Meditáció a börtönben

Meditáció a börtönben volt a címe annak a filmnek, melyet a közelmúltban mutatott be a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájának falai között összegyűlt fogvatartottak előtt Száday Rezső. A film egy tíznapos elvonulást mutatott be, amely az előadó vendég számára döbbenetes változásokat generált a résztvevőkben. A Vipassana nevű módszerről Az élet művészete címmel könyv is jelent meg, tudtuk meg.

A Vipássana India egyik legősibb meditációs technikája. A szó jelentése: belátás, úgy látni a dolgokat, ahogy azok valójában vannak - ez a tudat-tisztítás önvizsgálat útján megvalósuló módszere. Tudatunk összpontosításához az első lépés, amit gyakorolnunk kell, a légzésünk figyelése. Majd a lecsendesített és az összpontosított tudat segítségével testünk és tudatunk változó természetét szemléljük és megtapasztaljuk az állandótlanság, a szenvedés és az ego-nélküliség univerzális igazságát. Az igazság közvetlen megtapasztalás útján történő felismerése maga a tisztulási folyamat. Az egész ösvény (Dhamma) az univerzális problémákra való univerzális gyógyír. Bárki szabadon gyakorolhatja ezt a módszert.

A Vipássana nem egy vak hitre alapozott szertartás vagy rituálé, nem filozófiai tevékenység, nem gyógykúra, nem üdülés, és nem is társas összejövetel. A meditációs technikát tíznapos bentlakásos tanfolyamon tanítják, amelynek során a résztvevők a Viselkedési Szabályzat előírásait követve megtanulják a módszer alapjait és elég gyakorlatot végeznek ahhoz, hogy megtapasztalhassák a hasznos eredményeket. A tanfolyamon résztvevő tanítványoknak „nemes csendet” kell tartaniuk, azaz a test, a beszéd és a tudat csendjét. Elfogadják, hogy tartózkodnak a meditáló társakkal folytatott kommunikációtól. Mindazonáltal a tanítványok beszélhetnek a segítőkkel fizikai igényeikkel kapcsolatban, valamint a tanítóval. A csendet be kell tartani az első kilenc teljes napon. A tizedik napon a beszéd újra kezdhető, mintegy a normál életvitelhez való visszatérésként. Ezen a tanfolyamon a siker titka a gyakorlás folyamatossága, a csend a folyamatosság fenntartásának lényeges összetevője. A Vipássana célja sohasem csupán egy adott fizikai betegség gyógyítása, bár a tudat tisztulásának melléktermékeként számos pszichoszomatikus probléma enyhül. Valójában a Vipássana a boldogtalanság három okát semmisíti meg: a sóvárgást, az elutasítást és a tudatlanságot. Folyamatos gyakorlással elérhető, hogy a meditáció feloldja a mindennapi életünk során felhalmozódott feszültségeket, és megsemmisítse azokat a gócokat, melyeket a kellemes és kellemetlen helyzetekre történő kiegyensúlyozatlan, rögzült szokásaink szerinti reakcióinkkal hoztunk létre. 

Ahogy a levetített filmből megismerhettük, Indiában még a börtönökben, a fogvatartottak számára is tartanak Vipassana tanfolyamokat, méghozzá nagy sikerrel és csodálatos eredményekkel. A tanfolyam kemény, komoly munkát igényel. Az első lépésben a tanítványok megfogadják, hogy a tanfolyam időtartama alatt tartózkodnak az öléstől, lopástól, szexuális tevékenységtől, hamis beszédtől és az olyan testet mérgező anyagoktól, mint az alkohol, a nikotin és a tudatmódosító szerek. Ez az egyszerű erkölcsi törvény a tudat lecsendesítését szolgálja, amely másként túl nyugtalan lenne és meghiúsítaná az önmegfigyelést. A következő lépésben a tudat feletti uralom kifejlesztésére van szükség. Ehhez meg kell tanulni a figyelem rögzítését a lélegzet állandóan változó természetes valóságára, amint a levegő az orrcimpán keresztül ki- és beáramlik. A negyedik napra a tudat nyugodtabbá és fókuszáltabbá válik, jobban meg tudja valósítani magát a Vipássana gyakorlását: azaz a testen mindenfelé megjelenő érzetek megfigyelését, meg tudja érteni azok természetét és ki tudja fejleszteni az egykedvűséget, amennyiben megtanulják, hogy ne reagáljanak az érzetekre. Végül az utolsó napon a tanítványok megtanulják a szerető kedvesség vagy minden lény iránti jóakarat meditációt, amelyben a tanfolyam során kifejlesztett tisztaságot megosztják az összes lénnyel.

