatnak teret a korábban talán elképzelhetetlen módszerek, és a vezető által képviselt szellemiség előbb-utóbb átragad a végrehajtó állomány tagjaira. Az előadó gyorsan leszögezte, hogy a félreértések elkerülése végett a börtön falai között nem a klasszikus értelemben vett büntetőjogi mediációt alkalmazzák, hanem olyan helyreállító jellegű folyamatokat, melyek jól alkalmazhatók a fogvatartottak egymás közötti konfliktusainak feloldásában. Az osztályvezető bemutatta a project keretén belül Balassagyarmaton végzett tevékenységeket, több gyakorlati példán keresztül ismertette a mediációs jellegű eseteket, valamint bemutatta az általuk alkalmazott családi döntéshozó csoportkonferencia módszereket is. Kérdések és nehézségek ugyan vannak, de ahhoz kétség nem férhet, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás módszerei eredményesebbé tehetik a klasszikus értelemben vett és eddig a büntetés-végrehajtási intézetek napi gyakorlatában alkalmazott módszereket.

A blokk utolsó előadójaként Tóth Tamás bv. ezredes bv. tanácsos Úr, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének igazgatója ismertette azokat a tevékenységeket, melyeket munkatársaival Tökölön alkalmaznak, az ott elhelyezett fiatalkorú fogvatartottakkal kapcsolatos munka során.

Az ebédszünet után az Aszódi Javítóintézet igazgatója, Szarka Attila Úr mutatta be a fiatalkorúak intézetét, és ismertetett egy, az intézet falai között lezajlott esetet.

Az utolsó előadásban a konferencia főbb következtetéseit Prof. Dr. Ruzsonyi Pétertől, a Nemzeti Köz-szolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Büntetés-végrehajtási Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárától hallhattuk meg. És megnyugodhattunk, a resztoratív módszerek alkalmazása illeszkedhet a büntetés-végrehajtási gyakorlattal. Mert néhány medúza mindenképpen megmenthető.         
              

 
Hát... most ennyire tellett tőlem, de remélem, valamelyest sikerült betekintést adnom a MEREPS-projekt záró konferenciáján elhangzott előadásokba. Örülök, hogy ott lehettem, annak meg különösen, hogy részese lehettem a projekt megvalósításának. 

A MEREPS-project záró konferenciájáról szóló beszámoló folytatása

„FELELŐSSÉGVÁLLALÁS, KAPCSOLAT ÉS HELYREÁLLÍTÁS” CÍMŰ MEREPS ZÁRÓ KONFERENCIA

2012. JANUÁR 17-19.

II. rész

A második plenáris ülés, a MEREPS-projekt főbb eredményeit bemutatni hivatott kerekasztal-beszélgetés első előadója Dr. Theo Gavrielides, az Independent Academic Research Studies megalapítója és igazgatója volt.

(Dr. Theo Gavrielides a jobb oldalon ül)

Előadása mottója szerint: „Büntess meg most és nem fogom ezt újra elkövetni a mai napon. Taníts meg arra, hogy hogyan nem követek el bűnt, és egy életre meg fogom ezt jegyezni.”

Mint az ügyvezető elmondta, szervezete elsősorban fiatalkorúakkal foglalkozik, leginkább rájuk össz-pontosítanak. 2010. októberében Anglia és Wales területén az akkori számadatok szerint 85494 volt a fogvatartottak száma, közülük 1637 volt a 15-17 éves fiatalkorú. A múlt augusztusi angliai zavargások következményeként bevezetett intézkedések eredményeképpen a fiatalkorúak börtönbeli létszáma meghaladta a 2800-at. A börtön azt jelenti, hogy a fogvatartottakat kivonják a társadalomból. A nagy kérdés azonban az, hogy milyen emberek kerülnek ki a börtönből a büntetés letöltése után. 2011. júliusában az angol Kormány kinyilvánította azon véleményét, miszerint látják annak az esélyét, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás eszközeit bevezessék a gyakorlatba. Mindez valahol alátámasztja a 2009-ben megkezdett MEREPS-projekt létjogosultságát, mely pályázati program megvalósításában négy ország (Magyarország, Németország, Belgium, Egyesült Királyság) képviselői vettek részt. A megvalósítás során magyar szakemberek (kutatók, kriminológusok, ügyészek, pártfogó felügyelők, büntetés-végrehajtási szakemberek) háromnapos tanulmányúton vettek részt Londonban, a nagy mennyiségű elméleti munka mellett gyakorlati kutatás került végrehajtásra, fókuszcsoportos interjúk kerültek felvételre áldozatokkal és másodlagos áldozatokkal, valamint egy egyetemi szeminárium került megtartásra. A helyreállító igazságszolgáltatás fogalmának meghatározása, definiálása nem egyszerű. Ahogy Dr. Gavrielides fogalmazott ez egy elvsor, egyfajta morális kód arra, hogyan éljük életünket. A resztoratív igazságszolgáltatás azonban nem kompatibilis a börtönnel, nem büntetés és nem is annak alternatívája. Nem illik bele a büntetés-végrehajtás környezetébe, a börtön rendszerébe, viszont kiegészítheti azt, ráadásul gazdaságilag is előnyös megoldásokat jelenthet.

