Vendégünk volt Gál Gyula...

A héten ismét egy kedves vendéget köszönthettünk a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, az egykori világhírű válogatott kézilabdázó, Gál Gyula személyében, aki „Élet a sport után” címmel mutatta be jelenlegi mindennapjait. Az előadása bevezető részében a nagyszerű sportember ismertette sikeres pályafutását, annak legfontosabb állomásait. Elmesélte a jelenlévő fogvatartottaknak, hogy hozzájuk hasonlóan a hétköznapokban maga is számos konfliktushelyzettel találkozik, melyek eltérőek a sportolói pályája során edzőkkel, játékosokkal és vezetőkkel kialakult konfliktusoktól. Mégis fontosnak tartja, hogy az ilyen helyzeteket jól meg tudja oldani.

Rávilágított arra, hogy a hiedelmekkel ellentétben, a sport nem csak fény és csillogás, rengeteg lemondással jár. Az első nehéz időszaka még tizenhét éves korában volt, amikor elhunyt az édesapja, és emiatt gödörbe került. Ebből a negatív helyzetből úgy tudott kijutni, hogy megfogadta, válogatott játékos lesz. Ez végül nemcsak, hogy sikerült, de közel kétszázszoros válogatottként, csapatkapitányként búcsúzott a nemzeti csapattól.

Hasonlóan a mai fiatalokhoz, annak idején őt is vonzotta az éjszakai élet csábítása, a bulizás, de mindig próbálta megtalálni azt a mezsgyét, amin továbblépve bármilyen nehéz helyzetből talpra tud állni. A sportban megtalálta azt a pozitív indíttatást, aminek köszönhetően jól tudott dönteni. Az édesapja elvesztését követően korábbi szerepe megváltozott, onnantól kezdve édesanyja és nővére mellett ő maradt a férfi a házban, úgy érezte, hogy neki kell kenyeret tenni az asztalra. Ezzel ő is megélte, hogy a számlákat fizetni kell, vásárolni kell, és édesanyját segíteni kell.

Az emberek többsége csak azt gondolja, hogy a sportolók divatosan öltözködnek, jó ruhákban járnak, szórakoznak, csajoznak. Ez azonban nem teljesen így van, hisz a sportolók legtöbbet edzésre járnak, alázattal mennek az után, ami számukra a megélhetést jelenti.

Mint elmondta, figyel az egészségére, nem dohányzik, nem iszik, semmi egyéb tiltott szert nem fogyaszt, és igyekszik pozitívan állni a dolgokhoz. A rossz azonban könnyen jön…

Pályafutása alatt az évi tizenkét hónapból tizenegy hónapon át edzett, utazott, ami rendkívüli szellemi és fizikai terhet jelentett számára, bár a sportnak köszönhetően olyan helyekre is eljutott, ahová egyébként nem sikerült volna. Eközben nyaralás helyett a konditeremben izzadt, és rugdosta az edzője… Azért, hogy megvalósítsa az álmait, pihenés helyet is futott, erőnléti edzéseket csinált, illetve gyakorolta a kapura lövést. Az egésznek a család, édesanyja és nővére itták meg a levét, pedig értük tűzbe menne…

Gál Gyula elmondta, hogy az eredményeit a kitartásának, a lemondási készségének tudja be. 2000-ben, amikor Veszprémben kézilabdázott, egy szerb edzőt kapott, aki csak védekező szerepet szánt neki. Ő mégis maradt, mert meg akarta mutatni, hogy ennél többet ér, ennél többre képes, és annak ellenére, hogy a szezonban valóban csak védekezésben volt a pályán, mégis úgy zárta az évet, hogy a házi góllövőlistán a negyedik helyet érte el.