Külön érdekesség, hogy az indiai börtönprogramban a fogvatartottak mellett az ottani személyi állomány tagjai is részt vettek a meditációs gyakorlatokban. Mindez nem kis előkészítést, nyitottságot igényelt, illetve egy a miénktől eléggé eltérő gondolkodásmódot és szemléletet, mert valljuk be, magyar bv. intézetben elég nehéz lenne elképzelni azt a szituációt, amikor a fogvatartottak és a személyzet tagjai közös lelki gyakorlatot folytatnak, több napon keresztül egymással összezárva. Bár igaz, hogy az összezártság nálunk is adott, de ez a jellemzően túlzsúfolt börtönökben jellemzően a szolgálati feladatok elvégzésére korlátozódik, és abban az esetben, ha ez idő alatt semmi rendkívüli nem történik, akkor a szolgálat után az összezártság megszűnik, és a személyzet tagjai hazamennek szeretteikhez...  

 

Balassagyarmaton egyébként korábban több olyan programot kínáltunk fel az elítélteknek, melyek valahol a lelki folyamatokra is koncentráltak (mint például Agykontroll-tréning, tai csi és jóga oktatás), melyek kapcsán azt figyelhettük meg, hogy az ezekbe a programokba bekapcsolódott fogvatartottak együttműködő készsége javult, fegyelmi cselekményekben viszonylag kis számban váltak érintetté elkövetőként, illetve kevés probléma merült fel a velük való foglalkozás során. Talán érdemes lenne több hasonló lehetőséget teremteni a fogvatartottak számára, más intézetekben is kipróbálva azokat, vizsgálva hatásaikat...   

Címer

A fogvatartottak elkészítették a Büntetés-végrehajtási Szervezet címerét, íme a végeredemény:

Bábel - Hesnával a világ...

"Egy világ, ahol a legelképesztőbb dolgok is megeshetnek – és egy riporter, aki felkutatja, bemutatja, elmeséli ezeket. Úgy, ahogy valóban megtörténtek. Nem ad hozzá, nem vesz el belőle. Ez a BÁBEL – Hesnával a világ." - olvashatjuk Al Ghaoui Hesna blogjában (http://hesna.blog.hu/).

Az előbbi beharangozó a ma este az M1 műsorán megtekinthető műsor ajánlata. Mint mi, büntetés-végrehajtási intézetben dolgozók már jó ideje tudjuk, és ahogy a műsor készítői is megfogfalmazzák, a börtönök zárt világa mindig is izgatta az emberek fantáziáját. De vajon mennyire valós az a kép, amit a filmekben látunk, teszi fel Hesna a kérdést. A keményfiúk, a zsarolás, a farkastörvények vajon valóban létező dolgok -e a rácsok mögötti világ mindennapjaiban?

A Bábel legújabb adásában a nézők megismerhetnek két történetet arról, milyen motiváció segíthet a fogvatartottaknak abban, hogy ép ésszel kibírják az elzárást és hogy újragondolják az életüket.

A nézők ma este megismerhetik a Balassagyarmati Fegyház és Börtön azon elítéltjeit, akik vállalták, hogy egy mesekör tagjaként belebújnak Hófehérke és a hét törpe szerepébe. A blog olvasói számára már nem ismertelen a bv. intézet és a Feldmár Intézet összefogásával és együttműködésével megvalósult történet, de bízom benne, hogy ma este még többen bepillantást nyernek a rácsok mögötti zárt világ, a fogvatartottak életébe.

A műsor második részében a nézők találkozhatnak egy amerikai férfival, akinek óriási fordulatot vett az élete, miután megtanult főzni a texasi halálsoron, és megírta a világ legbizarrabb szakácskönyvét: arról, mit rendeltek tőle utolsó vacsoraként a halálra ítéltek. Azt hiszem, nem mindennapi gasztronómiai kirándulásnak lehetünk szemtanúí, ezért magam is érdeklődéssel várom a Bábelt mai adását...