Ezt követően Arthur Hartmann professzor, a brémai Institut of Police and Security Research képvise-lője mutatta be a németországi viszonyokat, kiemelve azt a tényt, hogy 2006-ban új törvények léptek hatályba. A büntetés-végrehajtási intézetek tartományi hatáskörbe kerültek, több új, a fogvatartottakra vonatkozó törvény született. majd 2011. decemberében mediációs törvény is napvilágot látott. A német gyakorlat eddig is támogatta a helyreállító igazságszolgáltatás és az áldozatközpontú büntetés-végrehajtást, tehát alapvetően korábban is nyitottak voltak erre, de néhány korábbi kezdeményezés egyfajta közönybe fulladt. Hartmann professzor több folyamatban lévő, a resztoratív módszerekkel foglalkozó, azok alkalmazását célzó projektet ismertetett. A MEREPS-projekt mellett bemutatta azt a programot, amely Bielefeldben valósult meg, áldozatok és elkövetőek közötti mediációt alkalmazva. Berlinben a fogvatartottak és a személyi állomány tagjai közötti konfliktusokat terelik mediációs útra. Reutlingenben pedig a fogvatartottak szabadulásra történő felkészítését szolgáló konferenciákat alkalmaznak.

A projekt kapcsán végzett kutatás megállapításai szerint a német börtönök személyzetének tagjai alapvetően támogatják a helyreállító igazságszolgáltatást és az áldozatorientált börtön-rendszert. Ez a fajta, támogató attitűd gyakorlatilag a személyzet minden szintjén működik, habár a helyreállító módszerekkel és gyakorlatokkal kapcsolatos ismeretek nem túl magasak a személyzet körében, az ottani képzésnek ez nem képezi részét. A resztoratív módszerek bevezetése ráadásul adminisztrációs problémákkal is együtt jár, mert a sértettek meghívása, elérése gondot okoz, ezért az adminisztratív tekintetben egyébként is túlterhelt személyzet ódzkodik is a gyakorlati alkalmazástól.

     

A kutatás során az elkövetők motivációját nem vizsgálták, azonban nehéz annak megállapítása, hogy egy elkövető szándéka őszinte –e vagy sem. A resztoratív gyakorlatokban való részvételüknek viszont feltétlenül örülni kell, még akkor is, ha a sértett és az elkövető összehozása nem minden esetben lehetséges.

Az áldozatok vonatkozásában mindenképpen fontos annak hangsúlyozása, hogy a sértetteknek nincs erkölcsi kötelezettségük a resztoratív gyakorlatokban való részvételben azért, mert áldozattá váltak, de tény, hogy sokan mégis szeretnének részt venni a helyreállító folyamatokban. Az áldozatok egy része akár pénzügyi téren is érintett, érdekelt lehet az elkövetővel való kommunikációban, de sokaknál egyszerűen csak a „Miért én?” kérdés megválaszolása a legfőbb motiváció. A legjobb resztoratív módszer kiválasztásának azonban a sértett kívánságán kell alapulnia.

A kutatás legfontosabb következtetése tehát az, hogy a resztoratív módszerek büntetés-végrehajtási keretek között történő alkalmazása fontos, de ehhez jogszabályi háttér megteremtésére lenne szükség, illetve ki kell küszöbölni azokat az adatvédelmi korlátozásokat, melyek következtében a sértettek címének, elérhetőségének megismerése gondot okoz.

Az Országos Kriminológiai Intézet munkatársai, Dr. Barabás Tünde és Dr. Windt Szandra elmondták, hogy a projekt kezdetekor még nem tudták azt, hogy a fogvatartotti populáció ennyire nőni fog Ma-gyarországon. A több fogvatartott több konfliktushelyzetet jelent, melyeket kezelni kell. De itt kell kihangsúlyozni azt a tényt is, hogy a több elkövetett bűncselekmény több áldozatot is jelent, akiknek a szükségleteit szintén kezelni kell.

Karolien Marien, Dr. Barabás Tünde, Dr. Windt Szandra 

Ahogy Dr. Barabás Tünde, az OKRI Kommunikációs és Oktatási Osztályának vezetője elmondta, 2006-ban megtörtént a büntetőjogi mediáció lehetőségének a megteremtése, ami a magyar lakosságtól sem áll távol, amit mi sem bizonyít jobban, mint az áldozatok részéről megtapasztalható ez irányú igény. A büntetőjogi mediáció rövid bemutatását, a német és belga viszonyokkal való összevetését az eredmények bemutatása követte.

A projekt előzményeivel kapcsolatban Dr. Windt Szandra úgy emlékezett vissza, hogy 2008-ban, a program ötletének megszületésekor egy flipchart táblára írták mindazokat az ötleteket, melyeket szerettek volna valóra váltani, majd gondolatát így folytatta: „2012-ben jelenthetjük, hogy a tervek megvalósultak. A MEREPS-érzés kiteljesedett.”        

Mindehhez természetesen kellett két rendkívül nyitott börtönparancsnok: dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön vezetője, illetve Tóth Tamás bv. ezredes bv. tanácsos, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézet (Tököl) igazgatója személyében. Lefolytatásra került 1-1 fókuszcsoportos kutatás, melyek eredményeit az érdeklődők már olvashatják is a pályázat eredményeit bemutató kézikönyvben, melynek címe megegyezik a konferencia címével: „Felelősségvállalás, Kapcsolat és Helyreállítás”. Hangsúlyozni kell, hogy a megvalósításban, a vizsgálatokban résztvevő személyek nemcsak ún. szobakutatók voltak, hanem be is jutottak börtönökbe, látták az ottani körülményeket, testközelből figyelhették meg a személyzet munkáját, a fogvatartottakat és érezhették a problémákat. A két büntetés-végrehajtási intézet személyi állományának kiválasztott tagjai részére képzés zajlott le, minek köszönhetően nevelőtisztek, biztonsági tisztek, biztonsági főfelügyelők és pszichológusok kaptak betekintést a resztoratív módszerek elméletébe és gyakorlatába. 200 fogvatartott esetében kérdőíves vizsgálat került felvételre, majd 2011-ben 4-4 fókuszcsoportos beszélgetés is lefolytatásra elítéltekkel. A legnagyobb problémát esetünkben is a sértett elérése okozta, de sor került két lakossági fórum megtartására és a vélemények további mérését szolgálta az OKRI honlapján közzétett kérdőív is.