A céljai elérése érdekében mindet alárendelt a sportnak, és ezzel együtt elengedte azokat a barátokat, akik megharagudtak rá. A velük való kapcsolatait veszekedés jellemezte, de később ők keresték meg, hogy elnézést kérjenek tőle. A sportért való lemondás, a sok áldozat meghozta az eredményeket, válogatott lett, csapatkapitány volt, BL-döntőben szerepelt, KEK-győztes lett. Ha átgondolja a helyzetét, akkor szerencsés embernek vallja magát, hisz a hobbija volt a pénzkeresete. Úgy élt, úgy játszott, hogy mindig a legjobb szeretett volna lenni, és az adott szóhoz kötötte, ma is köti őt a becsület.

A sportolói pályafutása befejezése után, a civil világban is lemondásokkal járt az élet, de a családért ezt fel kell vállalni, ha meg akarja teremteni számukra a megélhetést. Őszintén mesélt arról, hogy a sport miatt nem tanult eleget, csak kőműves szakmát szerzett, harminchat évesen érettségizett, de vallja, hogy az embernek folyamatosan képeznie kell magát, ha el akar érni valamit az életben. A jövőt tekintve úgy fogalmazott, hogy az üzleti világban is olyan sikereket szeretne elérni, mint egykor a sportban. Azt azonban befejezésként ismét hangsúlyozta, hogy dönteni tudni kell… 

A látogatás során kiderült, amit egyébként is sejtettem: Gál Gyula egy rendkívül szimpatikus, nagyszerű ember, aki a fogvatartottakkal gyorsan megtalálta a közös hangot. Bízom benne, hogy a hozzá intézett kérdésekre adott válaszait, de az előadás során általa megosztott gondolatokat is meg tudták érteni az elítéltek. Ha más nem jutott el hozzájuk, akkor legalább az remélem, hogy azok a kulcsszavak, mint a kitartás, a lemondás, a tanulás, a helyes döntés,a gondolkodás, a reális célok kitűzése, a becsületesség, azért többekhez eljutott. Amennyiben így van, akkor nem volt hiábavaló Gál Gyula látogatása. Kívánom neki, hogy a civil életben is legyenek akkora sikerei, mint a sportban, a kézilabda pályákon.     

    

 

  

Gasztronómia...

A következő néhány sor a Börtönblog egyelőre még nem létező Gasztronómiai Rovatának a bejegyzése is lehetne. A képen látható eszköz ugyanis rendeltetését tekintve egyértelműen alkalmas arra, hogy az elítéltek a segítségével konyhaművészeti tudományukról tanúbizonyságot téve megvendégeljék társaikat néhány finom falatra. Az egymáshoz rögzített két villa nem más, mint egy ún. keráló, azaz víz- és egyéb összetevők melegítésére szolgáló tiltott, házilag barkácsolt eszköz. Azt természetesen jelen esetben sem értem, hogy az érintésvédelmileg egyáltalán nem biztonságos tárgy használatából kifolyólag soha nem következett még be baleset...   

Vers Felmár Andrásnak címezve...

A most következő vers Siket Norbert barátom alkotása, akit megihletett az elmúlt hétvége két olyan történése, amely némileg felpezsdítette Balassagyarmat kulturális életét... 

Siket Norbert verse Feldmár András felé...
 

Micsoda csodás hétvége!
A színház és előadás élménye!
A Palóc Főváros élménnyel tele,
Megtelt sok polgárunk érző szíve!

Szombaton sok munka eredménye
Mirkó királyfi izgalmas cselekménye,
Körítve ütemes, pattogós zenével,
Végezve az egész osztatlan sikerével.

Al Ghaoui Hesna tündöklő személye,
Hangjának egyedi, szépséges zenéje,
Pezsgett a levegő a Vármegyeházán,
Nem léptem túl még az este lázán.

Vasárnap lélekkutatás tanulságokkal,
Közvetlen hangnemben, tele igazsággal.
Hálásan köszönjük a dupla élményt,
Találkozzunk jövőre, tartsd az ígérvényt!!!
 