Életpajzs 3

A múlt héten megkezdett "Életpajzs-sorozat" egyelőre utolsó darabja. A múlt jónak értékelt tényezője volt a feleség és a négy gyermek, azonban a válás miatt az elítélt egydül maradt, ami helyzetét rossá változtatta. Természetesen a jelenét rosszá minősíti a börtönbüntetés miatti bezártság, viszont a szabadságvesztés büntetés töltése alatt intézetünkben bekapcsolódott az oktatásba, amit egyértelműen jónak értékel. A jövőt tekintve rossz lesz számára, hogy a szabadulását követően várhatóan egyedül, magára hagyva lesz, így kell megkísérelnie a beilleszkedést, viszont a "Végre kint!" sóhaj, ami a szabadulás pillanatában az ajkát elhagyja, reménnyel tölti el őt...     

Életpajzs 2

A Zakeus-programban résztvevő fogvatartottak által lerajzolt életutak közül ezúttal egy újat mutatok be. A múltban, mint rossz ezen a képen megjelenik a kortárs csoport, a barátok társasága, akik az érintett fogvatartottat a bűnelkövetésre csábították egykor. Mint láthatjuk, különösebb jó nem volt jelen az életében, de egy biztos otthont magáénak tudhatott. Jelenleg a rossz annyiban jelenítődik meg, hogy az aktuális zárkatárs, mint a mostani kényszerközösség másik tagja számára nem teljesen megfelelő személy a rajzoló számára. Talán ez az oka, hogy rácsok mögötti életének jó momentumát nem is tudja megnevezni. Az viszont érdekes, de egyáltalán nem pozitív, hogy jövőjét tekintve semmilyen jövőképpel nem rendelkezik, sem pozitív, sem negatív töltetű változásokat nem tud maga előtt felvázolni. A majdani re-integrációra történő felkészülés, felkészítés jegyében úgy érzem, akad még bőven tennivaló...  

Életpajzs

Ahogy arról korábban már beszámoltam, a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány által az egyik futó TÁMOP-pályázatunk keretén belül megrendezésre került a fogvatartottak részére egy Zakeus-program. Az MBBA vezetője, Katona Csilla által tartott resztoratív szemléletű program záró foglalkozásán a részt vevő elítéltek részére feladat volt, hogy készítsenek egy rajzot, melyből kitűnik, hogy a múltjuk, a jelenük és a jövőjük vonatkozásában mik azok a számukra leglényegesebb dolgok, melyek jónak vagy rossznak számítanak. Mivel a rajzok kerete engem egy címerpajzsra emlékeztet, az így elkészült fogvatartotti alkotásoknak az emlékpajzs nevet adtam, nem tudom, helyesen -e. de nem is az elnevezés számít, sokkal inkább a tartalom. 

Az alábbi rajz alkotója, ahogy az kitűnik, múltjának legjobb részének a gyors autót tartotta, ami a fogvatartottak esetében egy általános státusz szimbólumnak számít a civil életben. Ezzel együtt a rajzoló felvállalja a túlzott alkoholfogyasztását, ami adott esetben szerepet játszott a bűncselekmény elkövetésében és a börtönbe kerülésben. A jelen pozitívuma, hogy a börtönben olyan előadásokat is hallhat, melyek számára pozitív tartalommal bírnak, ezzel együtt természetes, hogy a rácsok mögötti életet egy rossz dolognak éli meg. A jövője vonatkozásában nem sok pozitívumot vázol fel önmaga előtt a rajz készítője, számára olyan dolgok fogják a jót jelenteni, amelyek egy könnyű, léha élet velejárói: pucér nő(k), cigaretta (talán némi hangulatjavító anyaggal kiegészítve...), és főhős melletti asztalon lévő zsetonok és pénzkötegek a szerencsejátékkal való kapcsolatot feltételezik. Mindezek nem a bűnismétlés megelőzését elősegítő dolgok, épp ezért nem is meglepő, hogy az alkotó jövője rossz momentumának a bilincs kattanását és a rendőrségi őrizetbe vételt vizionálja...           

Azért remélem, hogy addig még lesz egy-két olyan foglalkozás, melyeknek köszönhetően az érintett tervei, törekvései változnak, és értékrendjében is változások állnak be...

   

Mother

Az utolsó darab a mostanság bemutatott fogvatartotti rajzokból...