„Arra a kérdésre, hogy mi a büntetés-végrehajtás célja – fogalmazott Dr. Windt Szandra a fókusz- csoport egyik résztvevőjét idézve – egyértelműen az a válasz: nem az, hogy emberraktár legyen.”

A fogvatartottakkal kapcsolatban megállapítható, hogy esetükben érzékeny terület az igazság. Többségük vagy félelemből, vagy érdekből nem hajlandó elmondani a valódi igazságot, viszont a kutatás eredményeinek tükrében azt lehet mondani, hogy a sértettel való találkozásra van hajlandóság. Ha nem is mindenben a sértett érdekeit nézik, de a megkérdezett fogvatartottak 70%-a bevonódna egy resztoratív folyamatba. Az esetleges előkészítésben azonban kiemelt jelentősége van annak, hogy a sértettet nem szabad annak kitenni, hogy újra viktimizálódjon, újra áldozattá váljon. A fiatalkorú fogvatartottakkal nem elég egy egyszerű előkészítés, ők általában és többségükben súlyos, erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetése miatt kerülnek börtönbe, a sértett személye így különösen érzékeny. A fiatalkorú elítéltek ráadásul jelentős emocionális és nevelési hátrányokkal rendelkeznek, többek közülük börtönben lévő hozzátartozókkal vagy más szempontból rendezetlen körülményekkel bírnak, ami szintén megnehezíti a velük való munkát, ráadásul az áldozati szempontok nem is mindig jönnek elő náluk. A fiatalok tehát minden szempontból nehezebben kezelhetők, esetükben mindenekelőtt egyfajta hiánypótlás szükséges. A felnőtt fogvatartottak esetében könnyebb a feladat, közülük több a vagyon elleni bűncselekmény elkövetése miatt elítélt személy, így azt a megállapítást tehetjük, hogy a resztoratív módszerek alkalmazására, ha már nem pilot jellegű projektről van szó, inkább a felnőtt korú elítéltek tűnnek alkalmasabbnak.

A MEREPS-projekt további eredményeit ismertetve Dr. Windt Szandra elmondta, hogy több mint 20 fogvatartott vett részt ún. mini Zákeus-programon, és 40 főnél is többen vonódtak be konfliktusmeg-oldásba. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mediációs technikák a fogvatartottak közötti konfliktusok megoldásában jól alkalmazhatók. Nyolc sikeres esetről lehet beszámolni, melyek kivétel nélkül megegyezéssel zárultak. További négy esetben lépések történtek az áldozat irányába történő jóvátételre és a családi döntéshozó csoportkonferenciák is eredményesnek bizonyultak. Kijelenthető hát, hogy a resztoratív módszereknek helye van a büntetés-végrehajtási keretek között, de mindez sok mindent igényel, a jogszabályi változások mellett adott esetben anyagi ráfordítást is.

Az ebédszünetet követően workshopok megtartására került sor.

Az egyik a nemzetközi párbeszédet erősítette, „A kerekasztal, és ami mögötte van – A helyreállító igazságszolgáltatás és a mediáció börtönben történő alkalmazásának lehetőségei és nehézségei” címen. Dr. Theo Gavrielides moderálása mellett az egyik délelőtti előadó, Arthur Hartmann professzor és Karolien Marien, a European Forum for Restorative Justice képviselője irányította a beszélgetést. A – teljesség igénye nélkül – kanadai, belga, angol, német és magyar résztvevők a közösség szerepét, ismereteit és a resztoratív folyamatokba való bevonódását beszélték át, illetve a sértettek igényei is szóba kerültek a nemzetközi tapasztalatok egymással történő megosztása mellett.       

A másik workshop a hazai gyakorlatok megismertetését segítette: „Jó-gyakorlatok, közös tapasztalatok a magyar büntetés-végrehajtásban” címen. A moderátor szerepét itt Wagner János, a Partners Hungary mediátora töltötte be, míg az előadók között szerepelt Batizi Ildikó a Belügyminisztérium munkatársa, illetve Szegő Dóra szociológus, a Foresee Kutatócsoport kutatója, aki tevékeny részt vállalt a MEREPS-projekt egyes munkafázisaiban.

A nap utolsó plenáris ülésén Marina Cantacuzino tartott előadást a The Forgiveness Project tevékenysége tárgyában, „Mit jelent a megbocsátás az áldozatoknak és az elkövetőknek?” címen. Az előadás felvezetőjében elhangzottak Desmond Tutu püspök szavai: „semmit sem tartok megbocsáthatatlannak”. Áldozatokról, megbocsátó áldozatokról szóló, megrázó képsorok vezették fel Marina szavait. Ahogy megfogalmazta, mindegy, hogy a konfliktusnak melyik oldalán állunk, problémáink lehetnek. 2004-ben Londonban került megszervezésre egy kiállítás, amely megbocsátó áldozatokról összeállított képeket, történeteket ismertetett meg az érdeklődőkkel. Ez adta a The Forgiveness Project alapötletét.

A R.E.S.T.O.R.E. nevű program egy intenzív, korai beavatkozás, 20-25 fogvatartott bevonásával. A cél, hogy próbáljanak megbocsátást, változást találni ők is, mert ők is traumán mentek keresztül. A programban a sértettek is közreműködnek, akik történetei nagy hatással bírnak az elkövetőkre. Az egykori sértettek és bűnelkövetők együttműködése egy eredményes programot hozott létre.

A mozaikszó elemei:

Repentance (bűnbánat, megbánás)

Empathy (empátia)

Story Telling (történetmesélés)

Team Building (csapatépítés)

Openness (nyitottság)

Restorative Acts (resztoratív tevékenységek)

Education (nevelés, oktatás)

Folytatás következik...
             
           
   

MEREPS záró konferencia, I. nap, plenáris ülés

„Felelősségvállalás, Kapcsolat és Helyreállítás” című MEREPS Záró konferencia

2012. január 17-19.