SOK SZERETETTEL ÜDVÖZÖL A SOKSZOR KÉRDEZŐ, HOSSZÚ TESTALKATÚ NORBERT BARÁTOD.

Életunalom, élettér, életkedv --- Feldmár András előadása

Vasárnap délután, egészen pontosan 16.00 órai kezdettel a balassagyarmati Projektek Háza adott otthont annak az előadásnak, melynek keretében a szép számú érdeklődő közönség Feldmár Andrást látta vendégül. A Kanadában élő világhírű pszichoterapeuta két napon belül immár másodszor látogatott el a városba, hisz tegnap szintén személyesen volt jelen a Feldmár Intézet munkatársai által felkészített Mesekör előadásán.  

Az előadás első felében András kijelentette, hogy "ha valaki nem akar élni, akkor az dögöljön meg". Mert számára a terapeuta rossz terapeuta, a gyerekei rossz gyerekek, az ilyen ember számára semmi sem megfelelő. Akinek az az attitűdje van, hogy meg akar halni, az úgy él, mintha nem is akarna, az az ember az életet bosszúból csinálja. Olyan, mint egy gyerek, aki például hátat fordít egy társaságnak, csak azért, hogy durcáskodjon valami miatt. Minél tovább durcáskodik valaki, annál inkább hülyébben jön ki belőle. Az előbbiekkel összefüggésben egy saját, gyermekkori élményére visszaemlékezve András elmesélte azt az esetet, amikor egyszer büntetésből a sarokba, kukoricára térdepeltették, akkor onnan akkor sem állt fel, amikor már letelt volna a büntetés ideje...

El kell fogadni, hogy a világ annyira gazdag, annyi jó dologgal van tele. ha valaki azt mondja, hogy az őt körülvevő világban semmi érdekes sincs, akkor az hazudik. Az unalom egy olyan állapot, amikor az ember vár arra, hogy valaminek vége legyen. A közönséghez szólva Feldmár András azt ajánlotta fel, hogy aki a helyszínen ülők közül úgy érzi, hogy unatkozik, az nyugodtan elmehet. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mindenki maradt a helyén...     

Az előadás következő része a trauma fogalmát járta körül, amely András szerint az az állapot, amikor az ember úgy érzi, hogy nincs hová menekülnie, nem ő választotta azt az élményt, amiben része van. Sok gyerek azonban nem tud menekülni, számukra fegyház a család. Szerencsés kivételek viszont az olyan gyermekek, akiknek olyan otthona van, ahová mindig mennének. Folytatva a gondolatot, azt is megtudtuk, hogy az iskola is egy fegyház, ahol nem veszik komolyan a gyerekeket. Az az igazi, ha valaki észreveszi, hogy mire is figyel a gyerek olyankor, amikor éppen semmire sem kell figyelnie. Akkor mutatkozik meg a benne rejlő igazi ember. Ha egy gyermek úgymond börtönben nő fel, akkor elveszti az izgalmat, hogy milyen szeretne lenni. Ha az ember megfigyeli a gyerekeket, akkor meg lehet állapítani, hogy unatkozó gyerek nincs. Már a legkisebbek is lelkesek, izgatottak. Amennyiben a szülő ettől megijed, akkor azt a gyerek megérzi, és a szülő félelmét összekeveri a saját izgalmával. Ezért később az új, ismeretlen dolgoktól nem izgatott lesz, hanem félni kezd azoktól. A megoldás az, hogy amitől valaki fél, azt kell csinálnia, mert ott van eldugva a valódi izgalom.

Az élet veszélyes, a halál biztonságos, folytatta Feldmár András az előadást. A félelem megkeseríti az életet, ezért inkább unatkozunk, de biztonságban érezzük magunkat. Ekkor viszont a védekezésben halunk meg. Minél sebezhetőbb valaki, annál izgalmasabb az élete. 