A pályázat megvalósításában közreműködő szakemberek már érzik, tudják egy ideje, hogy a vége felé közeledik a MEREPS-project. Ennek apropóján került megrendezésre a 2009-ben indult pályázati program nemzetközi záró konferenciája, melynek a Bíróképző Akadémia adott otthont. 

A MEREPS betűszó az angol „Mediation and Restorative Justice in Prison Settings”  rövidítése (aminek a jelentése szabad fordításban:  „Mediáció és Helyreállító Igazságszolgáltatás Büntetés-végrehajtásban”). A Foresee Kutatócsoport által irányított nemzetközi konzorcium által végrehajtott pályázati projekt az Európai Bizottság „Criminal Justice 2008” programjának pénzügyi támogatásával került megvalósításra. A projekt a mediáció és a többi resztoratív eljárás szerepét és lehetőségét vizsgálta, speciálisnak tekinthető börtönkörnyezetben, súlyos bűncselekmények elkövetőit és áldozatait fókuszba állítva.

A projekt a végrehajtásba bekapcsolódott országok kutatói, szakemberei, jogalkotói, bűnügyi jogászai bevonásával interszektorális, interkulturális, interdiszciplináris párbeszédet és közös munkát igyekezett létrehozni. A projekt egyaránt magában foglalt elméleti és gyakorlati kutatást, valamint helyszíni vizsgálatokat, fő célja volt feltérképezni a mediáció és a resztoratív gyakorlatok büntetés-végrehajtási intézeten belüli alkalmazásának lehetőségét.

A további célok között szerepelt még annak vizsgálata, hogy a projekt során vizsgált eljárások hozzájárulnak-e az áldozatok segítéséhez, az elkövetők felelősségvállalásához, a bv. személyzet és az elítéltek konfliktusainak hatékonyabb feloldásához, és az elítéltek szabadulásuk utáni társadalmi reintegrációjához.

A legutóbbi két évtizedben a resztoratív igazságszolgáltatás és intézményei széles körben kerültek befogadásra az európai jogrendszerekben, és számos projekt vizsgálta hatásukat az áldozatokra, elkövetőkre, és közösségekre. Azonban ezeknek a projekteknek a döntő többsége a resztoratív igazságszolgáltatás ítélethozatal előtti szerepére koncentrált, mint lehetséges elterelő módszerre a kevésbé súlyos bűncselekmények esetében, annak ellenére, hogy kutatások bizonyították, hogy a resztoratív intézmények a súlyos bűncselekmények esetében képesek leginkább pozitív hatásukat kifejteni és látványos eredményt elérni.

A MEREPS Konzorciumban négy európai ország hat kutatószervezete működik együtt, a Konzorcium vezetője a Foresee Kutatócsoport, szakmai vezetője az Országos Kriminológiai Intézet volt.

A három napos záró konferencia első napján a külföldi résztvevők megérkezésére került sor, illetve ezen a napon vettek részt az érdeklődők a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben szervezett intézetlátogatáson.

A második napon vette kezdetét a konferecia lényegi része: a szakemberek előadásai, plenáris ülések, workshop-ok és kerekasztal-beszélgetések keretében.

Megnyitójában Dr. Fellegi Borbála, a Foresee Kutatócsoport vezetője röviden bemutatta a MEREPS-project előzményeit és a Foresee tevékenységét, ismertette a pályázati program főbb elemeit és állomásait, hangsúlyozva, hogy a pályázat megvalósításával elsődleges céljuk volt annak vizsgálata, hogy milyen formában lehet beilleszteni a mediációt a büntetés-végrehajtási intézetek gyakorlatába. Mindez egyáltalán nem tekinthető könnyű feladatnak, hiszen valami olyasféle dolgot kell elképzelni, mint amikor egy háromszög alapú figurát akarunk beilleszteni egy kör alakú alapba. A nehézségek ellenére azonban fontos, hogy ne adjuk fel, mert az alakzatok gyúrásával, alakításával elérhetjük, hogy egyszercsak illeszkedjenek.   

Az első plenáris ülés megnyitójában Csóti András bv. vezérőrnagy bv. főtanácsos Úr, a Büntetés-végrehajtási Szervezet megbízott Országos Parancsnoka egy személyes élmény megosztásával vezette be a resztoratív módszerek alkalmazásának szükségességét. Elmondta, hogy 1982-ben, amikor még más beosztásban az egyik vidéki büntetés-végrehajtási intézetben dolgozott, kiégett az ott ruharaktérként használt börtönkápolna. Felmerült a kérdés, hogy mi legyen a helyiség további sorsa. Az akkori parancsnok úgy rendelkezett, hogy fessék ki fehérre, tegyenek rá lakatot, mert előbb-utóbb újra templom lesz ott. És jó pár évvel később, a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, pályázati forrásból helyreállították az ottani börtönkápolnát, amit a vezérőrnagy Úr úgy értékelt, hogy valahol visszatérünk a gyökerekhez. Megköszönve dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos Úr balassagyarmati munkáját a megbízott országos parancsnok elismerte, hogy a háromszög és a kör egymásba illesztése valóban nehéz feladat, de ha kihívásokkal együtt is, mégis felkészültek vagyunk annak teljesítésére.

Rövid történeti betekintést engedve az elmúlt évek tevékenységeire elhangzott, hogy 2004-ben felerősödtek a büntetés-végrehajtás külső kapcsolatai, ekkoriban kezdődtek meg a reintegrációt szolgáló OBmB-pályázatok, a közösség érdekében végzett munkálatok, melyeknek köszönhetően városaink nagy része fontos, társadalmi célokat szolgáló közintézményként tekint a börtönökre. Azokra a helyekre, melyek veszélyes, konfliktusokkal teli üzemeknek számítanak, ebből kifolyólag kiemelten fontos, hogy inkább mi csináljunk programot a fogvatartottaknak, mint ők nekünk. És ezekbe a programokba beletartozhat a mediáció és a családi döntéshozó csoport is, mely alternatív technikák alkalmazása egyelőre jogszabályi felhatalmazás nélkül történik ugyan, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minden sikeres, eredményes módszer alkalmazása jó lehet.

Elgondolkodtató és tanulságos ars poeticaként a vezérőrnagy Úr egy amerikai serifftől hallott tanmesét mondott el megnyitója végén, amely valahogy így hangzott: a tengerparton egy ott sétáló fiatalember észrevesz egy öregembert, aki a vízparton állva egy szemmel láthatóan monoton munkát végez. Lehajol, felvesz valamit a homokból, majd bedobja azt a tengerbe. A fiatal férfi odalép hozzá, és látván, hogy az öreg medúzákat dobál a vízbe, így szól hozzá: Uram, Ön felesleges munkát végez, hiszen az apály és dagály váltakozása a természet rendje, és előbb-utóbb ezek úgyis meghalnak, vagy itt a parton, vagy visszakerülve a vízbe. Az öreg erre azt felelte: a természet törvényeit megváltoztatni nem tudom, de ennek a néhánynak legalább esélyt adok az életre.           

Ezt követően Dr. Bánhegyi Gergely, a Magyar Bíróképző Akadémia igazgatója kapott szót, hogy vendéglátóként köszöntse a konferencia résztvevőit és gratuláljon a project eredményeihez.

Első előadóként Alison Liebling, a Cambridge-i Egyetem professzora mondott köszönetet a meghívásért, egyben elmondta, hogy nagy élménynek tartja, hogy itt lehet. Mint kihangsúlyozta, nem tartja magát a resztoratív szemlélet szakértőjének, de az elveit rendkívül fontosnak tartja, és nemcsak hogy foglalkozott is a resztoratív módszerekkel, de azok lelkes követője is. Skóciában, nehezen kezelhető fogvatartottak körében egy kutatócsoporttal vizsgálta a konfliktuskezelés módszereit. Mint mondta, a fogvatartottak ki vannak zárva a társadalomból, a börtönökön belüli rendszerek különböznek a társadalomtól, azonban a börtönök hatása nagyon fontos. A megtorló és resztoratív jellegű igazságszolgáltatás különbségei, az eltérő viszonyrendszerek eltérő hatást fejtenek ki a fogvatartottakra. A börtönökben különösen fontos a gyógyító, közvetítő módszerek alkalmazása. Kutatóként az előadó vizsgálta a börtönökön belül elkövetett öngyilkosságokat. Megállapításai szerint ezekben szerepet játszott a megalázás, a méltánytalanság, a kiszolgáltatottság. Az emberi érzések tiszteletben tartása erősíti a személyiséget.  

 A Csóti vezérőrnagy Úr által előadott tanmeséhez visszacsatolva Liebling professzor a medúzák tengerbe történő visszadobálásával kapcsolatban elmondta, hogy véleménye szerint kétféle tenger létezik: túlélhető és cápákkal teli. A börtönök között is kell léteznie egy túlélhető börtönnek, amely lehetővé teszi a személyiségfejlődést. Ezzel összefüggésben ismertette egy többdimenziós, fogvatartottakra és a személyzet tagjaira egyaránt kiterjesztett kutatás eredményeit, melyek alapján felállításra kerültek az ún. Börtön Minőségi Dimenziók, azaz mindazon dolgok, melyek számítanak a börtönben. Ezek az alábbiak szerint csoportosíthatók:

Kapcsolatok:

tisztelet, humánusság, bizalom, támogatás.

Szociális struktúra:

erő, szociális kapcsolatok.

Rezsim:

rend, biztonság, családi kapcsolatok, jólét, tisztesség, méltányosság.

Egyéb:

életminőség.

   

Amennyiben a fogvatartottakkal szemben nem megfelelő bánásmód kerül alkalmazásra, akkor az megváltoztatja az egyént, negatív irányba. A felmérés során arra az állításra, hogy „a tapasztalataim a börtönben fájdalmasak” az ún. kapcsolati börtönökben az ott elhelyezett fogvatartottaknak csak mindössze 15%-a válaszolt igennel.

Az igazságos bánásmód összefügg a renddel. Ha csökken, akkor csökken a börtönön belül uralkodó rend mértéke is. Ezzel együtt a fogvatartottak és a személyi állomány tagjai közötti túlzott bizalom is problémákat okozhat, adott esetben szökéshez vezethet, ezért mindenképpen át kell gondolni a morális klímát. Nagy a jelentősége annak, hogy a fogvatartottaknak valahol meg kell békülniük a börtön világával, mert a személyiségük csak ezt követően fejlődhet. A börtönön belül kialakított megfelelő körülmények és a biztonság egyaránt fontos. A fogvatartottak és a rendszer sebezhetősége, az emocionális káosz igényli a gyógyító folyamatok alkalmazását. További tapasztalatai közül a professzor asszony elmondta, hogy fontosnak tartja a határozott idejű büntetést, mert a határozatlan időtartamból adódó bizonytalanság káros az egyénre. És megfontolandó az is, hogy a személyzet – habár tagjai alapvetően nem bíznak meg a fogvatartottakban – milyen kommunikációs kapcsolatba kerül, milyen kommunikációt alakít ki a fogvatartottakkal.

Prof. Alison Liebling teljes előadásának vázlata megtalálható lesz a Foresee Kutatócsoport honlapján (hasonlóan a konferencián elhangzott többi előadáshoz).        

       

                                

Dinnyés József fellépése

Énekmondó Balassagyarmaton

2012. január 19-én a Balassagyarmati Fegyház és Börtönbe látogatott Dinnyés József énekmondó, zeneszerző, dalénekes, a Magyar Testvéri Börtöntársaság egyik alapító tagja.