Az életkedvről szólva, beszélve Feldmár András megosztotta a hallgatóság tagjaival, hogy mennyire érdekli őt a pszichoszomatika, ami az a terület, ahol a lélek és a test egy. Ha valaki beteg, akkor nem tudja, hogy annak lelki vagy testi okai vannak, bár mindkettő egyaránt lehetséges...        

Az előadás végén a barátságról is hallhattunk néhány gondolatot, melyek közül kiemelkedik, hogy úgy lehet megtudni, kik az ember igazi barátai, ha elmondjuk nekik, mit akarunk. Aki segít, az valóban igaz barát.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az élet minden pillanatban hozhat valami jót, folytatta András az előadást. Ennek alátámasztására elmesélt egy történetet, egy költő-íróról, aki felakasztotta magát. A boncolás megállapította, hogy a halál beálltának ideje kb. 14.00 óra lehetett. A lépcsőházban, ahol a férfi élt, a postás rendszerint 16.00 óra körüli időben kézbesítette a leveleket. A halála napján a postaláda több levelet tartalmazott. Egyebek között érkezett egy levél, melyben egy színházigazgató arról értesítette őt, hogy az általa beküldött darabot színpadra vinnék, ráadásul őt kérték fel a rendező szerepére. A történtek előtt tőle külön költöző feleség is küldött egy levelet, melyben leírta, mennyire szereti őt, és ha a férfi akarja, akkor visszamenne hozzá. Jött egy levél továbbá a kiadójától, aki arról tájékoztatta, hogy nemcsak az új verseskötetét szeretnék kiadni, de egyben fel is kérik őt arra, hogy állítsa össze a válogatott verseit tartalmazó kötetet. Az eset rövid tanulsága, hogy amennyiben valaki öngyilkos akar lenni, az mindenképpen várja meg a postást, zárta le a sztorit András, ezzel együtt tény, hogy soha nem szabad feladni, mindig előre kell tekinteni, hisz az élet bármikor hozhat olyan változásokat, amelyek kellemesen érintik az embert.

Ezt követően Feldmár András a közönség kérdéseire válaszolt, hol komolyan, hol humorral átszőve, de a tőle megszokott őszinteséggel és hihetetlen gyorsan reagálva a hozzá intézett kérdésekre. Habár életének csak egy kis részét tölti hazánkban, mégis rendkívül jól átérezve fogalmazta meg jelenlegi helyzetünket, amikor azt mondta, hogy a jelenkori Magyarországra  jellemző a szegénység, ami azzal jár együtt, hogy az emberek egyre türelmetlenebbek, több az egymás felé irányuló rosszindulat. "Minél szegényebb, elnyomottabb egy csoport - fogalmazta meg. -, annál rosszabbul bánnak a tagjai egymással."  
 

***

Személy szerint bízom benne, hogy a helyzet javulni fog, és mi, magyar emberek, többet figyelünk egymásra. Bár... ha jól meggondolom, akkor valójában már azzal is elégedett lennék, ha azon kevés emberre több figyelmet tudnék fordítani, aki számomra tényleg fontos. A többiek pedig... aki élni akar, az éljen úgy, hogy számára az jó legyen, az élete ne legyen unalommal teli. Aki meg meg akar halni, az dögöljön meg...  
                  

 

"170 forintos órabér, 110 forintos percdíj" – élet a Csillag börtönben...

(Forrás: http://hvg.hu/itthon/20131024_Szeged_Csillag_Borton)

Óránként 170-180 forintot keresnek a szegedi Csillag börtön dolgozó elítéltjei, amelyből napi 330 forint lejön az étkezésre, de a telefon például percenként 110 forintba kerül. Nem csoda, hogy van olyan rab, aki 22 év munka után 50 ezer forintott tudott összegyűjteni. Van-e elegendő munka, munkadíj, amiből fizethetnének az elítéltek, vagy csak az intézmények önfenntartására való törekvés a cél? Mi lesz, ha még a tévézésért is fizetni kell majd? Szegedi riportunkat olvashatják.