Ez a fellépés az egyik állomása volt annak az előadókörútnak, aminek során a művész az ország bv. intézeteit járja be.

Előadását néhány személyes életrajzi adattal kezdte, beszélt a Magyar Testvéri Börtöntársaság feladatairól, majd dalok, versek sorát énekelte, mindegyikhez magyarázatot, élményt fűzve.

Az elhangzott művek között a Biblia olvasása, értelmezése közben született saját szerzemények, valamint magyar költők megzenésített versei és fogvatartottak által írt darabok is szerepeltek.

Az Énekmondó, műsora végén felhívással élt a jelen lévők felé: csatlakozzon mindenki ahhoz a táborhoz, amelyhez Ő is tartozik, név szerint a jóra összeesküvők táborához. Hiszen „estig van időnk még jót tenni”

Nemzetközi konferencia részvevőinek látogatása

2011. január 17-én, kedden, a "Mediáció a büntetés-végrehajtásban (MEREPS)" című pályázati project "Felelősségvállalás, Kapcsolat és Helyreállítás" című záró konferenciája keretében intézetlátogatáson vett részt a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben a konferencia résztvevőinek 33 fős csoportja. A Foresee Kutatócsoport ügyvezetője, Dr. Fellegi Borbála kíséretében érkező vendégek között több, a helyreállító igazságszolgáltatás területén elismert elméleti és gyakorlati szakember volt jelen, mint például Dr. Marian Liebmann, Prof. Dr. Arthur Hartmann, Karolien Marien, Theo Gavrielides, Tania R. Petrellis. A nemzetközinek számító konferencia résztvevői között a hazai szakemberek mellett nemcsak európai (angol, svájci, portugál, finn, ír, román, német, olasz, portugál), hanem tengerentúli (kanadai, egyesült államokbeli) vendégeket is köszönthettünk intézetünkben.

A beléptetést követően dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos Úr köszöntötte az érkezőket, majd bemutatta a Balassagyarmati Fegyház és Börtön történetét, szakmai tevékenységét, az itt elhelyezett fogvatartottak összetételét. 

Ezt követően intézetlátogatásra került sor, melynek keretében a látogatók megtekinthették a folyamatban lévő fazekas képzés aktuális foglalkozását, ahonnan ráadásul nem is üres kézzel távoztak, hiszen az októberben indult, kétéves képzésen önkéntes jelentkezés alapján résztvevő elítéltek egy-egy saját készítésű gyertyatartóval ajándékozták meg őket.

A látogatás következő állomása az elhelyezési körletépület első emelete volt, ahol az Oktatási Blokk területén folyamatban lévő közösségi mentorasszisztens-képzés, illetve a hegesztő vágó-gépkezelő szakképzés elméleti foglalkozásaiba nyertek bepillantást a vendégek, továbbá itt lehetőségük nyílott arra is, hogy zárkákba is belépjenek.

Az utolsó helyszín a Szent Mihály Kápolna volt, ahol az Intézet fogvatartottaiból alakult színjátszó csoport Fellegi Ádám zongoraművész kíséretében előadta "Az irgalmas szamaritánus" című rockoperát. Az előadás érdekessége, hogy a kísérő zenészek között jelen volt az az egykori fogvatartott, aki annak idején az előadás szövegkönyvét megírta, de időközben a büntetése letelt, így immár szabad emberként tért vissza az intézetbe. Mielőtt a meglepetésnek szánt program kezdetét vette volna, az Amerikai Egyesült Államokból érkezett Jerry Hancock tiszteletes a külföldi vendégeknek elmesélte az irgalmas szamaritánus bibliai történetét. A konferencia figyelmes, mindenre odafigyelő szervezői egyébként valamennyi külföldi vendégnek átadták az egyébként magyar nyelvű előadás angolra lefordított szövegkönyvét.

Az előadás végén a fogvatartottak két dallal köszöntötték a decembereben 70. születésnapját ünneplő Fellegi művész urat.                  

Börtönmilliárdosoknak

A mai bejegyzésem egy igen friss vers, egy fogvatartott által ezen a héten készített alkotás, telis-tele rengeteg tanulságos gondolattal...

Álmenők, most hozzátok szólok,

Mindegy, hogy Pest, Hatvan vagy Szolnok.

Mindenhol megvan a kapcsolat,

A retek meg megeszi az arcodat.

Van egy szakmád, az is csak festő,

A lomtalanításon meg Te vagy az első.

Hallgasd meg hát az éj szavát,

Csepellel járod az éjszakát.

Otthon a gyerekek az éhségtől sírnak,

A méhtelepen meg főnöknek hívnak.

A kuka mellől elveszed a fürdőkádat,

A zsíros kenyér meg kimarja a szádat.

Nekem sincs villám, és nincsen váram,

De nálad öt éve nincsen áram.

Idebent nem tudsz parancsolni a hasnak,

Odakint a körmöd meg olyan, mint a sasnak.

Nálatok még a patak is sekély,

Azt várod már, hogy mikor jön a segély.

Azt mondod a kedvenc italod a Royal,

Mégis körözést adott ki ellened a KÖJÁL.

Meghívod a spanokat, a Gyurit meg az Ernőt,

Félóra alatt kitermelsz egy egész erdőt.

Ezért mondom, felejtsd el a milliomos szerepet,

Mert tudom, hogy pusztítod a száraz kenyeret.

Betörés vagy rablás - Te vagy az elkövető,

Te vagy a környéken a legnagyobb dögevő.

A faluban is úgy hívnak titeket, hogy retkesek,

A dögöt meg úgy támadjátok, mint a TEK-esek.

A börtönben jelesre vizsgáztál f...szopásból,

Most meg a rendőrségre jársz vaslopásból.