 

1520 fogvatartott, a rabok átlagéletkora 34 év, a kiszabott büntetés egy főre számolva átlagosan 15 év. A 2013. év eleji adatok szerint így néz ki a Szegedi Fegyház és Börtön, amelyet a 28 büntetés-végrehajtási intézet közül a legszigorúbbnak tartanak. Fajsúlyos elkövetők töltik a napjaikat Szegeden, itt vár ítéletére például a hummeres gázoló, vagy éppen sorozatgyilkosok. A Csillag 128 éves épülete Szeged egyik legforgalmasabb helye, a Mars téri piac mögött magasodik az éppen nemrégiben felújított homlokzatával, amelyen rabok is dolgoztak. A fogvatartottak persze nem a főbejáraton közlekednek, alagúton érkeznek, hogy felvegyék a munkát. A teremben gépek mellett, olajos rabruhában tesznek-vesznek.

 

Egy kis irodahelyiségben vidáman válaszolgat két férfi; jókedvűek, mert hamarosan szabadulnak: az egyiknek 50 napja van a kiszabott 2 évből, a másiknak még 8 hónapig kell vágni a centit, de mi az, a letöltött 21 év és 10 hónaphoz képest. „23 éves voltam, mikor bekerültem – morzsolgatja a kezét az asztal alatt Zoltán – most 45 vagyok. Lesznek furcsa helyzetek, az biztos, ha kimegyek 8 hónap múlva. A testvéreim kint dolgoznak Németországban, ha minden igaz, megyek utánuk. Itt bent én már 1995. augusztus 15-e óta járhatok munkába, varrodában kezdtem, most én is itt vagyok ebben a műhelyben már 1999 májusa óta”. A 179 forintos óránkénti munkadíjból olyan 15 ezer forint marad egy hónapra, hiszen levonják a tartásra a napi 330 forintot.

 

 

„Nem cigizek, nem kávézom”

 

„Nem nagyon marad pénzem, pedig nem cigizek, nem kávézom. Adósságaim voltak, egy személygépkocsi kárát kellett megtérítenem, ezt vonták rendszeresen a 15 ezerből, meg volt egy kis benti, útiköltség-tartozásom is. Ezeket már letudtam, most talán a hátralevő 8 hónapban marad valami, legalább útiköltségre futja belőle”. Zoltán a rácsok mögött is tartotta magát: hetente háromszor jár kondizni, „ezt az időt, amit én kaptam, nem lehetne kibírni fizikai és agytorna nélkül”. Szakmája nincs, még odakint a vendéglátóipariba járt, de nem fejezte be, a Csillagban tűzoltókészülék javítását és ellenőrzését tanulta, meg „egy kicsit németül”. „Nagyon hosszú időre kiszakadtam a kinti dolgokból. Olyan 50-80 ezer forinttal fogok szabadulni” – mondta.

 

A másik, kiszombori fiatalember három hónapja dolgozik, eddig iskolapadban ült. „Jobb itt, mint a zárkában, gyorsabban telik az idő. Ma gépeket takarítottam, – 170 forintos órabért kapunk.” A rabok keresetét kártyára töltik fel, ha élelmiszert vesznek, vagy telefonálnak, abból vonják le a pénzt. A telefon nagyon drága, 110 forint percenként, „azzal csínján kell bánni”. (A börtönökben ellenőrzött hálózatot építettek ki, a vezetékes készülékről mobiltelefonszám hívható ennyiért – a szerk.) „Szerencsére a feleségem piacozik, abból fenn tudják magukat tartani a két gyerekkel, nem kell ebből a pénzből hazaküldenem, de tudom, sokan küldenek haza is” – mondta László.

A két beszélőre”fogott” elítélt visszamegy dolgozni, még van egy kicsi a munkaidőből, reggel fél hétre jöttek, napi hét órát dolgoznak.