Sportkocsi, meg fullos ház, mondj le erről a vágyról,

Menj be a zárkába, és ne gyere le az ágyról...

Ennyi, itt a vége, fuss el véle... Talán egy irodalomtanár nem kevés hibát és kivetnivalót láthat meg a sorok között, de véleményem szerint nem is ez a lényeg. Való igaz ugyanis, hogy nagyon sok, különösebb háttér nélküli fogvatartottal találkozhatunk a börtönben, akik a szerény vagyoni helyzetüket, az eseménymentes létüket azzal próbálják ellensúlyozni, hogy kreálnak maguknak egy olyan életet, ami miatt az elítélt társaik felnéznek rájuk. De az álom, a megcsinált, kitalált élet gyorsan szertefoszlik, ha szembetalálják magukat egy olyan elítélt társukkal, aki átlátja a helyzetet, és levágja, hogy az egész történet csak kitaláció...    

Egy szabadulásra felkészítő foglalkozás utózöngéi...

Gondolatok…

Néhány nappal ezelőtt intézetünkben járt a Nógrád Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálatának utógondozó pártfogó felügyelője, aki az első negyedévben szabaduló fogvatartottak részére tartott egy re-integrációs csoportfoglalkozást, karöltve az egyik nevelő kollégával.

A negyedéves rendszerességgel megtartásra kerülő hasonló csoportok tapasztalatait leszűrve megállapítható, hogy a fogvatartottak között - számomra ismeretlen okból - több olyan személy akad, aki nem igazán szívesen vesz részt a felkészítő foglalkozásokon, holott azok nem annyira a jelenlévő szakemberek, hanem sokkal inkább az ő érdekeiket hivatottak szolgálni.

Mindez persze alátámasztja azt a véleményemet, miszerint nem feltétlenül kell minden egyes fogvatartottal hasonló intenzitással foglalkozni a szabadságvesztés büntetés tartama alatt. Ha nagyon le akarok egyszerűsíteni a kérdést, akkor azt mondom, hogy három csoportba sorolhatjuk a fogvatartottakat: először is vannak olyanok, akik valóban megérdemlik a fokozott odafigyelést, a felkínált lehetőségeket, mert mindent megtesznek annak érdekében, hogy a személyi állománnyal együttműködve, tudatosan készüljenek a majdani szabadulásukra. Mindeközben aktívan részt vesznek a különféle szabadidős, sport- és kulturális programokban, oktatási, képzési formákban, mert szabadulásuk után valóban szeretnének a társadalom részévé válni, megfelelően együtt élve másokkal, a társadalom azon tagjaival, akik egyébként alapesetben többnyire előítélettel közelítenek egy volt elítélthez.
 
Vannak továbbá olyan fogvatartottak, akik többnyire szintén képesek és hajlandóak megtartani a büntetés-végrehajtás rendjét, azonban mindezt nem feltétlenül a változás szándékából téve, hanem sokkal inkább érdekből, konformizmusból. Ezek a fogvatartottak tisztában vannak azzal, hogy ha nem is belső elhatározásból téve, de legalább valamelyest együttműködő és többnyire normakövető magatartást tanúsítanak, akkor könnyebben érhetnek el bizonyos célokat: munkába állítás, számukra kedvező elhelyezés, jutalom, fokozatváltás, feltételes szabadságra bocsátás, satöbbi. De ezeknél az embereknél számos esetben megfigyelhető az, hogy szinte a börtönre szocializálódtak, ott érzik jól magukat, ott tudnak érvényesülni. Találkoztam például olyan fogvatartottal, aki hihetetlenül ügyes kezű, jó szakember volt, villanyszerelőként, a szakmájában állította őt munkába a Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság. Nemcsak elítélt társai, de a személyi állomány tagjai, a közvetlen munkáltatói is elismerték a szakértelmét. Viszont többszörös visszaeső volt, ahogy mondani szokás, kék-zöld a visszaeséstől. Egyszer feltettük neki a kérdést, hogy mi lehet annak az oka, hogy van egy piacképes szakmája, amiben ráadásul érti is a dolgát, megfelelő gyakorlattal rendelkezik, mégsem tud megragadni a civil életben, mégis mindig visszajön a börtönbe. Azt felelte, hogy itt benn valakinek érezheti magát, míg kinn, a társadalomban, csak egy senki a tömegből, akiben ráadásul a legtöbb ember, aki ismeretségbe kerül vele, csak a volt sittest látja...

És van persze a harmadik kategória, azon fogvatartottak köre, akik esetében úgymond kár a gőzért, mert képtelenek bárminemű együttműködésre. Esetükben valóban csak a büntetés- végrehajtása a cél, de ennek során ők nem vonhatók be semmiféle (személyiség)építő jellegű programba, a változásra való hajlandóság szikrája sem bújik meg bennük. Az ebbe a típusba tartozó személyek leggyakrabban ellenszegülnek a rendszerrel, magatartásuk ellenséges, szembehelyezkedő, renitens, nem riadnak vissza a különféle, többnyire súlyosabb megítélésű fegyelmi cselekmények elkövetésétől sem…      

A mostani írásom alapjául szolgáló re-integrációs csoporton azért szerencsére csak az első két kategóriába tartozó fogvatartottak vettek részt, mindösszesen huszonnégyen. A nevelő úr bemutatta a többek előtt már egyébként sem ismeretlen pártfogó felügyelőt, majd rövid bemelegítés után arra terelte a szót, hogy az intézetünkben milyen lehetőségekkel élhettek volna a jelenlévő, közeli szabadulás előtt álló személyek. Merthogy a bevezető során feltett célirányos kérdésekre kapott válaszokból azért gyorsan kiderült, hogy a széleskörű programokból csak kevesen merítettek. Aztán szó esett az aktuális jogszabályi változásokról, a társadalmat foglalkoztató változásokról, munkaerő-piaci ismereteket bővítő információk hangoztak el, illetve a pártfogó felügyelő is bemutatta a Kormányhivatal tevékenységét, ismertette az utógondozás „szépségeit”, illetve a szabadulás előtt állók részére megpróbált minél több hasznos, a talpra állásukat segítő információt adni.

Ami miatt a foglalkozás számomra megörökítésre érdemesnek minősül, az mégsem ez. Hiszen ki-ki a rá vonatkozó mértékben tette a dolgát, mind a nevelő kolléga, mind a pártfogó igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy valóban segítséget nyújtson, valóban használható tartalmat közvetítsen a fogvatartottak felé. És még csak nem is rutinszerűen, hanem tényleg az aktuálisan ott lévőkre fókuszálva, rájuk koncentrálva. Így hát nyugodtan nézelődtem, a hátsó sorból, gondolván, hogy igen, ez sima ügy volt, kipipálhatok egy ellenőrzést, mert minden rendben volt. Megfelelően előkészített helyen, megfelelően felkészült személyek, alapvetően megfelelően viselkedő fogvatartottak részére megtartottak egy munkaerő-piaci ismeretekkel átitatott, szabadulásra felkészítő foglalkozást.

Aztán a vége felé valami megváltozott, ami miatt egy kicsit elgurult a gyógyszerem: az első sorban ott ült egy elítélt, aki egyszer csak nehezményezni kezdte, hogy miért is kell neki a szabadulása után a pártfogójánál jelentkezni, mikor az úgysem tud neki segíteni semmiben. Az elítélt, nevezzük, mondjuk „L”-nek, mindezt ráadásul a székén lazán elfolyva, a pártfogó felügyelő szavába vágva vetette közbe,  ellenséges testtartással, ellenséges hangsúllyal. És ez volt az a pillanat, amikor szót kellett kérnem…

Mert nagy kalandba azért egy fogvatartott se verje magát, jobb lesz arra felkészülniük, hogy a szabadulás utáni beilleszkedésük, magukra találásuk nem lesz egyszerű. Számíthatnak arra, hogy előítéletekkel találják szembe magukat, vélhetően sok olyan ember lesz, azok között, akikkel ilyen-olyan okból kifolyólag kapcsolatba kerülnek, aki csak egy volt elítéltet, egy bűnözőt fog bennük látni. És emiatt nem feltétlenül helyén való az a magatartás és az a hangnem, amit a társuk alkalmazott a pártfogó felügyelővel szemben, és vélhetően alkalmazni fog az utógondozójával szemben is. Mert a személyközi kapcsolatokban gyakran fordul elő az, hogy az ember azt kapja vissza, amit ő maga közvetít a külvilág, a beszélgetőpartner felé. És a megítélésén csak ő maga változtathat. Nem mindegy tehát, hogy valaki milyen stílusban, hogyan fog kommunikálni a szabadulása után. De nemcsak a pártfogójával szemben, de adott esetben a postán, a sarki közértben, sőt bármily hihetetlen - a családtagokkal szemben alkalmazott hangnem megválasztása is kiemelten fontos lehet. Mert ne csak akkor legyen fontos a család, amikor valaki a börtönben van, és várja otthonról a levelet, a csomagot, meg azt, hogy eljöjjenek hozzá beszélőre, és ott is vásároljanak neki különféle dolgokat. Sok család számára a mai világban hihetetlen nagy megterhelést jelent a napi megélhetés, és senki ne gondoljon kizárólag olyan családokra, melyeknek egy vagy több tagja börtönben van. A fogvatartottak között sokan vannak olyanok, akik elképzelni sem tudják, hogy mi történik a rácsokon túl, a kinti világban. A szabadulás után számos kellemetlen meglepetés, nehéz szituáció, probléma fog rájuk várni, de ott már magukra és a családjukra lesznek utalva. Már akinek van családja, van, aki várja kint… Ott már nem lehet verni a zárkaajtót, nem lehet nyomni a kijelző csengőt, nem szalad a felügyelő vagy a nevelő… Jó lenne hát, ha egy kicsit rendet tennének a fejekben, és nem kizárólag magukra gondolnának, hanem figyelmet fordítanának másokra, a szeretteikre és a környezetükben élő egyéb emberekre is. És jó döntéseket hoznának, mert lehetőségek kint is adódnak, de a választás az övék lesz. El kell dönteni, hogy mi a jobb: nehéz körülmények között, mégis tisztességesen és szabadon élni, családi körben. Vagy visszakerülni a börtönbe… Érdekes módon az utóbbi lehetőség senki számára nem volt annyira csábító…

És visszatérve „L” fogvatartottra, az ő megnyilvánulása miatt el kellett gondolkodnom egy dolgon, amit meg is osztottam valamennyi fogvatartottal: egy többszörös visszaeső esetében, aki korábban már több esetben bizonyította, hogy az előző büntetések nem érték el céljukat, támogatható –e adott esetben a feltételes szabadságra bocsátás azért, mert az aktuális szabadságvesztés büntetés alatt összességében betartja a büntetés-végrehajtás rendjét, nem rendelkezik fegyelmi fenyítéssel, és az összes körülményt, róla megismert információt mérlegelve talán vélelmezni lehet, hogy a büntetése valamennyire elérte a célját. Aztán, ha megkapta a feltételest, akkor meg azon problémázik, hogy jelentkeznie kell a pártfogójánál. Viszont abban az esetben, ha nem kapja meg a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, akkor meg az lenne a problémája, hogy miért bünteti őt az intézet azért, mert már nem először van büntetve. Pedig betartotta a szabályokat, jól viselkedett, hát ezért húzta meg magát éveken keresztül?! Hm.. a döntés nem egyszerű, de valahogy majd megoldom. Nem tudom viszont, hogy másoknak mi lenne ezzel kapcsolatban a véleménye… Talán valaki megosztja…