 

 

Kevesen dolgoznak

 

„Az elítéltek valamivel több, mint felét foglalkoztatjuk – magyarázza Tikász Sándor, a Csillag parancsnoka. Vannak, akik a kórházi körletben karbantartást végeznek, mások az elszakadt ruhákat javítják, takarítanak, mosogatnak a konyhán. Akadnak azért intellektuálisabb munkakörök, mint a könyvtáros vagy stúdiós. A 620 aktív fogvatartott számára 22 féle lehetőség adódik a munkára, természetesen mindenkinek a képessége, egészségügyi állapotának, valamint büntetés-végrehajtási fokozatának megfelelő elfoglaltságot keresnek. Az elítéltek mintegy negyede mentális egészségi állapota miatt amúgy sem dolgozhat.

 

Az összes büntetés-végrehajtási intézet gazdasági társaságai közül a szegedi foglalkoztatja harmadikként a legtöbb rabot. A valamikori bútorgyár ugyan csődbe ment, de jogutódként egybeolvadt a mezőgazdasági tevékenységet folytató Nagyfával, így ma már Nagyfa-Alföld Mezőgazdasági és Vegyesipari Kft.-ként működik, a Csillag kezelésében. A mezőgazdasági tevékenységét a cég mintegy 100 hektáron végzi (a büntetés-végrehajtáshoz tartozó mezőgazdasági terület 700 hektár), de mégsem ez az ágazat a jelentősebb, hanem jóval hangsúlyosabbá vált a szegedi székhelyű telephely iparipark-szerű üzemeltetése. Itt ágyemelő motorok, üléshuzatok, tavaly óta komplett kórházi ágyak is készülnek. Ez utóbbiból 1840 darabot állítanak elő, és értékesítik hazai kórházak, szociális otthonok felé. A piaci árnál 30%-kal olcsóbban, de ugyanolyan alapanyagból és minőségben készítik, mint amilyeneket külföldről szereznek be az említett intézmények. Ezek a részlegek főként külső (börtönön kívüli) piacra termelnek.

 

 

A "nagybirtok"

 

A kft. nagyfai telephelyén elsősorban szántóföldi termesztés folyik, de a baromfiágazat sem elhanyagolható. Nehéz megbecsülni, még az elszámolások után is, hogy mekkora haszna származik az intézményeknek (nem csupán a Csillag „piacára” termel a kft.) azzal, hogy „házon belül” állítanak elő olyan élelmiszer-alapanyagokat, amelyeket a saját konyhájukon használnak fel. A börtöncég integrátori szerződést kötött a kecskeméti vágóhíddal, így onnan – feldolgozókon keresztül – bármelyik üzlet polcain megtalálhatók a készítmények, melyeknek alapanyaga a börtön területéről került ki. A Nagyfa–Alföld Kft. a legjobb eredményeket a vetőmaggal érte el. Az idei várható nyereségüket mintegy 10 millió forintra becsüli Borsi János, a kft. ügyvezető igazgatója.

 

A Csillag „cége” is részt vesz a reintegrációs programban, a 350 fogvatartott foglalkoztatott tizede, 38 elítélt életfogytiglanos, de dolgoznak tészesek (tényleges életfogytig) is a műhelyben. A hosszú időtartamú, illetve életellenes bűncselekményért elítéltek foglalkoztatását nehezíti a motiválatlanságuk, gyakran az alacsony képzettségük is. Magyarországon 18 300 fogvatartott él különböző BV intézményekben, ezekből mintegy 12000 a jogerősen elítélt. Szakemberek szerint, ha ezek 65 %-a dolgozik, az már egy jó eredmény.

 

 

Állam az államban

 

Magyarországon 28 büntetés-végrehajtási intézmény és 11 gazdasági társaság működik a büntetés-végrehajtás szervezetén belül – mondta lapunknak Szalai Tímea, a BVOP sajtóirodájának vezetője. Az intézményrendszerek fenntartását alapvetően a költségvetés biztosítja, de a bv.-s gazdasági társaságok termékeikkel, szolgáltatásaikkal csökkentik ezek kiadásait: a Csillag esetében 100 millió forintot meghaladó „belső költségről” beszélhetünk. Az állami korlátolt felelősségű társaságok a börtönökkel, rendvédelmi szervekkel, kórházakkal kötnek szerződést, az intézmények csak abban az esetben rendelnek meg piaci cégtől valamilyen terméket vagy szolgáltatást, ha az igazolhatóan 20%-kal olcsóbb ajánlatot tesz, mint az állami kft.

 

Erre ritkán van példa – magyarázza az osztályvezető. Azt nehéz számokban kifejezni, hogy a gazdasági társaságok tevékenységével összesen mennyi pénzt spórol meg a BVOP, de az tény, hogy a 11 gazdasági társaság között van sütöde, amely pékáruval látja el az intézményeket; Pálhalmán disznót tenyésztenek, Vácott nyomda is üzemel, de van több varroda is a kft.-k között, amelyekben egyenruhát, munkavédelmi ruhákat varrnak. A fogvatartottak munkadíja mindig az előző év minimálbérének az egyharmada, nyugdíjjárulék nem terheli. A gazdasági társaságok keze abban nincs megkötve, hogy piaci szereplőkkel szerződést kössenek, bérmunkára is van lehetőségük. A cégek osztalékot természetesen nem fizetnek, a nyereséget visszaforgatják az intézmények működtetésére, felújításokra. A Szegedi Fegyház és Börtön előirányzata 3 és fél milliárd forint, ebből fizetik a dologi költségeket, a felújításokat, a 700 dolgozó bérét, a fogvatartottak ellátását.

 

 

 

 

Vége a Bv. Kódex társadalmi vitájának, 5 magánszemély és 6 szervezet véleményezte a tervezetet.”Az elv remek, a részletek csúfak, elvész bennük a reintegráció szándéka” – egy vélemény a kevés közül. Vatai Gyula, a Mécses Szeretetszolgálat munkatársa szerint túl rövid időt hagytak egy ilyen komplex tervezet véleményezésére. Vatai korábban Vácott, a börtönben volt parancsnok, de pályafutását éppen Szegeden kezdte. Szervezetük a szabad vallásgyakorlás biztosításának hiányán túl azt is kifogásolta, hogy a nem csak a tényleges életfogytiglanosokról, de mint a – mégoly hosszú idő után is – a társadalomba visszatérőkről is mintha lemondana a tervezet készítője.

 

A Helsinki Bizottság 25 oldalban tett észrevételeket, az egyik közülük a nyugdíjbiztosítás kérdése. Szerintük hiába van lehetőséget a börtönben dolgozók számára biztosítási viszony létesítésére, ha annak feltétele a minimálbér és az intézményben kapott munkadíj közti különbség megfizetése, amit a rabok keresete szinte lehetetlenné tesz. A börtönszolgáltatások térítésének bevezetése (akár tévénézésért is lehetne pénzt szedni) a Helsinki Bizottság szerint átgondolatlan, s inkább szolgálja az intézmények önfenntartására való törekvést, mintsem az elítéltek reintegrációját. „Nem csak nyugdíjat nem kapnak, a szociális rendszerből is kiszorulnak, miután szabadulnak, hiszen a feltételrendszernek nem tudnak megfelelni” – mondta Vatai Gyula. Ez már túlmutat a Bv. Kódexen, de „mégis közénk jönnek vissza, nincs hova menniük”. A Mécses ezért most önfenntartó telepet szervezne Alsószenttamáson, keresik a pályázati lehetőséget.

 

 

 

Balassagyarmat Város Önkormányzata új börtön építését kezdeményezte...

(Forrás: http://hvg.hu/ingatlan/20131113_balassagyarmati_borton_tervek)

Ahogy arról néhány nappal ezelőtt a HVG.hu portál is beszámolt, ezer elítélt elhelyezésére alkalmas új büntetés-végrehajtási intézet építését kezdeményezi Balassagyarmat Város Önkormányzata. Az erről szóló javaslatot a képviselő-testület egyhangúlag elfogadta.

 

A városi önkormányzat a javaslatban azzal érvel, hogy a túlzsúfolt fegyház és börtön külterületre költöztetésével hasznosíthatnák a belvárosban található börtönépületet, illetve a mellette lévő volt Vármegyeháza épületét is, gazdasági, kulturális és művészeti célokra. Az új börtöntől továbbá több száz új munkahelyet is remélnek, mondta Csach Gábor alpolgármester.

 

Az önkormányzati javaslatban azt írták, hogy nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű lehetne a két, egymással  összefüggő klasszicista stílusú épület, az 1835-ben elkészült egykori Vármegyeháza és a hozzá kapcsolódó, vele egy építészeti együttest alkotó, 1845-ben épült börtön közös fejlesztése, de ennek előfeltétele a bv. intézet és az annak területén működő gazdasági társaság, az Ipoly Cipőgyár Kft külterületre történő átköltöztetése.

 

Az alpolgármester emlékeztetett arra, hogy az új Bv. Kódex megalkotásáról szóló kormányhatározat a zsúfoltság csökkentése érdekében meghatározta, hogy 4000 új fogvatartotti helyet kell kialakítani Magyarországon, ami régi intézetek bővítését és egy új építését jelenti.

 

A jelenlegi tervek szerint az ezer fogvatartott elhelyezésére méretezett bv. intézetet Észak-Magyarországon tervezik megépíteni, és az alpolgármester szerint erre ideális hely lenne az az üres terület, amit Balassagyarmat a belvárosi ingatlanok kiváltásaként ingyen felajánlott.

 

Az önkormányzat a javaslatban arról is írt, hogy a Balassaqgyartmati Fegyház és Börtön a megépítése óta túlzsúfolt. Hivatalos befogadó képességét tekintve 321 fogvatartott helyezhető el benne, de évtizedek óta 450-550 fogvatartott van az intézetben. Emellett a bv. intézet területén működik az Ipoly Cipőgyár Kft, a város harmadik legnagyobb foglalkoztató cége, és a zárt épület, a korlátozott lehetőségek miatt már nem lehet továbbfejleszetni az üzemet.

 

A tervek szerint az újjászülető Vármegyeháza-börtön épületegyüttes egy, a határon átnyúló, térségi gazdasági, kulturális, művészeti központ lehet, míg egy európai rangú börtönmúzeum, vagy egy luxus börtönhotel pedig igazi kuriózumnak számítana.

 

A település önkormányzata ingyen biztosítaná az új bv. intézet felépítéséhez szükséges földterületet, mert azzal számol, hogy a börtönberuházás legalább 500 új munkahelyet jelentene a városban.

 

 

Mirkó --- mesejáték, képekben...

Azok kedvéért, akik tegnap a helyszínen voltak, következzen néhány fotó a MIRKÓ című mesejáték előadásából, hogy könnyebb legyen az emlékezés. Azt hiszem, a képek alapján azok, akik részesei lehettek a produkciónak, könnyen visszaemlékeznek a látottakra. A többiek pedig, akik nem voltak ott a balassagyarmati volt Vármegyeháza dísztermében, talán némi képet kapnak arról, hogy miről maradtak le. Az előadást a helyszínen kb. 260 érdeklődő tekintette meg, bízom benne, nem bánták meg, hogy életükből, szabadidejükből közel három órát arra áldoztak, hogy megtekintsék a Feldmár Intézet és a Balassagyarmati Fegyház és Börtön közös produkcióját, a Mesekör műsorát...    

A hercegek látogatása a könyvtárban

Mirkó úrfi és Senki találkozása

A három boszorkány...

Készül a varázsfőzet...

A mágia folytatódik...

A rettenthetetlen harcosok készek a csatára...